Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-11 / 258. (4107.) szám
4 1936 novemb-er 11, szerda* Újból Radványi Géza a kassai katolikus egyházközségeínöke Kassa, november 10. (Kassai szetrkiesziőeé- gümik jeteintóse.) A római katolikus eg-yíMz- község nemrég választotta meg újból négyszáz- ta'gu képviselőtestületét s ez most tartotta Tost Barma preiátus elnöklete alatt első ülését. A napirend iránti érdeklődésre jedtamző, hogy 320 tag vett részt az ülésen. A napirendien szerepelt ugyanis a világi elnök, három ölelniük és negyven égyfhi ztamácetag megválásztása. Az ülést Tost Barna prelátes egyházi elnök nyitotta meg. Beszédéiben testvéri egyetértésire, békés és nyugodt szellemű egyiházvédő munkára kérte a képviselőtestületi tagokat.. A képviselőtestület néhány csehszlovák nemzetiségű tagja aizt kiváeta, hogy közfeltkdáíitás- sal válasszák meg elnökiül jelöltjüket, dir. Har- kaibus András íelsöbirósági tanácselnököt. A képviselőtestület magyar tagjai viszont titkos szavazást kértek és dir. Radványi Gézát éltették. Az elnök erre kijelentettél, hogy mivel vannak, akik titkos szavazást kívánnak, tehát az ala.pszabáiyzat idevonatkozó szakasza értelmében, — mely kimondja, hogy csak egy jelölt esetében és ha senki sem kíván titkos szavazást, akkor lehet nyíltan szavazni, — titkos szavazást kénytelen elrendelni. Ezután megválasztották a szavazóibiziottságot. A szavazás igen viharosan folyt le. Az eredmény kihirdetésekor kiderült, hogy Harkaibus András — dacára a közgyűlés szlovák többségének — csak 150 szavazatot, dr. Radványi Géza pedig 168 szavazatot kapott. A választás eredménye alapján tehát a*z elnöklő Tost Barna dr. Radványi Gézát nyilvánította az egyházközség uj világi elnökének. A bejelentésire a csehszlovák képviselőtestületi tagok nagyrésze parázs tüntetést rendeztek. A Hej SLovácit és az állami himnuszt énekelték e-1, majd sokan eltávoztak a gyűlésről. A visszamaradt többség ezután a pápai himnuszt énekelte el. A nyugalom helyreállta után megválasztották a három alelmököt. Alelnök lett dr. Harkaibus András, dr. Clbro- mec Balázs és özv. Banemébl Szilárdné. Végül az egyháiztanács negyven tagját választották meg egyhangú szavazással. Egymillió munkanélküli Németországban Berlin, november 10. Október végén a birodalomban 1,076.000 munkanélküli volt, azaz háromnegyed millióval kevesebb, mint tavaly ugyanebben az időben. Ezer lakosra ma 16 munkanélküli jut, mig tavaly 28 jutott. Idegen állampolgár nem részese Csehszlovákiában a kisebbségi nyelvjognak Prága, november 10. A legfelső közigazgatási bíróság 1020 óta ítéleteiben, következetesen azt a gyakorlatot követbe, hogy a kisebbségi nyelv használatának joga megilleti az idegen állampolgárt is, amennyiben az illető idegen állampolgár a megengedett kisebbségi nyelvű nemzethez tartozik. A gyakorlatban ez a judikalura azt jelentette, hogy például a komáromi járás területén élő magyar állampolgár a csehszlovák hatóságokhoz intézett beadványait magyar nyelven készíthette e az Egerben élő német állampolgár német kérvénnyel fordulhatott a hivatalokhoz, mert a komáromi járásban a magyar, az egeri járásban a német 'kisebbségi nyelv használaté szaJbad. A legfelső közgazgatási bíróság judikalurájától eltérően a briinni legfelső bírósági azt a gyakorlatot követte, hogy a külföldi állampolgároktól csakis csehszlovák nyelvű beadványokat fogadhatnak el a bíróságok, vagyis a két legmagasabb bírói fórum e kérdésben nem foglalt el azonos állást. Ezt a