Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-13 / 210. (4059.) szám

jyjQ bz<c.pi%MÚ><Jt kJ, va.oái’.út.p.

‘ * KÁMfcAfccHl ScíiA«^

eltérés nem nagy s nem igen érinti a lényeget. A régi kisantant-miniszterek politikai szemszögből óhajtották megoldani a gaz- dasági kérdéseket s valami gazdaságilag autark, gazdasági boldogulását egymásnál kereső kisantant lebegett szemük előtt. Ez az eszme Prágából indult ki, de Sztojadi- novics már akkor megopponálta, amikor kijelentette, hogy más a politika és más a gazdasági érdek s Jugoszlávia például másutt — Németországnál — keresi gazdasági érvényesülését ugyanakkor, amikor politikailag feltétlenül kitart a kisantant eredeti elképzelése mellett. Kezdetben Jugoszlávia egyedül állt e felfogásával, Titu- lescu bukása óta a román kisantantpolitika hasonlókat látszik hirdetni s nem hisszük, hogy a „gazdasági kisantant" elképzelése ezek után reális valósággá válhatna és erősebbé, mint a három ország rendes gazdasági kapcsolatai meghatározzák. A mási'k árnyalati különbséget nevezzük világnézetinek. Sem Jugoszlávia, sem a Titulescutól mentesített román politika nem tud annyira közeljutni a szovjet-eszméhez, hogy Moszkva és a két főváros között kifejlődhetne a külső-belső barátságnak ugyanaz a légköre, ami Prága és Moszkva között van meg és ami egy belsődleges és szinte testvéries szövetség hordozója lett. Ne keressük az okokat Jugoszlávia és Románia e magatartásánál. Belgrádot talán érzelmi okok tartják vissza a szovjettől, Bukarestet a közvetlen beszarábiai határ, amelyre ugyanúgy ránehezedik Oroszország hatalma és tömege, mint a keleti lengyel határra, - de a nézeteltérés az orosz kérdésben megvan, eny- nyi elvitathatatlan, hiszen külsőleg is megmutatkozik, amennyiben Jugoszláviát és Romániát nem fűzi ugyanolyan szerződés Moszkvához, mint Csehszlovákiát.

A pozsonyi kisantant-konferencián ismét kísérlet történik a két nagy kérdés: a gazdasági külön érdekek és a szovjetpoli'ika végleges összeegyeztetésére, vagy a modus vivendi megteremtésére. A napirenden szereplő többi probléma bizonyára olyan, hogy könnyebb lesz a közös alapot megtalálni. Az elmúlt hónapok illetékes nyilatkozataiból tudjuk, hogy Csehszlovákia ma sokkal inkább hajlandó megállapodást kötni Németországgal, mint egy-két év előtt lett volna s igy Belgrád és az uj Bukarest könnyen elérik, hogy a kisantant közösen aránylag elég németbarát hangulatban várja az októberi londoni locarnói békekonferenciát, amely kétségtelenül az európai politika legnagyobb eseménye lesz, mert sikerétől vagy sikertelenségétől függ a kontinens nyugalma.

A kisantant-konferenda Pozsonyban

(TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON)

Hitler a német asszonyokból és if jslgboz

Nümberg, szeptember 12. Ma délelőtt Hitler előtt a Hitler-ifjuság 45.000 tagja és a német leányszövetség 5000 tagja vonult el. Hitler beszédet intézett az ifjúsághoz. A birodalmi vezér és kancellár tegnap a nemzeti szocialista nőszervezetek előtt beszélt a harmadik birodalom nőproblémájáról.

— Ha a külföldön azt mondják, — mondotta Hitler, hogy igen, a férfiaknak még csak megy valahogy, de az asszonyok nem lehetnek opti- misztikusak, ők el vannak nyomva. Nincs szabadságuk, nem részesülnek egyenlő elbánásban. Erre mi azt felelhetjük, hogy ami az egyiknek iga, az a másiknak áldás. Ami az egyiknek úgy tűnik fel, mint a mennyek birodalma, azt a másik talán pokolnak találja. De mindaddig, mig egészséges férfiai lesznek a német hazának és erről a nemzeti szocializmus gondoskodni fog, mi nem alakítunk női kézigránát-osztagokat és női lövészszázadokat, mert ez nem egyenrangúságot, hanem lealacsonyitását jelenti a női nemnek.

