Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-23 / 218. (4067.) szám
T>RAGAiMaG^ARH1RIíAI> 1936 szeptember 23, szerda, nevezett párisi paktum összeegyeztetése. 5. A népszövetségi paktum alapelveinek hathatósai)!) érvényesítése. 6. A hágai döntő bíróság. A népszövetség nyilvános ülése után a mán' dátumfölülvizsgáló bizottság tartott értekezletet* amely előtt számos magánjellegű megbeszélés folyt le a delegátusok között. A bizottság ismét az abesszin delegáció kérdésével foglalkozott. Az értekezlet tizenhárom óra harminc percig tartott. A delegátusok elhatározták, hogy az abesszin állam létezésének kérdését a hágai nemzetközi döntőbíróság elé utasítják megoldás céljából. A bizottság jogászokat küldött ki a Hágához intézett kérdés megszövegezésére és annak eldöntésére, vájjon az abesszin delegáció a hágai döntésig részt vehetne a népszövetség tárgyalásain. Néhány delegátus a kompromisz- szum hive és azt óhajtja elérni, hogy az abesszi- nek mindaddig ne jelenjenek meg az üléseken, amig a hágai bíróság nem dönt, hogy ezáltal lehetővé tegyék az olaszoknak a népszövetség munkájában való részvételt. 25.000 abettzia tüntet Goreban a független abesszínia mellett Gore, szeptember 22. Az United Press jelentése szerint huszonötezer abesszin ösz-j szegyül't Goreban, hogy hódoljon a négusj által is elismert önálló abesszin kormány-! nak és kifejezze hűségét Haile Szeiasszié! iránt. Az abesszinok kilenc olyan tartó-1 mányból jöttek, amelyeket az olaszok még nem szálltaik meg. Sokan hetekig tartó nehéz vándorlás után érkeztek Goreba. Ras Desta és Ras Imru ugyancsak a városban van és arra kérte az United Press munkatársát, hogy tolmácsolja a népszövetségnek az abesz- szinek kívánságait. Abesszínia meg nem szállott része hü marad Haile Szelassziéhez és összejövetelével arra akarja rábírni a népszövetséget, hogy Genf továbbra is kitartson az abesszinek igaz ügye mellett. A francia kereskedelmi miniszter Budapestre is ellátogat! Becs, szeptember 22. A Neues Wiener Tagblatt párisi tudósítójának jelentése alapján közli a francia kormány nemzetközi vonatkozású terveit. A lap azt írja, hogy a francia kormány közép- és keleteurópai gazdasági konferenciát akar előkészíteni, amelyet később egy általános gazdasági konferencia követne. A lap szerint a francia kereskedelmi miniszter ebben az ügyben rövidesen Belgrádba látogat el, majd onnan Budapestre és Bécsbe utazik. Az egyesült párt kerületi nagygyűlést rendez vasárnap Rimaszombatban A nagygyűlés szónokai: Szent-lvány József, Törköly József, Pajor Miklós, Szilassy Béla, Giller János, Vitovszky József Rimaszombat, szeptember 22. Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt rimaszombati kerülete szeptember 27-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Rimaszombatban a Tátra-szálló nagytermében tartja meg első kerületi nagygyűlését, amelyen résztvesznek* Szent-lvány József, dr. Törköly József, dr. Pajor Miklós törvényhozók, dr, Giller János tartománygyü- lési képviselő, dr. Szilassy Béla, a mezőgazdasági szakosztály elnöke, Vitovszky József országos pértvezetőségi tag, akik ismertetni fogják a párt célkitűzéseit s az általános politikai és gazdasági helyzetet. Az egyesült párt első nagygyűlése iránt a kerületiben igen nagy az érdeklődés. Zsolnát látogatta meg kedden BeneS köztársasági elnök Trencsénteplic, szeptember 22. Jelentettük, hogy Benes köztársasági elnök hétfőn reggel elbúcsúzott Szlovenszkó fővárosától és továbbfolytatta szlovenszkói körútját. A köztársasági elnök autókon haladt kíséretével Nagyszombat felé. Útközben megállott Szencen s az üdvözlő beszédekre adott válaszában kijelentette, hogy a köztársaság valamennyi polgár otthona kell. hogy legyen párt és nemzeti különbségre való tekintet nélkül s minden kezdeményezés át kell. hogy hatva legyen a vallási, nemzeti és szociális igazságosság szellemétől. Nagyszombat zászlódiszben várta az államfőt. Nagy tömegek sorfala között vonult be az elnök autója a Wilson-térre. A himnusz elhangzása után az elnök ellépett a kivezényelt diszszázad előtt s helyet foglalt a felállított diszemelvényen. Benyovsky János járási főnök a járás lakossága, Vyskoéil György polgármester a városi polgárság nevében üdvözölte az államfőt. Az elnök válaszában kiemelte Nagyszombat nagy történelmi múltját s hangoztatta, hogy a csehszlovák politika békére törekszik. Bizalommal tekint a jövő elé és reméli, hogy Csehszlovákia 30—40 esztendő alatt Európa legvirágzóbb országává fejlődik. A beszéd után a köztársasági elnöknek bemutatták Nagyszombat vezető egyéniségeit s az államfő továbbhajtatott Bradlóra, ahol koszorút helyezett Stefánik Milán sírjára. Innen Pöstyént látogatta meg az elnök és kísérete. A tizenegy gépkocsi félegykor futott be a fürdőtelepre. A fürdőhidnál a vendégek kiszállottak a gépkocsikból s gyalog mentek a Thermia-szálló elé. Különféle testületek mintegy kétszáz zászló alatt vonultak ki a fogadásra. Az emelvényen az államfőt Novak János a járás, Sindelár polgármester pedig a város nevében üdvözölte. Az elnök néhány meleg szóval válaszolt s kiemelte Pöstyén fürdő nagy jelentőségét. Az elnök ezután a Thermia-szálló- ban diszebéden vett részt, majd megtekintette a fürdőszigeteket és az Éva-strandot. Öt órakor Vágujhelyt látogatta meg az elnök. Itt Tresky Károly tanfelügyelő és Zilincan városbiró üdvözölte. Utjának további állomása Trencsén városa volt. Itt a Vág hídfőtől kezdve egészen a város szivéig sorfalat állottak a különféle egyenruhás egyesületek kiküldöttei, légionáriusok, szokolok, orolok, cserkészek s mások. A város uccái erősen ki voltak világítva. A főtéren levő emelvény előtt Éliás tábornok helyőrségi parancsnok tisztelgett az államfőnek. Reichel városbiró átadta a díszpolgári oklevelet, majd Simkó tanfelügyelő üdvözölte, A vendégek x rencsénteplicre utaztak. Itt INSTRUKTORKISASSZONY Illlll'illillllllliillillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllilllW [ 2 IRTA: PALOTAI BORIS | Önkéntelenül hátrahuzódtam. Ha azt mondta volna, hogy gőzölgő vért szeret, vad banditákat, nem ijedtem volna meg jobban, mint így. Nagyot nyeltem, a torkom olyan száraz volt, hogy szinte fájt. Szólni akartam, hogy lássunk végre munkához, de nem jött hang belőlem. Tanácstalanul kapargattam az asztal sarkát. — Persze, maga is azt akarja, hogy tanuljam meg, ami a könyvekben van? — mondta olyan szelíden, hogy nem tudtam, gunyolódik-e vagy komolyan beszél. — Természetesen. — A hangom támadó volt, mert éreztem, hogy védeni kell magamat. — Azért vagyok itt, hogy el ne bukjék. Hogy a segítségemmel elvégezze a tananyagot. — Kár a fáradságért. •— Ide-oda himbálózott a székén, puha haja homlokába hullt. — Nincs tehetségem. Hiába akar apa belőlem jogászt, vagy mi a szöszt csinálni. Az álmokat nem lehet csak úgy ráhúzni valakire. Gyorsan közbe kellett szólnom, visszaterelni Mihályt a munkához, de nem megy. Sovány nyaka nyugtalanul izgett-mozgott a gallérban. Vigyázva a székre ereszkedtem, hangtalanul vártam, hogy történjék valami. Oh, mennyivel jobb szerettem volna egy lomha észjárású, makacs kis tökfilkót, akinél érvényesül vad buzgalmam. amellyel keresztültolom a számok és a betűk homályos labirintusán, akinél élvezhetem fölényemet s mindazt az apró elégtételt, melyet e fölény nyújt... Becsapottnak éreztem magam, kijátszottnak, mert ifjabb Mihály nem volt rám utalva, nem is keresett engem és hiába erőlködtem, hogy suta kis tekintélyemmel fölébe kerekedjek, oly egyszerűen és magátólérte- fődőn húzódott vissza az ő homályos külön világába, hogy megszégyenülten abbahagytam kísérleteimet. Ha szólt hozzám, csak azért tette, hogy önmagát hallhassa, hogy végre kipróbálja szavainak izét, fényét, súlyát. Éreztem, én vagyok az, aki meglapulva figyel, minden ideq- zálával nyújtózik az ismeretlen élet felé, ámely különös izzással szólal meg ebben az ütött-kopgtt szobában, ahol a napfény is erőtlenül locs- csan szét... — Ide nézzen... Mi mindent csinálok én fából, meg kenyérgalacsinból ... A vonalak olyanok, mintha élnének ... mintha vibrálnának és el akarnának repülni! Megint beszélt, mindig csak ő beszél s én, az instruktorkisasszony engedelmesen hallgatok. Kalimpáló mozdulatokkal a sarokba sietett. Értelmetlenül egymásba illesztett lécek hevertek itt, hosszúra sodort kenyérbél tekergőzött rájuk. Gombostűvel összetűzött forgácsdarab- kák ... színes gombok, selyemhulladékok. Nevetni akartam, csufolódva két ujjam közé fogni az egyik fatákolmányt, de nyakára tévedt a szemem, erre a keskeny, szomorú nyakra, amely szinte elveszett az inggallérban. — Nos? — kérdezte mohón. Láttam, hogy a keze remeg. —• Egész egyedül csinálta? — érdeklődtem gyámoltalanul. — Persze. Ha a házban van valami javítanivaló, azt is egy-kettőre megcsinálom. — Mély lélegzetet vett. — Tudok villanyt szerelni és ha a vízvezeték eldugul... — Várt, gondolkozott, ajkát előretolta, úgy szedte a levegőt. Szinte érezni lehetett, milyen forró a lehelete. — ... Ha a vizvezeték eldugul — mondta ezzel a forró leheletével —, azt is meg tudnám csinálni... de nem csinálom, mert olyan kotko- dácsoló, rekedt hangokat ad ki magából, mint apa, és odaállok a szennyes, zsíros kagyló mellé és fülelek. Csak egy mozdulatba kerülne és el tudnám hallgattatni, de nem nyúlok bele a szennyes lébe ... Szája kinyílt, csipkés nyál gyűlt össze a szegletekben, a fogait is befutotta ez a finom, fehér hab, amely mögül vérszegény ínye látszott ki.. . Féltem tőle, mert olyan más volt, mint én; olyan idegen, más világból való. Furcsa szorongás fogott cl. A szemével végigcsuszott a tárgyakon. Szerettem volna megkérdezni, mit lát belőlük, hogyan látja őket. De nem kérdeztem semmit, igyekeztem tekintélyt tartani, szigorú torokhangon vallattam a leckék felől, hátradőltem a "széken, és kqpogtam a ceruzaheggyel, mert attól tartottam, hogy különben kisiklik a hangom, elbőgöm magam, vagy elszaladok innen, ahol mindig valami nyirkos bizonytalanságot éreztem. Néha bejött az öreg Vargóczy is. A kilincs fenyegető lassúsággal nyomódott le vaskos uj- jai alatt. Szétvetett lábakkal megállt, véreres szemekkel vizsgálgatta fia vergődését. Mihály a könyve fölé hajolt. Ujjai fájdalmasan megrebbentek, kínlódó, sötét tanácstalansággal gyűrte, gyömöszölte a tenyerét. — Talán, ha apa kimenne, eszembe jutna, — nyögte alig hallhatóan. — Tessék kimenni, — mondtam. — Valóban zavarja Mihályt. Vargóczy súlyosan felém lépett: — Miért? Maga nem tud beszélni, ha más is hallja? — Én, az más . .. — Miért más? Mert maga lány, ő meg fiú? Mert maga a gyöngébb nemhez tartozik? Azért erősebb, mint ez a ... ez a ... — De, kérem. Ez nem tartozik ide. Engem is zavar, ha ellenőriznek. — De én hallani akarom ezt a nyomorult nyávogást! — ordította magánkiviil. öklével az asztalra ütött, a könyvek csapzottan várták az újabb támadást. A földre néztem, a szürkére kopott parkettra és úgy csapkodtak keresztül rajtam Vargóczy szavai, mint zavaros, sárga hullámok. * —• Én nem hiszem el, hogy ez velem meges- hetik ... hogy az én egyetlen fiam ne birja megtanulni azt, amit minden napszámos kölyke megtanul... Inkább pusztuljon el! Most mindjárt! Karja neklvágódott az asztalnak, rázta, csapkodta az asztallapot, féloldalra dütötte. Mind vadabbul hadonászott maga körül> mintegy el- szédülve gyűlöletében, gyújtotta dühét, xoüajjal etette, ingerelte enenmagát. Mihály válla meg-megrándult. Halántékára apró verejtékcsöppeket vert ki a szégyen. A verejtékcsöppek lustán végiggördültek az arcán és ragadósan csillogtak. Szája megrándult, kiáltani akart, de csak ijedt hápogás jött ki a száján. Srobár Lőrinc volt miniszter fogadta őket* Benes elnök feleségével három napra Tren- csénteplic fürdőhelyen szállt meg s innen végzi el további kőrútjait. Este a Luxor-száLló előtt, ahol a köztársasági elnök megszállott, nagyszabású esti ünnepség volt, melynek keretében egy zenekar és egy 'énekkar szerenádot adott. Zsolnán Zsolna, szeptember 22. A keddi napot a köztársasági elnök Zsolna város .meglátogatására szentelte. A föllobogózott városban az állomástól a város szivéig a nézők — éspedig iskolás gyermekek, katonák, felnőtt nézők, városi és vidék küldöttségek — sorfala fogadta az államfőt és kíséretét. A Stefánik- téren fogadta az elnök a nevét viselő ezred parancsnokának jelentését és ellépett a diszszázad előtt. Ezután a katonai méltóságok jelentkeztek Marvan dandárparancsnokkal az élükön. A diszemelvényen Janák Ferenc a járás nevében, Hvizdzák András polgár- mester a város nevében üdvözölte Benes elnököt. Az elnök szlovák nyelven válaszolt az üdvözlésre. Beszédében kihangsúlyozta, hogy Szlovenszkó a tan ügy terén nagy haladást mutat f öl éspedig szerinte nemcsak az iskolák nacio- nalizálása, hanem az általános pedagógiai előrehaladás tekintetéiben is. A csehszlovák állam Európa mostani kaotikus korszakában a nyugodt és helyes fejlődés világitó tornya akar lenni ugv politikai, mint nemzeti, mint szociális, mint pedig gazdasági értelemben, egyszóval .példája akar lenni a nyugodt, helyes, fegyelmezett demokratikus fejlődésnek. Államunkban — úgymond — nem lesznek államcsínyek sem jobbról, sem balról. A beszéd elhangzása után a város két legöregebb polgára, a 82 éves Biringer Ignác és a 81 éves Randik István kenyeret és sót nyújtott át az elnöknek, majd a város ősrégi kapujának kulcsát adták át. A város vezető személyiségeinek bemutatása után az elnök kíséretével a városházára ment. Az elnök ezután meglátogatta a; hatodik gyalogezredet és díszszemlét tartott. A díszszemle után a városházára vonult, ahol díszközgyűlés keretében átnyújtották neki a diszpolgárságáról szóló oklevelet. Az elnök itt tartott beszédében Szlovenszkóról beszélt. Szlovenszkó nézete szerint a népszaporodás révén az állam egész területét telíteni fogja élettel. A szlovákok mindinkább nyugatra fognak előnyomulni, ezt fogja kívánni a gazdasági és a politikai szükség. Szlovenszkó Európa egyik legszebb foltja lesz. A cseh tartományok és a köztársaság fejlődését — mondotta szó szerint az elnök — el sem tudom egyáltalán képzelni Szlovenszkó nélkül. A Grandhotelben a tisztikar diszebédet rendezett a vendégek tiszteletére. Fölállt, két lépést tett az apja felé, szédelegve, sután, mint aki nem hiszi el, hogy fölengedett a görcs, a félelem kásás zsibbadtsága. Újra lépett egyet torz gyorsasággal, hogy ne veszítse el a pillanat lüktető valóságát, a mozgás gyors mámorát. Aztán fölemelte átlátszó ujjait ütésre készen. Mindketten dermedten néztünk rá. ■A fiú most megtorpant. Észrevette fölnyult kezét, apját a véreres szemgolyókkal, a megtépázott könyveket. Keze lehullt. Rettenetes fáradtság ült az arcára. Hozzáléptem és lenyomtam egy székre. Az öreg Vargóczy hirtelen elhallgatott... Nyakát megrántotta, fürkészve nézett rám. — Én még ma is hibátlanul fordítom Ovidiust, — mondta rekedten. — S akár most is elfujom Toldit. Sarkig kitárta az ajtót, úgy ment ki hátravetett fejjel, rátartian, lármás, nagy léptekkel. Nem tudom, miért de ifjabb Mihályról, erről a különös szőke fiúról sohasem beszéltem senkinek. Pedig ez volt a titokkutatás korszaka, azé az izgalmas időé, amikor minden jelent valamit, amikor minden háttért kap, elmélyül, megpuf- fad, amikor a kiejtett szó mögött rejtett iz sus- torog s az elhallgatott mondatok úgy dörömbölnek bennünk, hogy a szív beléremeg ... Az osztálytársaim fontoskodó arccal lihegték el titkaikat, fölfedezéseiket a világról, amely csupa rés, rejtett folyosó, sarok és zug lett egyszerre, amelybe minduntalan bele kellett ütközni, oly közel jött hozzájuk, amely hideg és meleg köröket küld a bőr alá és halmozza, csigáz- za, fokozza a rejtelmeket... A tanár ur egyszer megkérdezte tőlem: — Na, Barta, hogy halad ifjabb Vargóczy? — Egészen jól, — feleltem gyorsan. Vájjon halad-e tényleg? Nem azzal múlnak el az órák, hogy ő mesél, ül, töpreng, kotorász az életében a maga különös módján, én meg iz- gek-mozgok s azon kapom rajta magamat, hogy figyelemmel hallgatom és csak akkor szólok rá túlzott felnőtt hangon, ha lépteket hallok a szomszéd szobában. — Gondolja, hogy a fiú meg fog birkózni az anyaggal? Leteszi a vizsgát? Mintha minden oldalról rám néznének ., . Ah, butaság! Csak Sztincsák bámul az arcomba, mert ő előre megmondta, hogy nem fogok birnl ezzel a hülye Vargóczyval. (Folyj. Icöv.) • 2
