Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)

1936-10-11 / 233. (4082.) szám

'uassa eqvjuui -eqjoq ü XSoq ‘XSn ‘joj^fajaj azs^sa e jzu^d b qnfjadasaj iBATjjBinpzoiu saXSr. XSa qimrfn ‘joj^zs^sd b qijf;auia -aj XSoq ‘qnl'SojSaui jazs?J jjouioXu -aq 'osjaj de[Bq B JOqiuiv ‘iPJdEjBq u uoJuBja XSoq ‘XSn ‘qntjzsBiupjSaui jBijyzsBjnXS XSa js9i?qjpq 9jnjjnj -oq ug^zs osjaq deiBq y :jbzbjbXSew •qiunjia jnuBiBjuioXu BjSippu zúgd b ‘qnzssaAja jodBiBq b ajjui s ‘[EddejEq XSa qnfpajaj jojjaqpuiw *qunzaXiaq joqBJBpzuad XSa ajgfajaj b s ‘bjjejzsb zb qnzssaj BAjipjojaiajaj jgzsgsa y •jBddBjBii XSa sg [aAgzsaso XSa qunjaq -zaSgA jXugAjBjmuzsgAitq saqapjg

ÁuQAjQjnwzsaAng

•jiasauiq b BJjJBd BssfBqiniBzs jnuEpBjiJoqBq XSoq ‘jnjoq asaAíjaj souojofBq b jajjjdg jsajuaq sbSeui uojiBd b aquq ’ubjit BSBuoAaj sapasazsgj UBjsauiq qajBZBzs 01 jasoniq jie[BJ b EfjBq -jjnjSaui aqeq juuazs Xjaiú üq jjopB jajai -apua.i uojnq iBqj;juiei|B íjBjsanjq UBqjnaS -jasouiq b >!BfjBqzoq ajuizsjaj b qoj -e.vnq b uBjn esejijOAEjja qauua s ‘BÍjuoq

Sajgjqouioq Kbjsba Jajain j? jgjazjgpaj 9fBq y ■jojuoj piijiuiXSa zb BfpBjBtjSaui aqajJa qaXjatu ‘jazzuadXuBáfc Bppj XSau sg -jsnza nppj SBuijBjBq zij la jpaXjjns uBq-08£j Xjaui ‘jofBqjpBq joSub „jBSsnjq* tí uaqau -aj -iaAiy jsb3 ujsiiaui qjoXMajq b bj bjbj -Sara jBA^fpEzsBUJBAnq nXuguijizsgq jbÍbs ‘9lBiBJiaj TeqiJauiB SSu zb ‘uoung aqeg

3J?9DUI)| >|3pj$LUOl

pfeqipeq |0Sue jpaAnnsiá UQq-Ó9Zl ASa qejueqqnqea

♦ ♦♦

•uajj soAjog auXjsoqy

• • • [BUÍtyjIA0XüZS9J -asQ qduueXS qqopB.oOjozs jjoa in au uajueui 0-qh.otiBojq nziAp-joz v aApzaq [ojje sg odio. jjoSbjbj siq jaq 1? ajaj sojba b jjóJoodoq ubSia — * * ’ • ddeiq-d'dqq ‘ddTqq-ddqyj

•SyjiAqBUi ui'oupq e ajoiaq uossBqzspurtq XSoq ‘jafajaj uopgq b BjdB^ajaj qqo;a ap ‘eqAUiq e axqozaqq b jjnp.ie-d — uiBdBsap? JBtu sí qunjaqap^ — •uoj[b zb nso-uapp JjoSodoq — jSq.UA9Xu -z9aa‘aso 1PJZOJIQP3 — • • • qoj-qoj-qox

•jaqo bj|oszb.ibabzssia ajpjja-q-A^a Suosq gp .ooasQ ‘SnisQ -jzaXSaj b.i,jto b jja^aq!] aqdaj -aubjb XSbu A’Sa j ti tűi 'Saui uaq^zaq ‘jjoSod -OJJ UBqB| B S! OdlD.lOApt B 'OUi JJJUiaX-áí* B J[OA S’l Bjj'BJ .IBID UBqiBUB[pd B UBqB JBT| g ’jaqo BjjBjziq — imB9s!^| ppBq 'bjCbj ‘onj •qajqaqara bSSbjia sa ' jXuapa zb raojtXu -[aj joqn ‘jBiuiiri[oq B qpfpBZ9STA Bpj — •BfdB zb bj pa.iqa[aj ‘Sbjia -aÁqzsaxago Jjaj |ojjb XSoq ‘qB-jdBsa jpuoq-auaz u-apT-jqa ubXjo s jBpBpj-o Xuapa zb qpj -Síu ‘qaJIöjQQ •qoiiBUi v q-BjpoqpBAis "fapj

