Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-31 / 249. (4098.) szám
t>íía:gaiMa&^arh I RnAP 1936 október 31, szombat politika kérdéseiben egyben az agrárpártnak a véleménye is. örül, hogy a külügyminiszter beszédének elhangzása után megállapíthatja, hogy az agrárpárt véleménye teljesen megegyezik a külügyminiszter véleményével. ...de fönntartja összes kifogásait — A külpolitika irányvonaláról folytatott sajtópoliéimiábaai egy aktív miniszter mondotta: El a kezekkel a külpolitikától. Az agrárpárt nem osztja ezt a nézetet, sőt ellenkezőiéig, azon a véleményen van, hogy az ilyen súlyos időkben vitázni, sőt bírálni kell. Nincs jobb barát a komoly kritikusnál. A legutóbb lefolyt külpolitikai vitának meg volt az az előnye, hogy az egész lakosság figyelmét ráirányította külpolitikánkra. E nézettel szemben meg kell mondanunk őszintén, hogy a külpolitikánk 18 éves irányítása ellen panaszaink nem lehetnek. Egyetlen más áljaimban sem volt meg a külpolitikában oly folytonosság, mint nálunk a személyi kérdésben. A külpolitikában a demokráciának nem szabad titkos diplomáciává fajulnia, mint az a háború előtt volt s nem szabad, hogy bizonyos személyek vagy csoportok előjoga legyen. Pártcim nevében kinyilatkoztatom, hogy a mi, kompromisszumot nem ismerő világos állás,pontunk ez: a külpolitika az egész nemzet és általában az állam egész lakosságának az ügye. Zilka a továbbiakban kijelenti, hogy ő használta a kifejezést, hogy a külpolitika koncepcióján változtatást kell eszközölni. Nem szabad összetéveszteni a külpolitika céljait az állam céljaival. Az állam céljai valóban megváltoztathatatla- nok. Az agTárok az állam céljának a függetlenséget, a köztársaság érinthetetlensé- gét, a békét és a demokráciát tekintik. Ezeken az eszméken nem lehet változtatni. De hogy ezeket a célokat a kormány miként akarja szolgálni, az már megváltoztatható. E célból szokták váltani a kormányokat és kormánybeli személyeket. A népszövetség és a kollektív biztonság Eddigi külpolitikánk, — folytatta 2iBca, — a nemzetek szövetségére támaszkodott és a kollektív biztonságra. Most látszik meg azonban, hogy a népszövetség a világbéke ideális organizálásának csak a világitó forrása. Nem akarjuk lekicsinyelni a müvet, melynek alkotásában magunk is résztvettünk. De kis nemzet vagyunk és nem vagyunk hivatottak az uj világ alkotására, hanem hogy a világban úgy rendezkedjünk be, hogy szabadságunkat veszély ne fenyegesse. A jövőben elsősorban önmagunkban kell bíznunk és a szabadságunkat visszaadó erőkben. Ez pedig a nemzeti gondolat, mely azon akarat éá erő forrása, mely az önálló, saját államhoz vezetett s csak a nemzetszeretet képes ezt az államot erőssé építeni. Németország és a fegyverkezés Németország a versaillesi szerződés összes béklyóját már ledobta, a gyarmatok kivételével. A jelen rezsim első időszaka végződik. Németország fel van fegyverezve, nagyhatalom. A devizakészletek elégtelensége miatt jelentkeznek bizonyos kellemetlen következmények. De Németország kénytelen folytatni politikáját, különben katasztrófa következik be. A propaganda a német lelket úgy előkészítette, hogy az az életszínvonal újabb leszállítására is kész, de kérdés, hogy a munkanélküliség újabb hullámát elvisel- né-e. Németország uj célja és terve: felkészülés a gazdasági autarkiára. A német fegyverkezési po’itikát az egész világ kénytelen követni. Vége a lefegyverzési álmoknak. Európa 1936-ban úgy fegyverkezik, hogy az 1914. évi imoerialista államok irigységét méltán keltené fel. A belpolitikai kérdések taglalásánál kimutatja, hogy az ortodox marxizmus nem demokrata, mert célja a proletárdiktatúra. Tiltakozni kell a szocializmus és a demokrácia fogalmának összezavarása