különbözőséget most megszüntette a legtfeiső közigazgatási bíróság teljes ülése, amely a múlt napokban foglalkozott e kérdéssel és a briinni legfelső bíróság állandó gyakorlatának álláspontjára helyezkedett, amikor kimondta, hogy „a külföldi állampolgárok szabályként nem részesei a kisebbségi nyelvihasználati jogoknak". A beregszászi főesperes a sajtóban leleplezte Czabán Samuék vallásellenes miiS/Hrláoát A bíróság felmentő ítélete is igazolta IS8Ui\UUI#OGI Pásztor Ferenc főesperest Beregszász, november 10. (Saját tudósítónktól.) Érdekes sajtópert tárgyalt tegnap az itteni kerületi bíróság. A pert Czabán Samu, a beregszászi'állaim! elemi isikola volt tanítója (az emigráns tanítót fegyelmi utón függesztették fel) indította fiával, Gzabán Álmossal egyetemben Pásztor Ferenc római katolikus főesperes, beregszászi plébános ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt. Pásztor Ferenc ugyanis az egyházközségi értesítő miuít év februári számában „Felsőbb vallásoktatás a macsolai népiskolában" cim alatt bírálat tárgyává tette Czabán Álmos macsolai tanító működését. A cikk szemére veti Czabán Álmosnak, hogy illetéktelenül beavatkozott a hitoktatásiba, megrágalmazza a papokat és azt igyekezett elhitetni a gyermekekkel, hogy mindaz mese, amit a Szén tárás mond. A cikk kikelt az ellen, hogy a gyerme kék lelkét ilyen tanítással megmételyezzék és vallásellenes propagandát űzzenek az iskolában. Elmondja a cikk, hogy Czabán Álmos kirohanása a vallás ellen az „Uj Korszak" című beregszászi folyóirat hatásának tulajdonítható, mert ez a lap állandóan izgat a vallásoktatás ellen. A cikk megjelenése után Czabán Samn mint az „Uj Korszak" szerkesztője, Czabán Álmos mint a közvetlen érdekelt tanító sajtó- pört indított a főesperes ellen. A kerületi bíróság tárgyalásán Pásztor Ferenc főesperes azzal védekezett, hogy mint a macsolai leány- egyiházközség lelkészének kötelessége volt az ottani vallásnevelés védelmére kelni és egyben visszautasítani az „Uj Korszak" vallásellenes propagandáját. Hasonló értelemben érvelt dr. Seibel Ferenc védőügyvéd is. A bíróság elfogadta a védelem érveit és Pásztor Ferenc főesperest felmentette a vád alól, mert beigazoltnak látta a Czabán Álmosra vonatkozó kijelentéseket, viszont az „Uj Korszak" ciimü lappal kapcsolatban tett megállapítások nem haladták túl a jogos kritika határát. Újabb kommunista szervezkedést lepleztek le Budapesten Budapest, november 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az utóbbi napokban a budapesti rendőrség újabb nagyarányú titkos kommunista szervezkedést leplezett le. A rendőrség továbbra is megfigyelés alatt tartotta a kommunista agitációval gyanúsítható egyéneket s legutóbb rájött arra, hogy a Podmaniczky- ucca egyik vendéglőjében nagyobb munkástársaság titokban találkozik és- tanácskozik. A rendőrség rajtaütésszerűen megjelent a vendéglő különszobájában s elfogta a titkos szervezkedés vezetőjét, Demény Pétert és a szervezet több tagját. Még mindig homály födi a Pozsonyban letartóztatott leány szók* etőasszony szerepét Pozsony, november 10. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Jelentettük tegnap, hogy a pozsonyi rendőrség rejtélyes leányszök- tetésl ügyben folytat nyomozást. Le is tartóztatott egy prosnitzi származású, kalandosmultu asszonyt, aki ellen egyre alaposabb gyanú merült föl, hogy messzeáaazó nemzetközi leánykereskedő társasággal áll összeköttetésben s azok kezére akarta játszani a Pozsonyból elszöktetett kisleányt. A rendőrség még mindig titokban tartja a letartóztatott asszony nevét. A nyomozás azonban rendkívüli eréllyel tovább folyik. Most kiderült, hogy az asszonynak a „Zach- rana“ leányvédelmi egyesületben egészen jóhiszeműen adták ki a 15 éves S. Erzsikét, mert az asszonyt az egyesületben már régebben ismerték. Saját nevelt leányát adta ugyanis régebben az egyesület gondozásába s gyakran meg is látogatta őt. Ilyenkor minden föltünés nélkül beszélhetett S. Erzsikével, akit könnyen rábírt arra, hogy menjen vele Prágába. A leányt Lundenburgig autón vitte, ott egy férfinek adta át, aki azután vonaton kisérte Prágába s amikor az állomásról taxin hajtottak' be a városba, akkor sikerült a leánynak megszöknie. Az eset október 27-én történt. A kisleány nyolcnapos gyalogút után november 4-én érkezett vissza Pozsonyba. Hétfőn szembesítették a kisleányt a letartóztatott asszonnyal, de a szembesítés sem vezetett eredményre. A kisleány is meglehetősen zavarosan adja elő a történteket, s kiderült róla, hogy már javítóintézetben is volt hosszabb ideig. — Maxentius, mentsd meg őtl — hörögte vadul és rátámadt a görögre. A görög szótlanul lefejtette vállába mélyesztett ujjait* Odahullott megint a heverő elé és megkereste Chlotsuinda kezét. Az érintés újra eszméletre hozta a haldoklót Lágy és könyörgő jóságot látott a férfi szemében. De mit ért ez a jóság, — cseppenként hulló vérével elszáll az élet, fojtó és mégis édes szédületbe merül. Még érezte karján Alboin forró lélegzetét, de már csupa lebegés és könnyűség volt, a sodrás leoldotta róla görcseit és kínzó feszüléseit. Maxentius megitatta. Hosszan engedte kortyolni a hűsítő italból. Dermedő tagjaiba élet tért és hirtelen fölengedett zsibbadt homloka. Mosolygott. Otthon látta magát palotájuk tornácán, ahogy a nyári nap ragyogásában megjelenik Alboin. Feléje jön a napsütötte réten, nem is jár, lebeg a légen át, egyenesen hozzá és megáll előtte ékes fegyverzetében, királyi pompájában, karcsú szépségében. Jön a réten és sisakja ékes toliforgóján megcsillan a nap fényessége. Rozsdabarna dús hajával játszik a szélj milyen tündöklőén szálas, karcsú és szép! * * * Mosolygott Chlotsuinda ♦ ♦ ♦ Látta Alboint a szőlőhegyem, ahogy karjaiba kapja őt és a szitáló esőben viszi föl a hegytetőre és egy vén bükk sátora alatt ráhull oly hévvel, hogy izekre szakad a gyönyörtől. Alboin!. ♦ ♦ Talán igaztalan volt hozzá. Más a férfi szerelme, nem olyan sokrétű, nem olyan színes és ujjongó, mint egy asszonyé. Benne az odaadás mintha az örökkévalóság érzését lobbantotta volna lángra, Alboin a gyönyörért szerette, az ölelés percnyi zsibbadásáért és hiába kereste benne a léleknek oldó és összeforrasztó szivárványozását. ’ A lélegzete halkult. Lehunyt szemmel pihegett. Mély szédületéből egy-egy pillanatra még fölriadt, aztán a gyöngeségnek újabb örvényébe merült A szemeit egyre sűrűbben borították be az ájulat sötét fátylai. Heverője vásznait haragosvörösre festette a vére* A görög Alboinhoz lépett. — Kelj föl, felséges uram! — Fölsegitette térdeiről. — Alszik, ugy-e? — pillantott Alboin sötét fejjel az orvosra* Tétova és reménytelen volt a kérdés. Nem is kapott vőlaszt* Maxentius kivezette a palotából. Kiléptek a tornácra. Már hajnalodott* A derengés fényei szikrázva csillogtak a bükkök mélyzöld levelein. Alboin mélyet lélegzett. Három napja nem aludt és most egyszerre megrohanta a fáradtság. — Le kéne feküdnöd, uram. Szükséged lesz minden erődre, — szólt Maxentius, Alboin elháritóan intett és