Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)

1936-10-28 / 247. (4096.) szám

4

<I>R&ga-MAG^AR-Hl ftLAP

1936 október 28, szerda.

Anglia, az örök kérdője

Szlovenszkó, október.

A Föld szárazföldi felületét százötvenmillió négyzetkilométerre becsülik, — a többi tenger. A szárazföldnek jelentés része emiberi letelepülésre alkalmatlan. A lakható területeknek több mint egynegyedét — kerekszámban negyven- millió négyzetkilométert — a brit birodalom foglalja el. Ez a terület négyszer akkora, mint egész Európa, és csak valamivel kisebb, mint a legnagyobb kontinens: Ázsia. Szerencsés véletlen folytán e mammutország zöme a mérsékelt égöv alá esik s a fehérfaj településére alkalmas. Körülbelül egyenlően oszlik meg az északi és déli, a keleti és nyugati féltekén, ngy, bo-gy a Nap sohasem nyugszik le benne, valahol mindig van benne nappal és nyár s amíg az egyik helyen vetnek, ugyanakkor a másik helyem már aratnak.

A kedvező földrajzi fekvés, szerencsés éghajlati viszonyok, a talaj változatossága, termőképessége, mező-, erdőgazdasági, bányatermékekben és egyéb hasznos nyersanyagban való rendkívüli ‘bősége, a hajózható folyók, biztos kikötők, egyszóval olcsó közlekedés — a brit világbirodalmat a. legeszményibb gazdasági egységgé teszik. Az egyes országrészek termékei könnyen, gyorsan és olcsón kicserélődhetnek. Nem kell készleteket gyűjteni, utánipótlásról gondoskodni, mert minden hónapban aratnak valahol és a birodalom egyik részének téli szükségletét a birodalom másik részének nyári feleslegéből bőven lehet pótolni.

A The British Oommonwealfh of Nations (a „Brit Nemzetköztársaság11) talán az egyetlen állama a világnak, amely minden nagyobb megerőltetés és áldozatok nélkül meg tudja valósítani a gazdasági önellátást. Megteheti! Kanada rónáin terem a világ legjobb búzája. Ausztrália kövér mezőin legel a legszebb juh és szarvasmarha. Dél- afrika aranybányái és gyémántmezői a leggazdagabbak a világon. Szenet csak Északamerika termel többet. Anglia gazdasági téren is megengedheti magának a „splendid isolation“-t, könnyen függetlenitheti gazdaságát és pénzét a külföldtől, sőt ezt — amit Európa nem lát, vagy nem akar látni — szép csendben már meg is tette.

A gazdasági megkötöttség hínárjában vergődő és rohamosan szegényedő európai államok nem kis meglepetésére és nehezen leplezett irigységére az angol gazdasági élet egészséges és virul; a lakosság jóléte, vagyoni gyarapodása, a ,,prospe- rity“ már-már eléri a régi békeszdnvonalat. Ezen csak az csodálkozik, aki megfeledkezik Ottawáról. Az angol nem szokta „ötéves1' terveit kikotyogni és világgá kűrtölni. Nem szereti a kongó, nagy szavakat. Nem beszél „tervgazdaságról", ,.new-deal“-röl, ,gumipénz“-röl és egyéb divatos fából vaskarikákról. Nem tartja szükségesnek, hogy oly természetes és magától értetődő fogalmakat és törekvéseket, mint a gazdasági élet megszervezése és irányítása — dolgok, amelyek oly időseik, mint maga a közgazdaság — rikító szavakkal kikendőzzön és megfiatalítson. A mesterséges megfiatalításban különben sem hisz. Józan, szófukar kereskedő létére jó szeme és finom szimatja van, rögtön meglátja és megérzi, mi van a levegőben. A valóság iránt való fejlett érzéke megsejtette, hogy a világháború után jön egy nagy dezintegrálódási folyamat, a bellum omnium contra omnes politikája, a gazdasági be- gubózáe — és az az Anglia, amely a szabad kereskedelem elméletéből bölcseleti világnézetet, sőt többet: vallást csinált, — egyik napról a másikra lezárta vámsorompóit a külföld előtt, összehívta a domíniumok, kolóniák és mandátumterü- letek érdekképviselőit Ottawába a összeállította belső vámtarifáját és tisztázta azokat az elveket, amelyek szerint a birodalom egyes részei között az árucsere kölcsönös megelégedésre végbemegy Egy rugalmas, az adott viszonyokhoz stimulékony vámformula, amelynek alapvázlatát az ottawai konferencia fektette le, megszüntette a birodalom egyes részei között addig volt gazdasági ellentéteket és nem egyszer gyilkos versenyt és a brit birodalmat egyetlen, zárt, óriási méretű nagyüzemmé tette, amely önmagát szabályozza, mint az ideális gép.

