Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-13 / 234. (4083.) szám
4 ^IVttzfflM^ÍARHlRLAE m 1936 október 13, Kedd. BBnHHHHHI Ui előírás a katonai jellegű hírekről Prága, október 12. A nemzetvédelmi minisztérium hivatalos közlönylének legutóbbi száma végrehajtási utasításokat közöl az államvédelmi törvénynek a titott katonai jelentésekről szóló intézkedéseihez. Ezek szerint: Kihágás miatt egy hónap-tói egy -évig terjedhető elzárással büntetik azt, aki a köztársaság, vagy vele szövetségben álló állam katonai erejéről, harckészségéről, csapatimozdu- latairól vagy más berendezkedéseiről híreket közöl, noha ez hivatalosan meg volt tiltva, vagy hogyha más körülményekből tudhatta volna, hogy a közlés állami érdeket sért, vagy aki hirt közöl rendkívüli, _ a közrend fenntartására irányuló intézkedésekről, noha ezt a hivatal megtiltotta. Ugyanígy büntetik azt is, aki a hívatlan személyt katonai árulásról, vagy oly hivatalos cselekményekről tájékoztat, "amelyek katonai árulással vannak összefüggésben, aki katonai árulásra vonatkozó bűnvádi eljárásról számol 'be, amennyiben a jelentést nem a nemzetvédelmi minisztérium adta ki, vagy pedig valamely, a minisztérium által felhatalmazott parancsnokság. Uj rendőrígazpiósások Cseh- és Morvaországban Prága, október 12. A Venkov jelentése szerint a belügyminisztérium a legközelebbi hetekben szervez állami rendőrigazgatóságokat több csehországi városban, igy Ná- chodban, Tschechisch-Budweisban,' továbbá a morvaországi Olmützben. A belügyminisztérium ezenkívül most dolgozik a csendőrség repülőosztagainak megszervezésén, illetőleg a meglevő osztagok kibővítésén. A lap úgy tudja, hogy az önkormányzati testületek pénzügyi szanálására szolgáló kiegyenlítési alapot a szakminisztériumok már jóváhagyták s hogy ilyképpen rövidesen sor kerül az önkormányzatok kiadós pénzügyi segélyezésére is. Ilyképpen a községek és városok is megindítják a beruházási munkálatokat, melyek nyomán csökkenne a munkanélküliség. A megtévesztésre szolgáié ál-családi nevek jogtalan használata tárgyában SzOllő Géza interpellációt intézett a belügyminiszterhez Prága, október 12. A csehszlovákiai közéletben az utóbbi időben az az abuzus fejlődött ki, hogy társadalmi s politikai megmozdulásokban egyesek valódi családi nevüktől eltérő ál családi néven szerepeltek. Ez nyilván csak félrevezetés céljából történt, ezért Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési kép viselő még a nyár kezdetén interpellációt nyújtott be a belügymin ezterhez. Az interpellációt most osztották ki a kópviselőház nyomtatványai között 613/1. szám alatt. Az interpellációt a következők ben közöljük: Miniszter Ur! Az érvényben levő törvényes jogszabályok értelmében minden polgárnak egy családi neve van és senki sem viselhet más családi nevet, mint aire'y születési anyakönyvébe be van jegyezve. Kivételt csak az irók és művészek írói, illetve művészi álnevei képeznek. A családi név arra való, hogy az embereket megkülönböztesse egymástól. Mégis a törvén} cs rendelkezéssel ellentétben az utóbbi időben a köz társaságban az a gyakorlat kezd kifejlődni, hegy egyesek szabadon, a célnak megfelelően szinészke- dés szellemétől áthatott színészi müneveket használnak a nyilvánosság előtt. Nem lépnek fel ugyan színpadon, de alakoskodni akarnak. Az utóbbi időben gyakran megtörtént, hogy különböző politikai és társadalmi mozgalmaknál cseh, német, magyar, orosz, vagy