ellen, Pz agrárpárt áHásoontia a kisebbségi kérdésben — Az utóbbi időben visszaélnek a középeurópai kisebbségi kérdéssel és úgy tüntetik fel a helyzetet, mintha a kisebbségek helyzete Osebszlovdkiában különösen súlyos volna. Békés, jó együttélést kívánnánk a nemzetiségekké]. Természetes, hogy az állom érdeke megkívánja a teljes jog- egyenlőséget, ami kizárja a nemzeti autonómiát. Hamillrárcfos kereskede'mi passzívum Franciaországgal — Franciaországhoz való viszonyunkat az ősz'nte barátság határozza meg. Sajnálnunk kell azonban, hogy Franciaország nem képes megérteni gazdasági nehézségeinket s megengedte, hogy 18 év alatt 6 milliárd koronára növekedjék külkereskedelmi passzívumunk. Franciaország is kénytelen lesz elismerni, hogy a mai állapot lehetetlen. Közös „békebíokkba" a balti államokkal? — A külpolitika fejleményei Németország és Szovjetoroszország összetűzésének veszélyével fenyegetnek. A dolog úgy is fejlődhetnék, hogy e két kolosszus közé ékelt államok hadszíntérré változnának. Saját érdekünk megköveteli az ily veszéllyel szemben való védekezést. Ezért kellene megalkotni a balti államoktól a Fekete tengerig a békebarát államok blokkját. A külügyminisztérium adminisztratív ügyeivel foglalkozva a szónok követelte a külügyi szolgálatiban alkalmazott személyek alapos megválogatását s hogy ebben az irányban alapos revíziót tartsanak a csehszlovák követségeken. A szudétanémetek „belső revíziót" kívánnak Neuwirth (szudétanémet) úgy véli, hogy a nemzetek szövetsége paktumának revíziója aligha lesz alkalmas a nemzetek és államok élete bizonytalanságának megszüntetésére. Megelégedéssel veszi tudomásul, hogy álüamunk számára a területi revízió kérdése meg nem engedett kérdés. Ámde a területi revízió tagadása szükségképpen jelenti a belső revízió szükségességét. * Tiltakozik az ellen, hogy a külügyminiszter a szudétanémeteket kverulánsoknak tüntesse fel. Az expozé különben semmi újat sem mondott a május 14—október 22. között lefolyt eseményekről. Hála az összes értelmes embernek, az expozé a német-osztrák szerződésre vonatkozó részében a nyugodt megfontoltság képét mutatja. Azt a nézetet, hogy Németországgal nincs semmi vitás kérdésünk, a közvéleménynek is meg kellene szívlelnie. Furcsán hat az expozéban annak bizony - gatása, mintha Csehszlbvákiát nem fenyegethetné az elbolsevizálódás veszélye. A kommunista párttal való polémiája után a szónok határozottan vitába száll az expozé ama részével, amely erről az államról mint a demokrácia sérthetetlen világító tornyáról beszélt. Ebben az államban ez évben a hatalom óriási átcsoportosítását éltük meg, ami egyáltalán nincs alkotmánytörvényünk szellemében. Ha a külügyminiszter az állam léte biztosításának legjobb eszközeként a véderő fokozását mondja, úgy ennek első feltétele az állam összes polgárának ama meggyőződése, hogy itt a fejlődési lehetőségek legjobbját kapják. Tessék megteremteni ezt az első feltételt a nemzeti kisebbségek számára is. St.vin válaszol Szü lőnek Stivin szociáldemokrata Kopecky kommunis-, tával vitázik, aki Károly király látogatása alkalmából a politikai foglyok számára amnesztiát' kért. — Sidornak azt válaszolja/ hogy a Vatikánnal való kérdések elmtézetlenségé- nek okát inkább a szlovenszkói püspökökből kérdezze. A modus vivendi útjába nem állítottunk akadályokat. Számos intézkedést tettünk ugyan az egyház s az állam elválasztása érdekében és különösen a szocialisták nagy súlyt helyeztek az iskola felekeze/mentesítésére, de, hogy az egyháztól pénzügyi téren is különválasszuk az iskolát, arra a mai idő nem alkalmas. Ma nem szabad kultúrharcot előidéznünk,.;. Ez a kérdés ma nem aktuális. Zilkával szemben védelmébe veszi a marxizmust. — Szüllő