Ennek a nagyüzemnek csak egy érdeke van : a világkereskedelemben minden vetélytársát legyűrni. A brit külpolitika ennek az érdeknek szolgálatában áll. Csak ez a szempont vezeti és semmi más. Ha az angol külpolitikát ebből a szemszögből nézzük, azonnal megértjük és természetesnek találjuk ennek a politikának gyors és meglepő frontváltoztatásait, látszólagos határozatlanságát, kiszámíthatatlan vargabetűit, azt az angolna-simaságot, amellyel a legkényesebb helyzetekből is ki tud bújni, szóval a „perfid Albion" ■politikai bűvészkedéseit és pálfordulásait, minden idők diplomatáinak ezeket az álomüző lidércnyomásait. „Business as usual" : a rendes üzletmenet biztositá6a az a.n°-»l külpolitika feladata. A politika es-zközeivel legyűrni az üzleti versenyt — az angol diplomácia igazi célja s ennek a nemzetközi politikában is a .legjobb módja az a hinhedt és mindig bevált taktika, amellyel Anglia gyarmatait szerezte és máig ügyesen kézben tudja tartani : a „divide et iimpera" ősi elve. A versenytársakat egymás ellen kijátszani s ha kell, egymás ellen uszítani: a franciát a német ellen, a japánt az orosz ellen, a zsidót az arab ellen, a hindut a- muzulmán ellen, oly simán, oly ügyesen, hogy észre se vegyék, hogy csak sakkfigurák a nagy játszmában. Anglia nagylelkű : mindig a gyengébb mellé áll, — aztán meg nem is érdeke, hogy bármelyik is az ügyesen össze- veszitett felek közül végleg felülkerekedjék.

Ha valaki erre a beállításra azt az ellenvetést tenné, hogy mindez csak föltevés és látszat, de nem bizonyítható, — annak teljesen igaza lenne.

Nincs meddőbb dolog a világon, mint politikai vitákban bizonyítani akarni. A nemzetközi politika hínárjába és rejtett örvényeibe minden tárgyi érv belefullad. Diplomáciai okiratokkal: sárga, kék, fehér és egyéb színű könyvekkel mindent s mindennek az ellenkezőjét be lehet bizonyítani. Mégis van egy tény, amely olyan világos és annyira elárulja a mögötte meghúzódd célzatot, hogy nehéz lenne megcáfolni. Ily tény az, hogy Anglia hosszú évek óta csökönyösen elhárít és megakadályoz minden kísérletet, amelynek célja a mai devizáikáosz megszüntetése. A gazdasági élet alapja és sine qua non-ja a pénz értékállandósága. Angliának, miután pénzének vásárlóerejét a saját zárt gazdasági egységén belül sikerült állandósítani és minden eshetőséggel szemben biztosi tani, nem érdeke, hogy ez a kívánatos helyzet más országok pénzrendszerében is megvalósuljon. Nem érdeke, hogy üzleti versenytársainak számításai állandó és sziláid alapokon nyugtassanak. Ezért nincs nemzetközi valutaegyezmény! Anglia mindig értett ahhoz, hogy anyagi érdekeit magasabb erkölcsi elvek köntösébe bujtassa, de mostani valutapolitikájából nagyon kilátszik a lóláb. Azért Németország a kérdés elevenére tapintott, amikor — a Financial News szerint — a politikai megegyezés egyik föltételéül azt kötötte ki, hogy Anglia stabilizálja a fontot. Ezzel kiugrasztja a nyulat a bokorból. Mert, ha. Anglia most. is kertel, akkor bizonyos, hogy nem áll érdekében az, hogy az európai államok gazdasági élete végre-valahára rendes mederbe terelődjék s a mai káosznak ő a vámszedője. S ez végképp felnyithatná az egymás ellen agyarkodó európai államok szemét. Kezd beigazolódni, amire a Páneuróp ^mozgalom a’a- pozva van : Angina csak földrajzilag tartozik

Európához, gazdasági és politikai téren pedig éppen az ellenkező pólus.

