Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)

1936-10-31 / 249. (4098.) szám

1936 október 31, szombat A kassai ev. egyház évkönyve Kassa, október 30. A kassai ev. egyház tór- tóoefce édváilaezitibatjaítCiaia Kassa város ikiulltuir- tórtóineitiévieí. Ez a tétied küliöiniös.eai helytálló a refenmáció koráita, vágyás arra a százOitven esz- tendöone, araSkiOir Kassa táreiadalma tolnyoanóam evamgél'ükiuB jed’tegü volt. Az evaagédikusoík kulikunája és a Kassa ktáituirtórtáii-ete közitá kap­csolat szeiraporutijáibód éirdekességet jetent szá- muinlkm a kassai magyar-arámiéit evangélikus egyház ezidieá évkönyve is. Az évkönyv jetan- töségét fokozza, hogy most ötvenedik Ízben je­lenik meg. Ez alkalomból az évkönyvben az utolsó ötven év történetét is nyújtja Moha* Ge­deon, biz egyház nagymüveltségü fiaitai segéd- lelkésze. Különösen azt fcutaittá föíl és önöki­tette ímeg, amit a kairáita.tiv és szociális munka, az egyházszeneteit és kultúra szempontjaiból jel­lemzőnek talált. A történeti visszapillantást fká- egészifti Gneguss Gyula, Wkész rendes évi je­lentése a mailt esztendődről. A jeilnités gondosain összeállított adataiból tiszta képt nyerünk air- róil az éiritélkes mnnkásságróh amely a lelkész irányítása mieffileitt az egyház belső életében fo­lyik. Az utolsó ötven esztendő, amiéiyiröl Mobr visszateíkintése beszámol, egy lse a legfonto­sabb korszakoknak. A liberális gazdasági, poli­tikai és kulturális étet, a liberális polgári tár­sadalom ekkor jutott fejlődése csúcsára, de a világháború nyomában ugyanekkor következett­be ia hanyatlása is. Ekkor lépett föl a marxiz­mus, amely a városi polgári társadalom fölimor- . zsolását tűzte 'ki föladatául. A kassai evangé­likus egyház tagjai, mint négy évszázad óta mindemkor, iaz utolsó ötven esztendő alatt is a müveit városi társadalomhoz tartoztak, sót egyik összetevőjét alkották az elit-rétegnek. Az évkönyv mindenkit érdekelhet, akit- a val­lás és kultúra megnyilatkozásai ma is érdiekéi­nek, amikor a társadalom elproletarizálódása az egyházi életre is érezteti hatását. Minden szer­vezet akkor bizonyul életképesnek, ha a kor huillMmzó eszmeáramlatai közt is meg tmd a maga mivoltában maradni. Az evangélikus egy­ház alapjában véve demokratikus szervezet, amelyben a hatalom és jog forrása az egyes gyülekezet. így okos irányítás mellett a gyü­lekezet önmagában találhatja meg azokat az örök erőket, amelyek a kor romboló szelleme­vei szemben védekezésre képessé teszik. Mdhr Gedeon visszapillantása meggyőz bennünket arról, hogy a kassai evaoogéliiíkus egyházban ima is elevenen működnek ezek a megtartó erők. Aifci majd meg fogja imi a kassai polgári táirsa- dalom életének legujaíbhkori történetét, bizo­nyára hálásain fogja fogadni a kassai magyar- német evangélikus egyház történetéme-k tárgy i- lagos és leJlfkíiismeretes földolgozását. FIGYELŐ. iáidéin sx@rlnt Anglia kitart a semlegesség mellett • fiz angol király üzenete a parlamenthez - Ribbenirop átadta megbizóiratát London, október 30. Attlee őrnagy, az an- goi munkáspárt vezére az alsóház tegnapi ülé- sén megállapította, hogy a spanyolországi be" nemavatkozás elve megbukott. A munkáspárt a szabályos nemzetközi viszony ujrabevezetését kívánja. A semlegesség! bizottság eljárása ko­médiához hasonló. A bizottság a demokráciát nem akarta támogatni, de állandó visszavonulá­sával a fasizmust segíti elő. Ez olyan ut, amely Nagybritánnia biztonságát veszélyezteti. Baldwin válaszában megállapította, hogy mindkét részről történtek ugyan olyan esemé­nyek, amelyek a benemavatkozás elvét megsér­tették, de az esetek nem oly súlyosak, hogy miattuk föl kellessen adni a semlegesség elvét. Az a bir például, hogy hétszáz olasz katona partraszállott Maiorca szigetén, teljesen alapta­lan, s mint a brit konzul megállapította, egyet­len olasz katona sem érkezett a Baleárokra. Baldwin ezután megemlitette, hogy a spanyol- országi diplomáciai testület jegyzéket intézett a spanyol kormányhoz, amelyben tiltakozott