Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-05 / 203. (4052.) szám

VllágbéSce

(sp) Prága, szeptember 4.

Hatezer delegátus ült össze harminchét nemzet nevében a brüsszeli Palais de Cen- tenaire-ben, hogy keresse az utakat és a módokat a világbéke biztosítására és hallani a népek szavát a háboruspártiak ellen. Nagyarányú pacifista kongresszus, gondolják itt is ott is az elfásult tömegek s kiábrándultán legyintenek, nem hisznek többé a fogadkozásoknak és az okos szavak meggyőző erejének, A gúnyolódás sem hiányzik: néhány lap rámutat arra, hogy a legutóbbi nagy békekongresszus közvetlenül a világháborút megelőző időben tanácskozott. A beszédözön már megkezdődött, Brüsszelben öblös szép szavakat hallunk, öntetszelgő tenorok és baritonok váltják fel egymást a szónoki emelvényen, halljuk Pierre Cot-t, aki, miután újabb száz bombavetőt rendelt a francia hadseregnek, könnyes szemmel idézgeti a béke szellemét, halljuk Herriot-t, aki annakidején előkészítette a francia-szovjetorosz katonai szövetséget s most közismerten tündér! hangján mennydörög a blokkpolitika ellen, halljuk a kitűnő vezetőket, akik fényes tehetségükkel kiváltképp alkalmasak a mit sem sejtő tömeg meggyőzésére, >

Szép dolog a békét akarni s bizonyára nincs ember a világon, aki nem akarná. De éppen ez az, ami fonákká teszi az egész békeakarást és békefogadkozást. Gondoljunk végig az európai illetékes államférfiakon s keressünk akár egyetlenegyet, aki nem a békét akarná. Mind hangosan vallja és hirdeti, hogy a béke híve és sziwel-lé- lekkel a béke ügyét óhajtja előmozdítani, ezt hangoztatja Franciaország és Anglia, igy beszél Hitler, aki egyenesen extatikus hangon kínál uton-utfélen örök békeszerződéseket, igy Sztálin és Mussolini, Japán és Ausztrália. Egyetlen hang sem mondja: háborút kivánok. Az ember elképedve áll meg a nagy békeájtatosságban s szinte bizonytalanná válik, mert hiszen mindenki, aki befolyásos s velük természetesen a jámbor nép is, békét akar, csak békét hirdet, semmi mást. Hol a veszedelem tehát? Ki hazudik s ki mond igazat? S amint felvetjük ezt a kérdést, nyomban világosan láthatjuk a való helyzetet is: nem ott a baj, hogy vannak talán valakik, akik nem akarnak békét, hanem a veszély abban rejlik, hogy —' senki sem bízik a másikban. Minden miniszter, minden csoport, minden állam békét akar, de azt hiszi, hogy a másik ellene tör, veszélyezteti érdekeit s az állandó pánikhangulatban eszeveszetten készül a képzelt ellenség ellen. A világ depresszióba jutott, minden ország szörnyű alacsonyabbrendüségi érzéssel küzd, a népekből kiveszett a hit és a bizalom legprimitívebb és legnélkülözhetetlenebb érzése, már-már tulokosak vagyunk s lelkünk fantomjaival hadakozva keresztül akarunk látni „ellenfeleink" tervein és szándékain, örökké gyanakszunk és belsőleg készülünk a védelemre — s valljuk be, akadnak ezrével felelőtlen elemek, akik kihasználják a bizalmatlanságnak e beteges légkörét.

