Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-10 / 207. (4056.) szám
1936 szeptember 10, csütörtök* *i>ra;gai-.A\a?cAar- Hl rla& 5 Hírek ŐSZ Punkaharju, 1936 aug. 4. Ezernyi ti, sejtelmes fények, Selymes homokpart fölött úsznak a szálak. Százados fenyők, sziklák, kemények, Még vágyódó szivek, őszi szerelem « < « Két öklelő szarvas, párjukért vívnak; Zuzmarás éjek, összebújt párok, Egymásnak búgnak havasi kürtök, Valahol messze, — Oly szép még az élet, — Küzdeni, — érted! Csendesen pihéz a hó, Megyek, megyek a télnek. HUNGARICUS VIATOR. Finn. reflex Asgutlhy Erzsébet nyári versére.- A PÁPA EGÉSZSÉGES. Rómából jelentik: Vatikáni körökben a legnagyobb meglepetéssel értesültek arról a hirről, hogy a pápa újból megbetegedett és a kihallgatásokat is felfüggesztette. Megállapítják, hogy a pápa a legutóbbi napokban is megtartotta a kihallgatásokat, a legteljesebb egészségnek örvend és vasárnap az olasz Actio Catholica ezer tagjához több mint félórás beszédet intézett.- OSUSKY KISTAPOLCSANYBAN. Hodza miniszterelnök tegnap délután kihallgatáson fogadta dr. Osusky párisi követet. Osuskyt Krofta külügyminiszter is fogadta. A párisi követ ezután Kistapol- csányba utazott. _ HRABÁR KORMÁNYZÓ PRÁGAI TÁRGYALÁSAI. Hrabár Konstantin kárpátaljai kormányzó Prágába érkezett s tegnap megbeszélése volt dr. Hod£a miniszterelnökkel s vele az autonómia életrehivásával kapcsolatos kérdésekről tárgyalt. A tárgyalásról hivatalos jelentést nem adtak ki, elleniben a lapok értesülése szerint az autonómia fokozatos megvalósítása valóban olyképpen történnék meg, mint azt az egyik ukrán irányzatú lap in- diszkréciója folytán a közvélemény megtudta, vagyis hogy a kormányzó hatáskörét kormányrendelettel állapítanák meg, ezen kívül az országos elnöki tisztséget megszüntetnék s helyette az alkormányzó látná el az országos elnöki ügykört. A Lidové Noviny szerint a minisztertanács dönti el, hogy mindezeket a terveket kormányrendelettel, vagy törvénynyel valósitsák-e meg. A kormányzó ezen kívül a köztársasági elnök irodájával is tárgyalt a köztársasági elnök idei kárpátaljai útjáról. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy a köztársasági elnök Károly román király látogatása előtt Kistapolcsánylból látogatná meg Kárpátalját, a másik az, hogy a királyi látogatás után október végén, esetleg novemberben utaznék Kárpátaljára.- A TAKARÉKOSSÁGI BIZOTTSÁG MEGKEZDTE MUNKÁJÁT. A parlamenti takarékossági választmány tegnap tartott ülésén dr. Kalfus pénzügyminiszter jelentést tett az állaim pénzügyi helyzetéről s ismertette az állami költségvetés resszortjabeli munkálatait. A vitában résztvevők egyértelműen aima kívánságuknak adtak kifejezést, hogy a jövő évi költségvetésnek is kiegyensúlyozottnak kell lennie. Majd az 1935. évi zárszámadást ismertette dr. Snipácek miniszteri tanácsos. — A parlamenti takarékossági választmány tagjait ót. Hodza miniszterelnök a legközelebbi napokban kihallgatáson fogadja.- CHIAPPE VOLT PÁRISI RENDŐRFŐNÖK PÖSTYÉNBEN. Tudósitónk jelenti: Jean Chiappe, Párás volt híres rendőrfőnöke, aki a Stavisky-botrány kipattanása után távozott állásából, majd Párás egyik kerületének képviselője • lett, Pös- tyénbe érkezett. Megérkezésekor a prágai és pozsonyi napilapok munkatársai meg akarták interjúvolná, Chiappe azonban elzárkózott minden nyilatkozat elől. A vök párisi rendőrfőnök a Tlhermia-szálló ama lakosztályát foglalta el, amelyben nemrégiben a jahorei szultán lakott. —■ E napokban Pöstyénbe érkezett egyébként Leonlde Massine, a híres orosz balettáncos, akit a táncművészeiben Nizsinszkij utódjának tartanaik.