az ellen, hogy a politikai foglyokat a madridi bör­tönökben meggyilkolják. Baldwin végül elismer­te, hogy a fasizmus és a kommunizmus össze­ütközése Európát 6ulyos veszélybe hozta. Az angol alsóház szavazás nélkül fejezte be vitáját. A Irrlly éjzeRSte London, október 30. A parlamentben ma fel­olvasták a király üzenetét. Edvárd király min­denekelőtt megállapítja, hogy Anglia továbbra j is barátságos viszonyt tart fönn a külföldi álla" mokkái. A király kifejezte örömét az angol- egyiptomi szerződés megkötése és a Dárdánel- lák-konferencia sikere fölött, majd megállapitot" ta, hogy a locarnói tárgyalások folytatódni fog­nak. Anglia aggodalommal tekint a spanyolor­szági eseményekre, de mindent elkövet, hogy a semlegességet megőrizze. Az üzenet a továb­biakban megelégedését fejezi ki a gazdasági és szociális intézkedések sikere fölött. Ribbeafrop EdíárCnál London, október 30. Edvárd király pénteken fogadta Ribbeníropot, az uj német nagykövetet, aki átadta megbizóiratát. KÁROLY ROMÁN KIRÁLY PRÁGÁBAN. A király mellett Benes köztársasági elnök. íHiiimák a Hallatlan gyanúsításokat tartalmazó cikk jeknt meg a cseh szociáldemokrata párt prágai délutáni 'ásójában a ezud>átan-émet párt ellen. A „HEN- LEINISTAX FEGYVERKEZNEK?" cl mii cikk a Köveikezőkoppén hangzik: — Hermannhütt-éhöl érkező jelentés szerint a Henlein-párt egyes gyanús funkcionáriusainál tar­tott váratlan házkutatás során német eredetű kato­nai fegyvereket és töltényeket találtak. A házkuta­tást azért tartották meg, mert néhány nappal ez­előtt a Henlein-párt hívei összeverekedtek a ezo- c'á!demokratákkal s ez alkalommal a henlein-isták azt kiáltozták, hogy valamennyi szocialistát lelövik, már föl is vannak rá készülve. A táléit gyanús anyag további megvizsgálásánál megállapították, hogy a talált fegyvereket nemrégiben csempészték be Németországból e olyan személyek reHeUezé- sére voltak szánva, ak k kapcsolatban állnak a henleinistákkal. Ugyancsak Járóinikból is olyan jelentés érkezik, hogy ott egész raktálnyi fegyvert találtak. Minden esetben henlein-funkcionáiiusok- ról volt szó. Állítólag egész vagen töltény volt, r a szakértők kijelentése szerint mind német gyárt­mány. Tehát nagyban folyik a csempészés. A leg- gyanusahb a dologban az, hogy egyes puskák — mint magánforrásból közük — éles tölténnyek vol­tak megtöltve ég meg voltak olajozva, tehát telje­sen elő voltak készítve a lövöldözésre. Azok a sze­mélyek, akik ezzel a szokatlan gyanús anyaggal kapcsolatban álltak, nem tudnak, vagy nem akar­nak falvilágositást adni arra vonatkozólag, mikép­pen jutottat a fegyverekhez. így nyomta cl az álom. Kora reggel fölébresztette az első napsugár. Rozvita félig nyitott szájjal aludt még, darabos és durva volt az arca. Az ajka fölött és a homlokán kövér izzadság. Hunyt szeme alatt törött a bőr és szennyesen fekete haja zsíros gubancokban, fésületlen csapzott arcába. Pállott szag dőlt belőle a meleggel, teste páráival. Alboin elfordult. Fanyar nyál futott össze szájában. Alkonyaikor mindig megszédül a vére és nem nézi, kit tart a karjában. De a regge­leken meggyűlik benne valami keserűség. .Széles buja ajkain ott ül a csömör. Fölkelt és kiment a forráshoz. Egy tenyérre való vizet széttörölt az arcán, igy mosdott. Hatalmasat nyújtózott, megroppantak tőle a csontjai. — Bort adjatok! — kiáltott a szolgákra. Azok futottak mindjárt és teletöltve hozták kupáját, öblögette borral megkeseredett száját, csak aztán ivott hosszan és szomjasan. Helmechis is talpon volt és hunyorgatva üdvözölte. — Megsápasztott az éjszaka, felséges testvér uram. Alboin kedvtelenül legyintett. — Ez is csak olyan, mint a többi. Leszakitásra, egy ölelésre való... Küldd el, ha fölébred. Tovább akart menni, de Helmechis furcsállő szeme megállította. — Mi bajod? — Nem unod ezt? Alboint elfutotta a düh és keze a kardja felé villant — Tán a te fejed is telefecsegte az a vén Lethu? — Beszélt velem. Alboin berzenkedő kedve lehűlt, lecsillapodott Nagyot fújt egyet­len