képviselő ama nézetének adott kifejezést,— mondotta, — hogy államiért iáinkban sok az optimizmus, különösen, ami a nemzetközi helyzetet illeti. Igaz, hogy a békére, a nemzetek szövetségének meg védelmezem > re, a békés gazdasági együttműködésre törekvő államok politikájukban ma nem dicsekedhetnek nagy sikerekkel, de aki az emberiség tartós haladásával számol s abban hisz, áld a mai nemzetközi nehézségekben csak átmeneti állapotot lát, annak nincs oka a fekete pesszimizmusra. Ma már megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a gazdasági válság mélypontján túl vagyunk. Stivin végül Románia gazdasági fellendülését magasztalja. A külügyi bizottság november 3-án, kedden 9 órakor folytatja a vitát. Kánya Kálmán nagy külügyi expozéja Magyarország az egyenjogúság alapién hajlandó a tárgyaló asztal mellé ülni „A magyar külpolitika eddigi utjai beváltak" ■ Kánya november 18-én Bécsbe utazik ■ ■ Ciano a bécsi tárgyalások után Budapestre latosat Budapest, október 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefon-jelentése.) A magyar képvi- selőhá-z külügyi bizottsága — mint azt már rövidesen jelentettük — csütörtökön ülést tartott. Ezen Kánya Kálmán külügyminiszter hosszabb expozét mondott, amelyben részletesein ismertette az euró-pai politika napirendjén szereplő kérdéseket. Ezeknek a nagyhorderejű kérdéseknek a keretében rámutatott arra, hogy az európai politika eddigi iránya: a kollektív biztonsági és a szövetségi rendszer némileg megingott és Belgiumnak az az állásfoglalása, hogy független politikát követ, arra mutat, hogy az az irány, amely a kölcsönös segélynyújtáson és kollektív biztonságon alapszik, erősen meggyengült. Magyarország nem áll egyedül azzal a felfogásával, amely a kollektív biztonsági és szövetségi rendszert nem tekintette helyes útnak. Ezzel szemben félő, hogy a nészövetség egyes tagállamai azt akarják elérni, hogy a megtorlások rendszerével s a népszövetség segítségével merev korlátok közé szoríthassák a vi- ágpolitika fejleményeit. Beszéde további során rámutatott arra. hogy ez az irányzat, amely a néipszüvetséget ennek a törekvésnek a szolgálatába akarná állítani, nemcsak azzal az evolúciós szemlélettel ellenkezik, amelyet kezdettől fogva a magyar külpolitika hirdetett, de Edén angol külügyminiszter legutóbbi genfi kijelentéseivel sem egyezik. Magyarország és a leszerelés Kánya Kálmán külügyminiszter ezután Ismertette azokat az okokat, amelyek miatt a genhi magyar delegáció kénytelen volt tartózkodni attól, botgy a népszövetségi közgyűlés leszerelési bizottságának munkálataiban résztvegyen. Indoka ennek egyrészt az az elvi álláspontunk — mondotta, — hogy Maevarország mindaddig, amíg egyenjogúsága elismerve nincsen, semmiféle fegyverkezési, illetve leszerelési tárgyaláson nem vehet részt, másrészt az a gyakorlati szempont, hogy tekintettel Magyarországnak a trianoni szerződésből folyó leszerelt állapotára, semmi értelme sem volna bekapcsolódni olyan tessék- lássék tárgyalásokiba, amelyeknél a vele szembenálló felek állig fel vannak fegyverkezve. A magyar-olasz—német- lengyel viszony A j-ulius 11-én létrejött német-osztrák kibéküléssel kapcsolatban annak a reményének adott kifejezést, hogy a német-osztrák viszony a jövőben annyira javulni fog, hogy ez a kérdés belátható időn belül álig fogja megzavarni Európa nyugalmát Ciano gróf olasz külügyminiszter berlini látogatását magyar szempontból ölűmmel és megelégedéssel fogadja, már azért is, mert —mint mondotta — annak a tendenciája teljesen azonos a magyar politika békcs célkitűzéseivel. Ez az utazás — úgymond — nem jelenti azt, hogy barid is politikai blokkok megteremtésére törekedne, vagy hogy bárki is megkísérelné az euró-? pai