- ELKOBOZTÁK A „DIE ZEIT'-OT. A szudétanémetpárti „Die Zeit" mai számában a szudétanémet területeken szervezett negyven uj rendőrségi hivatal kérdésével foglalkozott. Az államügyészség a cikkből mintegy 25 sort elkobzott. A lap második kiadásban jelent meg, , Veszélyben a banda népfront A francia munkásság érdekei és érzelmei León Blum ellen Újabb sztrájkhulláin fenyeget ■ Nem javult a munkástömegek életszínvonala • Éles ellentét a népfront jobb- és balszárnya között ■ A spanyol események a kommunisták malmára hajtják a vizet------A PMH munkatársától Páris, szeptember 9. (MTP) Nem kellett különösebb váteszi hajlandóság hozzá, hogy megjósoljuk a León Blum-kormány krízisét. Amikor augusztus közepén rövid szabadságra ment a kormány s Blum elbucsuztatta a parlamentet, bejósoltuk a válságot, még pedig úgy, ahogyan bekövetkezett. Nem volt nehéz: Párisban mindenki jól látta, hogy a kommunisták saját pozíciójuk erősítésére használják föl a spanyol eseményeket, helyesebben azt a fonák helyzetet, amelybe a spanyol népfrontkormány élet-halál küzdelme juttatta a testvér Blum-korjnányt. Franciaország nemzeti érdekei azt követelik, hogy a kormány őrizze meg a legteljesebb érdektelenséget, viszont a baloldali tömegek fokozódó izgalommal látják, hogyan véreznek el társaik a szomszéd országban. Élesen látszott tehát már hetekkel ezelőtt, hogy hol fog először meglazulni a népfront — a kommunisták oldalán. Bár más irányban sem volt túlságosan kedvező a Blum-kormány helyzete, mert a radikálisoknak is sok olyan követelését kellett elhárítani, vagy legalább is fékezni, ami megint a kispolgári tömegekben keltett elkeseredést. A szocialisták a népfront közepén sokszor voltak lehetetlen helyzetben: hol az egyik, hol a másik irányban kellett tompítani a követeléseket s erejének nagyrésze ezekre a belső civa- kodásokra fecsérelődött el. Megint bérköveteléseket támaszt a munkásság A krízist, amit tagadhatatlanul külpolitikai események robbantottak ki, valószínűleg átvészeli Blum, még pedig úgy, hogy a kormánykoalíció súlypontját a szélsőbal irányából igyekszik áttolni a polgári közép felé. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a mai kormánykri- zisnek egyedül külpolitikai okai vannak. Szó sincs róla, a spanyol események csak az apropót szolgáltatják a kommunistáknak ahozi, hogy megtorpedózzák a Blum-kormányt. A tulajdonképeni ok gazdasági természetű s ezért is kell komolyan válságosnak mondanunk a Blum-kormány helyzetét. A kormánynak nem sikerült megakadályozni az általános áremelkedést, — úgyhogy bekövetkezett az, amitől a szakszervezeti vezetők komolyan féltek, hogy a nagy sztrájkmozgalommal kiharcolt béremelések majdnem teljesen illuzórissá váltak. Mert amennyivel több jövedelme van ma a francia munkásnak, annyival, vagy legalább is majdnem annyival megdrágult az élet Franciaországban, különösen a nagyobb városokban, tehát ott, ahol a nagy munkástömegek élnek. Már megint hallani elkeseredett hangokat a munkások között s a Blum-kormány nem tudja, holnap nem kell-e ismét egy hatalmas bérmozgalommal szembenéznie. Egyes üzemekben, különösen a kommunista vezetés alatt álló munkások között máris sztrájkról beszélnek. Ellentét a radikálisok és kommunisták között A radikálisok, sőt a szocialisták nagy többségének is az a véleménye, hogy Franciaországnak most egységre és nyugalomra van szüksége. Olyan külpolitikai események előtt áll az ország, hogy a belső nyugtalanság könnyen katasztrófába döntheti, tehát elsőrangú nemzeti kötelesség mindenki számára a nyugalom és béke megőrzése, még akkor is, ha úgy érzi, hogy áldozatokat kell hoznia érte. A kommunisták és a szocialisták balszárnya viszont azon a véleményen van, hogy a kormánynak minden körülmények között be kell váltania azt az Ígéretet, hogy emelni fogja a dolgozó tömegek életszínvonalát. Drákói rendszabályokat követelnek az árdrágítók ellen. Csakhogy az igazság az, hogy az árdrágítók a kiskereskedők, kisiparosok, — tehát a népfrontkormány másik szárnya: a radikálisok. A kommunisták is jól látják, hogy egy újabb sztrájkmozgalom hihetetlenül elkeserítené a kispolgárságot és örökre megsemmisítené a népfront alapjait, mert élesen szembeállítaná egymással a munkás- és a kispolgári pártokat, mégis megy tovább a maga utján, nem