Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-30 / 223. (4072.) szám
lei® qUm S (sp) Prága, szeptember 29. Felesleges volna ma León Blum szemére vetni, hogy következetlen volt és a pénzügyi politika terén csalódás érte, mert félév előtt még szavát adta, hogy nem lesz devalváció és a népfront kormányának tekintélyét kötötte a frank értékének makulátlan fenntartásához s ma mégis kénytelen volt az elsősorban az alsó rétegeket érintő kellemetlen érvágást végrehajtani;-— felesleges volna politikai kudarcot látni a meghátrálásban, elvégre csak az elv szenvedett vereséget s nem a gyakorlat, amely most, a lehetetlen magasságban trónoló frank demokratikus földreszállása után diadalmasan kibontakozhat s veszedelmes versenytársként visszavezetheti a francia közgazdaságot a világpiacra. Egyelőre nehéz megmondani, vájjon a frankdevalváció a krízis előtti közgazdasági rend visszatérésének kezdetét jelenti, mint Vincent-Auriol és Morgentau pénzügyminiszterek állítják, vagy újabb elkeseredett lefelékonkurálás kiindulópontját, vásári 1 efe 1 élicitálást, amelyben minden ország torkaszakadtából, a végkimerülésig fogja ordítani: „én olcsóbban adom az árut, mint a másik, vegyetek nálam!" Nem titok, hogy á krízis két elmúlt esztendejében bekövetkezett relatív javulás az arany- blokk-országok érthetetlen csökönyösségének volt következménye, amellyel ezek az országok! önként kikapcsolódták a nemzetközi piacról és féltékenyen őrzött aranystandardjukkal inkább engedték, hogy a fontblokk országai és a bek értékű, aranyfedezet nélküli valuták (Németország, Olaszország) olcsóságuknál fogva minden üzletkötésből kiszorítsák őket, semhogy devalváljanak. Franciaország és az aranyblokkosok két év óta jóformán nem szerepeltek a világkereskedelemben. Drága áruikat sehol sem .vették (kivéve a speciális, másutt nem készített cikkeket), idegenforgalmuk megakadt, a vállalkozási kedv alászállott országaikban, •—■ s a többi ország, elsősorban Anglia, Amerika, Németország és a skandináv államok relatív gazdasági fellendülése úgy következett be, hogy mindenütt ők jelenhettek meg mint eladók, ahol addig az aranyblokkosok uralkodtak. Nem csoda, ha a néhány hatalmas iparállam távolmaradása lehetővé tette a többieknek, hogy szaporább üzleteket kössenek és gazdasági életük fellendüljön. De e világgazdasági leszorulás magábanvéve nem vezetett volna a frankdevalváláshoz, ha az uj francia kormány szociális intézkedései nem teszik végleg tarthatatlanná a francia közgazdaság helyzetét. A szociális terhek emelése újabb drágulást okozott a termelésben. A francia kivitel ismét csökkent, mert a fizetett szabadság, a negyvenórás munkahét, a béremelés, a szociális illetékek és a vállalkozók adóinak megnövekedése ismét 15 százalékkal emelték a kiviteli árakat. Ez sem lett volna baj, ha a francia belföldön nem ölt katasztrofális méreteket a drágulás. Az uj kormány szociális intézkedéseinek következtében az aranyblokk hazájában nem deflációs, hanem inflációs jellegű árhullámzás keletkezett. A munka drágult, a terhek nőttek, az adó emelkedett, nem csoda, ha az örök gazdasági circulus vitiosusnak megfelelően csakhamar az élelmiszerárak, a közlekedési vállalatok, az iparcikkek, a lakbérek is megdrágultak, minden, minden, s a muhkás, aki a tavaszi sztrájkokkal hatalmas kedvezményekéit vívott ki magának, megdöbbenve látta, hogy rosszabb helyzetben van mint előbb, mert az élet tűrhetetlenül drága lett. A legújabb franciaországi sztrájkok bizonyították, hogy a munkásság ismét elégedetlen és morog, — valamit tenni kellett, hogy a helyzet kiegyensúlyozódjék. A nagyipar a devalvációt ajánlotta, a szélsőbal a szocializálást, León Blum természetesen a nagyipar megoldási módját választotta. A drágulás ugyan megmarad, de a devalvációval visz- ízajön a vállalkozási kedv, a francia áru váratlanul olcsóbb lesz, mint az angol, vagy a német Svájc, Hollandia, Görögország, Lettország követi a francia példát Mindenfelé devalváció- A párisi kamara elfogadta a vafutatdrvényt « A svájci frank értékét 30 százalékkal csökkentik Olaszországot és Németországot nem érinti a Srancia elhatározás Bernt, szeptember 29. A svájci szövetségi ta-| nács vasárnap elfogadta a devalvációs javaslatokat. Az első határozat a következőképen szól: „A svájci Nemzeti Bankot utasították, hogy a svájci frank aranyértékét 190 és 215 miligram tiszta arany között tartsa. Ez azt jelenti, hogy a svájci frank értékét 30 százalékkal leszálitot- ták," A második határozat rendkívüli rendszabályokat