•jafajaj uopoq b bj. -dBSoqnfBx naiaj.nq — [SO’OBfq uiauuq ‘qqos jjozBAOjaj aa aubj 9iq' y *jazaxn tvuizsXubxb zb iu[09zqBq ‘iujbXu qajpzaq 9 JBpBttof u:ox -pq b ‘Suosq ga Suagpj ‘SuigQ jtnqq;a uaqii -azsXSa jxaui ‘iujba Sipqog Ijanaq n;a^[

* '^Soui XuoSSnpXupqaXS b

jfuq.ia Sam bSbui s jXuqpa B.Toqof XSa jjoj qoj Sij[uuizg SB.iiAaXuzsaxagQ jjaj gi XSpp

•jaqo

pajaqd-T90 uopij ,ioqqB 9 rao.ipq B puiui g^j -uraaaj qupjBj jaatn :qBti[B;Bip.i UBgoJBuiBq ‘pgBjSap- 'a.iadazoq Bqozg b ppaj 9 jazaui aquopoq XSbu Xsa sjpQx i;psö*i';Bq apq — SBxiAaXuzgajaso WL-aq ajjopiaoj — ^,Saui uibI'Soj XSoqi áQ — •TTifaXu jaqo bu[Oa bj-ib^b [a Bqjuiui ‘jpf -BZ9 iXudidQSO B'J'JOJBJiq S BqgOiBJBq B qqBAOi ijaSa9oaj — jpuBiu 9iq uio.iBq b pouSoj paq Sam Sqaqp •pBjfBJ qajiSas [aAAizgof g Sbj

— 169 —

— , ’jspwozs b 3am

tef[Bq9Jd cja izstq uiau iqy -qqpAOj X3i sg

‘ZZZZZZZZZ = 8lX6i9SH^l ‘mmm = 6X6i95tczi

: in«PI9d

•qnndBq jBqoiuyzs nXSaf BuuojXSa — 3ipujui ‘Saul qnzzoxozs jaA9sojozsqqoj uipzs sa-6*B jpqB jao-6 jpqB bh 'UEA XSi Sipaj sad^q BjSBSBsaxnj naXj -iiu uibzs e za XSoq ‘BiqopuoS iq UBXgfj

*6I99frC2I

: jouiBzs b jza aj qtifj[ •ívMNOwyzs v ^gxyr

NVJ.KVZS SOANVXUOZSOa

4 4

•p'pnaqsopjBx

c-ubj qz9o Trappá -ppq ‘sounp BXupy\

•qEUBZZOSjOp 13A0J3 SSlJJ juiSaui dBU -SBui XSoq ‘qjzsqajai S9 J^jBZBq iquapuiui ubju sBUiOji|E zy *ja >[e!'jzsbXSoj lauiuiojo q9jzsoj b jzb s jns josaBjBq XuozssbpzbS b xoquaXij ’SBuiopiB zb uof uaS?A sbjzsoj -Baijoqnq y *BJSB[pBd b qpfpjoqiaj Sipad upjnzE Pnjoq Bqqquioso jpauoqnq y -qauazs -qaiasa joS[op sbui qos s? qBU|BjaJj qaupas -ara ‘qaujaqaua ‘qaiijaSj^zsaq jjozoq sqiuXáa q9lzsoj y -Sara Bjjopjp jass^Truaj pf jxaui ‘jjpzB zoqtufj qaSa zb uofpuoiu joSBsppuit pSznq XSoq ‘jjajzsaq ejje jppzsS b zg *qBU -SoXSbj aAjoqopunj Sipad Tpijjiui qoSB[iiso b ‘je[bj zspSa zb BzzoXuBJBaq SB|iAp[oq dazg y -jsbjzsoj b qipzsqSaui ‘qpjzsoj b qajjof -ja jbui joqiuiy ‘joejzsoj jBajxoqnq qauaf -fof ajsa XSoq ‘qBuqoppzsuiozs b sp qBuqou -oqoj b BfpuouiSaui [BddBu jbui bpzbS y *B:;Bdos b Sipad XSba ‘aqjjaqsnxpzs b XSba ‘BÍ'qBJiai s ‘EfpxoqBZBq EpzsS y 'S.jBXuoqiB nazspSa ‘jpoixoqnq b qjxoj sp qppazjBaiJOq -nq B qauiíaunq pSSaj bjo>j -qjzojjBj pzoq BÍi qunui qqzsoApcqSai B ‘bsejzsoj b jnpqoj ap ‘sapazsBa;joqnq b qruBpzuS y ’bsbjzsoj sa asapazs Eouoqnq b uqf bubjpj 'sbjbjb zb B.fcqunui qqazsqauS^i B qsuaaquia zy

se]zsojeD!JO>in>|

•Bfpdmod pjoXapXr)