is tehet egyebet, mert az egyre radikálisabbá váló tömegek lökik előre. Egész Amerika rendőrsége üldözi Maurice Benning bankrablót, a legújabb „első száma közellenséget“ Newyork, szeptember 9. Vége annak a nyájas, ■de rövid korszaknak, aminek nem nagyon örültek a riporterek e amely nélkülözte az amerikai gangszterromantika legfontosabb rekvizitumát, az úgynevezett első szám’u közellenséget. Nem tartott sokáig e Amerikának ismét van első számú közellensége. Az utolsó „Public Enemy“ a méltóságteljes és profeeszoros külsejű Alwin Kar.pis volt, az egyik legveszedelmesebb newyorki gangszterbanda vezére. Számos gaztettben volt bent a keze, de soha nem sikerült leleplezni, végül a múlt év májusában New-Orleansban William Hamm nevű milliomos elrablásánál elfogták, bíróság elé állították és életfogytiglani fegyházra ítélték. Az első gangszter, aki kivívta magának az első számú közellenség címét, — mint emlékezetes, — John Diliinger volt, akit hónapokon át, üldözött az egész Egyesült Államok rendőrsége s végül egy moziból kijövet agyonlőtték. Utána következett Pretty Bloy Foyd tömeggyilkos és bankrabló, akit 1904 május 24-én Louisianában gépfegyversortüzzel lőttek agyon Ba'by Face Nelson, Dillinger jobb keze nem sokáig élvezte a dicsőséget, mert banditatársai tették el láb alól Csikágóban, a rendőrök egy reggel szitává lőtt holttestére akadtak az uccán. Raymond Ha- milton 1995 május 10-én a villamosszékben végezte karrierjét. Thomas H. Robinsont, a leglnr- nedtebb kidnappert pedig ez év májusában ítélték 'életfogytiglani flegyinázra. Az összes gangszter- királyok őse azonban A1 Capone volt, aki az il- noisi állami fegylház legnevezetesebb lakója... öróla már régen nem hallott az amerikai közönség, csak legutóbb írtak róla a lapok, amikor valamin összeveszett cellatársaival és cipészárral véresre szurkálták. •Karpis bukása után nem volt senki, akit a riporterek ne alvilág királyává avathattak volna, míg aztán most akadt egy bandita, akinek a lelkét elég nagy és számos gaztett terheli ahhoz, hogy a szenzációéhes amerikai lapok kinevezhessék első számú közellenségnek. Pontosan 1936 április 1-én kezdődött á „Bubbles" vagy ,,Blondie“' néven ismert gangszter karrierje, amely merész iVben Diliinger és AT Capone mellé emelkedett. A gangsztert Igazi nevén Maurice Denningnek hivják, az efső' nagyobb szabású vállalkozása az volt, hogy a'minnesotai áilambankot teljesen kirabolta két bandltatársával. A lapok részletesen foglalkoznak ennek a gang- szternek az előéletével és megírják, hogy egészen „alacsonyan" kezdte, a rendkívül sokágú amerikai gangszterlétra egyik legalsó fokáról indult el. Ma már öt nagy bankrablás van a háta mögött és annak ellenére, hogy az Unió valamennyi hires bűnügyi kópéját ráuszították és hajszolják egész Amerikán keresztül, nem sikerül kéz- rekeriteni. Az természetesen nem kétséges, hogy előbb vagy utóbb kézre kerül s ugyanaz lesz a sorsa, mint elődjeinek, egyelőre azonban folyik még a vad hajsza s ez az, ami az amerikai közönség fantáziáját hihetetlenül izgatja s amiből óriási üzletet csinálnak egyes lapok. Denning legnagyobb bűnének tartják azt a vakmerő vállalkozást, amikor kifosztotta a windomi katonai arzenált és nagy mennyiségű gyorstüzelő pisztolyt és kézigránátot zsákmányolt. A „G-Men“ teljes apparátusa harcol most már az újabb első számú közellenség ellen, az összes amerikai lapokban megjelent a képe s a nagyvárosok uocáin ismét látni lehet a hires falragaszt, amely tudomására adja a közönségnek, hogy élve vagy holtan juttassák a törvény kezére Maurice Deunlnget,’ 76 éves korában meg fudja érinteni lábujjhegyét! Dacára annak, hogy 65 éves korába# merevek voltak végtagjai Meg tudja érinteni lábujjhegyét anélkül, hogy behajtaná térdét? Meg tudja majd ezt csinálni 76 éves korában is? Miért ne tudná, ha követi ennek az asszonynak a módszerét, ihogy teste ruganyos maradjon, aki ezeket írja: „Amikor 65 éves voltam, csuklóm