Quos Deus perdere vult, dementat priius. Akit az Isten elveszteni akar, annak előbb az eszét veszi. Minduntalan ebbe a s-omoru i<razságba ütközik bele az ember, aki a mai európai politikát sine i.ra et stúdió nézegeti. A szemlélődő embert a tehetetlenség Cassandra-tragibuma fojtogatja. Vájjon sikerül-e még megállítani az európai művelődést azon a lejtőn, amelyen zuhan lefelé ? Vájjon sikerül-e a szakembereknek, élükön Sohaohttal, meggyőzni a francia politikusokat, hogy most ütött az utolsó órája egy tisztességes gazdasági békének, amelyet biztosan nyomon követne az igazi béke : a lelkek megbékélése ?

Németország, ez a lefojtott energiáktól vibráló, túlfűtött katlan, kapna egy biztonsági szelepet, amelyen erőíö’öslegét hasznos, alkotó munkába levezetné. Itália és Franciaország is, — amely még úgyszólván hozzá sem fogott hatalmas afrikai gyarmatai gazdasági kihasználásához, — megkezdhetnék Afrika megszervezését és az európai kultúrába való végleges bekapcsolását. Európa három nagy nemzete: Francia-, Német- és Olaszország vezetése alatt „ring“-be tömörülne e földrész minden dolgos népe, létrejöhetne egy okos vámbéke, körültekintő munkamegosztási program, egységes pénzpolitika és Európa belső lázából felépülve, egészségesen és céltudatosan vehetné fel a versenyt legnagyobb ellenlábasával: a brit világbirodalommal

D. H. L.

Az egyesült párt keletszlovenszkói titkárságai

Kassa, október 27. Az egyesült párt kassai kerületi főtitkársága közli: A pártegyeeitéssel

kapcsolatban pártunk kassai kerületéhez tartozó titkárságainak szolgálatában átszervezések történtek, minek folytán egyes helyeken változások van- nak. Párttagjaink tájékoztatása végett az alábbiakban közöljük az egyesült párt titkárságainak uj beosztását a titkári irodáik címét, stb., azért, hogy .párttagjaink tudják pártügyekben és panaszaikkal, kéréseikkel, leveleikkel hová forduljanak.

Kerületi főtitkárság, Kassa:

A kerületi főtitkárság ügykörét dr. Kátra

Kálmán kerületi főtitkár vezeti Wirth Gyula ügyvezető igazgató és Grusetzky Ferenc főtitkár közreműködésével. A kerületi főtitkárság hivatalos helyisége: Kassa, Stefánik-u. 12., I.

em. Hivatalos órák: d. e. 8—1 óráig, d. u. 4—7 óráig.

Királyhelmeci járási titkárság:

Titkárok: Bőhm Ferenc és Kiss Géza Lajos. Hivatalos helyiség Királyhelmecen: ffő-ucca 40. sz. Hivatalos órák: mindennap d. e. 8—

12-ig, d. u. 2—6 óráig.

Nagykcposi járási titkárság:

Titkár: Haraszthy György. Hivatalos helyiség Nagykaposon: november 15-ig Bárrá Ferenc Fő-uccai házában, november 15. után: ' Cserniczky József kerékgyártó Fő-uccai házában. Hivatalos órák: mindennap d. e. 8—12 óráig.

Szepsi járási titkárság:

Titkárok: Sinály Béla és Orián Árpád. Hivatalos helyiség Szensiben: Fő-<occa 137. sz. Hivatalos órák: mindennap d. e. 8—12. d. u. j 2—6 óráig. A szepsi járási titkárság Tornán panasznapot tart minden vásári napon. Rozsnyói járási titkárság:

Titkár: Sehopp Béla. Hivatalos helyiség

Rozsnyón: Főtér 9. sz. Hivatalos órák mindennap d. e. 8—12-ig, d. u. 2—6 óráig, ii Kassavidéki járási titkárság:

Titkár: Gasovszky Gyula. Hivatalos helyiség Kassán: Stefánik-u. 12. sz.. I. em. Hivatalos órák mindennap d. e. 8—12-ig, d. u. 2—5 óráig.

Zemp'éni körzeti titkárság:

Titkárok: Szopkó Imre és Bakos Andor.

