Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-02 / 200. (4049.) szám
T>RWímMA!Gí%ARHIRIiAI> 1936 szeptember 2, szerda. rit jugoszláv csapatban is a magyar nemzetiségű játékosok voltak a legjobbak. Kell több bizonyíték arra, hogy a magyarok otí is tudnak, ahol kollektív teljesítményekről van szó, ahol alapos nevelés, hosszú munka és széles átlag kell a vezető kollektív eredmény elérésére? Nem tuinagy dodog a sakk. Nem világrengető a győzelem. De nekünk ugyanolyan tói esik, mint a berlini eredmény, mert megcáfolja azokat a beállításokat, amelyek Berlin után a jó magyar „virtuis“-ról, de a rossz magyar „átlag" ró'l beszéltek. Lehet, Berlinben a magyar virtus győzött, de Münchenben a szívós, magyar átlag egy olyan diszciplínában, amely nagy kultúrát, tanulmányt, megfelelő általános légkört és széles nevelést igényel. Az uj orosz világnézet, a kollektív társadalomszemlélet nem szereti a „rekordot", amit az individuális forma tipikus kinövésének tart s kissé lenézi az olimpiai játékok virtuskodását is. De éppen a szovjetoroszok azok, akik a sakknak óriási kofflektív értelem- nevelő hatást tulajdonítanak, s mindent elkövettek ápolására: Moszkvában sakkakadémiát állítottak fel s az iskolákban majdnem hogy kötelező a sakkozás. Pedig a szovjetvilégnézet elméletileg is tudja, miért tartja fontosnak e tényleg csak örök kollektív gyakorlatozással fejleszthető játékot, miért rendez örök csapatversenyeket 8 miért jutalmazza kivételes tisztelettel a jó sakkozókat. A kis magyar nemzet a berlini „virtuskodás- nál“ bebizonyította, hogy bárkivel felveszi a versenyt Harmadik lett Két hét múlva Müncheniben egy szellemi sport legkollektívebb mérkőzésén ugyancsak tündökölni tudott, első lett. Nem tulnagy dolgokról van szó. De mégsem lehet súlytalan az emberi kultúra és civilizáció játékában, ha minduntalan és csaknem minden békés szellemi vagy testi tornán az elsők között találjuk, s alig muÉk el az egyik siker hite, már követi a másik, a mégnagydbfo. Mindig, mindenütt, mindenben! Verrsela ul köve'e Béreinél Prága, szeptember 1. Dr. Szilveszter Tovar Lángé, a venezuelai egyesült államok uj prágai követe kedden délben adta át megbízólevelét Beneá köztársasági elnöknek. A követ üdvözlőbeszédében utalt fontos feladatára és főleg a csehszlovák-venezuelai gazdasági viszony kiépítését tartotta fontosnak. Benes válaszában biztosította a követet, hogy a tőle telhető mértékben támogatni fogja célja elérésénél. Gömbfis Gyula újabb hatheti szabadságot kapott Horthy kormányzótól A magyar miniszterelnök södSIIOi kihallgatása ■ A déli minisztertanács Budapest, szeptember 1* Gömbös Gyula magyar miniszterelnök kedden délelőtt Gödöllőn kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, A kihallgatás másfél óra hosszat tartott. Délben egy órakor a miniszterelnökségi palotában összeült a minisztertanács, amelyen Gömbös Gyula jelentést tett gödöllői kihallgatása eredményérőL Közölte, hogy Wenckebach bécsi egyetemi tanár elnöklete alatt orvosi tanácskozás ült össze, amely megállapította, hogy Gömbösnek utókurára van szüksége, A miniszterelnök tudatta a kormányzóval az orvosok megállapítását és további hathetes szabadságot kért. A kormányzó megadta a szabadságot és Gömbös javaslatára Darányi földművelésügyi minisztert bízta meg a miniszterelnöki teendők elvégzésével Gömbös távolléte alatt. A minisztertanács ezután azokkal a törvény- javaslatokkal foglalkozott, amelyekkel a magyar parlament ősszel foglalkozni kíván. A tanácskozás után Gömbös Gyula fogadta a képviselőház elnökét és aleínökét, valamint a kormánypárt elnökét és fölvilágosította őket a helyzetről. Gömbös Gyula miniszterelnök valószínűleg szerdán, vagy csütörtökön hosszabb időre az ausztriai Edlach-fürdő gyógyintézetébe távozik. Egy interpellációs miniszteri válasz: „H nyelvtörvény szelleme és a nemzetiségeknek a népszámlálás szabályai szerinti megállapítása között az állított tény- és jogi különbség nincs" Prága, szeptember 1. Annakidején részletesen ismertettük az 1930. évi népszámlálás nemzetiségi eredményei következtében előállott ama fonák helyzetet, hogy a szlo- venszkói országos képviselőtestület magyar nemzetiségű tagjai felszólalásaikban a magyar nyelvet csakis oly járásbeli ügyek tárgyalásánál használhatják, mely járásokban legalább 20 százalékos magyar kisebbség van. Megemlítettük azt is, hogy ilyképpen a felszólaló egy beszéd folyamán például ismételten kénytelen váltogatni beszéde nyelvét. E fonák helyzet orvoslása érdekében Jaross Andor képviselő, az Egyesült Párt elnöke interpellációt nyújtott be az összkormány- hoz. Az interpellációra a belügyminiszter válaszolt. A válasz sajnos olyan, mintha a megin- terpellált az eredeti interpellációt nem is olvasta volna. Itt adjuk teljes terjedelmében a nyelvi- és sajtóhibával együtt ,,A kisebbségek nyelvi jogai a népszámlálás nemzetiségi eredményei szerint a nyelvtörvény által rendeztettek, amely a „nyelvi kisebbség" és „nemzeti kisebbség" kifejezéseket mint egyértelműeket falváltva használja. A nyelvtörvény szelleme és a nemzetiségeknek a népszámlálás szabályai szerinti megállapítása között tehát az állított tény- és jogi küDönbség nincsen. A 229/1928. sz. kormányrendelet nyelvi rendelkezései a nyelvtörvénynek megfelelnek és nincs ok arra, hogy azok módosítása fontolóra vétessék. Az interpelláció megválaszolását magamra vállaltam, minthogy annak tárgya az igazságügyi tárcát em érenti." ... 103 éves korában halt meg Percre! Lajos, a Bach-korszak egyik kiváló politikusa Budapest, szeptember 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bonyhádi Perczel Lajos kiskarvasi földbirtokos, volt országgyűlési képviselő birtokán ma reggel 103 éves korában meghalt. Az elhunyt különösen a Bach-korszakban fejtett ki jelentős politikai működést mint a magyar passzív rezisztencia harcosa. Bonyhádi Perczel Lajos életének utolsó napjáig megőrizte testi és szellemi üdeségét 8 igy például még a múlt hét derekán sétalovaglást tett. Csendélet az Arany sas-ban Irtat Surányi Miklós Egy nyáron vaLaimi folyamszabályozási dologban két hónapot töltöttem egy vidéki nagyvárosban. A munka lassan haladt, meg unatkoztam is szörnyen, eh, gondoltam, nézzünk e-gy kis társaság után. A főmérnök, akivel déleidttömkint együtt dolgoztaim, bevezetett a kaszinóba. Bemutatkozások, bókok, hogy érzi magát a mi kis városunkban, köszönöm, nagyon csinos, tiszta, intelligens hely, szervusz, én a kaszinó igazgatója vagyok fttíb. Aki azt