Htiler ezután azt fejtegette, hogy nem akarják a nemzeti szocialisták a nőket a közpályákról kiszoritani, de a nőnek az igazi hivatása a családban van és sokkal nagyobb szolgálatot tehet a népnek az asszony, hogyha egy egészéges nemzedéket nevel, mintha irodában gürcöl.

— A mi eredményeinket, — mondotta Hitler, — nem az uj gyárakon, nem is az uj hidakon, de még csak nem is az uj hadosztályokon mérem le, hanem a mi munkánk legfőbb eredménye egy egészséges és öntudatos német ifjúság megteremtése.

A pártkongresszus negyedik napján a német birodalom szociális problémáiról beszélt Seldte birodalmi munkaügyi miniszter.

dunai gazdasági összefogás hodzai koncepciójának nagy szerep jut ezen a konferencián* Romániában és Jugoszláviában ma oly államférfiak vannak hatalmon, akik Hodza terveit rokonszenvesen nézik. Egyelőre nem tudni, hogy a csehszlovák miniszterelnök hogyan kapcsolódik a tanácskozásokba.

Szó van arról, hogy a tanácskozások valamelyik szakaszában hivatalosan is résztvesz, vagy pedig magántárgyalásokon, de bizonyos, hogy a kisantant foglalkozni fog a középeurópai gazdasági kibontakozás ama lehetőségével, ahogyan azt Hodza megtervezte.

Olasz és osztrák mesbézóttak Pőstyénben

A dunai terv problémájával kapcsolatban egyébként számos hír terjedt el Pozsonyban, igy például az, hogy

Pőstyénben vannak az olasz és osztrák megbízottak készenlétben, hogy bármikor bekap-1

csolodjanák a tárgyalásokba, de e híreket nem erősítik meg sehonnan.

A miniszterek Kistapolcsányból szombaton este 19 óra 26 perckor különvonaton érkeztek Pozsonyba. A pályaudvaron Viest vasúiigazga- tó fogadta a vendégeket. A pályaudvartól a Carlton-szállóig az egész útvonalon iskolás gyermekek s a különféle egyesületek tagjai állottak sorfalat. Hivatalos fogadtatás csak a szálló előtt volt. A fogadtatás! ünnepség a kivezényelt disz- század szemléjével kezdődött. A Carlton-szálló előtti teret lezárták s a kordonon belül csak külön igazolvánnyal lehet tartózkodni. 18 órakor megkezdődött az egyesületek és ifjúsági szervezetek felvonulása.

Szombaton este a miniszterek rövid megbeszélést tartanak a Kistapolcsányban végzettekről,

de a konferencia hivatalos része csak vasárnap [ tíz órakor kezdődik a szálló első emeletén e | célra külön előkészített tárgyalóteremben.

Sz. P.

Esy jEisoszfóv diplomata feltünéstkeitö nyilatkozata a konferencia céljairól

Budapest, szeptember 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A „Magyarország" pozsonyi tudósítója beszélgetést folytatott egy vezető jugoszláv diplomatával, Sztojadinovics miniszterelnök bizalmasával, aki egyebek között a következőket mondotta:

—'Nem titok, hogy a kisantant mostani értekezlete igen nehéz idők közepette ül össze és hogy a külügyminisztereknek talán sohasem kellett annyira érezni az idők rájuknehezedő súlyát, mint most.

Szinte jelképes, hogy Pozsonyban, tehát abban a városban tartják a konferenciát, ahol annyi nemzetiség annyi irányzatot

fásáról szálló szerződést. Ennek kiegészítése lesz az a szerződés, amely Csehszlovákiát is bekapcsolja a nyersanyagszállitási szerződések hálózatába. Különösen fontos Csehszlovákia és Jugoszlávia számára a román petró- leumszálditás. Jugoszlávia viszont Csehszlovákia ipari késztermékeit mindig hajlandó átvenni, különösen azokat, amelyekre iparunk eddig nincsen kellőképpen felkészülve.

— Azok a helyek, amelyek a kisantant egységét nem szívesen látják, az utóbbi időben örömmel terjesztették a híreket, hogy a kisantant nem egységes és Jugoszlávia inkább Németország felé tendál. Ezek az állítások igen naivak.

