Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-09 / 206. (4055.) szám
1 ÍA VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA.) uj irányt inaugurált a hivatalos csehszlovák kisebbségpolitikába. Eddig a hivatalos politika nem ismert magyar kérdést, nem ismerte el a magyar követelések létjogát és az 1926-os kísérletet kivéve mindig elzárkózott a magyar kisebbség hivatott képviselőivel való tárgyalás elől. Ehelyett a kormánypártok ,,aktivista" korteseivel kísérletezett. Az állam első polgára a közvetlen utat választotta a magyar kisebbséggel való kiegyezés uj módszeréül. Az uj módszer első eredménye az volt, hogy a magyar kisebbség vezérei decemberben a legilletékesebb zöld asztalra helyezhették a magyarság kívánságait s azóta a magyar kérdés nem került le a zöld asztalról. A kiegyezést célzó decemberi első lépés után a további lépések megtétele már a felelős kormány föladatkörébe tartozott s a magyarság, miután előre bizalmát nyilvánította az államfő iránt, türelmesen várt. Közben a magyarság kát pártja megteremtette azt a teljes egységet, amely mindennél világosabban bizonyítja, hogy a magyarság egy táborban van s ennek az egységes és egyetlen tábornak a nevében ugyanazok beszélnek, akik a decemberi emlékiratot is átnyújtották. Az egyesült párt megalakulása újból aktuálissá tette a magyar kisebbség követeléseinek le- rögzitését s az egyesült párt uj elnöksége ezért terjesztett most be emlékiratot a kormányelnökhöz, mint a további lépések megtételére hivatott felelős tényezőhöz. Nagy elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy az emlékirat benyújtása szerencsés időpontban történt és nem tévesztette el a várt hatást. A kormányelnök kijelentette, hogy voltaképp már a múlt tél óta aktuális a kisebbségi problémák napirendretüzése s csak azért nem láthatott hozzá, mert eredeti | kormányprogramja már az első hónapban \ lényeges változáson esett át, a hadseregé és a gazdasági fölkészülés kérdéseire kel-jj lett fordítania figyelmét. Ezzel bizonyítja, hogy a decemberi kezdeményezés folytatása eddig is útban volt s a további lépések csupán külső okok miatt késtek. Ez félre* ismerhetetlen sikere ellenzéki politikánknak, hogy a kisebbségi kérdést decemberben ennyire dűlőre vittük, örvendetes olvasnunk azt a másik bejelentést is, hogy a miniszterelnök ,,olyan kisebb dolgokkal foglalkozott, amelyeket egy tollvonással el lehet intézni, igy például a vasúti állomások és figyelmeztető táblák felirataival” és hogy „rövid utón keresztülvitte a magyar nyelv érvényesülését.” Ezzel Jaross Andornak, az egyesült párt elnökének múlt nyári akcióját koronázza siker. Azonban e szép szavak sehogy sincsenek összhangban a kerettel, ahol elhangzottak. Nevezetesen azt kell látnunk, hogy a kormányelnök első lépésében nem a magyar ellenzékkel való közvetlen érintkezés módszerét választotta, szóval nem azt az uj módszert, amire Benes- elnök adot^ példát és útmutatást, hanem ismét csak a régime-j tódust követi s a magyar kérdésben nem a magyarság hivatott képviselőihez, hanem a csehszlovák pártok kirakati magyarjaihoz fordul és ezeket szólítja föl „közvetítő” szerepre. Értjük, hogy ezek a közvetítők most is ott szeretnének fontoskodni a magyar ellenzék által kikapart gesztenye körül. Értjük, hogy a magyar ellenzék emlékiratára rögtön reagálnak egy másik emlékirattal, mindenkori receptjük szerint ölcsó- jánosok módjára lefelé licitálnak a „magyarság nevében.” Mindig ezt csinálták. Hát hogyne tennék ezt most, amikor a magyar ellenzék decemberi és mostani emlékiratával végre kiharcolta a magyar kérdét napirendre tűzését. Ha megkésve is, de ott akarnak lenni, hogy azt a látszatot keltsék, mintha bizony ők is ezért és nem ez ellen harcoltak volna. Ezen nem csodálkozunk, de szkepszist ébreszt