Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-13 / 210. (4059.) szám

1936 szeptember 13, vasárnap. z A nagy tragédia előjátéka Szenzációs francia dokumentumok kerüllek nyilvánosságra' Tisza Islván békepolilikájáról Megjelent a francia külügyminisztérium okiratgyüjteménye a világháborút megelőző négy hónap történetéről (*) Prága, szeptember. Megjelenít a világ­háború történetének egyik legfontosabb doku­mentuma és néhány meglepetéssel szolgái. Meg­lepetéssel 6 egy nagyon. fontos és nagyon ak­tuális tamulsiággail — aktaszem!' határozottság­gal 'bizonyítja, hogy 1914 júniusa és júliusa kö­zött senki sem akarta komolyam a háborút, ta­lán csak a cári Oroszország. A francia küiMigy- mmisztérium kiadja a világháború előzményei­re vonatkozó ak ta.gyüjteményét, most jelent aneg a tizedik kötet. Á vaskos szürke könyv a huszadik század talán legsorsdöntőbb négy hónapjának törté­netét mutatja be, minden történetírói hozzá­told ás nélkül a felvonultatott dokumentumok illusztráló erejével. A könyvben okmányok és diplomáciai jelenté­sek, jegyzékek vannak összegyűjtve. A legér­dekesebbek természetesen a diplomatajelenté- sek, amelyekből már kiesendő! a francia kül­politika ismert tézise: 1914-ben Ikét mereven szembenálló frontra szakadt Európa, a hármas- szövetség és az antant frontjára. (Ezért is hi­vatkozik most annyit a francia diplomácia erre a veszedelemre, amit a szembenálló frontok ki­alakulása rejt magában, mórt eiz vélt a világ­háború ősoka is.) Természetesen számba kell venni, hogy a bizalmas jelentések és diplomá­ciai okmányok őzt a tézist igyekeznek igazolni s ez már minden tárgyilagosságra való törek­vés mellett is bizonyos célzatosságot kölcsönöz a műnek. Igaz, hogy a németeknek is van egy folyóiratuk, amely havonta megjelenik s kizár rólag a háborús felelősség tudományos analízi­sét szolgálja, már tizenhetedik évfolyama fut a folyóirat­nak s még mindig annak a tételnek a bizonyí­tásánál tart, hogy Németországot nem terheli felelősség, mert nem két front volt Európá­ban, hanem csak egy s ez mint valami záró­öv fogta körül a birodalmat A németek is dokumentumokat vonultatnak fel a nagy perben, tehát még a dokumentumok Is úgy beszélnék, ahogyan az egyik vagy másik érdek megkívánja — de azért a másodfokon érdekelt fél szempontjából mégiscsak kiesendő! némi igazság ezekből a dokumentumokból. S ez az, ami 'bennünket, magyarokat a francia kül- űgyminisz tér ium dokumentumgyű jteményéveii kapcsolatban elsősorban érdekel. „így is történhetett volna"! Annak a hónapnak történetét kapjuk most okiratokban, amelyről annyi írói munka jelent meg az utóbbi években s amit minden oldaliról megvilágítottak már, mégis a francia gyűjtemény sok érdekes uj szempontot vet fel. Például kiderül belőle, hogy a szarajevói me­rénylet kínos megdöbbenést keltett Páriában Is és a francia diplomaták egy része mindent eu is követett, hogy a dolog békésem intéződjék eil. S ami a legfontosabb, a francia dokumentumokból is kiderül, hogy Tisza feltétlen békebarát volt g hogy milyen elszánt harcot folytatott a béke megmenté­séért. Ezek nem uj dolgok, a francia dokumentumok olvasása közben azonban felvetődik egy szem­pont, amelyet eddig kevéssé alkalmaztak. A szarajevói merénylet után, úgy látszik, a reáil- politifcai helyzet nem volt kedvezőtlen Ausztria számára és ha azt a bizonyos történelmi „igy Is történhetett volna44 játékot megkíséreljük, lát­ni fogjuk: egész sereg aggasztó európai problé­mát lehetett volna ebben a légkörben rendezni és elszigetelni a veszedelmes háborús gyú- anyagofcat. A nagyhatalmak között, kivéve Oroszorszá­got, meg volt a* hajlandóság, hogy a borzal­mas bűntény hatása alatt összebéküljenek és közös megegyezéssel likvidáljanak néhány fájó és nyugtalanító problémát. Június 28-án Vivianá akkori firacia külügymi­niszter a bécsi követhez a kővetkező szövegű táviratot intézte: Sziveskedjék a császári és királyi kormánynak kormányunk legőszintébb