Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-17 / 213. (4062.) szám

A pápa

és Spanyolország

(sp) Prága, szeptember 16.

Nürnberg és a Vatikán csaknem egyidő- ben üzent hadat a világbolsevizmusnak, de mig a német nemzeti szocializmus fegyverre fegyverrel akar felelni s „Moszkva elleni keresztesháborujának" politikai jellege van, addig a pápa az ötszáz spanyolországi me- nekülthöz intézett beszédében a lélek, az erkölcs, a jóság és a szellem nevében tiltakozik mindazok ellen, akik Európa rendjét felforgatják és erőszakos magatartásukkal kiprovokálják a vért, az anarkiát. Minden európai embert, aki hisz még egy kiegyensúlyozott lét lehetőségében, mélyen megrendítették a pápa szavai, mert valahogy más oldalról és más módon tekintettek az eseményekre, mint mi megszoktuk. Mi elfásultunk a spanyol dolgokkal szemben. A saját életünket és céljainkat vetítjük az ibériai helyzetbe: ha az egyik fél mellett vagy ellen „drukkolunk", tulajdonképpen saját házi ellenfeleinkkel hadakozunk, rájuk gondolunk, nekik akarunk kellemetlenkedni, rajtuk akarunk „ütni egyet." Ami Spanyolországban történik, olyan a mi elvakult és embertelen szemünkben, mint a gladiátorok harca volt hajdan a római arénában két fogadó latin polgár előtt: ők csak azt nézték, vájjon az ő emberük győz-e, a másik pedig elesik, hogy megnyerhessék a fogadást, de pogány lelkűk arra már nem gondolt, hogy odalent a vértől áztatott fövényen emberéletekről van szó s a két szerencsétlen rabszolga épp úgy remeg és fél és küzd kétségbeesetten, mint bárki más, aki végveszélybe került. Ha sopánkodunk is, nem azért tesszük, mert őszintén belsőleg fel vagyunk indulva, hanem hogy rámutassunk ellenfelünk embertelenségére, nem is a spanyolországiéra, hanem az otthoniéra, aki a másik féllel tart. Labdarugómérkőzés nekünk a spanyol polgárháború, felháborodva, magunkból kikelve hadonászunk a publikumban és „foul"-t ordítunk, ha valaki — természetesen az ellenpárt — vét a szabályok ellen, de eszünkbe sem jut, hogy magában véve a rúgásokat, a durvaságokat hibáztassuk, azért, mert rúgások és durvaságok és valahol valakinek feltétlenül fájnak. .

A pápa szózatában másképp nyilatkozott. ö tényleg a rúgásokat é3 a durvaságokat sajnálja, amelyek az emberiséget Spanyolországban érték s a világ lelkiismeretét óhajtja mozgósítani a szenvedés ellen. Az ő szeme csak azt az ártó tendenciát látja, amely alapelvévé tette a rontást, az öldöklést, a forradalmat, s nemcsak a gyakorlatban, hanem az elméletben is elismeri a polgárháború létjogosultságát. Sokan csodálkoztak, hogy a Vatikán és Nürnberg egyforma vádakat hallat és egyformán támadja a világbolsevizmust, annak ellenére, hogy a Vatikán és Nürnberg között feszült a viszony és az ellentétek nagyok. A párhuzamosság véletlenszerű. Nürnberg saját politikai igazolására használ ki egy világ- botrányt és kisajátítja a bolsevizmus elleni harcot, mert érzi, hogy ezzel hatalmas fegyvert kap és úgy léphet föl, mint a megtorló és a védelmező. A Vatikán azért fordul a bolsevizmus ellen, mert veszélyesnek tartja s a katolikus egyház nem szereti a vért. Ha akármilyen más irányzat, tegyük fel a nemzeti szocializmus, ugyanúgy hirdetné a rombolást, mint a spanyol anarchia, a Vatikán ugyanúgy ellene fórA génit kisebbségi kongresszus kódot Ammende emlékének

„Nemcsak számban vagyunk minoritásban, de jogokban is minoritásban vagyunk"

Szüllő Géza nagyhatású eníékbeszédével kezdődött meg az európai kisebbségek genfi parlamentiének ülésezése * A kongresszus a népszövetséghez terjeszti be követeléseit

„Egy nemzetnél sem lehet azt számhavenni, hogy kicsiny-e vagy nagy, sémita-e vagy árja, hanem csupán azt, hogy nemzeí-e“

Géni, szeptember 16. ((Kiküldött munkatársunk távirati jelentése.) Ma kezdődött és holnap fejeződik be Genfben az európai nemzeti kisebbségek konferenciájának ez évi teljes ülése. A gyűlés szerves összefüggésben áll a kisebbségi konferencia ez év junius havában Londonban tartott tanácsülésével, amelyen dr. Sziiliő Géza elnök vezetésével resztvettek H. Rutha csehszlovákiai, Hasselblatt lettországi és Uexküll balti német delegátusok.

