Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-10 / 207. (4056.) szám
Egy amerikai utópia Megnyílt a nürnbergi nemzeti szocialista pártkongresszus Hitler beszámol a négy elmúlt év eredményeiről A német közgazdasági élet hősies küzdelmei * Élelmiszert a némtek! á Eegszegéayekb európai ország — A világbolsevizmus veszedelmei a Az uj négyéves terv: felépíteni a német nyersanyagipart « rült kiküszöbölni, az adöjövedelem évenként 5 milliárddal nagyobb, a német birodalmi vas- utakat szanálták, a birodalmon keresztül-kasul autóutakat és hidakat építettek, óriási telepítéseket végeztek. Szellemi téren ugyanilyen óriási a feUend‘11". „A birodalom ma eresebb, mint volt" — Mit szóltak volna dlenfdeink — folytatja s a proklamáció — ha négy évvel ezelőtt előre bejelentem, hogy a birodalom négy év alatt kiszabadul a Versailles! rabszolgaságból, bevezeti az általános védkötelezettséget, minden német két évig szolgálhat a hadseregben, hogy kereskedelmünket és partjainkat védő uj flotta van építés alatt, hogy hatalmas légi haderő gondoskodik birodalmunk biztonságáról, hogy a Rajna- vidéken visszaszereztük teljes fenségjogainkat és határainkat megvédhetjük? Mit mondtak volna, ha bejelentem, hogy négy év alatt az akkor szétszaggatott nép egységes lesz és kilencvenkilenc százalékban a nemzeti szocialista front mögött áll, amit minden választáson meg- hizonyit, Németország nemzeti szocialista kormánya csodát valósított meg és a nemzeti szocialista hadsereg biztosította a csoda tartósságát A birodalom ma politikailag és katonailag erősebb, mint valaha volt Az ellentét: a nyugtalan Európa (*) Rooseveilt államfő-konferenciájából valószínűleg akkor sem lett volna semmi, hogyha valóban rászánja magát az elnök, hogy tanácskozó asztalihoz invitálja azt. a néhány hatalmasságot, akiknek szemrebbenésétől függ az emberiség sorsa, de azért maga a gondolat hatásos és jellemző s mindenképpen méltó arra, hogy elmerengjünk fölötte. Az emberiségnek néha nagyobb szüksége van hatásos utópiákra, mint úgynevezett gyakorlati tervekre, amik rendszerint világnézeti rögeszméket szolgálnak s csak mellékesen valamilyen emberközösség javát s a szép utópiáért legyen hálás az ember. Ezekben felcsillan legalább valami jobbnak, valami emberibbnek a reménye s ha ködképekben is, de szebbnek és derül'tebbnék mutatja magát a világ, mint amilyen. Roosevelt utópiája amerikai izü, kicsit konfekciós szaga van, de azért nem lehet megtagadni tőle a természetes józan ész nagyvonalúságát. Ami egyébként minden roosevelti tervnek a magja, még azoknak is, amikből semmii sem lett vagy éppen, visszájákra sikerültek. Roosevelt a laikus optimizmusával és elfogulatlanságával nyúlt megoldhatatlannak látszó nemzet- gazdasági kérdésekhez és a nagy dolgokat valóban nem tudta megoldani, de azért sajátságos, kicsit kuruzsló, kicsit vajákos terápiájával'elért annyit, hogy az amerikai tömegek jobban viselik a rosszat, mint előtte. Amerikában, hogy az ő terminológiáiknál maradjunk: per saldo nem javultak meg a viszonyok, vannak lokális kon- junktura-tünetek, a munkanélküliség statisztikája egy bizonyos színvonalon túl erősen hullámzik, de a szociális katasztrófa alaptényezője: az a bizonyos színvonal, amin alul megmerevedett a krizisállapot, amin alul zsúfolódnak össze a tehetetlenségre ítélt milliók, azok, akikből soha többé nem lesz munkaerő, nem lesz ember, nem lesz úgynevezett gazdasági alany, évek óta változatlan. Itt kezdődik egy gazdag és hatalmas társadalom mélyvize, moszatok, féllények sötét és komor világa, amibe ritkán ereszkedik le a megfigyelő s aminek változásairól egyre kevesebb szó esik. Az élet a felsőbb rétegekben folyik tovább s egy réteg egyszerűen kikapcsolódik az életből. Lassan elhal, mint egy szél- hüdötfc testrész. Elhal és fölöslegessé válik. Az egész test dolgozik tovább nélküle is s lassan elmúlik a velejáró lelki krízis, teljesnek érezteti magát az élet, amihez azelőtt a beteg testrész munkája is hozzátartozott. Illúzió