román névvel szerepelnek olyanok, akiknél sem faji jellegüknek, sem családi nevüknek nem kifejezője ez a megjelölés. Nem irodalmi, vagy művészeti alkotásaik megjelölésé e használják ezeket az álneveket, de külörböző társadalmi és politikai megnyilvánulások alkalmával nyilvános gyűléseken szerepelnek családi nevüktőleltérő név alatt. Miután ez alkalmas arra, hogy megtévesszen jóhiszemű embereket politikai magatartásuk, vagy véleménynyilvánításuk tekintetében, s miután e visszaélések kiirtása a Belügyminiszter Ur hatáskörébe tartozik, tisztelettel kérdem: Van-e tudomása arról* hogy az ntebbi időben társadalmi s polit'kai nyilvános gyűléseken idegen, s családi nevüktől egészen különböző jelleget kifejező névvel szerepelnek az emberek? Van-e tudomása arról, hogy mindezt cél'udato- san a nyilvánosság megtévesztésére használják? Hajlandó-e intézkedni arról, hogy a családi és álnevek használatáról szóló törvényes rendelkezéseket szigorúan betartsák? 1 Gabonatársaság október 26-án tarifa második rendes közgyűlését R társaság nyeresége 2,936.154 korona Prága, oík'tólbeír 12. A G ah on a-tátre aeág oigaiz- giaitótamá'Oea ma d.r. Feicfrabeod elnöklete akit ülést tartott. Az elrnölk jelemtést tett az 1926. évii termésből az 1936 szeptember 15-ig teirjediö idiöszalkbam eszitaötolt gabouaiföilvásáin'iáisról. A Gahomháre&sáig a jelentés szerint 1936 szeptember 15-i'g az 1936. évi termésből 830.84 vágómnál több búzát vásárolt föl, mint az elmúlt év azonos szálkában az 1935. évi termésből. Az 1936. évii termésű búzakészlet 313 vagonnal nagyobb, mint az elmúlt év azonos szakában. A társaság a>z említett határidőig a/z 1936. évi rozs- termésből 2,534.37 vagonnal kevesebbet vásárolt föl, mint a muilt év azonos szakában s a késztet 1,918.58 vagonnal kevesebb, mint a múlt év azonos szakában. Az árpa fölvásárlása 2072.46 vágómnál, a késztet pedig 6,519.08 vagonnal kevesebb. A zabfölvásáriás 174.89 vagonnal, a (késztet pedig 416.31 vagonnal kevesebb szeptember 15-én, mint aiz elmúlt év azonos szakában. Az 1935. évi termésű gabonakészlet állása 1936 szeptember 30-án a következő: 32.000 vagon búza, 1.200 vagon rozs és 2.200 vagon zab. Az 1935—36. gazdasági év mérlegadatainak az 1934 —35. év mérlegadataival való összehasonlítása és a mutatkozó különbségek megindo- kolási után jóváhagyták az 193'—36. évi mérleget az 1936 junius 30-i állapot szerint. A. nyereség fölosztása fölött a Gabonatársaság október 26-ra Pozsony, október 12. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Hétfőn Parovszki Márton 66 éves ligetfalusi munkás gyujtogatási bünperét tárgyalta az esküdtbiróság. Parovszki pert inditott leánya, Szlávik Lajosné munkásnő ellen, követelte, hogy leánya tartsa őt el. A fiatalasszony elkeseredetten panaszkodott apja magatartása miatt férjének és elmondta azt is, hogy az öreg meg akarta környékezni. A férj felelősségre vonta apósát, mire az öreg bosszúból a múlt év decemberében a fiatal pár fejére gyújtotta a házat. Egy benzinnel töltött bögrét helyezett el a laösszehivott második rendes közgyűlése fog határozni. Az igazgatótanács javasolja a közgyűlésnek, hogy az 1935—36. évi 2 936.154 korona tiszta nyereségből 5 százalékot, azaz 146.SC8 koronát utaljanak az általános tártál kalapra s az 50 millió korona alaptőke után 5 5 százalékos osztalékot fizessenek ki 2,750.000 korona összegben, s végül a 39346 korona maradványt utalják