Jugoszlávia politikáját ismerő személyek előtt semmi titok nincs abban, hogy mit „paktá- lunk“ a németekkel. Németország egyes terményeinknek kitűnő vevője és ezért egészen természetes, hogy szívesen állunk vele összeköttetésben.

De ez még semmi politikai „paktálást" nem jelent, legkevésbé azt, hogy a szoros összetartás a kisantant másik két országával akár hajszálnyira is meglazult volna. Különben nemcsak Németországgal igyekszünk üzleteket csinálni. Éppen most tárgyalunk Franciaországgal nagyobb kukorlcaszállitás tárgyában.

— Látható tehát, hagy

az értekezletnek számos kapcsolata van Hodza minisztereinek Duna-tervével.

Itt kapctsoílódSk a Duma-államok terve az európai palit'lka ama szakaszába, amelyben Magyar- országnak és Ausztriáinak jut jellientős szerejp. Mondén nézeteibe rést el akarunk simítani. A békét akarjuk. Hodza terve annyira észszerű, any- nyira a való élet talaján áll, hogy megvalósulása igen nagy megkönnyebbülést jelentene az összes dunai államoknak. A magunk részéről csak aiz.t kei még hangsúlyoznom, hagy Jugoszlávia sízázezázaléfcig a béke politikáját hirdeti és sajnálkozik, hogy Európa más részeiben ugyanakkor vészes felhők tornyosulnak. Meg vagyok győződve, hogy a Balkánon belátható időn belül háborúra nem kerülhet sor.

Az államvédelmi kölcsön fölhasználásának nagy gazdasági tervével lép elő a kormány

A politikai tervezgessek eddigi balsikerei ■ Tárcanélküii miniszterség mint csalétek

Prága, szeptember 12. A külpolitikai helyzet s különösen a kisantant-államok külügyminisztereinek pozsonyi konferenciája szükségessé tette a minisztertanács csütörtökre való összehívását s ezzel a politika

[

nyári szabadságának vége szakadt. Valamennyi oldalon megújultak a régi kívánságok, panaszok, követelések, de azonnyom- ban felujultak a koalíción, sőt az egyes többségi pártokon belül a régi harcok. Beszélnek ugyan újabb nagy, gazdasági tervről, melynek összeáiiitása a legközelebbi hetek föladata volna — párhuzamosan az állami költségvetés kormány- beli elkészítésével, de a kicsinyes pártharcok, viszályok, hatalmi pozíciókért való tusakodások mellett nagyon kevés idő jut az építő munkára. Pedig azt mondják, hogy a most tervezett gazdasági plánum alaposabb volnia a gazdasági válságéveik minden őszén megismételt terveinél és hogy különösen végrehajtásának is megvolna a reménye, mert hogy az államvédelmi kölcsön négy mií- liárdja teljes összegben megvan, abból igazán nem fogyott él semmi s igy a jólinformáltak oly híreket eregetnek a világba, hogy a négy millSárdból a nagy közmunka és közszállitási program megvalósításakor kiadós összegek jutnak az északcsehországi szudétanémeteklakta vidékek ínségeseinek és a szlovenszkói és kárpátaljai iparnak is.

Itt eszünkbe jut a rádiópénzekből engedélyezett szinházalap három és félmilliójának szétosztása. Isten mentsen attól, ha az államvédelmi kölcsönnel fedezett közmunkák szétosztási kulcsa is ilyen lenne.

A pozsonyi „főlériesiilf és Pőstyén titka

Sok szó esik nagy politikai tervekről is, különösen a kisebbségi politikát illetően. A szlovák néppárt megbízottai is megjelentek a múlt héten a legilletékesebbeknél. Az erre vonatkozó hírekben és híresztelésekben nagyon érdekes egy momentum. A „jól értesült" lap soha nem Írja, hogy ennek és ennek a pártnak a kormánytöbbségbe való felvételének, vagy az ahhoz való csatlakozás megkönnyitésének érdekében az illető párt programjából ezt és ezt hajlandó megvalósítani, hanem sokkal egyszerűbben intézik el a dolgot:

hírbe hoznak bizonyos Személyeket, hogy unifikációs minisztert, közegészségügyi minisztert, tárcanéliküli minisztert csinálnak belőle.

Mintha egy társadalmi osztály, egy nemzetcsoport minden buját-baját megszüntethetné egy tárcanélküli miniszter.

A múlt vasárnap utaltunk koalíciós lapok közlései alapján arra, hogy a miniszterelnök a saját pártjában levő jobboldali ellenzékkel szemben Szlovenszkón keres hátvédet. Ezért tartja melegen a szlovák néppártot is és ezért jelent meg egy „jól értesült pozsonyi magyar déli lapban" a hir az Egyesült

Párt kormánybalépési tárgyalásainak tervéről és egy tárcanélküli magyar miniszterségről. Az ilyen „jól elhelyezett" hírnek mindenesetre kellemes hatásai vannak az elhelyező javára. El lehet képzelni oly eshetőségeket például, hogy a provokált csoport rámegy a lépre s akkor a „tartalékok" egy nagyon jelentős erőforrással gyarapodtak. Ha pedig nem megy rá a lépre, akkor zavarkeltésre alkalmas az illető párton belül. Nálunk azonban sem az egyik, sem a másik nem történt; az Egyesült Párt elnökségének egyszerű, világos és határozott válasza minden kétséget eloszlatott, nem volt féltékenység az Erisz-almául szánt „tárcanélküliség" kilátásai miatt s elmaradt a tolongás is a szlovenszkói tartalékcsapatokba. A politikai helyzet nagyon jó ismerői mondják, hogy a Pőstyénben megrendezett „aktivista" magyar találkozó semmi más, mint

csendes, takart visszavonulás a szlovénszikói tartaléktoborzó kőrútról.

Stilárd agrár követelések

Mert a tartalékgyüjtés nem sikerült a remélt mértékben, a politikai ellenfeleknek

megnőtt a bátorságuk. Rövid egy hét alatt az agrár jobboldal részéről a következő megnyilatkozásokat láttuk:

a Venkov a mezőgazdaság tehermentes!, tésének végrehajtása kapcsán tervezgetett földtehermentesitési intézetet újból dső helyen emlegeti. Újra itt az állatmo- nopólium terve, oly napokban, amikor a monopóliumgazdálkodás legnagyobb híveinek háta is borzong a gabonamonopólium gondja miatt.

E két dolog azonban csak terv, Itt van a harmadik nagyon jelentős tett:

a főváros húsellátás! gondjai régen nem tapasztalt méreteiket ölltemek s hatvannyolcvanezer szarvasmarha behozatalára volna szükség,

de a felelős kormánytényezőnél határozott „nem" a válasz.

S a szocialisták és cseh néppártiak tanácstalanul állanak az ily erős szavakkal és tettekkel szemben. De észhez kapnak és megindul a sajtó pergőtüze — Vran<> ellen. Az agrárpárt sajtófőnöke ellen. Aki azonban nemcsak szerkesztő, hanem politikus, szenátor is és eszerint birálandók el sajtómegnyilatkozásai. S a szocialisták rádupláznak a ’közellátásügyi parlamenti bizottság összehívásával, mely bizottsággal ők rendelkeznek, mert német szociáldemokrata az elnöke. Vrany szenátoron kívül a szocialisták és cseh néppártiak szemében különösen kellemetlen szálka Cern^ belügyminiszter. A belügyminiszteri tárcáért szívós harc folyik különösen a cseh nemzeti szocialista és a cseh néppárt részéről, de ezek a karosszékigénylők furcsa kellemetlen választ kaptak csak a minap az agrár jobboldaltól: Igen,

Cem£ elmehet a belügyből, de — a miniszter elnökségre.

Ily szilárd helyzet mellett alig hihető, hogy a közellátásügyi bizottságban szerdán a szocialista—cseh néppárti csoportok valami különösen nagy kellemetlenséget csinálhatna*

I képvisel, ahol érezni kell mindenkinek hogy számolni kell a németekkel és ma gyárakkal.

Ezen nemcsak a belső német és magyar ki- [ sebbségi problémákat értem, hanem azoka

a problémákat is, amelyeket Németország és Magyarország vetít a világpolitika tükrébe.

— Letárgyaljuk a gazdasági kérdéseket amelyek ezúttal nem közgazdasági száras problémák, 'hanem a napi politikának legelevenebb tartozékai. Éppen most olvastam egy román lapban, hogy tárgyalni fogják a híres középenrópai Hodza-tervet is. Sztojadi- novics jelenlétében Bukarestben már kalapálták a román—jugoszláv nyersanyag szálli-