megtámaszkodott a tornác oszlopán. Szétnézett a halványfényü tájon, mely köröskörül mind az övé volt: a délnek ereszkedő hegylánc, a szürkületből kibontakozó rengeteg és lenn a végeláthatatlan tó a hegyek alatt ízes halaival és madárdus nádasaival. Látta a kelő naptól megvilágított legelőket, melyeknek zöldje frissen csillogott. Túl a ködbevesző tájon is minden az övé volt, az ekétől nem érintett szűz földek, az erdők, amelyekben még sohasem járt, minden talpalatnyi hely a széleshömpölygésti Dunáig. Milyen kifosztott volt mégis ebben az életet árasztó hatalmas reggclcdésben. Odafo Tilt a szó'1--: rrvoshoz: — Fiú születését jövendölték nekem a csillagtudók, de te mondád, hogy leányom lesz * ♦ * Tudós ember vagy, Maxentius, Bár ne lett volna igazad! A görög mintha elértette volna Alboin titkos gondolatát, tehetetlenül széttárta karjait: — Nem vagyok én sem mindentudó, felséges uram... A körmén a halál jelét láttam. Nincs semmi szerem, amivel megmenthetném. így van sokszor, kegyes uram. Az életadás áldozattal jár*** így leszünk mind, gyönyörből, vérből és összetört életekből! Alboin elfordult. Nem akarta, hogy a görög lássa. Eddig nem ismerte a szerelmes kivánkozónak ezt a szorongását: simi tudott volna most fájdalmas vágyódással, összetörtségében és magányában. — Te értetted őt, Maxentius? Azt mondotta, hogy csak tűrtem a szerelmed Hát hogyan akarta, hogy szeressem? Mit kellett volna tennem? A görög ráemelte mélyenülő, sötéttüzü szemét és bólogatott. Szőrtelen finom arcán mély árkokat ásott a fáradság. Elnyütte őt is a bosszú virrasztás. A kora hajnalban sápadt volt és elgyötört. — Asszonyok sohasem értik meg a férfi gondjait — mondta idegenül csengő mély dallamos hangján. — Talán ő sem értette meg a te gondjaidat, felség. Ünnepet akarnak az asszonyok a hétköznapban is* Csupa lángolást, csupa játékot. Érzékenyebbek is, mint ti férfiak. Egy szó nagyobb sebet üthet rajtuk, mint egy kardcsapás. Ez \érbe megy, amaz lélekbe* — De hiszen szerettem! ♦ *. Sohasem gondoltam más asszonyra, mióta az enyém lett Akkor sem, mikor már nem érinthettem anyaságában, — Az élet nagyon kegyetlen, felséges uram. összetöri a szépet és nem tűri soká a játék örömeit. Alboin alig figyelt már a görögre, de jólesett, hogy mellette van és vigasztalóén szól hozzá. A fáradtság ólmosan megfeküdte tagjait, lehunyta pilláit, alig mozdult, alig lélegzett és a szája szeglete lekonyult keserű megadásában. ■— Maradj udvaromban, Maxentius. Kislányomat a gondodra bitóm, — szólt és lovászai után kiáltott és nyergeltetett* Maxentius boldogan beleremegett ebbe a kitüntetésbe. Valami észbontó cselekedettől rettegett, — talán, hogy ez a parancsolásra nevelt barbár férfi rettentő pallosával dühében végez vele, vagy szétmarcan- goltatja éhes vadászebeivel, az ingovány sarába fullasztja, amiért nem tudta megtartani az életnek a gyermekágyas asszonyt —Halálomig a szolgád leszekl — mondta a ragaszkodás hevével és mélyen meghajolt Alboin fölugrott lovára. Ahogy nyeregben volt, hatalmasat lélegzett s tűnni érezte fáradtságát Visszafordult még a göröghöz, hogy bc- küldje a palotába. A serkedő szélben, a reggeli napsütésben mint veres tfizfolyam lobogott feje körül a haja. Alig fogta a kantárt, úgy vitette magát lovától, behunyt szemmel és félig alva, zsibbadó érzékekkel, Maxentius darabig még nézte, ahogy lovára hajolva vágtat a kelő sáp felé, Aztán nesztelen lépteivel besietett a palotába* EGO FOLD REGÉNY !RTA: EGRI VIKTOR ELSŐ KÖNYV 21 (FOLYTATJUK)