SoXSbj uaqqazs jpozupdXuBjy ‘BfjipA jpujzs jujray ‘8j jzsnijjzg B uiojpi sg

•jBjmn iu9qfBqiBX8ny ‘bjoXjpj eajpqaj jujinv ‘jBjri[ax « uiazpfv ’qaouofiai- sí qoSBUjsa y

*Bjfpj b SoXSBJaq SpjiApioq b BJBqosraau g ‘Bfpq 'sojBjBposO j;d jjsaXuoqjB zb i.pzsoq

•>ioovniso

•Bq(B[B7 ‘SOA9 xx ‘aqtipji ojad

•qupjjaqaj uoqjjo XSoq‘qBSO ‘qunjpojoj uiau jazza aa •qunj|OA qasaziA sjjpjijj Sjonxinpui pxajBZBH

•jjaj aS?A qBUjfunqpjpr b XSj ‘jpaJzSaui jodpz b ajjazgXSa g "qunjipSpBiBZS uadaXS pjoz y

‘qunjzopBZSjpf inuB[Bjpuoo

•qnnjjajaj u?zs oqjaj ,^3oh ‘qnjjaA uiau ajzsp jCSt sg •uajpj pjoz b qunjjozsjpf jai>j ‘uaSax sí uiau ‘ju?jjoj joqjfnjv

’HVXVAIZ

•ppXuaqjag ;gaA$ \\ ‘aquaq Bijea

qnzspq lujnpioq jsoui aaquia XupSazs qos y ‘inqipu uapuiui s ‘qpjfBq jpbjbui qaipl uaAjapj •qBjXSBq jjo jaznj v. s ‘jazznj b qBjjozsjpp ‘qpjzoqo qaqauijaXS jaznj ASbu b jza sg

•qizpu joiuoj soqzsn zb Sara qajaquia zy Sxid^j jBqnfBq b qBUJis qoXuozssB zy *jn ajaqaj XSbu XSa jpbjbiu jjo uqqnX[ap{ ‘jnsa JjoqBjSaxn zjj sp zpq zjj jjaS? sí ag

■>[9jjojio nazaqau qtsa jaznj XSbu b 3Q ‘qpjjojuo jaziA b qopuaqsoaj ;znj y

’Jllpzs

jsnj XSbu 9SX10U10S ‘Bjqizs qos aoSp zy

‘i:i?

UBqSuB[ jpm zpq XSa ‘jjoSoqoj Sara znj y

•qBjJjq qusa UB.íSoqn ‘qBjjojnj qpjjoznj y

‘qBjjis qoXuozssB zb ‘qBjpBjBzs qaJ3qina zy •jBABZJnz v. J'oa XSbu usqniBj zspSa zy ‘jBUTBq uiBjpElBzsiq ‘TjBJlpqBiq jaznx

‘NVHmYd V XIOA zax

•jqAgBg 'soa? 8 ‘9iz:pg jojbt

•J333A BqgBSBUJ y

baiubzs saqas uiojBjopuoQ •jaSa soSbjiiso y uiazfuja XSn ajsa uapuij\

IWSVSI )IOdVA9VM Sl)l

— *69 —- 690 —

Élt egyszer Kínában, a zöldvizü Hoang- bo mentén egy selyemkercskedő. Lien-ceTinák hívták, egyetlen lányát meg Cseresznyevirágnak.

Jómódú, gazfjapr ember volt Lien-eeu. Volt neki díszes bambuszházikója, tömérdek rizsföldje s annyi arany Taelje egy lakkos ládikában, hogy szinte számát se tudta. De minden kincsnél jobban szerette gyermekét s amióta a felesége meghalt, úgy őrizte a halványarcu Cseresznyevirágot, mint a két szemevilágát.

Egy napon így szólt hozzá:

— Ide 'hallgass, lánykám. Kekem a városba kell mennem portékával s mivel nincs teli hold, csak reggelre fordulhatok vissza. Addig ki ne merj mozdulni a. házból. Zárd be jól az ajtót s bárki zörgetne, a világért ki ne nyisd, nehogy Ceing, Cseng és Csöng beosonjanak rajta.