Huszonhét nemzeti kisebbség

A genfi gyűlésen huszonhét nemzeti kisebbség részvétele mellett a magyarok képviseletében megjelentek: Csehszlovákiából Szüllő Géza, Romániából Jakahffy Elemér, Jugoszláviából pedig dr. Deák és dr. Sfcrelitzky képviselők, A gyűlésen képviselve volt a népszövetség kisebbségi osztálya, az interparlamentáris unió, a népszövetségi ligák uniója, a genfi egyetem stb.

A gyűlést dr. Wilfan Josip volt olaszországi szlovén képviselő elnök nyitotta meg s mindjárt átadta a szót Amende Ewald főtitkár elhunyta fölötti emlékbeszéd megtartására Szüllő Gézának. A francia beszéd a maga fordulatosságával, metsző hasonlataival nagy sikert ért el. Szüllő Géza a következőket mondotta:

Szűrő Géza emlékbeszéde

—* Ammende Ewald emlékének akarok áldozni. Ammende volt az, aki kereste, hogy hogyan lelhetne a békeszerződések által felkavart állam jogi, nemzetiségi és szociális káoszból kivezetni az emberiséget, mert valóban ilyen káosz, mint amelyben most étünk, az emberiséget meg nem rázta soha.

— Hogy ennek a kaotákumnak mi az oka: az-e, hogy a békeszerződések rosszak, vagy az ezelőtti intézmények voltak rosszak és ezeknek az összeomlásából fakadt-e ez a porfelhő, vagy hogy a politikusok rosszak — erre nagyon nehéz felelni. De a legnehezebb felelni azoknak, akiket a békeszerződések úgy tettek át az egyik államjogi pozícióból a másikba, mint ahogy a forgószélben, a tornádóban a szél ereje Iákat csavar ki és sodor át más területekre.

— Ammende ezeknek a fáknak az ápolására, a kertészkedésre vállalkozott. Kereste azt, hogy az átültetett fák hogyan tudnának gyökeret verni és kereste azt, hogy az uj kertészek hogyan tudnák megtanulni a mesterségüket.

— Ha valakinek az a legnagyobb jutalma, hogy eszméi valóra válnak, akkor Ammende nagy szorgalmának eredményét nem tudta megdulna. Meg is tette, amikor szükségesnek mutatkozott. Viszont a Vatikán hajlandó a szovjettel is kibékülni abban a pillanatban, amint a szovjet lemond az erőszak elméletéről. Néhány hónap előtt már úgy látszott, hogy ez a pillanat bekövetkezett és a Vatikán a közeledés útját keresi a békét és a megértést hirdető, a leszelidült és a megváltozott Moszkvához, de amint az erőszakos bolsevizálás lángbaboritotta Spanyol- országot és a Madridban véletlenül uralomra kerül baloldal nem a demokratikus kiegyensúlyozás és kompromisszumkeresés eszközeivel akarta megvalósítani reformjait az országban, hanem néhány szavazatnyi többségét kihasználta arra, hogy a spanyol nép felének ideáljait és érdekeit a legbru- tálisabb erőszakossággal kiirtsa és ez a kompromisszumnélküli eljárás elkeseredett önvédelemre kényszeritette a halálraítélt jobboldalt, — amint bebizonyosodott, hogy

találni. De

ha valakinek emlékét azok a célok örökítik meg, amelyeket kitűzött maga elé, akkor Ammendenek élete szép és nagy élet volt, mert az általa kitűzött cél nemes volt: az emberiséget a maga kollektivitásában jobbá, nemesebbé és megértőbbé akarta tenni.

A genfi „klinika"

— Itt Genfben ebben az évben nyitották meg az emberiség megayógyitására szánt szervnek, a népszövetségnek az uj palotáját.

Ez a palota a maga óriási méreteiben, vonalainak ridegségében inkább egy óriási klinikához hasonlít,

semmint egy uralkodói palotához, s ezzel talán szimbolizálni akarják a mai helyzetet, mert valóban

a népszövetség nem egyéb, mint egy nagy kórház, amelyben ott fekszik betegen az emberiség.

Ebben a kórházban azonban meg van kötve az ott lévő orvosoknak a keze: nem alkalmazhatják a chirurgiát, ha arra volna szükség és nem adhatnak olyan belgyógyászati gyógyszereket, amikre szükség volna. Ebben a kórházban egy tudományos alappal bíró, határozott irányú terápia van csak alkalmazásban: nem a kauzális terápiának, de a szimptomatikus terápiának a tudós professzorai vannak benne. Ennek az eredménye gyanánt azt látjuk, hogy azok, akik hívei ennek a terápiának, megvannak elégedve, a klinika is, mint szanatórium jól megy, a professzorok is kifejthetik tudományukat, de a beteg állapotában a javulást konstatálni nem lehet.

— Ebben a helyzetben akarta Ammende szintén a lokális anesztéziának egyik eszközével, a kisebbségi kérdéseknek megoldásával az emberiség javát szolgálni.

— A nemzeti kisebbségek kérdését megoldani nagyon nehéz.

— Az egyes államok között regionális szerződéseket, kollektív biztonsági szerződéseket kötni úgy, hogy mindenki meg legyen elégedve, eddig a népszövetségnek nem sikerült. Hogy minden nemzetiség a maga jogait meg tudja kapni úgy, hogy emellett minden állam a maga szuverenitását meg tudja tartani, hogy e kérdéseken belül a népszövetség alapokmánya érintetlen maradjon s a kisebbségi joI gokat garantáló nemzetközi szerződések csorbát ne szenvedjenek és mind e koefficiensek mellett minden faj és nemzet a maga jólétét meg tudja tartani, ezt elérni mindeddig nem sikerült. A népszövetségi rendszerben paralizálni akarnak erőket, aminek eredménye azonban nem a megnyugvás lesz, de a letargia. A letargia pedig előjele a halálnak.

,M emberiség feii8iadeiS!Si“

I

csaík számban vagyunk minoritásban, de jogokban is minoritásban vagyunk, sőt még a meghatározásban is logikai minoritása bolsevizmus az átmeneti békehirdetési csöndje után visszatér régi kíméletlen mód-i szereihez, a Vatikán azonnal frontba menti ellene.

Sokan gyakran konzervatívnak tartják az Egyházat, mert a meglevő rendet védi és helyteleníti az erőszakos változtatniaka- rást. Ez a konzervativizmus világnézetileg ugyanaz, amit politikailag Anglia gyakorol s nem éppen a legrosszabb módszer. Az Egyház álláspontja és kétezeréves tapasztalata szerint semmiféle „uj" nem éri meg, hogy vér folyjon érette és értékek pusztuljanak el miatta, mert ritkán jön jobb a régi után s ha jön, néhány évtized múlva ugyanúgy korrumpálódik, mint a régi s ugyanolyan tökéletlenné változik. Viszont az Egyház hajlandó megbékülni minden ujjal, ha ez az uj ellensége az erőszaknak és céljait lassú, békés eszközökkel, senkinek nem ártó kompromisszumokkal kívánja*

elérni. így békült ki a liberalizmussal, a demokráciával, a szocializmussal, a protestáns államokkal, Angliával, Németországgal, Mussolinival, Csehszlovákiával s igy békült volna ki Szovjetoroszországgal is, ha Moszkva tényleg kiradírozza programjából az erőszakot. Az a mód, ahogy a baloldal Spanyolországban be akart rendezkedni, ahogy egy elavult választási rendszerrel elért győzelem után az ölébe poty- tyant hatalmat ki akarta használni az ország másik felének legázolására, a tradíció kiirtására, a vallásos érzések megbüntetésére, ahelyett, hogy más demokratikus államok példájára óvatos és lassan érő kompromisszumokkal közelítette volna meg okosan és ügyesen céljait, meggyőzte az Egyházat arról, hogy Moszkva még nem szakított az erőszak tanával. Ezzel megszakadt minden közeledési kísérlet s a pápa felemelte szavát a világrontó erő ellen.

,<$§&* 1

fttfcagU JM8A gjHBA Y+ I XV. évf. 213. (4062) szám * Csütörtök • 1936 szeptember 17

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 11, Panská

évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, A SzloVtUSzkÖi 6S rUSZÍTlSzkÓi TTlCLPlICLrság ulicel2, IL emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K t. • # ö ' Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet,

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több, politikai napilapja •• TELEFON: 303-11. ••

Egyes szám ára 1.20 K2( vasárnap 2.— Ki. SŰRQÖNYC1M: HÍRLAP, P R A H fl,

— Mi, akik itt összegyűltünk és összegyűlünk évenként,

az emberiség kitagadottjai vagyunk, mi nem-