a különös tartalékalapra. Az igazgatótanács ülésén végül kisorsolták a tanács tagjait. kasban, amely gyujtózsinórral volt ellátva és mikor a benzin lángra lobbant, Szlávikék csak életveszedelmek között tudtak menekülni. A vádlott a mai tárgyaláson beismerte tettét. Déli tizenkét órakor az esküdtek már meghozták verdiktjüket. A vádlottat gyújtogatás bűntettében mondották ki bűnösnek és a bíróság emiatt ötévi fegyházbüntetésre ítélte el Parovszki Mártont. Mind az államügyész, mind dr. Tomaschek László védő semmiségi panaszt jelentett be. Súlyos fegyházbüntetést kapott a gyújtogatótigetlalusi munkás — Herceg, menjünk a méneshez! — állott elő Pemmó. Alboinnak kedvére volt a dolog. Szerette elnézni, ahogy az agyagosarcu, hihetetlenül fürge, zömöktestü csikósok hosszú kerengéssel űzőbe veszik a kiválasztott vadlovat. Kemény mesterség volt a hámbatörés. Ezek a hunfajta, naptól és széltől cserzettbőrü legények értették csak igazán. Szívósan tapadtak a ló nyomába, hajtották két párhuzamosan futó kerítés közé. Szinte észrevétlenül keskenyedett és a végében majdnem összeért ez a kerítés. És ott a végében már posztolt egy csikós, hogy szálfát csapjon a rohanó mén szügye elé és elvágja útját. Gyönyörűséges volt, ahogy torpant és a 6zőre lángolt a hátán. Ugrásra már nem maradt tér és későn fordult, mert patái mögött is szálfa zárta el az utat. Ott maradt habos tajtékkal és remegő innal a négyszögben. Akkor vastag kötelet dobtak a csikósok a nyakába, lefogták négyfelől, hogy tüzes bélyeget süthessenek a farára. Alboin nem egyszer látta, milyen szörnyű dühvei tör ki börtönéből a megkínzott vádló. Az ereje akkora, hogy négy csikóst is meg- hemperget. De a kötelek fogják és addig gyötrik, mig beletörik és tűri, hogy a pányva lefogja. Emlékezett, hogy beteggé tette, mikor először látta. Szerette volna odakiáltani a köteleket kegyetlenül markoló legényeknek, hogy eresszék szabadon a lefogott vadlovat. Később megértette, hogy a szabadság már nem használna. Újra meg kéne igy sanyargatni. És ez a halála volna. Se vizet, se szénát nem akar az ilyen ló többé. Mintha lélek volna benne. Akár az ember, ha odavész a szabadsága. De ha egyszer harap a fűből, amit ember vet elé, hamar megszelídül és a nyerget is megtűri lassacskán. Csak a füle mögött marad seb a féktől. Az örök jel, ho<Ty szabadulni akart. A sámán bókolva jött Alboin elé, amint megjelentek a mezőn. — Csönd kell a munkámhoz, igen-igen nagy csönd, — mondta. A zajongó ifjak hamar lecsöndesedtek. A szkita akkor vérvörös köpenyt borított magára s úgy indult egymagában a lovak felé. A távolban legelésztek egy csomóban és a szkita gyors léptekkel ment, vörös köpenyének két szárnya a magasba lebbent és olyan volt, mint fűben járó, vöröstollu hatalmas madár. Ekkor abbahagyta az egyik ló a lege- lést, kivált a csoportból és figyelmesen a szkita felé nyújtotta a nyakát. Mereven megállott, várt és nézte a vörös alakot, ahogy lassudad léptekkel közeledik hozzá. Most megremegett és a reszketés fölszállott a patájától, minden ina és izma feszült, a sörényéig futott föl a reszketés, a háta megvonaglott, de többet nem mozdult. — Bűvöli... Megverte a szemével! — suttogták az ifjak. Csodás, ritka színjáték volt ez. A szájuk kinyílt és tágra rántott szemmel meredtek a szkítára, A vörösruhás sámán már a ló közelébe ért. Lassan oldalt fordult a ló feje és a szkita keze a nyaka felé nyúlt Megragadta a ló fülét és egy szökkenéssel a hátán termett. Úgy szőrén megülte. A ló remegett, de nem vetette le magáról. Tűrte, hogy zablát rakjon rá. — Kezes bárányl — szólt Hclmecbis. Alboin érezte, hogy a ferde- vállu mögötte áll. Sűrű, nehéz izgalom kiveri homlokán a verítéket Mögötte áll, hozzátapad, mintha az árnyéka volna* 2. Indulásuk előtti éjszakán Alboin fölriadt álmából. Egész teste tüzELSö KÖNYV 1. 