bennünk, ha azt keli látnunk, hogy a kormányelnök úgy áll szóba velük, mintha a magyar érdekek jogosult és komoly képviselői lennének, holott ezek —- mint saját maguk nevezték el magukat annakidején — csak „nyelvben magyarok, lélekben csehszlovákok.” Nem akarnék azt hinni, hogy e gesztus a benesi kezdeményezés egyenesvonaluságának a föladását jelentené, mert ez a magyarokkal való kiegyezés helyett a kormánypártok ügynökeivel való alkut eredményezné. Ami eddig volt. Ez a taktika megbukott. Megbukott, mert csak potemkin-módszer volt és csak potemkin-eredményekre vezethetett. Avagy talán azért veszik elő' ezeket az „aktivistákat”, a régi módszer el-' avult rekvizitumait, hogy az ő bevált, hathatós hátramozditó közreműködésükkel minden a régiben maradjon? Ezt azonban december után nem akarjuk föltételezni. J Bukarest, szeptember 8. Sztojadinovics jugoszláv külügyminiszter és miniszterelnök szerdán érkezik a román fővárosba. A lapok hasábos cikkekben foglalkoznak Sztojadinovics utjával. Több lap szerint Sztojadinovics elsősorban helyre akarja hozni azt a mulasztást, hogy Pál régensherceg látogatása alkalmával nem volt Bukarestben. Sztojadinovics miniszterelnök Ántonescu és Tata- rescu miniszterek vendége lesz. Csütörtökön kihallgatáson jelenik meg Szinajában az uralkodónál. Pénteken tanácskozások lesznek a külügyminisztériumban, majd a román delegációval együtt utaznak Pozsonyba. Útjukat megszakítják Benes köztársasági elnök nyaralóhelyén, ahol Krofta külügyminiszter csatlakozik hozzájuk s együtt utaznak Pozsonyba. Bukarest, szeptember 8. A lapok jelentése szerint a kisantant pozsonyi konferenciája szeptember 13-án kezdődik és 14-én adnak ki hivatalos jelentést. A Curentul jelentése szerint Sztojadinovics Bukarestben az uj Duna-hid megépítéséről s a két állam gazdasági és kulturális kapcsolatairól tárgyal. E lap szerint a kisantant-konferencián szóba kerül az is, hogy mit tesz a kisantant, ha Magyarország felmondaná a békeszerződés katonai záradékait. A népszövetségi paktum módosítása tervével is foglalkoznak.* A paktum módosítását nem ellenzik, amennyiben a módosítás nem tartalmaz könnyítéseket a revíziós törekvések számára. A kisantant-sajtéfőnökök Pozsonyban Pozsony, szeptember 8. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentéee.) A kisantant-államok külügyminisztériumainak sajtófőnökei Pozsonyba ma érkeztek meg dr. Hájek csehszlovák külügyminisztérium! osztályfőnök és dr. Kopecky miniszteri biztos vezetésével. A aromán és a jugoszláv külügyminiszteri sajtófőnökök a Carlton- szállóban szállották meg. Az eperjesi ruszinok memoranduma a központi ruszin nemzeti takács előtt ■ Közös végrehajtó srerv az akció élén ■ Száz orosz községben nincs orosz iskola Ungvár, szeptember 8. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az eperjesi oroszok szövetsége, mint közöltük, legutóbbi ülésén memorandumot fogadott el, amely nagy feltűnést keltett nemcsak ruszin körökben, hanem az egész belpolitikai fronton. A hat fejezetből álló memorandum mindenekelőtt az autonómia életbeléptetése mellett foglal állást és a Ruszinszkóhoz való csatolás kérdésében követeli a népsza vazás elrendelését, A memorandum harmadik fejezetében az eperjesi orosz görögkatolikus püspökség elleni támadásokról van szó és kiemeli a fejezet, hogy e tekintetben az állapotok' .rosszabbak, mint a háború előtt voltak. A negyedik fejezet szerint az orosz Iskolák száma nem felel meg az orosz' lakosság számarányának még a hivatalos statisztika tükrében sem és a hivatalos körök határozott ígérete ellenére még száz orosz faluban nincs orosz iskola. A két polgári iskola egyáltalán nem (kielégítő és az ujoiiman megnyílt orosz ma.gáingiiminá.zikim állhimsegélyibein nem részesül. Az ötödik fejezet •arra mutat ná, hogy az