részvétét és megdöbbenését tolmácsolná afelett a merénylet felett, aminek a trónörökös őfelsé­ge és Hobembeirg hercegnő Szarajevóban áldo­zatul esett... A részvétnylatkozat, úgy látszik, melegebb hangú volt, minit aminőre Bécsben számítottak ée jó hatást tett. A bizalmas jelentésekből azon­ban már ki lelhet olvasni, hogy a monarchia jövőjét diplomáciai körökben sötéten látják. De a francia bizalmas jelentésekből kicsendűil egy másik hang is: a magyarok teljes kiengesztelésére elérkezett az idő, írják, a magyarok aggódva látták a trónörökös törekvéseit és most kedvező lé­lektani pillanat van, hogy a magyarokat meg­nyugtassák és megerősítsék a monarchia alapjait azokon a pontokon, ahol roskadozott. Bukarestben nem számi tanaik háborúra, a buka­resti követ jelentésében azt írja, hogy a monarchiának most hosszú nyugalmi időre van szüksége, amit ha ügyesen használnak ki, legnagyobb gondjaitól szabadulhat meg. Bukarestben engedékeny magatartásra számí­tottak. Elérkezett az idő arra is, hogy Olaszor­szágot vdeszaiédesgesse maga mellé. Olaszországban, mint a római jelentésből ki­tűnik, úgy Ítélték meg a helyzetet, hogy Olaszország legnagyobb ellensége távozott az élők sorából. A részvét engedékennyé, maga a tény pedig bizakodóvá tette az olaszokat Bécs irányában. (Ezt a helyzeti előnyt nem láthatták meg Bécs­ben, hiszen a vezérkarban is, a diplomáciáiban is a trónörökös bizalmi emberei ültek, akik ugyan­ilyen jól tudták, hogy mát éreiznek az olaszok — de persze nem mérhették fel olyan hűvös józan­sággal a flielhetőségekeit, mint a franciáik. A sze­mélyes fájdalom és harag nem használ a józan­ságnak.) Juíius 2.-án még általános béhehangutat Kérdés, hogyan fogadták az eseményt a monarchia szláv népei? A déli tartományokban voltak szerbe lleines tüntetések, a bécsi sajtó egy része fenyegetőzött, de voltak lapok, ame­lyek hangoztatták, hogy a monarchia nemzeti- ségemelk semmi közük a merénylethez. A leg­érdekesebb az, hogy egyedül Szentpétervárott Írtak nyíltan ar­ról, hogy a merénylet összefügg Bosznia és Hercegovina annektálásával. A dokumentumokból az ás kiderüli, hogy a pá­risi szerb követ a külügyminisztérium egyik vezetője előlit kijelentette, hogy a merénylet válasz volt az annekszióra, de szerinte nem le­het vitás, hogy ez volt a hivatalos szerb fel­fogás is — a szláv kérdésnek még harminc évig kell érnie. A szerbek nagyon félitek és valóban elkövettek mindent, hogy lehetővé tegyék a békés kibon­takozást. A szerb udvar julius elsején nyolcnapos gyászt rendelt el. A lapok őszintén feltárták aggodalmaikat s a hivatalos lap nyíltan megírja, hogy a király­ságot az esemény krizisibe döntheti most, ami­kor éppen arról folytak a 'tárgyalásoly hogyan rendezhetné Szerbia viszonyát a monarchiával. A pozsonyi magyar reálgimnázium katolikus tanulóit kitelepítették az Erzsébet-emléktemplombél Pozsony, szeptember 12. (Pozsonyi szerkesz­tőségünktől.) Az állami magyar reálgimnázium római katolikus növendékeit az iskolaév elején az a kellemetlen meglepetés értei, hogy ebben az iskola] évben már nem mehetnek is­tentiszteletre megszokott templomukba, a Ra- neys-uccai Erzsébet-emiéktemplomba, hanem a Kórház-uccai Szent László templomban lesznek ezentúl a gimnazisták magyar miséi. A szülőket is meglepte az intézkedés, amely az Erzsébet-emléktemplom plébániahivatalától ered. Az intézkedést tartalmazó átirat szerint az em­léktemplom plébániatemplom lett és mivel a ma­gyar reálgimnázium más plébánia területére esik, a templom nem állhat többé a magyar reálgimná­zium rendelkezésére. Az Erzsébet-emléktemplom, amelyet annyira megszoktak a magyar diákok, 1913-ban épült, tervezője a híres Ledhner Ödön budapesti építész vált, aki magyaros stílusban tervezte meg az Erzsébet királyné emlékére épült tempkpnot. Az oltárkép Szent Erzsébetet ábrázolja, Erzsébet királyné emlékét pedig gyönyörű relief örökítette meg, amelyet Rigele Alajos, a ma is élő kiváló pozsonyi szobrászművész al­kotott Rigele ez alkotásával felülmúlta bécsi mesterét, aki maga iugy nyilatkozott a szoborról egy bécsi szaklapban, hogy az megérdemli, hogy Bécsből gyalog menjenek Pozsonyba megtekintésére. Fe­renc József maga is a legnagyobb elismerését fe­jezte ki akkor a mesternek. A reliefet 1923-ban távolították el a templom hajójából és jelenleg a Petőfi-szoborral együtt a városi marhavásártér egyik barakkjában van beraktározva. A dunaszerdahelyi főrabbi fia áldozatul esett az önkéntes iskolaépítésnek A 12 éves fiút agyonnyomta a beomió homokbánya Duuaszerdahely, szeptember 12. (Saját tudó­sítónktól.) Végzetes szerencsétlenség áldozata lett tegnap reggel Wemberger Hilel dunaszerda­helyi főrabbi 12 éves fia: a homokbánya beom­Emésztési nehézségek, gyomor­fájás, gyomorégés, csalánkiütés, rosz- szullét, fejfájás, idegizgalmak, álmat­lanság esetén a természetes „Ferenc József" keserüviz megszünteti az emésztési zavarokat, fertőtleníti a gyomrot és a beleket, a vérkeringést helyes útra tereli és felfrissíti a szel­lemet. Az egyetemi klinikákon vég­zett kísérletek bizonyítják, hogy alko­holisták a Ferenc József viz hasz­nálata folytán étvágyukat majdnem teljesen visszanyerik. Az orvosok ajánlják. lőtt alatta éa a rázuhanó homorétegek agyon- nyomták. A dunaszerdahelyi zsidó hitközség a belső válságok folytán nagy anyagi zavarokkal küzd és noha kormánybiztost is rendeltek a hitközség élére, ő sem tudta a még nemrégiben virágzó hitközség anyagi egyensúlyát helyreállítani. Né­hány héttel ezelőtt az iskolaügyi referátus fel­hívta a zsidó hitközséget, hogy a felekezeti is­kolát a követelményeknek megfelelő modern épületté alakítsák át, különben az állam meg­vonja a segélyezést. A hitközségnek pénze nem volt, ezért úgy határoztak, hogy mindent ön­kéntes munkásokkal fognak elvégeztetni, a szük­séges anyagokat pedig gyűjtés utján szerzik meg. A község 10.000 korona segélyt adott a hitköz­ségnek és az építés munkálatai már megkezdőd­tek. A nagy lelkesedés hatása alatt a hitközség elhatározta azt is, hogy menzát is építtet a szc- génysorsu diákok számára. Az építkezésekhez szükséges homokot Du- kesz és Herczog nagybirtokosok bocsátották a hitközség rendelkezésére és hogy a munkás- napszámot is megtakarítsák, a zsidó ifjak, főleg talmudisták, bányászták ki a Dukesz-birtok ho­mokbányáiból a szükséges homokot. Tegnap reggel is megjelentek a fiatal fiuk az udvarnak! ut mentén fekvő homokbányában és ott minden szakértelem nélkül bányászták a homokot, mé­lyen a felszín alá ástak és igy történt, hogy a föld pereme leszakadt. A beomló földrétegen állott a főrabbi szerencsétlen fia, akit a rázuha­nó homoktömeg a szó szoros értelmében agyon­nyomott. A fiuk rémülten szaladtak be a város­ba segítségért, de mire orvos érkezett a hely­színére, a gyermek belső sérülések következté­ben meghalt. A tragikus haláleset nagy; részvé­tet keltett a városban,. Bécsben is békére hajló a hangulat. Julius tmiásodiká.ról származik a bécsi követnek az a jelentése, amelyben a következő (mondáit olvasható: „Azt (mondják, a császár ellenez mindenféle provokációt, megmaradnak a pusz­ta fenyegetésnél...“ Julius miásodiikán tehát úgy látszik, hogy győzni fog a józanság. Oroszország szerepe Egyedül Oroszország s Oroszországban egy kié klikk, Nákoiaj Nikoktjevies köre és főleg „a 'montenegrói asszony14 becsvágya inti a háborús hangulatot. Az első fenyegetés orosz részről hangzik el, •Szászonoff a szentpétervári ügyvivő ellőtt ag­gályát fejezi ki, hogy a ezeirbeiltanics tüntetéseik oroszellenes tüntetésbe csapnak át. — Ne llléipjenek önre az útra, mondja az orosz külügyminiszter, ment ez nagyon veszedelmes ut... A fenyegetést mindenki megérti, különösen az angolok veszik komolyan és Greynek egyik megjegyzéséből kitűnik, hogy nagyon aggódik a bécsi hangulat miatt. A bécsi francia követ azonban kedvezően ítéli meg a helyzeteit: A kormány nem enged a szél­sőséges elemeiknek... az öreg császár