2 (FOLYTATJUK) ben izzott, valami uj, csillapíthatatlannak tetsző szomj égette a torkát és lágyéka vastag párát bocsátott Gerjedelmes volt az álma. A vére viharosan forrt benne, lerúgta magáról a prémtakarót és kiment a tábortűznél vigyázó soros őrhöz. Úgy gyújtották itt a védett téren a tüzet, mintha már idegen földön verték volna föl a sátrakat Alboin elnézte a violasötét égalját, a sűrűn hunyorgató csillagokat és orra remegve szívta az éj illatait — Fekete paripákkal álmodtam, — szólt az őrhöz, egy sebforradá- sos arcú legényhez, akit Gizulfnak hívtak. Gizulf várakozóan tekintett a hercegre. — Fekete paripák szerencsét jelentenek. — Te mondod, akit egy fekete mén rúgott orcádon, — nevetett Alboin. Éles pata nyoma volt a vörös félhold Gizulf szája fölött. — Én már inkább valami szép lyányról álmodnék. Alboin bőre megborzongott, még idegeiben remegett az ólma. Most ébren is érezte a könnyű szédületét, ahogy síkos és puha fehérségbe hull és könnyű karok fogják körül. Egy egész ménes viharos dobogása visszhangzott a fülében. A vére küldi ezt a különös muzsikát és alaktalan, ködös vágyakat ébreszt benne. Virrasztóit Gizulffal, mig a hideg elbágyasztotta és visszaüzte a sátrába. Alig derengett, amikor ismét talpon volt. Ébresztőt fuvatott. Pillanatok alatt az ifjak lehányták magukról a prémtakarót és lázas málha- rakodásba fogtak. Hajnalban utrakészen fölsorakoztak a régi római palota előtt, A király, Alboin herceg apja, kíséretével kijött a térre. Elégedettségtől sugárzott, ahogy az ifjak nyalka csoportján végignézett. Az ország ifjúságának disze-java volt itt, csupa szemxevaló, kardforgatáshoz értő legény, köztük a legderckabb, a fia, Alboin. — Indulunk, Felséged, — szólt a herceg és bucsuzásul a vállán csókolta apját. — Merre, fiam? — Gepidiába! Pillanatnyi döbbent csönd támadt, aztán .ujjongva fölorditottak az ifjak. Ilyen izgalmas, pompás kalandot egyikük sem várt. Csapatuk élén fehér zászló leng, de ki tudhassa, milyen lesz a fogadás? Elfelejtheti-e a gépid király, hogy Alboin herceg megölte a fiát? Merész lesz a kaland! Elveszhetnek mind egy szálig, de ha Alboin Gepidiában fegyvereket 6zercz, dicsőségének fénye rájuk is árad. Fehér volt az apja szájaszéle és megremegett az ajka az izgalomtól. — Jól meggondoltad, fiam? — Meg én, apám uram! — Jobb volna tán, ha előbb követet küldenék. Eligazíthatnak egyet 8 mást, mig elindultok. Pírba gyűlt Alboin egész arca és keményen nézett apja szemébe. Ráharapott a nyelvére, hogy dühödt ..elkeseredésében valami gorombát ne mondjon. Ilyen dibdáb embernek tartja az apja! Anyásnak, szoknyásnak, akinek szószóló kell? Ekkor meglátta apja arcán a biztató sugárzást. Elfogta fölfénycse- dett tekintetét, amivel szinte ölelte magához. Csak a szava ilyen aggodalmaskodó, a lelke mélyén büszke rá, már a szeme is küldi, menjen Gepidiába és hozza el legveszedelmesebb ellenfelük kezéből a fegyvereket, hogy odaültethesse aztán királyi asztalához. I II EGO FÖLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR
