Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-20 / 216. (4065.) szám

galommal feltehetjük magunknak a kérdést, vájjon nem ugyanez érvényes-e teljes ege- szében az egész vidékre és az egész köz- társaságra? Polgármester ur, köszönöm Önnek különösen az Ön férfias szavait, melyeikkel a gazdasági ügyekről beszélt. Önök nem félnek, hanem biznak a jobb jövőben. Számomra ez azt jelenti: Önök azt hiszik, hogy a köztársaság a közös alkotás és a kölcsönös megértés segítségével jóiét, nyugalom és megelégedés felé fogja földolgozni magát. Ezt még szívesebben hallom, mint az őszinte üdvözlő szavakat. Én sem félek és bízom. Nem féltem az államot, nem féltem Szlovenszkót, nem félek semmiféle háborútól, nem félek semmiféle zavaroktól. Biztosítom Önöket, hogy köztársaságunk ezt mind le fogja győzni. Azt hiszem, nemcsak a mai nehézségeket fogjuk legyőzni, hanem hogy már kezdjük is azokat legyőzni és ha majd visszatérnek a normális viszonyok, nevezetesen a nemzetközi \ viszonyok és azt hiszem, hogy ezek vissza is térnek, akkor könnyebb lesz majd megoldani az összes további gazdasági és nemzetpolitikai nehézségeket. A boldogabb és megelégedettebb emberekben több jóakarat és kölcsönös megértés van, mint a válság által1 kinzott és a bizonytalanság következtében idegessé vált emberekben. Precíz képem van a köztársaság és Szlovenszkó jövőjéről. Fejlődő adminisztratív és műszaki tekintetben érett ország lesz, mely a legérettebb nyugateurópai országokhoz közeledik s hozzájuk hasonlóvá válik. Gyorsan fejlődő gazdag ország lesz. És még egyet: készüljünk föl, dolgozzunk kölcsönös bizalommal és megértéssel, ne féljünk semmitől, hanem bizakodjunk!

Pozsonyban a köztársasági elnök a magyar kérdésről a következőket mondotta:

— Mi a kisebbségi jogokat Szlovenszkón is ugyanúgy fogjuk tiszteletben tartani, mint a sz'udéta országokban és az erre vonatkozó nemzetközi kötelezettségeinket mindenkor be fogjuk tartani. Tudom, hogy ezt a megállapítást bírálni szokták és azt is tudom, hogy itt-ott egyet-mást tökéletesíteni lehet és ez ma már a tökéletesítés utján van. Azonban két dologra vonatkozólag Kívánnám, hogy senkinek ne legyenek kétségei: hogy mi a mi magyarjainkkal és németjeinkkel jól akarunk kijönni s hogy az alkotmány és annak kisebbségjogi kötelezettségei alapján velük megértést kívánunk és velük együtt aKarunk dolgozni. És ha ez ügyben valaki külföldről kifogásokat emel, készek vagyunk mindent megtenni, hogy egy ilyen kritikus odahaza mindent biztosítson a maga kisebbségei számára. Egyébként államunk el van határozva arra, hogy rendíthetetlenül halad az összes nemzetiségek igazságos és tartós együttműködésének utján és tekintet nélkül arra, hogy körülöttünk mi fog történni s emellett rábízzuk magunkat kisebbségeink lojalitására és segítségére.

AZ ÉRSEKÚJVÁRI

PÁLYAUDVARON

(sp) Prága, szeptember 19.

A Délszlovenszkón járó köztársasági elnök szombaton kétszer szólt a magyar kisebbséghez, egyszer Érsekújvárod, egyszer Pozsonyban s ha a nyilatkozatok távolról sem foglalkoztak oly részletesen s főleg oly pozitívan a magyar kérdéssel, mint a szlovenszkói magyarság várta, mégis megelégedéssel nyugtázzuk, hogy az elnök állandó érvényű szavakat mondott a magyar kisebbség egyenjogúságáról s arról a kisebbségbarát politikáról, amit az állam legfelsőbb vezetése feltétlenül követni kíván. A szavak nagyjában ugyanazt mondták, amit a reichenbergi beszéd, sem többet, sem kevesebbet. A magyarok panaszaira és kívánságaira egyelőre nem tért ki Benes elnök, ami a várakozással ellentétben állt, mert a szlovenszkói kormánysajtó úgy harangozta be Benes délszlovenszkói látogatását, mint azt a nagy eseményt, amely alapvetően megváltoztatja a magyar kisebbséggel szemben követett eddigi politikát. Sejtettük, hogy a szenzációk ígérgetésének e módszere túlzás lesz, mert elképzelhetetlen, hogy az elnöki ut tartalma túllépje a2 általánosságok határait és a részletekre kiterjeszkedjék. Mi szívesen hallgatjuk meg a magyar problémához való általános hozzászólást is és néhány régi alapelv uj leszö- gezését, mert sohasem árt a legilletékesebb helyről megtudni, hogy a nemes szabályok — annyi látszat ellenére — még nem mentek feledésbe és az elnök nem is akarja, hogy feledésbe menjenek, sőt teljes tekintélyével makulátlan érvényesítésüket kívánja. De a jóindulatú szép szavak és a helyes elv leszögezése csupán a nyitány lehet, amit az elv gyakorlati érvényesítésének felvonásai hivatottak követni — s mi feszülten várjuk e pozitívumokat.

A látogatással s következményeivel kapcsolatban kettőt kívánunk leszögezni. Az első az érsekujvári látogatásra vonatkozik. Sajnáljuk, hogy Benes elnök csak néhány percet szentelhetett e pompás városnak s a kitűnő polgármester vezetése mellett nem nézte meg jobban a magyarság egyik központját. Sok olyat láthatott volna, ami tettekkel és adatokkal cáfolja a magyar ellenzéki polit'ka meddőségéről szántszándékkal elterjeszted álhireket. A magyar politika meddő ott, ahol ahol lebirhatatlan akadályokba ütközik, de ahol csak talpalatnyi helyet engednek neki a belátóbb és a humánusabb hatóságok, a pozitív eredményeknek egész sorát könyvelheti el. így Érsekujvárott. A város, hogy úgy mondjuk, magyar ellenzéki kézben van. Polgár- mestere és a fejlődés inspirátora hosszú évek óta a magyar ellenzéki tábor egyik vezető egyénisége s a legtöbb városi ügy intézése a bámulatraméltó összhangban dolgozó ellenzéki politika kompetenciájába tartozik. S kérdem, meddőség-e az, ami Érsekujvárott akár magyar, akár más tekintetben történik s a magyar politika szántszándékos negativizmusának jele, hogy Holota János Szlovenszkó egyik legkiegyensúlyozottabb és gazdaságilag, kulturálisan legfejlettebb városát prezentálhatta Benes elnöknek? Az egyik legnagyobb prágai napilap szerkesztője a minap lent járt Érsekujvárott s az elragadtatás hangján irt hosszú cikkeket a ,,barack-városról", ahol az emberek gyakorlati, szorgalmas, józan,

Pozsony, szeptember 19. Benes köztársasági efnök ma Érsekujvárott és Pozsonyban nagyjelentőségű beszédet mondott, melyekben a magyar kisebbségi kérdést is érintette. Érsekujvárott dr. Lapka Béla járási képviselő a járás magyar lakossága, dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő, város- biró a város lakossága nevében üdvözölték az elnököt. A köztársasági elnök beszédét a magyar szónokok megnyilatkozásához fűzte és ezeket mondotta:

— Teljesen aláírom azt, amit dr. Lapka és dr. Holota polgármester ur beszédükben hangsúly óztak, hogy ugyanis Önök hü polgárai a köztársaságnak, azok akarnak maradni, hogy irányomban bizalommal vannak és hogy azt kívánják, hogy az Önök jogos és méltányos és a törvény keretein belül előterjesztett követeléseiket és kívánságaikat támogassam és hogy végül azok aKarnak maradni, amik eddig, vagyis magyarok. És emellett az emberiességet és a humanizmust emelték ki. Ezek mind az én alapelveim. Ezekben könnyen megegyezhetünk. Itt csak megjegyezném, hogy engem örömmel tölt el, hogy a szlovákok és magyarok itt jól megértik egymást. A szlovákok azáltal, hogy szabadokká lettek, nem adták fel1 jóságukat, emberiességüket, em- berszeretetüket, szabadság- és igazságosság iránti szeretetüket. Az Önök helyi gondjai clfeledtetik Önökkel azt, ami Önöket szétválasztja s Önök afelé fordulnak, ami egyesíti önöket. És mi mindannyian teljes nyuokos és becsületes vezetés alatt eredményesebben küzdenek a nehézségekkel, mint másutt. 1

Ha az elnök megismerte volna Érsekújvárt, láthatta volna, hogy a magyar ellenzéki politika ,.romboló dühéről, meddőségéről, passzivitásáról" beszélni nevetséges, s az újra és újra kibérelt, aktív és reaktivált „aktivisták" örök jeremiádái a magyar politika bontó, tendenciáiról, —1 gra- mofónlemezek, amelyek öt krajcár, vagy néhány nagyobb bankó bedobása ellenében bármikor lejátszák az ismert és tizenöt év óta változatlan melódiát. Érsekujvárott, ahol tehette, épített a magyar politika, épített Holota János és olyan értékeket teremtett a magyar népnek, amilyeneknél tökéletesebbeket az aktivisták ígérni sem merészelnek. BeneS és a prágai kormány szembeállíthatta volna az alkotó Holota Jánost nem egy hangos „aktivistával", aki soha követ nem tett kőre s akinek életét azzal jellemezhetjük, hogy rombolás volt, elkótyavetyélés, szétzüllés minden vonalon. Tudni szeretnők, kit választana BeneS elnök, ha eléje állitanók Érsekújvár polgármester-H,

a cselekvőt, az építőt, vagy a másikat, a magyar politika „meddőségéről" dikciózó aktivistát, eléje állítanék a két férfiút s megkérdeznők a nagy realistát, hogy kire bízná inkább egy város vagy egy kisebbség felépítését, az alkotó „negativistára", vagy a romboló „aktivistára"?

Ez az első megjegyzésünk az érsekujvári látogatáshoz s a másik szorosan az elsőből következik. Az elnök Érsekujvárott meggyőződhetett arról, hogy nem igaz az ellenzéki magyar politikáról elterjesztett sok rosszakaratú híresztelés. Ahol lehetővé teszik e politika számára, hogy alkosson és értéket szaporítson, ott jobban és —■ aktívabban végzi el feladatát, mint bárki más. De Érsekújvár a nemzetiségi tiirelmesség kivételes helye, másutt az az elv, amit Holota János és vele az egész ellenzéki magyar politika képvisel, nem érvényesülhet. Azt kérjük az elnöktől, tegye lehetővé, hogy mindenütt Érsekújvárok emelkedjenek ki Szlovenszkó magyarlakta talajából. Min<- denütt a megelégedés ugyanolyan szavait hallathassa az elnök, mint Holota polgár- mester előtt. Akik a magyar ellenzéki politikát szidják, rosszakaratuan elhallgatják, hogy mik az okai az állandó — s előttük unalmas —- panaszkodásnak. Keressék az alkalmat, hogy a magyarság hivatott vezetőivel beszéljenek a helyzetről. A demokrácia legelemibb szabálya megköveteli, hogy a kisebbség legalizált képviselőjének azt ismerjék el,- akit a választók hetven százaléka bízott meg s nem azt, akit legfeljebb három-négy százalék bízott meg. Már pedig nálunk gyakran meg van a tendencia, hogy a három-négy százalékot ismerik el legálisnak s nem a hetven százalékot. De ha igy van, csodá-e, ha a magyarság elkedvetlenedik, pedig építeni szeretne, mint Érsekújvár teszi? Ha Benes elnök tényleg „együtt akar működni és jól kijönni" a magyarsággal, mint mondotta, akkor csak azokat veheti komolyan, akik a demokrácia szabályai szerint legálisan képviselik a magyarságot s nem másokat. Ellenkező esetben a kormányzat sohasem juthat el a magyarság zöméhez s elveszít hétszázezer magyart, hogy megnyerjen egy hangos, de jelentéktelen csoportot.

^ Mai «ÉÍp' a Kénes Héttel 24 oldal - jra T- Ke

. Ha: Kis Magyarok lapja

"jjHLaybML J XV. évf. 216. (4065) szám ■ Vasárnap ■ 1936 szeptember 20

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- < Szerkesztőség: Prága 1I„ Panská

évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, Szl0V6TlSzltÓÍ 6S TUSZÍíISZÍcÖÍ TTlClSlICLl'SáP “lice 12, II. emelet. O Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . ,, . Prága II., Panská ulice 12, III. emelet,

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. ® •

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R fl H R,

Benes elnök Érsekujvárott és Pozsonyban

„Együtt akarunk működni

a magyarokkalé‘

A köztársasági elnök a magyarok fslé is megismételte reichenbergi beszédének kisehhséggoiitikai tételeit ---