és bokám dagadni kezdett. A fejemet seim tudtam mozgatni. Miután egyáltalán nem volt Ínyemre, hogy életemet a karosszékben fejezzem be, elhatároztam, hogy próbát teszek a Kmschen- sóval, Tíz évig rendszeresen szedtem, s most kitűnő egészségnek örvendek. Naponta 4 kilométert járok és meg tudom érinteni lábujj- hegyemet anélkül, hogy behajtanám térdemet. Ez pedig elég sokat jelent, ha tekintetbe vész- szűk, hogy két hónap múlva 76 éves leszek. Épp ma reggel kérdezték tőlem, hogy van az, hogy dacára magas koromnak, ilyen jól nézek ki. Bizony csak azt feleltem: „Krusohen-sót szedek!" E. M. P.-né. Biztos és megbízható módon biztosíthatja belső szervei rendszeres tevékenységét — Krusohen-sóval. A Krusöhen ásványsók tudományos keveréke, mely helyes tevékenységre ösztökéli a kiválasztó szerveket. Ilyképpen levezetődnek a szervezetet terhelő hulladékanyagok. kirobban a gyűlölet a semlegesség gondolata iránt. Mindenesetre még most is meg lehet menteni a helyzetet, ha Delbosnak sikerülne az összes többi államot rávenni a semlegesség gyakorlati megvalósítására. Csakhogy a semlegesség! teóriának az a sorsa, mint volt a szankciós elméletnek: kitűnő, ha százszázalékosan alkalmazzák, mihelyt azonban rés támad valahol az elképzelt zárövön, akkor az egész hajítófát sem ér. Már pedig a semlegességi záröv az Ibériai félsziget körül több ponton is szakadozott. A kommunisták most már nyíltan követelik a kormánytól, hogy lépjen közbe, ami persze Franciaország nemzeti érdekeivel homlok- egyenest ellenkezik s nemcsak a népfront polgári szárnya állana ellent az ilyen kísérletnek, hanem maga León Blum sem vállalná. Ezen a ponton tehát kike- rülhetetlennek látszik a krízis s ha a kommunisták kiválnak a népfrontból, akkor megkezdődik az a bizonyos folyamat, amit Blum kormányba- lépésekor megjósoltak: vagy Kerenszki, vagy Macdonald válik a francia szocialista miniszterelnökből. Mit mond Léon Blum pártja? Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a francia külpolitika irányítása a radikális párt miniszterének kezében van, Delbos pedig — ezt kevesen tudják róla — nem tartozik a radikálisok balszárnyához, hanem a jobbszárnyhoz. Egyike a legkonzervativebb radikálispárti politikusoknak. Annak ellenére, hogy a spanyol népfront ügyével — különösen addig, amig nem voltak kommunisták a kormányban — ő maga is rokonszenvezett, de hangoztatjá, hogy abban az esetben, ha Franciaország föladná a semlegesség elvét, olyan nemzetközi konfliktust idézne föl, aminek beláthatatlan következményei lennének. A León Blum-kormány sorsát most már az dönti el, hogy vájjon a szocialista párton belül mennyire tud bizalmat szerezni politikája számára a miniszterelnök. A szocialista párton belül dől el, hogy marad, vagy bukik a Blum-kormány. Sajnos, a helyzet az, hogy az utóbbi hetek külpolitikai eseményeinek, a tömegek hangulatának és a gazdasági nehézségeknek hatása alatt a radikális szárny nagyon megerősödött s ezek semmi szin alatt nem akarnak belemenni abba, hogy polgári irányban kiépítsék a koalíciót. Annyi Bizonyos, hogy ha a spanyol fronton nem következik be gyors enyhülés s ezzel együtt a politikai szenvedélyek Franciaországban is lehiggadnak, s nem sikerül valahogyan kielégíteni a tömegek gazdasági követeléseit, — kikerülhetetlenné válik az újabb sztrájkhullám, amely most már veszedelmesebb lesz. Ez pedig nemcsak a kormányt söpörné el, hanem a népfrontot Í3\ JEAN DELMONT. A semlegességi elv is a szankciók sorsara jut amíg úgy látszott, hogy a madridi kormány az erősebb, mégcsak megértéssel voltak a munkások a kormány semlegességi politikája iránt, ámbár lélekben mindig ellene voltak, — most azután, hogy úgy látják, a számítás hibás volt, A helyzetet hihetetlenül elmérgesitették a legutóbbi spanyol események. írun elfoglalása után már hangosan hirdetik a francia munkások, hogy a spanyolok a francia semlegességi tézis áldozatai. Veszélyes jelszó, mert jóllehet addig,