volt az előbbi állapot is, hiszen az ép test is tökéletlen, az ép testnek is vannak fogyatékosságai, vannak élhalt, fölöslegessé vált testrészek, elkorcsosult szervek, amiknek nem érezzük hiányát, az illúzió most narkotizál a fájó ponton s a teljesség érzése megint dagasztja a béna ember keblét. Ezen a változáson hány társadalom esett keresztül az utóbbi években, hány rokkant társadalom nyüzsög a világban, mi mindent operáltak le rólunk, mi minden sorvadt le gyors, dermesztő gazdasági betegségek hatása alatt virulens társadalmakról s mégis mind él és virul is a maga módján. Illúziókkal élünk és illúziókkal számolunk, mint maga a természet. Ez volt Roosevelt nagy felfedezése és egészen természetes, hogy erre a felfedezésre nem jöhet rá a szakember, akit fogva tariának saját szakmájának törvényei és eszközei. Szakember nem jöhet rá arra, hogy ytm úgynevezett lélektani megoldás Nürnberg, szeptember 9. Szerdán délelőtt 11 óraikor Nürnbergben megnyílt a német nemzeti szocialista párt nyolcadik pártkongresszusa. A Lipót-teremben az ünnepélyes megnyitásnál Hitler is megjelent, továbbá valamennyi birodalmi miniszter, a diplbmá- ciai testület csaknem valamennyi tagja, számos külföldi delegáció és tiszteletbeli vendég. Hess miniszternek, Hitler helyettesének beszéde után Lutze, a rohamosztagok főnöke áx elesett bajtársakról emlékezett meg. Nürnberg városa nevében Streicher Gyula üdvözölte a Vendégeket, majd Adolf Wagner, a müncheni nemzeti szocialista párt vezére fölolvasta Hitler nagy politikai nyilatkozatát. A hatalmas proklamáció többek között a következőket tartallmazza: A megvalósult program — A nemzeti szocialista Németország ismét hatalmas seregszemlére gyűlt össze. 1933 január 30-ának estéjén rövid lüáltványban ismertettem a német nemzettel küzdelmünk céljait. Négyévi időt kértem programunk megvalósítására. Ellenfeleink akkor lehetetlennek tartották, hogy az 1933-as programot ilyen rövid idő alatt megvalósítsuk. De mit szóltak volna, ha már akkor ismertetjük azt a programot, amelyet az elmúlt négy évben tényleg megvalósítottunk s amely sokkal nagyobb, mint amit magunk elé tűztünk? . , A proklamáció ezután sorra felsorolja a nemzeti szocialista politika nagy eredményeit. A munkanélküliek számát hatmillióról egymillióra szállították le, a német paraszt földjét felszabadították, a német nemzeti jövedelem évenként 41 milliárdról 56 milliárdra emelkedett, a közép- osztály, a kereskedelem és az ipar megerősödött s a birodalom egyedül 1936-ban 640.000 tonna hajóteret épített. A német ipar egészséges, a városok és a tartományok deficitjét sikeÍ9. Roosevelt ilyen lélektani megoldással próbálkozott s azt mondják, nem minden siker nélkül. Sokféle hókusz-pókuszt alkalmazott terápia közben, NIRA-t, barátságos oktrojt, egyéni forradalmat. Szép jelszavakat, mutatós szervezeteket vonultatott fel, Ízléses jelvények, tarka zászlók, fülbemászó kis dalok segítették, végül néhány év alatt kiderült, hogy egyik sem ér semmit, sőt magát a nagy gazdasági pragmatikát nyilvánosan is szemétre dobta a legfelsőbb 'amerikai bíróság. De ekkorra már megvolt a hatás, a beteg kezdett magához térni, a lelki depresszió elmúlt,, a béna tagok nem mozogtak, de a beteg nem gondolt a halálra, • hanem lélekben, ösztönökben/ idegekben régen kompromisszumot kötött az élettel. Ez a tipikus amerikai módszer, amelynek nincs filozófiája, nincs irodalma, nem kiván véráldozaitokat, nincsenek mártírjai és nincsenek párttitkárái, most szeretné Európát Is megváltani. Nem a békéi akarja megszervezői* hanem meg-, *— A másik csoda azonban, amely keserű igazolásunkra megvalósult, az a régi megállapításunk, hogy mig Németországban egységes és hatalmas állam épült föl, addig más országokban nyugtalanság, gyűlölet és bizalmatlanság dúl, polgárháborúk, üldöztetések keletkeztek és egyetlen európai hatalomtól eltekintve, nincs ország kontinensünkön, amelyet nem veszélyeztetne a bolsevizmus. Szinte szimbolikus jelenség, hogy