lélegzettel mintha minden rossztól szabadulni akart volna. — Tudom magamtól is, nem jól van igy. Elbitangolom az életemet — Bizáncban jártál, testvér. Nem akadna ott ágyasházadba való asszony? Alboin tagadólag intett. — A császárnak nincsen gyereke. Hét unokaöccse lesi halálát — Jusztinusznak, a trónörökösnek két lánya van. — Van, de cseppecskék. Olyanok, mint Rozamundai, Turisend onokája. Se testemnek, se lelkemnek nem kell bizánci asszony* Lovasfutár jött CamumtumbóL Autrich, Carnumtum hercege je­lentette, hogy Amalafrid türingiai király jön látogatóba. Elhalt anyja* aki turing királyleány volt, rokona volt Albolnnak* Amalafrid nagy újságot hozott. A frankok szívesen fogadnák fogadnák leány nézőben Alboint. Túl a Rajnán Lothár volt a leghatal­masabb uralkodó. Három esztendővel ezelőtt halálos ágyán az egyesí­tett monarchiát megosztotta négy fia közt Aripert kapta Páriát, Gutrám Orleanst Burgundiával, Hilperich Soissonst és Sigisbert Metzet. Egyet­len leánya, Chlotsuinda, tizenötesztendős nemes szépség, Nicetius trieri püspök nevelte, Hilperich fivérénél lakott Solssonsban. A frank királyi testvérek ajánlata nagy megtiszteltetést jelentett Amalafridnak könnyű volt meggyőzni Alboint* hogy a kínálkozó alkal­ELSŐ KÖNYV mát nem szalaszthatja el. Alboin Brigeíióba rendelte Klef herceget és rábízta a kormányzás gondjait. Pannónia békében élt minden szomszédjával. Bizánc elismerte Alboin királyságát, nyugodtan útnak indulhatott Amalaíriddal a Rajna felé 9. Viszontagságok nélkül utaztak. Metzből elébük jött Sigisbert né­hány főemberével. Alboin szerfölött csodálkozott a francia öltözékén. A szeme a pajzsát hordó Helmeckisre villant. — Nézd a cifrákat! Hát nem ránk fogták odalenn Gepidiában, hogy mi páválkodunk, akár az asszonyok! Aranyozott sarut viselt Sigisbert, vörös, kék és fekete kötőszalla- gokkal. Vaskos combját sárgaszinü mezbe göngyölte szorosan é3 len- bugyogója volt cifra kivarrásokkal. Alboin megcsodálta paíyolafingét, e. glizzinát, amelyet piros bőrből font öv szorított le a derekán. Karcsú volt én ragyogó, öltönye rikító színeiben. Vállára vetett mályvazöld palástja oly furcsán volt szabva, hogy elől és hátul is talpig ért és az oldalakon szabadon hagyta a térd mozgását. Két vidám napot töltöttek Meízben, Sigisbert székvárosában. A várost környező lápokban vadásztak. Sigisbert uj sólymokat kapott Guntrám fivérétől és uj sólymász jött a madarakkal. Vitigesnek hívták a mestert, gacsoslábu fürge kis ember volt, pergőnyelvü és művésze mesterségének. — Anya nem bánik jobban csecsemőjével, — büszkélkedett Sigis­bert uj sólymászával. Alboin alig ismerte a vadászatnak ezt a nemét. Kíváncsian nézte Viíigest, amint hosszú ujjaival madarai begyét tapo­gatja, vájjon jól emésztik-e ételüket és a restebbnek tiszta fehér bort csöpögtetett az orrlyukába. — Az ember mindent a gyomrába gyűr, de nem ám a sólyomma­dár. Ha pelyhesednek), finom borjúhúst és tojást kapnak, aztán denevér- és fecskehust, meg galambmájat. A tollasodó még kényesebb a gyom­rára, csak gerlicehust és galambmellyét kívánja. Úgy ám, kényes madár! Vitiges kedveskedve fölborzolta a karján tartott sólyom tollát, odatolta hozzá arcát és meleg lehelettel fújta. — Első vedléskor a repülni kezdő galambok húsát eszi és csak aztán megint borjut... Látod, uram, ez vedlik már. Éjszaka égő lám­pát kap a kalitkája elé, hogy kicsit ébren tartsa a világosság. — Az mire jő, Vitiges? — Hogy ne alhassék a torkán, mert attól rosszul emészt és meg­keményedik a gyomra... Látod, engedelmes madár. Akinek csőrét éjjel lóhájjal kened, minden hívásodra visszajön. Úgy megszeret, hogy nem repül el karodról* Ismerte a nevelés minden fortélyát a mester. Egy lds vörös egér- követ kevert sólymai ételébe, hogy szerelmes gerjedelmüket elcsitítso. És a húsba mézet és szárított darazsakat tett, ami kövérségüket apasz­totta. 4 .1 II EGO FÖLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR 15 1FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents