Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-25 / 220. (4069.) szám
4 1936 szeptember 25, péntek* A kassai közigazgatási expozitura Pozsony, szeptember 24. Az országos hivatal hivatalos lapjában, a Krajineky Vestnikben legutóbb megjelent 803. ez. belügyminiszteri rendelőt értelmében a közigazgatási expozitura Kaesán 1936. 6zeptember lö-én megkezdte működését az ..Országos elnök irodája*1 elnevezése alatt. Ennek az irodának a hatásköre 24 keletszlovenszkói járásra terjed ki ée felügyeletet gyakorol az ottani közigazgatási hatóságok tevékenysége fölött. Az expozi túrának a felállításával tulajdonkép- ken az egyesült párt, illetve a volt országos ke- resztényszoeialista. pártnak egy régi követelése megy teljesedésbe, ha nem is az eredeti elgondolásban, hanem csak mint annak egy része. Az igazság kedvéért le kell szögeznünk, hogy az országos keresztényszooialista. párt veit az, amely következetesen ragaszkodott a régi megyei rendszer fenntartásához, amely a szlovenszkói viszonyoknak jobban felelt meg, mint az országos közigazgatás. Amikor pedig az országos közigazgatás, pártjaink minden tiltakozása ellenére, életbe lépett 1928. julius elsejével, akkor a keresztényszocialista párt azt követelte, hogy a megyei székhely elvesztéséért legalább azzal kárpótolják, Kassát és Keletszlovenszkót, hogy állítsanak fel Kassán egy közigazgatási expozíturát. mert lehetetlen lesz Pozsonyból közigazgatni a lakosság közmegelégedésére a keleti járásokat, amelyeknek életviszonyai egészen mások, mint Nyugatszlo- venszkón. Ez a követelés az egész keletszloven- szkói lakosság helyeslésével találkozott, amely azt nemzeti különbség nélkül magáévá tette és még a kormánypártok sem tudtak ellene komoly érveket felhozni, annyira jogos volt. A keresztényszocialieta párt minden lehetőt elkövetett ebben a kérdésben. Részletes indítványt tett Kassa város képviselőtestületének, amelynek hatása alatt a város egy küldöttséget menesztett a kormány tagjaihoz, amely Írásban és élőszóval adta elő az exipoziturára vonatkozó kívánságot. Majd az országos képviselőtestület első ülésén terjesztették elő a keresztényiszocialista párt képviselői ezirányu követelésüket. A parlamentben törvényhozóink sürgették állandóan az expozitura felállítását. Emellett állandóan napirenden tartotta a párt testvérpártjával együtt ezt a kérdést a sajtóban, gyűléseken, stb. Dacára, hogy mindenki belátta ezen követelés helyességét és jogosultságát, s lassan már a kormánypártok is átvették a keresztényszocialista párt e követelését, a'hivatal felállítása egyre késett, s a panaszok egyre szaporodtak a közigazgatás Pozsonybn való központosítása miatt. Az 1935-iki parlamenti választásoknál már a kormánypártok is előléptek ezzel a kérdéssel és megígérték választóiknak, hogy ők is tesznek valamit ebben, nyilván attól félve, hegy elveszítik keleti párthiveik bizalmát. Ennyi huzavona és pártjaink részéről folytatott hosszú, évekre nyúló harc után végre megvalósult a keleti lakoságnak ez a kiváltsága. Nyugodtan merjük állítani, hogy ebben legtöbb része van a volt keresztényszocialista pártnak, amely az évek folyamán nem engedte levenni a napirendről a kérdést és következetesen kitartott mellette. Meg kell állapítanunk azonban, hogy mi ennek az expoziturának sokkal nagyobb hatáskört követeltünk, mint a. mostani. Mi azt kívántuk, hogy az expoziturának a Kelet közigazgatási ügyeiben necsak tanácsadó, hanem intézkedési joga is legyen, hogy a közigazgatás menete ezáltal gyorsabbá és egyszerűbbé váljék és Kassa valóban egy közigazgatási központ legyen, amire megvan minden joga és előfeltétele. Ezért nem adjuk fel a további harcot és a jelenlegi exipoziturát csak egy lépésnek tekintjük a közigazgatás decentralizálásában. Fenntartjuk további követésünket is — és ebben ma már nem is vagyunk egyedül, — hogy a közigazgatás „Hie Kommunismus — hie Faschismus“ Amerika az elnökválasztás lázában Rooseveltet kikiáltották ellenfelei kommunistának ■ Az európai világnézeti harc átcsapott Amerikába is ■ ■ ■ Coughlin páter, aki meg akarja tisztítani Amerikát a szocialistáktól, de a kapitalistáktól is >■■ A PMH munkatársától ■ ■ s Newyork, szeptember 24. (ÍMTP) Annak ellenére, hogy még kerek hat hét van az elnökválasztás napjáig, a választási harc máris elérte tetőpontját'. Ez különben mégsem helyes így, mert á tetőponttól még — (ugylátszik — messze vagyunk, hiszen a harc napról-napra hevesebb, vadabb és elszántabb lesz. Régen látott ilyen heves politikai harcokat az Egyesült Államok népe. A lappolémiák is olyan éleshanguak, amire eddig Amerikában nem-igen volt példa. Egyáltalában a hai*c olyan méreteket öltött és most már hetek óta olyan formák között jelentkezik, amire az amerikaiak eddig némi megvetéssel azt mondották: „tipikusan európai**. S noha sok amerikai társadalombölcsész hangoztatja, hogy Amerika nagy gazdasági előretörését Európával szemben főleg annak köszönheti, hogy nem volt annyira rabja a politikának, mint Európa, most ez az őseurópai betegség — ugylátszik — elkapta az amerikaiakat is. Az is lehet azonban, 'hogy nem európai, hanem amerikai betegség mérgesítette el ennyire a harcot — a rekordszenvedély. A propagandisták mindenáron túl akarnak tenni egymáson. Vadabbnál vadabb trükkök kergetik egymást. Elképesztő dolgokat lehet mostanában amerikai lapokban olvasni. Pedig — mint mondottuk — még hat hétig tart ez az úgynevezett finis és a propaganda-központok vezetői bejelentették, hogy a nagy ágyukat még csak ezután szándékoznak felvonultatni. Ami eddig volt, — mondják — csak enyhe kezdet, előcsatározások. kedélyes kergetőzés jelszavakkal és természetesen rágalmakkal. Az amerikai átlagpolgár felfedezi a politikát Annak, hogy a politikai agitáció hullámai ilyen helyes és a lakosságot kielégítő menetét csak a megyei rendszer visszaállítása tudja biztosítani, amely megszüntetné a túlzott centralizmust és bürokratizmust. Az expozituráért folytatott harcból azonban meggyőződhetik Szlovenszkó őslakossága, hogy az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt az elmúlt években mindig az őslakosság érdekeit szolgálta Szlovenszkón, s nem merült ki üres jelszavak hangoztatásában, ahogy ellenfelei szeretik hangoztatni. Egy bizonyos! Ha a kormány előbb veszi figyelembe a keresztényszocialista párt közigazgatási követeléseit, akkor ma közigazgatási téren sokkal jobbak lennének a viszonyok, mint a valóságban, különösen Keletszlovenszkón. Kiváncsiak vagyunk, hogy a kassai expozitura megszervezésénél figyelembe veszik-e a keleti magyar lakosság nyelvi és egyéb jogait. A kérdést mindenesetre napirenden tartjuk és az országos elnök kassai irodájának a működését élénk figyelemmel fogjuk kísérni. szokatlanul magasra csapnak Amerikában, nem az az egyedüli magyarázata, hogy mint minden, ami a technikával összefügg, úgy a propaganda módszerei és lehetőségei is hihetetlenül sokat fejlődtek az utóbbi években, — hanem főleg az, hogy Amerika, ahol eddig a tipikusan, apolitikus tömegek éltek, kezd elpolitizálódnl. A tömegeket, egyre jobban és jobban érdekli a politikai mérkőzés, — már majdnem annyira izgulnak egy nagy politikai kampányban, mint egy labdarugó-mérkőzésén ! 8 ha igy van, — akkor súlyos következményekre lehetünk felkészülve, tekintettel arra, hogy az amerikai ember hajlik a szélsőségek felé. Politikai dolgokban meg roppant fejletlen az Ítélőképessége. A tömegek nagy többsége lelkesen kitart az úgynevezett semlegességi teória mellett, amely annyit jelent, hogy az Egyesült Államoknak távol kell tartania magát Európa zavaros ügyeitől, — persze ez csak üres választási jelszó, 'hiszen Amerika éppoly kevéssé valósíthatja meg a gyakorlatban a splendid iSo,lation elvét, mint Anglia. Volt egy idő. amikor az angolok is erősen hangoztatták, de helyzetük — amely mégis az európai államközösség részesévé avatja őket — a szépen hangzó programot keresztülhúzta. A valóságban Amerika politikai helyzete is olyan, hogy mindenfélére gondolhat, csak éppen az elszigetelődésre nem. Számos olyan külpolitikai gondja van. amelyeknek nagyrésze természetesen nem függ össze szorosan Európával, mégis a nagyhatalmakkal való együttműködésre sarkalja. A Délamerikával és Mexikóval való kapcsolatai, azután a japán probléma, — ami nagyon sok fejfájást okozott már a múltban is az Egyesült Államok politikai vezérkarának — és számos más kisebb gond, amiket mind nem lehet félretolni, ha mindjárt az elnökválasztás most néhány hétig az egész ország politikai érdeklődését -belpolitikai problémákra koncentrálja.- Veszedelmes jelszavak A választási jelszavakból beszédekből, újságcikkekből meg lehet állapítani, hogy az átlagame- rikal. aki különben nem érdeklődik politikai problémák iránt és általában politikai dolgokban kínos naivságot árul el, nem maradt érzéketlen az európai problémák iránt. A választási harcból kikristályosodó jelszó Amerikában is ez: „Hie Kommunismus — hie Faschismus.** Ez a jelszó eddig Amerikában ismeretlen volt, a választási harc során azonban egyre gyilkosabb élességgel ugrik a problémák előterébe és hihetetlen szuggesztiv erővel szabadítja fel a szenvedélyeket. Az ilyenfajta vagy-vagy fogalmazás különben is nagy hatással van a tömegekre s mennél kevésbé differenciálódott itéletü egy tömeg politikai dolgokban, annál inkább. Bár kommunizmus is fasizmus is egészen más valamit jelentenek Amerikában, mint Európában, élesen megmutatja a mai küzdelem, hogy mire képes ez a jelszó. Példátlan ereje van. Az amerü*ai tömegeket hetek alatt sikerült ezzel a jelszóval fanatizálni ! 8 ez a dolog annál inkább csodálatraméltó, mert hiszen egyetlen épelméjű ember sem állíthatja. hogy a két jelölt: Rooseve.lt vagy Kandón |!akár kommunisták, akár pedig fasiszták leiiilé- 9 nek. Roosevelt, a „vörös diktátor“ Minthogy azonban Európában is általánossá vált, hogy embereket, akik többé-kevésbé haladó álláspontot foglalnak el szociális kérdésekben, az egyszerűség kedvéért szocialistának vagy kommunistának, azokat pedig, akik bizonyos kérdésekben nem hajlandók rögtön a .legszélsőbb radikalizmus kürtjét fújni, kikiáltották fasisztáknak, — nem lehet csodálkozni azon, hogy az európainál sokkal kevésbé tájékozott amerikai tömeg is él ezekkel a jelszavakkal és Rooseveltből például kommunistát, Kamionból pedig fasisztát csináltak — mindkettő élénk tiltakozása ellenére. Rooseveltet, — akinek egészséges és európai mértékkel még csak nem is túlságosan haladó szellemű gazdasági nézetei vannak, — az ellenfél _ propagandistái kikiáltották kommunistának, akire tisztességes polgár nem adhatja a szavazatát. Coughlin páter például, aki saját külön jelöltjét lépteti fel a választásokon és akinek természetesen Landonal és Roosevelttel szemben egyáltalában nincs komoly esélye, városról- városra jár és heves szónoklatokat tart Roosevelt ellen. Megjósolja, hogy amennyiben Rooseveltet ismét elnökké választják, — legkésőbb 1940-ben bolsevizmus lesz Amerikában s Rooseveltet, mint a jövő vörös diktátorát aposztrofálja beszédeiben, Coughlin az egyetlen, aki saját jelöltjét nyiltan fasisztának nevezi, mert hiszen Lemke ellenfele Roosevelt gazdasági politikájának, de nem ie olyan százszázalékos kapitalista, mint például Kandón, hanem a kettő között áll. Csakhogy az amerikaiak nem adnak sokat árnyalatokra és Roosevelt propagandistái Kandont is kikiáltották fasisztának, — pontosan olyan recept alapján, ahogy a másik fél Rooseveltből kommunistát csinált. Coughlin pártja azt hirdeti, hogy Amerikát úgy a kapitalistáktól, mint a szocialistáktól meg kell tisztítani, — az ő helyzete tehát nem könnyű, mert ő két irányban harcol, a. másik két nagy ellenfél persze csak egymás ellen harcol. INSTRUKTORKISASSZQNY ............................................................................................................................................................... 1 3 IRTA: PALOTAI BORIS [ Nem feleltem. — Leteszi a vizsgát? — kérdezte újból a tanár ur. —• Azt hiszem, igen, — mondtam engedelmesen. Ösztönszerüen a harisnyámra néztem, mely most nem volt hórihorgas öltésekkel összestoppolva, simán feszült a lábamon, mintha csak a bőröm lenne. Mihálynak nem szabad megbuknia, mert akkor nem kapok tanítványt többé és a lábamon kell összevarrni a lefutott szemeket, sebtiben, egyik kezemben a kávéscsuprot tartva, mig a másikkal ügyetlenül bökdösöm, szur- kálom a bőrömet ... Vargóczynak le kell vizsgázni! ... nem, nemcsak ezért... meg kell mutatni, hogy mit hozok ki ebből a fiúból, mit hozok ki magamból, mire vagyok képes... Ha ő levizsgázik, apát talán nem építik le. Anya azt irta, hogy szegény öreg hetek óta nem alszik ettől való félelmében. Dehát mi köze van apa állásának a Vargóczy vizsgájához? Mégis valami titokzatos erő arra kényszeri- tett, hogy az uccán kinosan ügyeljek minden lépésemre: a gránitkockákka! kikövezett úttesten úgy mentem végig, hogy csak minden második kockába lépjek, mert na egyszer is elvétem, mindnyájan elbukunk ... Szigorú mozdulattal nyitottam be Mihály szobájába. A fiú még fehérebb volt, mint máskor. Mély, szilvaszinü árkok övezték a szemét. Intett, hogy menjek utána. — Gyűlölöm az apámat, — mondta irritált hangján. — Gyűlölöm öt! —• Hallgasson, kérem. Nekem ehez semmi közöm. Vegye elő a logaritmustábláját és kezdjünk munkához. Ha ő gyűlöli az apját —* gondoltam szorongva , az én apám szájából kihull a kenyér .., Mihály homlokán újra ott csillogott az a rágó dós verejtékcsöpp. — Tudja, mit csinált velem tegnap este? Elvitt magával Korbulyékhoz mulatni és toporzé- kolt, amikor rosszul lettem az erős italoktól. Seprőpálinkát töltött belém s a hajamnál fogva húzott föl, ha elbóbiskoltam. A logaritmustáblát odébbtoltam a könyökömmel. Szegény gyerek. . . De az anyaggal mégis el kell készülni s máris rengeteg időt elpocsékoltunk. — Nézze, Mihályka — mondtam gyöngéden —, ne törődjön vele. Elvégzi az iskoláit, aztán elmegy innen. El ebből a szörnyű házból. Ezt nem kellett volna mondanom ... Szörnyű ház. Minek véleményt nyilvánítani, beleavatkozni, résztvenni ilyen idegen emberek életében? Éreztem, mint sodródunk egyre messzebb a nyitott könyvektől, a céltól. — Szörnyű! — kapta föl a szót Mihály. — Nem csodálom, hogy az anyám megszökött Innen. Sohasem láttam az anyámat, de tudom, hogy rá hasonlítok... azt hiszem, az ő kezét éreztem akkor, álmomban, a lila mezőn. Olyan kis árnyékujjak voltak. Szomjasan ittam a szavát, ellenkezve önön- magammal, kíváncsian, lelkiismeretfurdalástól gyötörve, hogy nem vetek véget ennek a fecsegésnek, amikor még a fél anyagot sem vettük át. — És? — kérdeztem tikkadtan. — Érte gyűlöl az apám, mert olyan egyformák vagyunk kivül-belül. Olyan szépek és haszontalanok. Minden szó után szünetet tartott, mint hogyha lépcsőn menne fölfelé. —• Anya megszökött egy katonatiszttel . . . Triesztben halt meg... A nagybácsim mesélte, a Feri bácsi. .. most már nem jár ide . .. apa kitiltotta a házból. Feri bácsi... ő tanított meg kártyákat vetni. A jobbkezén anyajegy volt, csak mi ketten láttuk, ő meg én, pedig akkora lehetett, mint egy lóhere ... A formája is olyan. Ja, igen . . . Apa rettenetesen szégyelli, hogy őt, a hatalmas, bikaerős embert igy egyszerűen faképnél lehet hagyni, egy nyápic tisztecske kedvéért . .. Lehet ugyan, hogy nem volt nyápic... — Nevetett. Az orrcimpáinál két fájdalmas vonás képződött. — Apa azt remélte, hogy én megbosszulom magam minden sérelmen és rengeteg étvágyú, nőhóditó lesz belőlem, világfi! Ehelyett... hm .. . ehelyett... hisz' látja. Egy féreg vagyok. Nem is féreg, csak férgecske Oh, ha el tudnék menekülni! Kimászni a bőrömből. Elrepülni.. . Mit kezdjek itt? Odament az ablakhoz, szemét, amely most tulkék és szinte üres volt, rátapasztotta az utat szegélyező poros akácfákra, mintha ott kezdődne a nagyvilág, —• Mihez fogjak egyedül? Rossz a gyomrom, csak passzirozott főzeléket bírok enni és pud- dingféléket.,. Hajnal felé rettenetes fejgőrcsöm van... és azok a furcsa álmok. Most van egy visszatérő álmom, negyedik napja tart már. Hallgasson ide. A szomszéd szobában lépések recsegtek. Riadtan lesunyta a fejét. — Tanuljunk, — mondta halkan. — Tanuljunk, — ismételtem kelletlenül és láttam magam az uccán, amint két lábbal taposok a gránitkövek vonalain. Már benne vagyunk a nyárban, a délutánok átforrósodnak, puha, bágyasztó zúgást érzek a fülemben s az ujjaim megpüffedve motoznak az asztalon. Az éjszakai magolástól szédülve, ki- alvatlanül hallgattam ifjabb Vargóczy el-elaka- dó szavait, köhögésszerü nevetését. Csak már vége lenne a tanévnek! Soha igy nem kívántam, nem sürgettem, hogy fogyjon, múljon az idő! A félelem görcsszerüen vándorolt gyomrom és szivem között, elszoritotta a lélegzetemet, émelygést küldött a nyelvem alá .,. Nem kellett volna elvállalnom ezt a fiút.. ■ még akr kor sem, ha tovább eszem a faggyuzsirral főzött szárazbabot, a vizizü leveseket... Valami beteges tunyaság áradt belőle, amelyben elmerül a külső világ képe s csak ködök rezegnek benne, tétova sejtések, zavarosak és megfogha- tatlanok, hogy a felévaló tapogatózásban elvész az irány, s a valóság szétesik, mint egy korhadt fadarab. Éreznem kellett, milyen hiábavaló hadakozás ez, a kötelességérzés hogy lazul, bomlik bennem s szinte észrevétlenül csúszom át a felelőtlenség vattahomályába. — Már csak egy hetünk van, — jelentettem lei egy délután. — Egy hetünk... — kis szünet után halk csodálkozással ismételte ezt a szót, mintha valami különös tárgyat vizsgálna meg minden oldalról. Sokáig hallgattunk. A hőség egyre nőtt. Uj- jamhegye nedvesen tapadt a könyvre, apró hó- lyagocskák maradtak után a papíron. Az érc- szinü ég mintha lejebb süllyedne, egész a földre nyomul, az az érzésem, hogy mindjárt össze- lapít... Az öreg Vargóczy feje megjelenik az ablaknyilásban. Arca lila, homlokán vastag erek dagadoznak, húsos orra erőszakosan előreugrik, mintha rendet teremtene a vonások között, ■— Mi az? Megnémultál?! Beszélj, te szerencsétlen, mert székestől együtt a falhoz váglakl Hallod?! Kutyakorbácsát megsuhintja a levegőben. Ahogy behajol az ablakon, borgőz és istállószag üti meg az orromat. Mihály megrándul az undortól, melléhez kap, hogy visszatartsa öklön- dözését. Az öreg még beljebb hajol, felsőtestét benyomja s úgy sziszegi: — Rosszul vagy? összeesel? Annál jobb! Annál jobb, te nyavalyás! Mihály feje lecsuklik, félkarja a földre bukik, mintha ott keresne valamit. —* Vizet! — kiabálom, — vizet! (Folyt, köv.)