Hivatalos helyiség Nagymihálvon: Fő-ucca

10., I. em. Hivatalos órák mindennap d. e.

8—12-ig. d. u. 2—6 óráig. — A nagymihályi körzeti titkárság panasznapokat tart .minden héten kedden délelőtt Szobráncon Havasai Andor házában és csütörtökön délelőtt Gál- szécsen Havrilla György Rumanm-u. 318. sz. házában.

Az iglói és eperjesi titkárságok

jelenleg még átszervezés alatt állanak. Az ezekre vonatkozó tudnivalókat szintén közölni fogjuk.

A bazilika, ahol újból látta Jusztiniánt, csodálatosabb volt a császári palotánál is, A falán aranykockákból kirakott háttérben Istenfia osztott áldást apostolai közt, mereven és elérhetetlenül ékkövek ragyogásában s arca fájdalmas sápadtságában. A kupola égnek gömbölyödött, akár a tölgy, nem ia értette, hogyan boltozódhatnak igy össze ezek a mázsás- súlyú márványok, összehajolnak és lebegve zárulnak, mintha fentről valami láthatatlan erő fogná őket össze. Ariánus volt, de nem tudott mélyen hinni az egyedülvaló Istenben, aki önmagából keletkezett és örök, aki nem hasonlított senkire. Az otthoni papok hirdették igy az uj vallást, vad és átkos szavakkal üldözve az isteneket, akiket ott érzett a nap kenyeret érlelő füzében, minden lángban és fényben, a suhogó vizekben, az erőben, amely életet adott és életet söpört el. Fenyvesek fölött zugó orkánokban és lengedező szellőkben ott volt az istenek haragja és súgása. A föld és az ég adta az isteneket, a természetnek ezer mozdulásában ott éltek, erősen és keményen, emberi közelségben. Vad acsarkodó démonok és örömet adó, fényt osztó fölfeletti hatalmak.

A bazilika porfiroszlopaival, kupolájával és márványfaragványok- kal, a selymeknek és drágaságoknak sokaságával megzavarta pogány hitét. Ez a kápráztató gazdagság, az illatos füstölőkkel, énekkel és zenékkel elbűvölő istenimádat csodálattal és szorongással töltötte el.

Nem tudott állítattál figyelni a pátriárka áldástosztó ceremóniájára. Jusztiniánt nézte, aki öregen, kiégett szemmel ült bíbor baldachinja alatt és Theodórát, megsápadt matrónás szépségében, császárnői pompájában, káprázatos selymekben, drága kelmékbe öltözött hölgyei között,

Theodórát még nem törte meg a kora. Finoman iveit száján látta makacs erélyét. Hatalmas asszony a vénségében is a világ és Jusztinián fölött. Az arcán a pirositók és szagos pipereszerek alatt éles szarkalábakkal rótta rá egy szenvedélyekkel túlzsúfolt élet a sóvárgásoknak és csillapithatatlan éhségnek elkendőzhetetlen jeleit.

Milyen elérhetetlennek látszott ebben a pompájában ez a kevély asszony, akiről az udvarban suttogni hallotta, hogy kéjsóvárságát a vénség sem csitította el.

Ezek voltak hát a hatalmasok, akik a fél világot birtokolták, akiknek kezéhez ömlött milliók adója, akikért ezrek és százezrek véreztek szerte a birodalomban és túl a határokon, Tráciában, a Maeotis ingová- nyaiban, Itália földjén és Afrika perzselő napja alatt, puszták sivó homokján és az Alpok jégtorlaszain. Milliók vére táplálta ezt az országot, mint valami beteg test, úgy puffadt egyre kövérebbre, puffadt és duzzadt a mohón szívott vértől. Telhetetlenül harácsolt Bizánc, kalmárai végigutazták a világot, hogy gyűjtött kincseiknek harmadát adóban le- róhassák.

Alboin látta, milyen tengerpénzt pazarol el a fényes udvartartás és mennyi millió kell a légióknak, hogy vaskarral fékezzék a birodalom száz és száz, könnyen lázongó népét! Hunok és szarmaták, gótok és gepidák, vandálok és alánok, bolgárok és avarok, langobárdok és szki- ták, perzsák és egyiptomiak szolgáltak Jusztinián légióiban, mitsem tudva a földről, amely teremtette őket, északi ködös hazájukról vagy Ázsia forróra sült fennsikjairól.