mig más országokban a gyűlölet uralkodik, rombolnak és kivégeznek, addig Berlinben a boldoggá vált nép örömrivalgása közben megtarthattuk a legnemesebb emberiesség olimpiai ünnepét* Ma a zsidó újságíróknak nem sikerül többé a valóságot eltorzítani, mert sokmillió ember saját szemével látta és érezte a valóságot. Büszkén állapíthatjuk meg azt is, hogy bármily hatalmas volt a német fölemelkedés, egyetlen más nemzet rovására nem ment s amit elértünk, kizárólag saját erőnkből értük el, anélkül, hogy másoknak ártottunk volna. Kitől vettünk el valamit? Ki vesztett valamit fölemelkedésünkkel kapcsolatban? Ha elkeseredett kritikusaink országaikban elvégezték volna a meddő kritika helyett ugyanazt az építő munkát, amit mi végeztünk Németországban!, akkor a világ ma másként festene és mindenütt ugyanolyan boldog, erős és egységes nép nézne bizalommal a jövő elé, mint nálunk. Ebben az esetben Európában a nemzetek közössége erősebbé és egészségesebbé vált volna, mint amilyen most, A német nép verejtékes munkája — A nagy felemelkedés természetesen nem hullt ajándékként az ölünkbe. Az elmúlt négy évben a német kormánynak több gondja volt, mint más kormányoknak talán fél évszázad alatt. A gondok erkölcsileg nem jelentettek terhet, csak lelkileg és sajnos fizikailag is. A német nép szegénysége óriási. Hogy merészelnek nyomorról beszélni azok, akik tizenötször, vagy húszszor annyi területtel rendelkeznek, mint a németek? Hogyan merészelnének nehézségekről beszélni azok, akik kellő mennyiségű nyersanyaggal rendelkeznek? Németországban 138 ember jut egy négyzetkilométerre és nincs nyersanyag, amit próbálja szuggerálni a béke illúzióját. A módszer hatásos, a népek felbolygatott lelkére egészen bizonyos, hogy megnyugtató hatása lenne, kár, hogy megvalósíthatatlan. Kár, mert amikor az összes európai társadalombölcsészek és minden hájjal megkent és felkent diplomaták tehetetlenül állnak, ez az amerikai . csepürágó-zse- inialitás még tudna talán megoldásokat. Kár, hogy abból a Roosevelt-tervből, amely szeretné Sztálint/Hitlert, Mussolinit, Kemált és a többieket egy asztalhoz ültetni* nem hogy^ megállapodj'anaik valamiben, hanem csak éppen, hogy kicseréljék nézeteiket, hogy az emberi közelség varázsburája alatt vegyék; szemügyre elveiket s programjukat ■— nem desz semmi. Az ötletben van valami teátrális, inkább 'az amerikai menezserszellem szól belőle, mint egy nagy államférfiu zsenialitása, de azért rátapint a kor egyik fájó sebére. Mert egy korban, mely egyre élesebben mutatja magát önnafr, ami: a kivétele* mmélyiség és a magatehetetlen béna tömeg korának, valóban egyetlen kiutnak látszik —- ,,a . kivételes személyiségek összeesküvése." A diktátorok zsinatja: (talán ez lenne ■az egyetlen, ami rendet teremtene abban a káoszban, amiben élünk s amiből sem nép- szövetség, sem békekonferencia nem tud kirántani bennünket. Túlságosan sok a személyes hangsúly, a kivételes egyéniség és még inkább: a kivételes pozíció hangsúlya mindazon, ami a világban (történik. A diktátor is csak- ember (s fájdalom, ez az, amiről,' ugylátsziik,' hajlamos megfeledkezni az ■emberiség nagyrésze) s kívülről nem látható mellékkörülményekből, személyes indulatokból. láthatatlan lelki rezdülésekből, vonzalmakból'és ítéletekből szövődik a történelem'titokzatos anyaga. Nem lenne tehát emberi ezeknél az ősokoknál kezdeni az egész zakatoló gépezet reparaturáját? Vagy talán éppen azért tűnik vadnak, vásárinak és naivnak a terv, mert túlságosan 1 B A I XV. évf. 207. (4056) szám • Csütörtök • 1936 szeptember 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- r# ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, SzloVeTLSzkÓi CS VUSZillSzkÓi TTICtQíJCirság ulicel2, II emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • . Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai nCLpUClpJCL • • T E L E F O H: 3 0 3-1 1. •• Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— KI. SÜRGÖMYC1M: HÍRLAP, PRRHfl. _ S