orosz nép a községi, járási (jegyzői) és egyéb állami hivatalokban nincs képviselve és ismerteti az országrész gazdasági leromlását. A memorandum 43 pontiba foglalt követelésének leglényegesebb része az, amelyben magáévá teszi a kárpátaljai központi orosz nemzeti tanács követeléseit és ezzel kifejezésre juttatja a tejes egység kívánását, a nyelvi kérdésnek pedig olyan ‘belső jellegű megoldását követeli, amelyet külső toeavatko- '2ás meíín ériMffhetL A központi ruszin nemzeti tanács tudomásul vette az „Eperjesi Rusz“ csatlakozását <ás a további akciók lebonyolítására közös végrehajtó szervet jelölt ki. „Szomorú hír az adőfízetfikaak: 1937-ban kétszer fainak fizetni adót" Prága, szeptember 8. A föntidézett címek alatt írja a szociáldemokrata Vecernik Práva Lidu: — Nagyon nem-szivesen okozunk újabb gondot az adófizetőknek. Jól ismerjük helyzetüket s tudjuk, hogy a reájuk rótt adóteher már elég súlyos és hogy nagy gondokat okoz nekik. De kötelességünknek tartjuk fölhívni figyelmüket egy veszedelemre (pohroma), amely a jövő évben vár reájuk. Az egyenesadókról szóló törvényben van egy intézkedés, amelyet a közvélemény eddig megfelelően nem vett figyelembe, noha éppen a hivatalok kötelessége lett volna, hogy arra nagyon nyomatékosan hívják föl az adózók figyelmét. Ez a dolog az adóév megváltoztatása, amit a törvénybe — hogy úgy mondjuk — utólag vettek föl. Eddig az adókat az elmúlt évben elért eredmények, szerint vetették ki és szedték be a következő évben. Az adóbeszedés e módja most olyképen változik, hogy az adókat már a folyó évre vetik ki és hajtják be, emellett természetesen a kivetés alapjául az előző évben elért eredményt veszik. Ez a változás 1937 január 1-én lép hatályba s ilyképen az 1937-ben kivetett összes adót kétszer kell fizetni, egyszer 1936-ra, az 1936-ban elért tényleges eredmények szerint, illetve a régi adófizetési mód szerint, másodszor pedig az uj mód szerint az 1937-re esedékes adók is fizetendők lesznek. Az adófizetőket tehát 1937-ben kettős adófizetési kötelesség várja s e kötelesség elsősorban azokat az adófizetőket sújtja, JI. ED VÁRD KIRÁLY TÖRÖKORSZÁGBAN Atfcatüdc köztársasági -elnök oldalén az istanbuli Pera-negyedben. 1936 szeptember 9, szerda. akik ez évben nem fizették az egyenes adókai előlegképen az utolsó jogerős kivetés szerint mert ezeknek az adófizetőknek aránylag igen magas utánfizetéseket kell teljesíteniük. — Ezen kívül különösen súlyosan érinti az uj adófizetési mód. azokat, akik 1036-ban aránylag magas nyereségeket érnek el, mert eszerint — az esetleg csak átmenetileg emelkedett nyereség alapján kötelesek majd fizetni az 1906. és az 1937. évre, tehát két évre szóló adóikat is. Némi előnyt nyújt a törvény novella amaz intézkedése, amely szerint azon adófizetők adóját, akik 1906. évi adóalapja az 1903., 1904. és 1905. évi adóalapok átlagát nem haladta meg egy negyeddel, azok adóját az 1907. évre e három éves átlag alapján vetik ki — fejezi (be közléseit a Veőerník Práva Lidu. * A szociáldemokrata Lap közléséhez csak annyi a mondanivalónk, hogy bebizonyit- hatóan a mi lapunk volt az első, amely az egyenesadó-novelLa tárgyalása során az 1907. évi kettős adófizetés veszélyére a közvélemény figyelmét felhívta. Akkor demagógiát fogtak reánk, majd ügyészi figyelmeztetés jött, hogy e kérdésről nem szabad írni. Ma már a kormánysajtó is beismeri' a végzetes hibát. Ugyan jóváteszik-e ezt a nemzetgyűlés küszöbön álló szakában? És mi irtuk meg azt is, hogy a pénzügyiminisztériumi bürokrácia egyenesen kompromittálni akarja a koalíciós pártok állítólagos jóakaratát. Végül megállapítottuk, hogy a pénzügyminisztérium terve száz százalékban sikerült. Nem fordul azóta a hold háromszor és a „demagógiánkat" Remes adóügyi főelőadó pártjának a lapja igazolja. 