— Jaj, apácskám, ki az a furcsa nevű három idegen? — kérdezte ijedten Cseresznyevirág s amilyen nagyra csak tudta, olyanra nyitotta ferde szemecskéit.

— Sohse ihallottál róluk? Három gonosz manó, akik meg szokták büntetni a szófo- gadatlan gyermeket — felelte a tiszteletreméltó Lien-csu s- nagy halom zizegő selymével kifordult a gyékényküszöbön.

A kis leány úgy tett, ahogy az apja parancsolta. Bezárta gondosan az ajtót, majd kimért egy garmada rizst, hogy lisztté őrölje unalmában.

Dong-bung... — bongott a rizstörő mozsár, de Cseresznyevirág hamarosan ráunt a munkára. Kinézett az ablakon. Még ragyogott a nap s a kis kert olyan szép volt, mint az a göngyöleg virágos selyem, amivel Lien-csu igyekezett a város felé.

— Csak éppen a kapuig megyek, — alkudozott leikével a kislány — hisz abból nem történhetik semmi baj. — Óvatosan kinyitotta az ajtót és surr — már kint is volt a kertben.

— ó, itt sokkal jobb, mint a sötét szobában s még hozzá egyetlen manót se látok — nézett körül boldogan Cseresznye virág.

A kis patak kacaqva futott el mellette 8 az ágon egy madárka énekelt olyan édesen. mintha a Kótó ezüst húrjait pengette volna valaki.

— A patakon túl nyílnak a legszebb virágok s én úgy szeretnék bokrétát kötni, f’ár lépés az egész, csak a hídon kell áthaladnom * igazán nem fenyeget semmi veszély. — Azzal klipp ... klapp ... — fa- cijrői már a görbékátu- bambusz!)id köze- pm kopogtak, * ; ■ ;

Ezt várta- csak Csing, a gonosz kis manó. Megmarkolta a jávoifábál való gyönyörű ciDŐket s jaj, szegény Cseresznyevirág moccantam se bírta a lábát. Egy darab.g még vesződött velük, végül is kilépett a makrancos cipőkből s mezítláb futott a rétig. Tarka selyemöve mint egy nagy pillangó szállosodott utána.

Több se kellett Csengnek, mert ő is nagyon haragudott az engedetlen lányra e kezdte tépázni, szaggatni derekáról a drága himes selymet.

— Mekkora szél támadt — fo.qta össze kimonóját Cseresznyevirág, de bizony az cafatokra szakadt a testén.

A na.p már a folyóba zuhant s a hold sarlója ezüst cérnán lógott a ba.mbuszhid fölött, mire hazafelé indult, Egy fehértör- zsü nyírfánál leste Csöng, a harmadik manó s rákiáltott:

— Engedetlen gyermek vagy, tudod-e? — s kikapta kezéből cifra kis legyezőjét.

Most jutott eszébe a szigorú parancs, hogy ki ne merjen menni a házból s futott szegényke árkon-bokron hazafelé. Otthon magára zárta az ajtót s nagy szepegve várta az apját.

Alig kelt fel a nap, — tok-tok-tok — valaki kopogott odakint.

— Ki az? — kérdezte félénken a kislány.

— Én vagyok Tien-cse, a császár. Ajándékot hoztam, neked.

— Csak az édesapámnak, Lie-n-csunak nyithatok ajtót,

— No, akkor nyissad gyorsan, mert én vagyok! — kiáltotta Lien-csu s boldogan zárta keblére Cseresznyevirágot. — Látom, szófogadó lányka voltál. Szedd elő szép, himes kimonó.lat, meg két faragott jávorfa topánkádat, mert holnap a városba viszlek, hogy megjutalmazzalak. No, siess, bogárkám! De aranyvirágos legyeződet se felejtsd ám itthon. — nógatta Lien-csu a lányát.

Cseresznyevirág eltűnt a gyékényfüggönyök mögött s egész éjszaka le sem hunyta a szemét. Sirt-ritt keservesen. Honnan vegye elő a sok drágálatos holmit? S ha bevallja apjának, hogy engedetlen volt, nagyon megszomoritja a szivét.

Még akkor is pergett a könnye, mint a gyöngyszem, mikor a sápadtarCu hajnal benézett hozzá az ablakon. Korán talpon volt, s szomorúan tettvett a szobában. Ficánkoló halacskáit etette éppen, mikor megszólalt az egyik arauytestü jószág:

*— Én tudom a bajodat, Ceoieezoyevi*

— 695 —

MÓKA

HOGY TÖRTÉNT ?