befolyá­sa bizonyára elejét veszi a elhamarkodott 'lépé­seknek ... a keleti vasútra vonatkozó tárgyalá­sok Beugródban folytatódnak, ami megnyugta­tó jeli... Tehát Belgrád és Bécs között még julius első napjaiban zavartalanul folytak a gazdasági és technikai természetű tárgyalások. A franciák azonban nagyon bíznak a magyarok­ban, részletesen foglalkoznak a jelentések Tisza mérséklő magatartásával. Teljes egészében közük Tisza beszédét, ame­lyet a budapesti képviselőházban Andrássy Gyula interpellációjára mondott és kijelen­tette, hogy oktalanság volna a magyarországi és horvátországi szerbeket a merénylet miatt vádakkal illetni. Tisza józan és politikus állásfoglalásénak nagy táimaszia az uralkodó. Legalább is így ítéli meg a helyzetet Franciaorsizág bécsi követe. A tőzsdepánik Annak eiüleméne, hogy Tisza szerepét jól látja a francia diplomata, élesen látja a hátteret is. Érdekes, áruit Budapest hangulatáról ir: „Min­denki békét akar, Tisza mérséklő beszédeket és nyilatkozatokat tesz, az újságok bökés hangon írnak — a nagyközönség azonban a háborúban hisz. A kormánynak minden fáradozása, hogy megnyugtassa a kedélyeket, nem járt sikerrel, a városban fantasztikus h'irék cirkuliállmak. A tőzsde is kalandos jelentések hatása alatt áll: a magyar korona járadék árfolyama 96 ko­ronáról 78.25 koronára zuhant." Kár, hogy a jelentés nem mondja meg, hogy a budapesti tőzsdekrach nem kalandos hírek ha­tása alatt következett be, hanem a bécsi tőzsde pánikhangulatának hatása alatt. Köztudomású, hogy a bécsi tőzsdepánik ezekben a napokban sokkal nagyobb méreteket öltött, mint akár az 1873-os, akár pedig az 1895-ös nagy krach. Ér­dekes, hogy milyen hatással van a világ esemé­nyeire a véletlen. Julius 14-én irtózatos szélvihar tombolt, amely tönkretette a távíróhálózatot és megszakította az Összeköttetést a külfölddel. Azonnal elter­jedt a hír, hogy Belgrádban Összerombolták a követségi palotát és a követ elmenekült. Ez persze nem volt igaz, de Bécsben és Budapes­ten elhitték — s ez a vaklárma okozta először a bécsi, majd a pesti tőzsdekrachot is ez tagadhatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy a nagyközönség a kormány minden mérséklő tö­rekvésé ved szemben csökönyösen hitt a háborús ihirekben. Rengeteg baijt okozott a 'bécsi diplomácia ha­tározatlansága is. Az egyik Lap megírja, hogy a monarchia ultimátumot küldött Szerbiának, ezt a hint cáfolják ugyan, de a lapokban megin­dul a polémia e a francia jelentésekből ponto­san visszatükröződik, hogy már ekkor két tá­borra szakadt a közvélemény, az egyik oldalon •állott Tisza felfogása, a másikon a háborns párté — tudjuk, hogy kinek lett igaza. Sajnos. Tisza harca a békéért Köziben Németországra Í6 átcsapott a háborús hangulat, a 'berlini tőzsde is izgatott. A berlini orosz katonai attasé kénytelen sürgősen el­hagyni állomásiból yét, ment kémkedési ügybe keveredett. A berlini francia követ hangja egy­általában nem bizakodó: Ha Ausztria deimarsot intéz Szerbiáihoz, — irja — iákkor Németország támogatni fogja e nem hajlandó játszani a köz­vetítő szerepét. — Néhány nappal később már orról ir, hogy a hármasszövétség tagjai 'mozgó­sítás nélküli is 650 ezer embert tudnak fegyvembe állítani Ugyanezen a napon éjfélkor még egy jelentést küld: „Igen bizalmas. Úgy értesülök, hogy Német­országban a mozgósítást megelőző utasítások megtörténtek, úgy mint 1911-ben és 1912-ben. Ezt fenntartással közlöm." Julius 22-én már egyedüli Tiszában bíznak a franciák. A bécsi francia követ erről a napról ezt jelenti a Quai d'Orsaynak: „Állítólag nyolc hadtest készen áll. Már csak Tisza áll a béke oldalán, nagyon nyugtalanítja a horvátországi agitáció és min­denáron békére akarja inteni a harcias eleme­ket. Ma tartandó beszéde állítólag nagy Je­lentőségű lesz." A francia dokumentum-gyűjtemény julius 23-án ér véget, az utolsó jelentés ágy hangzik: „Négy­heti nyugalmi időre lehet még számítani."

Next

/
Thumbnails
Contents