Két hetet töltött Alboin Konstantinápolyban, mig megismerte Jusztinián hatalmát. A birodalom minden élete és minden vagyona a törvény szerint az övé volt. Amit meghagyott életből és vagyonból, kegynek Mzémitott, amiért hála járt, Alboin szinte elrémült, amikor az adózEGO föld

REGÉNY

IRTA: EGRI VIKTOR

ELSŐ KÖNYV

13

(FOLYTATJUK)

tatás szövevényes gépezetébe betekintést nyert. A föld szántővetője fizette az annőnát, a termésben megállapított adót, amivel a légiókat élelmezték. Háborús esztendőkben olyan nagyra nőtt az annóna, hogy a föld népének betevője sem maradt. De fizette a nép az adót kenyere, sója és vize minden csöppje után. Aztán fizette a levegő vámpénzéfc, mert adója volt a lélegzetvételnek, a ténynek, hogy Jusztinián alattvalója puszta életét tengethette.

Ottléte utolsó napján különös hirt hallott a palotában. Belizár, az elaggott hadvezér kegyvesztett lett, suttogták az udvaroncok. Belizár gyűlölte az udvar pompáját és puhaságát, ármánykodó és a császár kegyét leső, szószátyár tisztviselőit. Katona volt, hajlithatatlan derékkal és vasakarattal. Jusztinián valójában sohase kedvelte hadvezérét, féltékeny volt hallatlan népszerűségére és arra a tiszteletre, amivel a légiók Belizárt körülvették.

A fordulat izgalma betegágyba kergette a császárt. Alboin nem látta többé. Indulása előtt hallotta még, hogy Narses, a palota kincsesházának egykori őre, egy heréit perzsa kerül a légiók élére. Jól ismerte Narsest, aki most Itália helytartója volt Amióta a heréit rendet teremtett Itáliában, a Pó gyönyörű síksága, az egész hatalmas félsziget újra virágzik és ontja kincseit Bizáncnak. Hajók hozzák narancs- és citromligeteinek termését, pálmakertjeinek gyümölcsét, hatalmas kőkorsókban olaját, tömlőkben édes borát, finoman cserzett bőröket és mézszinü, sűrűn szövött vásznait, bibort és márványt. Áldott ország ez a szelíd égboltozatu Itália, melynek földje nem kér annyi verejtéket, mint Pannóniáé. Gazdag és félig gazdátlan, hogy a gótok eltakarodtak, kipusztultak és csak Narses serege tartja megszállva.

öreg langobard harcosok, akik kíséretében voltak, keresztül-kasul járták Itáliát, látták a Fórum Julii dús rónáit, a Pó virágzó lapályát, ötszázötvenkettőben volt, majdnem tíz esztendeje, hegy harcoltak odalenn, amikor az apja Jusztinián kérésére csapatot küldött Narscsnek a gót Totila ellen.

Valahányszor Itáliát emlegették, a vére lázasabb pezsgéssel járta át ereit. Képzeletét nem hagyta nyugodni ez a legendás gazdagságú ország. Minden erős nép hóditó útja oda vezet! Egyszer ő is el fog indulni, hogy birtokába vegye Friaul pompás városait, a tornyos Póduát és Veronát, az övé lesz a Pó völgye a kincses Mediolánummal és az Adriánál a büszke Ravenna a nagy Theoderik palotájával és lenn a hét halmon emelt örök Város.

Ma még csak ábrándozik hódító útjáról, képzelete szüli kápráza- tokat és színezi ólmait. Királysága még ifjú és harcosainak száma gyér. Népének erősödnie kell! Békét kell hirdetni szomszédjai felé, hogy csöndben gyarapodhasson kincsekben és erőben!

8.

Hazatérése után egy ideig a Balatont környező vadonban maradt.

Szerette az erdő buja virágzását, a madárcsattogással, kakukolással és rigófüttyel teli reggeleket. A vadlest a derékig burjánzó páfrányban. Bizánc lármája, nyugtalan élete utón jól esett az erdő csöndje.

A tél óta megemberesedett, dúsan serkedő szakálla összeolvadt már rozsdabarna hajával. Fémes csillogásu szemében biztonság volt, egész alakja erélytől és magabizóstól sugárzott. Megtanulta hevességét fékezni és olykor figyelte magát, vájjon méltóan mutatkozik alattvalói* előtt éa hallgatják-e szavát