4 Szállónk a Hét kastély öblének közepetáján feküdt, két halászfa!u között, öreg fák vették I körül, a fákon valami szccskefajta éktelen zajjal ? reszelte szárnyait, egyéb baj aztán nem is volt. Mindenki átadta magát a lustálkodásnak, a tenger langyos vizének s a szálló vendégeinek a fele állandóan a tengeren himbálózó deszkán feküdt. A szálló gazdája, egy kedélyes grácl német, vidáman legeltette szemét rajtunk s láthatóan kövéretíett saját kosztján. Szomszédunk, a konkurrens szálló tulajdonosa, Gyukics ur volt. Gyukics ur üzleti lehetőséget látott a halászfaluban s a romantikus öbölben, egyet gondolt s tavaly szállót építtetett. Hiteles tanuk szerint tavalyelőtt még a cipőt talpalgatta egy homályosabb ucca pincéjében, Kamilovácon. Gyukics ur szállója kacsalábon forgó várnak indult, de mint féligkész, csupaszfalu panzió végződött be. A tervek s a világgá küldött prospektusok négyemeletes, széliében s hosszában kiterjedt nagyszállót ábrázoltak, stranddal, parkkal, árnyas fákkal és nemzetközi közönséggel, a valóságban azonban fé,bemaradt az építkezés rögtön az eísőemeletnél s a balszárnynál, a fák is elfelejtettek kinőlni, a stranddal is baj volt, mert homok helyett csak sziklák fogadták a vendégeket s Gyukics ur állítólag tulsokszor főzött paradicsomot s olcsóbb halakat... Evégből valamennyi vendég, akit nehéz sors Gyukics úrhoz fordított, harmadnap már a mi szállónkban pihente ki Gyukics ur kosztját s íüggönynélküll, napos szobáit. — Holnap uj vendégünk lesz! — jelentette ki s házigazdánk, amint egy újabb áldozatot látott f megjelenni a konkurrencia ajtajában. S szava valóra' vált: harmadnap megjelent a vendég, menekülve, félve s kérten-kérte a portást, hozná át a poggyászt, mert nem marad Gyukics urnái. Nem nehéz elhinni, hogy Gyukics ur nem szeretett minket. Gyukics ur rossz hírnek örvendett az egész I vidéken, — mondogatta a mi gazdánk esténként. Gyukics fűnek és fának tartozott, élelmiszerszál- litónak és építőmérnöknek, cserepesnek és könyvesnek, halásznak s kertésznek, Gyukics urnák kereken harmincöt pőre volt e nyáron. Érthető tehát, ha rossz szemmel p is logot felénk. \ Végre aztán megtalálta a bosszú útját. Egyik este vendégeket hivott Gyukics ur a közeli falvakból. Jótorku 6 jóhangu halászokat, mestereket s léhtitőket Is. Erős dalmát borral itatta a társaságot. S mikor aztán mindenki nyugovóra tért, az egész part elcsendesedett s még a tenger Is elsimult. Gyukics ur kivezényelte részeg dalnokait a mi ablakaink alá. A méla, holdvilágos estében felharsantak Gyukics ur da osal. Éktelenül hosszan s meggyőződéssel énekeltek. Fel s alá botorkáljak a park előtti utón, balladák és szerelmi dalok csurogtak torkaikról, egyikük gitárt pengetett, a másiknál harmonika volt. S ekkor Gyukics ur is be'épett a küzdők sorába. Személyesen avatkozott bele az el-elgyen- gülő harcba. Gyukics ur csónakba ült s közvetlenül ablakunk alá evezett Itt elővett egy Irdatlan vadászkürtöt s hosszan, teli tüdővel be lefújt. Szerenádot adott. Kanyargásán s cihán ömlőitek a hangok a konkurrencia tüdejéből, az egész parton mindenki felébredt. Gyukics ur csak fújta: veszteni valója nem volt, aznap hurcolkodott át hozzánk az utolsó lakója. Gyukics ur Igv búcsúztatta el a lakót. A szerenád tökéletesen sikerült rtt Is-ott Is nyíltak az ablakok s valahány vendég volt a szállóban, mind a mi gazdánkat szidta, uszította, bántotta. Gazdánk vére* szemekkel került elő a reggelinél. Sokáig s némán állt fürdőköpenyében az asztalok mellett. Aztán megrázta a kezét: — Megállj! Ez lesz a harminchat odJk pöröA — kiáltotta Gyukics ur szállója felé. De Gyukics ur hosszú Idő óta ezen a napon volt először boldog... (thyvl) Sztojadinovics bukaresti programja A pozsonyi kisantantkonferencia előkészítése A magyar katonai kérdés