államok egymással való szembeállítását, hanem éppen ellenkezőleg, elökészitör je óhajt lenni egy olyan helyzetnek, amely a sokat hirdetett, de eddig soha létre nem jött európai együttműködésnek kiindulási alapjául szolgálhat. A magyar-lengyel viszonyt illetőleg a külügyminiszter biztosította a bizottságot, hogy a magyar-lengyel jóviszony továbbra is ' változatlanul fennáll. Magyarország és a kisantanl — A magyar külpolitika a jövőben is eddigi — nézetünk szerint — bevált utjain fog haladni — mondotta ezután a magyar külügyminiszter. — A barátainkkal való jóviszony ápolása és kimélyitcse nem jelenti azt, hogy el akarjuk vágni a más államokkal való konkrét kapcsolatok megteremtésének útját. Magyarország egy állammal 6íemben sem viseltetik ellenséges érzülettel. Ez az ország tizenhat év óta állandóan a békét keresi. — Természetesen vonatkozik e* a kisantant országaira is, amelyekkel kapcsolatban a május 28 án tartott költségvetési beszédem során kijelenteitem, hogy ha Magyarország mint teljesen egyenjogú fél leülhet a tárgyaló asztalhoz és szerény, de természetszerű követelményei a túloldalon is elismerésre találnak, részünkről semmi akadálya sem lesz annak, hogy a dunai államok gazdaságilag és talán idővel politikailag is kooperáljanak egymással, s a Duna mentén beálljon a valódi biztonságnak és igazi békének az az állapota, amelyet mi őszinte szivünkből várunk és óhajtunk. —- Más szóval ez annyit jelent, hogy bármennyire óhajtjuk is a kibékülést, ez nem tehet csak öncél, Nem jelentheti mostani —- általában nem kedvezőtlen — politikai és gazda/Vi helyzetünknek kockáztatását elégtelen politikai és gazdasági ell n szolgáltatások lejében. Nem jelentheti alacsonyabb- rendiiségünk megrögzítését és végül nem jelenthet! barátaink érdekoinek megsértését. — örömmel állapíthatom meg, hogy szomszédainknál is itt-ott már barátságosabb hangokat hallunk Magyarország külpolitikájáról és annak az elismerését, hogy ez a külpolitikai légkör enyhítéséhez hozzájárul. Ezért — bár talán még nagy türelemre lesz szükség — nem mendunk le arról a reményről, hogy a túloldalon is végül felülkerekedik a jobb belátás és ezáltal lehetővé válik a gazdasági és politikai érdekek kölcsönös elismerése mollott a mindannyiunk által kívánt kibékülés. A bécsi kon.c.ent.d Végül melegen megemlékezett Sdimidt Güidó oszzrák külügyi államt.tkár budapesti látogatásától s -bejelentette, hogy a Budapesten megkezdett tárgyalások folytatóba céljából november 10. körül Bécsbe utazik, hegy ott részt ve gyen a hármas külügyminiez.eri tanácskozásokon, amelynek Összehívását az idén márciusban aláirt római -pótjegyzőkönyvben időről- időre szükségesnek mondottak ki. Bejelentette még, hogy a bécsi megbeszélések: •beijeZ'éBe után gróf Ciano olasz külügyminiszter felesége kíséretében Budapestre látogat el. Eciíhardt és Rassay helyesel A külügyminiszter expozéja. után rövid vita következett. Eckhardt Tibor, a függotlen kisgazdapárt vezíre örömmel üdvözölte a külügyminiszter expozéjának tartalmát s egyben Darányi Ká.mán miniszterelnöknek parlamenti bemutatkozása alkalmával tett külpolitikai kijelentéseit. Megállapította, hogy a magyar külpolitika mentes minden egyoldalúságtól, annak más államok élten irányuló éle nincs s a jövőre nézve remélni engedi m.ud a fennálló barátságok kunélyUéöót, uiind- pedig azoknak kiterjesztését ifi. . . é, Utána Rassay Károly szólalt fel s kijelentette, hogy a kormány felelős tényezőinek külpolitikai megnyilatkozásai alapján nem lát okot a nyugtalanságra, .................... de fiulyt helyez mi ndennemű lekötöttség vállalásának, elkerülésére. A külügyi, bizottság tárgyalását Darányi Kát "áh miniszterelnök rövid beszéde zárta ho. : ' 2