foganatosít az árak és az életszínvonal kiegyensúlyozására. Az erre vonatkozó rendelet a következőképen hangzik; „Oióber 28-tól kezdve tilos a nagykereskedelmi és a részletkereskedelmi árak emelése. Épp igy tilos a szállodák tarifáinak, a gáz- és villamosmüvek árainak, a béreknek és a tiszteletdijaknak fölemelése. E rendelet alól fölmentést egyedül a szövetségi tanács közgazdasági szakosztálya adhat." A szövetségi elnök a pártok vezetőinek konferenciáján fölvázolta azokat az okokat, amelyek Svájcot a 30 százalékos devalvációra kény- szeritették. Valamennyi gazdasági tényező és szervezet kijelentette, hogy támogatni fogja a kormányt az uj éra megalapozásánál. A rendi tanács éjjeli ülést tartott és túlnyomó többséggel beleegyezett a kormány eljárásába. A nemzeti tanács kedden foglalkozott a valutakérdésekkel és ugyancsak hozzájárult a kormány kivánságá- hoz. Hétfőn este a holland kormány végre közölte azokat a törvényjavaslatokat, amelyek elfogadását a holland valuta biztosítása érdekében szükségesnek tart. Az első törvényjavaslat az aranytilalomra vonatkozik. A második a deviza- kiegyensulyozó alap megteremtését határozza el. Ennek a második törvényjavaslatnak indokolásában a kormány fölhozza, hogy nem volna helyes, ha a holland forintot jelenleg bizonyos aranyparitáshoz kötnék, mert a világvaluták hullámzása lehetetlenné teszi a szigorú aranyalapot. Éppen ezért a kormány szabad kezet kér és 300 millió holland forintot a valuta biztosítására. A harmadik törvényjavaslat a fölösleges és nem kivánt áremelkedések mcggáílására vonatkozik s kimondja, hogy a kis- és nagykereskedelmi árakban, lakbérekben, szállítóeszközöknél és más, hasonló közintézményeknél nem állhat be drágulás. A kormány utal arra, hogy ezek az intézkedések korlátozott időre szólnak. Hétfőn délelőtt Collijn miniszterelnök rádióbeszédet mondott és közölte, hogy a kormány az utolsó pillanatig védte az aranyalapot, de a svájci frank értékének leszállítása után lehetetlen, hogy kitartson eddigi álláspontja meliett, Hollandia kénytelen lemondani az aranystan- dardról, A kormány ennek ellenére nem engedi I meg, hogy a forint értéke csökkenjen. A valuta válíóárfolyamának biztosítására háromszázmii-' hóforintos kiegyensúlyozó alapot teremtettek, amelynek segítségével a teljes aranyalapnélküli forint értékét is olyan magasságban tarthatja a kormány, ahogy jónak tartja. A miniszterelnök fölhívást intézett a németalföldi néphez, hogy tartson össze, fogadja nyugodtan az intézkedést és maradjon szolidáris kormányával. A példa ragadás Athén, szeptember 29. Az uj nemzetközi valutahelyzet következtében a Görög Bank a kor* mánnyal egyetértve elhatározta, hogy a drah- mát hozzáilleszti az angol fonthoz, azaz a görög valuta csatlakozik a fontblokkhoz és elhagyja eddig aranyalapját. A font bevásárlási ára az ország gazdasági szükségletei szerint 540 és 550 drahma között fog mozogni, azaz a görög valutát jelentősen eléríéktelenitették. Riga, szeptember 29. A lett kormány rendeletet adott ki, amely a lat értékét az angol fontnak megfelelően uj alapon szabályozza. Lettország is csatlakozott tehát a fontblokkhoz. Az angol font ára a jövőben 25,24 lat lesz Lettországban. A párisi kamara nagy vitája Hollandia kénytelen devalválni Hága, szeptember 29. A németalföldi kormány szombaton éjfél után közleményt adott ki, amely a Németalföldi Bankkal való megegyezés után szeptember 27-től kezdve megtiltja az arany kivitelét Hollandiából. Az amszterdami értéktőzsde hétfőn zárva maradt, de kedden újból megnyílt, Páris, szeptember 29. A kamara kedden délelőtt 350 szavazattal 221-gyei szemben elfogadta a kormány valutajavaslatait. A kormány nem vetette fel a bizalmi kérdést. A kamarát szerdán este 21 óráig elnapolták, A kamara vitája hétfőn reggel kilenc órától kedden reggel kilenc óráig jóformán szüntelenül tartott és gyakran drámai jelleget öltött. Különösen a béreknek az uj valutához való hozzáillesztése okozott ellentéteket a kormány és s baloldal között. A kamara nagy frakciói rendkívül mozgalmasak voltak, mert ezeken az üléseken dőlt el az, hogy a nagy pártok a plénum előtt miként foglalnak állást a valutajavaslatokhoz. Az uj törvény az 1928 junius 25-i Poincaré- féle valutatörvény 2, és 3. cikkelyét hatálytalanítja, felfüggeszti a frank aranyparitását és 43— áru, az idegenek a néhány hónap múlva megnyíló világkiállítás alkalmával elárasztják az eddig kikerült Franciaországot (az idegenforgalomból Franciaországban milliók élnek), a durcásan visszavonuló és munkaalkalmakat nem teremtő nagyiparosok ismét teljes üzemre állítják be gyáraikat, a gazdasági vérkeringés megindul, a pénz „ömlik", a gyárak uj és uj munkásokat alkalmazhatnak, a nagy forgalom következtében a béreket könnyedén fölemelhetik, azaz, ha a magas árak meg is maradnak, megnő a kereseti lehetőség, s a munkás megnyugszik. Hogy elsősorban a nagyiparosok kereseti lehetősége nő meg, azzal León Blum egyelőre nem törődik, majd csak talál valami németmintáju módot, hogy a vállalkozók profitját a haza nevében megdézsmálja. Á francia kormány számítása nem éppen a legszociálisabb izü, de mindenesetre eredményre vezető, s a párisi miniszterelnök könnyedén fölemlítheti, hogy Angliában is egy szocialista miniszterelnök határozta el 1931-ben az áldásos devalvációt: Macdonald, akinek magatartását szemmelláthatóan egyre föltünőbben másolja León Blum. Csak éppen: Macdonald annakidején kilépett a szocialista pártból, amit León Blum aligha tesz meg. Viszont az angol premier akkori elhatározása Ízlés dolga volt, s nem mindenki kötelessége, hogy kövesse. A párisi kormányt az ilyen elvi kérdéseknél jobban érdekli az, vájjon az angol és az amerikai nagyhatalom betartja-e adott szavát és nem kezd újabb versenydevalvációba? Mert ahogy van versenyfegyverkezés, könnyen versenydevalváció is támadhat a versenyzés sportszenvedélyének túlontúl és hamisan hódoló világunkban, — s akkor borzalmas hajnalokra ébredhetünk. Tudjuk, hogy León Blum — igen helyesen — attól a föltételtől tette függővé a francia devalvációt, hogy a legszámottevőbb nagyhatalmak megígérjék, hogy nem devalválnak tovább, sőt junktim- ba állítják valutájukat a frankkal s minden vá- lutaszabályozási problémát a jövőben „karöltve" oldanak meg. Ha igy volna, tényleg a krízis végéről beszélhetnénk, mert a „három demokratikus nagyhatalom" vezetésével megkezdődne a világ pénzügyi egészségesedése, s visszatérne a biztonság, a bizalom, a kalkulációs lehetőség, ezek az irracionális és mégis nélkülözhetetlen kereskedelmi fogalmak. De tényleg lehetséges, hogy mások ne akarják túllicitálni a frankdevalvációt és saját kereskedelmük érdekében ne kívánjanak némi valutamanipulációval ismét olcsóbbá válni, mint Franciaország? E cikk elején említettem, hogy néhány állam relatív gazdasági föllendülését az elmúlt években az okozta, hogy az aranyhoz hü Franciaország jóformán önként kikapcsolódott a világkereskedelemből. A devalvációval most teljes erővel ismét bekapcsolódik, s legolcsóbb friss valutájával valószínűleg visszahódít minden régi pozíciót (különösen szövetségeseinél), kiszorítván diadalmaskodó konkurenseit. Nem okoz ez a procedúra újabb válságot azoknál, akik a francia .kikapcsolódás hatása alatt gyógyultak meg? Nem lesznek kénytelenek kétségbeesésükben újból lefelé licitálni az árakat, ha azt akarják, hogy versenyképesek maradjanak s ne térjen vissza az alig-alig legyőzött krízis? Elképzelhető a valutastabilizáció, ha a közgazdasági élet nincs szabályozva, termelés, fogyasztás, konkurrencia, kontingens nincs kitervezve és összeegyeztetve? Nem szükségszerű jelenség ilyen körülmények között a versenydefláció megindulása? A helyzetet csak az menti meg, ha a világ népei tényleg összeülnek és egy általános, nagy béketettel megteremtik a világtervgazdaság alapjait. Ha nem igy történik, hiábavaló volt a francia devalváció, amint hiábavaló, ha egy ország állig fölfegyverkezik — a másik azonnal követi példáját s igyekszik túllicitálni. Versenyfegyverkezésen és versenydefláción csak világmegegyezés segíthet, egyremegy, melyik veszedelemmel számol le előbb Európa, a kettő amúgy is összefügg. Reméljük, a pénzügyi összhang megteremtése könnyebb lesz, mint a lefegyverzési összhangé volt. A francia devalváció politikai következményeivel most nem óhajtunk foglalkozni. Egyelőre csak egyet állapítunk meg: a francia aranyfrank elvesztette mágikus erejét Európában, leszürkült a többi valutához, s ez a presztízs- és hatalomveszteség meg fog látszani az európai hatalmi játékban is, ahol a francia politika nem igen dolgozhat többé a francia arany ellenállhatatlan .erejével. S7^m " * 1^36 szeptember 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, ^4 SzlöVeUSzkÓi 6S rUSZÍjlSzkÓi TnCLPUCirság ulic«12, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. • ^ 0,7 ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON:* 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Ke, vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYCIM: HIRLRP, PRAHfl.