A magyar órán felelésre szólítanak egy gyereket, de biz’ őkelme egy kukkot sem tud.

— Holnapra, — mondja a magyar tanár, helyére kergetve a haszontalant, — ötven- szer leirod, hogy: „A leckét meg kell tanulni . .

Eljön a másnap, a gyerek benyújtja a büntetési feladatot, a tanár megtekinti, de hamarosan föl is veti a fejét:

— Hogy történt az, hogy csak harminchétezer Írtad le a feladott mondatot, ötven helyett?

— Úgy, — felel a diák, — hogy én számtanból is bukásra állok . . .

JELEN, MÚLT, JÖVÖ.

A polgári iskolában egy idős tanárnő a jelen, múlt ée jövő időről magyaráz.

Előadáe közben megkérdi:

— Milyen idő ez: én szép vagyok?

Egy leányka rávágja:

— Múlt idő.

A VILÁGRÉSZEK.

— Hány világrész van ?

— öt.

— Sorold el.

•— Egy, kettő, három, négy, öt.

A MEGPUHITOTT HÁZITANITÓ.

Egy gazdag embernek nagyon ostoba volt. a fia. A gyerek egyik házitanitót nyütte el a másik után, de valamennyien megugrottak, miután látták, hogy idegölő munkájuknak semmi foganatja.

A szülők ismét magukhoz kérettek egy jó bizonyítvánnyal rendelkező házitanitót és igyekeztek a jelentkezőt me.gpuhit.ani.

A papa beszélt, a mama helyeselt az ura szavainak.

— Mi szép tiszteletdijat, adunk — kezdte az apa, — mert nagyon gazdagok vagyunk.

— De milyen gazdagok — helyeselt a mama.

— Pedig a gyerek alapjában véve egészen jóindulatú . . .

— De még milyen jóindulatú . . .

. — Csak, hogy úgy mondjam ... — szól az apa, — egy kicsit hülye.

— De még milyen hülye — toldotta .meg nagy buzgón a mama. a kijelentést.

A KIS TUDÓS.

— Honnan ismerjük meg a mérges, úgynevezett bolondgombát?,

L r— A hatásáról.

KÖNNYŰ A KÉRDÉS, DE . . .

Hallgat a gyerek, mint a csuka, a föltett

kérdésre.

Bosszúsan kérdi a tanár:

— Hát ilyen könnyű kérdésre sem tudsz válaszolni ?

— Tanár ur, kérem — mondja a gyerek — a kérdés könnyű, de felelni nehéz reá..«

AKIRE HIVATKOZNI LEHET.

— Állj fel, Kovács József ée mondd meg,

milyen a föld ?

— A föld gömbölyű.

— És most, Kié István, arra felelj, honnan tudjuk ezt ?

— Kovács József mondta.

FÉLREÉRTÉS.

— Mondja meg, fiam — kérdi a tanár, — hányféle egeret ismerünk és hogy bivják ?

— Kétfélét és Nagy Károlynaük hívnak,

LACI HEGEDÜLNI TANUL.

— Hallom, Laci hegedülni tanul. Szorgalmas ?

— De még mennyire. Néha még a kottára esett légypettyet is eljátssza.

MEGFEJTÉSEK

A 86. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következő:

Keresztrejtvény: Használ, aláír, lir, és,

ab, hisz, salak, zb, zene, takaros. — Lovász Árpád számTejtvénye: 2846, 8264, 4682, 6428. — Rejtett nevek: Gitta, Pista. — Duba Antal oszloprejtvénye Szép, zord, alma, baka, órás. — Kenefsey Ildikó rejtvénye: Jézus, túzok. — Keness’ey Csaba rejtvénye: Isteu szeme mindent lát — Kis Gizi pótlórejtvénye: Fehér, utolsó, rianás, másol, igaz, néha, távol. — Krenkó Ancsi fésürejtvénye: Gimnazisták. — Pető Irén ke láncrejt vénye: ősz, zár, rét, tár, rak.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Altstadter Magda. * Dévay Emil, Dirner Erika, Duba Antal. * Friedl Gitta, Friedl Nándor. * Jankovieh Imre, Jankovich Mária, Juhász Lajos. * Hatvány Klára, Hor- kay Judit. * Kiszner Jenő. * Lator László^ Liscsák Tibi, Lazarek Mária. * Müller Klára. * Rozlosnik Bözsi, Rakusz Márta- *' Pancza, Kornél, Prokopeez Józsi, Pető Irénke. * Sebők Évi, Sebők Juci.” * Sze. esey Klára- & Világi József, Valeot Manói,