Nem arról kellene tanácskozni, hogyan lehet a békét megőrizni, hanem arról, miként lehetne a bizalmat visszavarázsolni a meuraszténiás népek közé. A hit sokhelyütt kiveszett az emberek szivéből, ez valami modern nyavalya s a felvilágosodás tévedései készítették elő. Kezdetben csak a transzcendentálisba vetett hit pusztult el, >de később az emberek egymásiránti hite

Hendaye, szeptember 4. A spanyol polgárháború eddigi legnagyobb ütközete a fölkelők győzelmével befejeződött. Mola tábornok csapatai elkeseredett harc után elfoglalták a spanyolfrancia határ ön lévő ír un erődjét s mig a várost védő kormánycsapatok egyik részét átszoritot- ták a francia határon, a másik rész elmenekült San Sebastian felé. Az ütközet egy hét óta tartott. A kormánycsapatok száma kezdetben nagyobb volt, mint a támadóké és előnyükre szolgált az is, hogy az erőd kitünően kiépített állásaival rendelkezhettek és biztos betonfedezékben várhatták a támadókat. A harc folyamán Mola tábornok égyre jobban megerősítette csapatait s ha a kormánycsapatok számbeli erejét soha nem érte el, a jobb katonai kiképzés, a nagyobb elszántság és erkölcsi erő győzedelmeskedhetett. Az . utóbbi két nap alatt a várost védő csapatok morális ereje megtörött. A kommunista és a baszk nacionalista osztagok között állítólag súlyos torzsalkodásra került sor s ennek volt köszönhető, hogy a halálfélelmet nem ismerő karlisták, akik páratlan hősiességről tettek tanúságot, elfoglalták a Spanyolország legnagyobb erődjének tartott határmenti várost. Az iruni helyőrség nem birt oly sokáig ellenállni a> támadóknak, mint Oviedo, Toledo, Huesca es számos más körülzárt spanyolországi város nacionalista helyőrsége,

Péntek délben

Délben a harc még folyt egyes eldugottabb helyeken, de a védők helyzete mindenütt kilátástalanná vált. A küzdelmet az a roham döntötte el, amelyet pénteken hajnalban kezdtek meg a fölkelő csapatok és San Marcial erőd dombjáról lerohanva, elsöpörték az ellenállást. Az első vonalban négyszáz mór és körülbelül ugyanannyi vörössapkás karlista önkéntes küzdött. A támadást szörnyű közelharc követte, A

kormánycsapatok barrikádokat emeltek s úgy vélték, hogy erődjeiket a fölkelők nem foglalhatják el. Minden uccasarkon gépfegyverduco- kát állítottak föl. Ezenkívül rengeteg kézigránáttal és dinamittal rendelkeztek, amelyeket rendszeresen fölhasználtak. A nacionalista csapatok támadó kedvét semmi sem törhette meg. A népfront csapatai nem tarthatták magukat s a francia határ mögötti dombokon figyelő újságírók láthatták, ahogy a védők ellenállása egyre gyöngül és egymásután adják föl állásaikat. Mig a küzdelem kezdetén a védők létszáma sokkal nagyobb volt a támadókénál, addig mára a csapatok száma kiegyenlítődött. A népmilida egy része a nemzetközi hídon át francia területre menekült, ahol lefegyverezték őket.

Képek ax ütközetből

írun elfoglalásáról a következő jelentés érke< zett:

— Reggel nyolc óra után a fölkelők közvetlen a nemzetközi hid mögött állottak, ahol a kormánycsapatok még elkeseredett ellenállást fejtettek ki. A nemzetközi hidat elárasztotta a gépfegyvertüz és a golyózáporban a menekülők nem tudtak többé francia területre jutni. Az éjszaka folyamán még több ezer ember lépte át a határt. Eddig körülbelül hatszáz miliciakatona hatolt be francia területre, ahol a páncélsisakos és gépfegyveres határőrség azonnal leszerelte őket és megkezdte elszállításukat. A hendayei pályaudvaron élénk élet uralkodik. Az eső még szomorúbbá teszi a képet.

— A hajnali órákban borzalmas mészárlás folyt Immban. A kormánycsapatok reggel ki akarták üríteni a tarthatatlanná vált várost, de mielőtt szándékukat végrehajthatták volna, Mola katonái meglepték őket és a szó szoros értelmében felkoncolták a helyőrséget. A kormánycsapatok egymásután felgyújtották az épületének az elképzelt leszámolásra s ahogy csak tudják, edzik erejüket. — A baloldal attól fél, hogy a jobboldal preventív módszerrel meg akarja előzni a világforradalmas eszmék idejének elér- kezését és kiteljesedését, s a maga részéről szintén mindent megtesz, hogy a vélt támadás ne érje váratlanul. A két világnézet országokká, nemzetekké kristályosodott, s ma engesztelhetetlenül néz farkasszemet, retteg, óvatos kiván lenni, s „minden eshetőségre felkészül". — Ez az utóbbi az a szó, ami a bizalom teljes hiányának a jele és versenyfegyverkezéshez vezet.

Nem békekongresszusra van szükség, hanem a bizalom visszaállításának kongresszusára. Valahogy el kellene érni, hogy a nacionalizmus ne gyanakodjék az internacionalizmusra és ne tartson attól, hogy a polgári Európát megsemmisítő forradalom eljön, az internacionalizmus ne uszítson a nacionalizmus ellen és ne rettegjen a fasizmus erejétől. Hiszen a legnagyobb ellenfelek oly közel állnak egymás formáihoz! Egy pásztorlevél tegnap „nemzeti bolsevizmus- na.k" nevezte a német rendszert, Trockij tegnapelőtt „nemzeti bolsevizmusnak" Sztálin rendszerét, — lehetetlen e közeli elképzelések között a találkozás, a treuga dei, a modus vivendi? Nehéz bízni. Hiszen ma a baloldal, a hajdani pacifista tömeg ugyanúgy hive a versenyfegyverkezésnek, mint a másik csoport, illetve csak ugyanolyan feltételek mellett hajlandó leszerelni, mint a másik. A versenyfegyverkezést a vöket, hogy igy menekülhessenek. A támadók két oldalról hatoltak a városba, úgyhogy a helyőrség nem hajthatta végre eredeti szándékát és nem vonulhatott vissza San Sebastian felé. A karlisták beszorították őket a Franciaországgal határos sarokba, úgyhogy vagy elestek, vagy a határfolyóba ugorva átúsztak a francia partra. A tűzvész csaknem teljesen elpusztította a várost, amely romhalmazhoz hasonlít.

A menekültek

Hendaye, szeptember 4. A Franciaországba menekülő miliciakatonák száma egyre nő. Kék montőrruhájukban, fegyverükkel és pisztolyukkal, karjukon vörös szalaggal hosszú sorokban állnak a milícia elmenekült katonái a hendayei teherpályaudvaron és várják további sorsukét. Reggel a nemzetközi hidon át egész autóosztagok érkeztek a menekülőkkel. A milícia azt beszéli, hogy a felkelők meglepték őket s autóikkal nem menekülhettek már San Sebastian felé, hanem kénytelenek voltak átlépni a határt. Az idegenlégió tagjai Bidassau határfolyó mentén nyomultak a tenger felé, hogy elvágják a milícia menekülésének útját és szándékuk az volt, hogy a nemzetközi hidat is elfoglalják. Francia becslés szerint eddig körülbelül ötezer személy menekült Irunból Hendayeba, közöttük kétezer katona. A felkelők írun elfoglalása után azonnal tovább akarnak nyomulni San Sebastian felé, mert biztosra veszik, hogy ha a baszk tartományokat elvágják Franciaországtól, akkor a milidakatonaság nem kap többé lőszert és fegyvert.

Délelőtt tíz órakor a nemzetközi hid közelében a kormánycsapatok utolsó töredéke kétség- beesetten védekezett a felkelők gépfegyver tüze ellen. Helyzetük reménytelen. írun tovább ég és

rös hadsereg kezdte Tukacsevszki négy év előtti hadseregfejlesztési bejelentésével, a többi hadsereg folytatta. A baloldal akarta világháborúvá változtatni az abesszin konfliktust, a baloldal nincs megelégedve Franciaországban a tábornokok hadseregfejlesztő javaslataival és többet, nagyobbat, hosszabb szolgálati időt követel (mennyire máskép volt huszonöt év előtt!), a baloldal tiltakozik kézzel-lábbal, hogy Hitler béketerveit Európa elfogadja, mert fél, hogy politikai ellenfele, akivel szemben határtalan ellenszenvvel viseltetik, a biztosított békében megerősödik, stabilizálódik s évek folyamán az ő országa és rendszere válik azzá a mintarendszerré, amelynek elvei átszivárognak más országokba is, s amilyen követendő mintakép egyedül Sztálin Szovjetoroszországa kívánna lenni. A baloldal fél, hogy az Európai hangulat Hitlerhez és Mussolinihoz csatlakozik, az ő teljesítményüket fogja csődé'-! és követni akarni, nem a kivégzésekkel tűnd' " Sztálinét, pedig

a mai hivatalos orosz c '' 3 az, hogy a

szovjet idővel nem erős;:. nem példájával hódítja meg az európa" :t. Az ilyesmi

a moszkvai események után ■ * 'zen megy, s ezért veti a baloldal teljes e \ a fegyverkezésbe. — Brüsszelben többnyi-e baloldali emberek gyűltek össze. De a ba’c’ ’ d igazi szándékairól a vörös hadsereg, vagy a francia népfront hadseregfejlesztő követelései jobban győznek meg, mint a brüsszeli szavak.

v/y Ma: Nagy rádió melléklet

xdr . ^ 18 oldal. Ara Ké 1.20

II / XV. évf. 203. (4052) szám a SsOHlbaf * 1936 szeptember 5

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., P a n s k á

évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzlovenSzkÓÍ és rUSZÍTlSzkÓi TnaQVjarsáv ulicel2, IL emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ( t ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet

A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFOM: 303-11. • •

Bgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PP. AHA.

A spanyol nacionalisták nagy győzelme

A fölkelek elfoglalták irunt

Elkeseredett közelharc a város utcáin ■ Szásával menekülnek a kormánypárti katonák Franciaországba ■ Óriási veszteségek

a A nemzeti hadsereg T leimentésére siet ■

is meggyengült mintegy az előbbi követ-1 íkezményeként, — s ime, itt volt a bibliai j példa, a bábeli nyelvzavar, amikor egyi>. sem bízott a másikban és az általános zavarban egymásnak estek az emberek, vagy rettegve építtetett mindegyikük külön váv rat és félt embertársától, mint a pestistől.

— A bizalom kiveszett. A baloldal a jobboldalt vádolja támadó szándékkal, a jobboldal a baloldal forradalmi törekvéseitől retteg, s lehetetlen a két nézetet összeegyeztetni. A dolog talán akkor kezdődött, amikor a materializmus bevetette a köztudatba a forradalom tanát és a meglévő rend erőszakos elsöprésével fenyegetőzött. Ez a háború végén volt, s a meglévő rend, a forradalmat ellenző rétegek, az osztályfelfogással ellentétben álló nacionalizmus, védekezni kezdett az elszánt és véres támadás ellen. Mi- vei kivételes tehetségű vezérek álltak a szervezkedések élére, a fasizmus nemcsak elhárította a világiforradalom 1920-as támadásait, hanem 1930 után ellentámadásba ment át és védekező állásba kényszeritette a felforgatást prédikáló világnézetet, amely kényszerűségből megtagadta és a bitófa alá' küldte régi forradalmas nézeteit. De a bizalom nem állt helyre. A fasizmus úgy érzi, hogy a forradalmárok csak módszert változtattak és támadó szándékaik belsőleg megmaradtak s csak az alkalmat lesik, hogy •lecsap- ha ssanak a polgári társadalomra. Ezért készül-,