mondta, hogy szervusz én a kaszinó igazgatója vagyok, szép, ölestermetü, monoklis ur volt, akinek az arcát bérsony- fényíl, dús, fekete korszakát! ékesítette. Berendy Tamás. Á'kosfalvy és berendii Béré ndy Tamás. — Parancsolsz egy partié casiinót? — Nem tesz semmit, — nyugtatott meg a körszakállas Berendy és karonfogva bevezetett az olvasószobába. Négy vagy öt vékonyarou, szemüveges, kopaszodó ur gubbasztott a hosszú asztal mellett, amelyen néhány újság és foilyóirat, a tiszti ciim és névtár és a menetrend heve- részett. Felém sem pillantottak, sőt az ajtó nyikorgására még jobban bele temetkeztek az újság olvasásába. —■ Ezek tanarak — súgta Berendy a fülembe és mosolygott. — Tanarak — ismételte jelentőségteljesen és az arca kissé csodálkozó, kissé megsértett és kissé lenéző kifejezést öltött, hogy nem nevettem a tanarakon. — Menjünk tovább. Itt a billiárdterem, itt a társalgó, itt az étterem, ez az igazgatói iroda, ez a táncterem. Szép, mi? — Gyönyörű, — mondtam udvariasan — csak egy kissé hideg. — Hideg bizony, — nevetett a körszakállas — de holnap melege lesz itt az atyafinak. — Párbaj? — Übüm. Bandázs nélkül, végkimerülésig, lovassági kardokkal. Nem hallottad? — Nem vagyok még ismerős. — No, ezt el kell mesélni. Kolosszális dolog, becsületemre óriási! Gyere csak! Es Berendy, a körszakáldas, bevonszolt az igazgatói irodába, lenyomott egy karos- s/ékbe, szivart vett elő, levágta a végét, bedugta a számba, maga is levetette magát egy párnára sugárzó arccal mesélte: — Hát úgy volt, hogy Tarnóczy Pál, — ismered, neim? — na, kolosszális fiú, meg kell vele barátkoznod, a legpompásabb fiú, akit valaha láttam, én vagyok a szekundánsa — tegnap nagyot mulatott az Arany sas-ban. Folyt pezsgő, szólt a cigány, éjfél után három órakor bementünk a kávéházba egy schlaftmnkra. Palinak eszeveszett jókedve volt, a bilMárd tetején eltáncolta a rumihát... te, ha azt látnád, nincs az a néger, aki jobban cifrázná ... lesz is abból ember, meglátod. Ennivaló fickó, becsületemre, most folyamodott a kaimarássáigért. Ámbár nem hiszem, hogy sikerüli, mert a dédapjának a felesége valami Kreimmerdány volt s ennek a nemessége neim egészen tiszta. A mostani Krem- iinerek a tardosi előnevet használják, neim mondom, hogy jogtalanul, de ifélek, hogy csak a nagyapjuk kapta a ciimereslevelet V. Ferdi- nándtól. No, de mindegy, ez az ő baja, nem igaz? — Úgy van — bólintottam helybenhagyó- lag é3 már sajnálni kezdtem Tamóczy Palit, akinek Kremmeréik révén ilyen rendezetlenek a családi viszonyai. — No mindegy, — mondta újra a kör- szakállas — de Pali megbecsülhetetlen fickó. És tegnap veszett kedve volt. A schlat- trunloból újra pezsgőzés lett, aztán pálinka, végül, hogy az égő vulkánt lo-csolgass.uk, csapra verettünk egy hordó pálsenit. Ugy-e pompás. — Pompás. — Pompás. Meghiszem azt. De hát száz szónak is egy a vége, mi is elálimosodtunk és cihelődni kezdtünk. A gyakornok — a Kereszlhy Viktor, a képiviselő fia — reggeli zenét proponált. Reggeli zenét, hallod? Ki az ördög zenézik manapság? És egyáltalában, kinek muzsikáljunk ebben a nyomorult fészekben? Hát lehet itt valakivel kezdeni? Tarnóczynak is ez volt a véleménye, pedig a kópé még ma is legalább tiz férjnek rak szarvakat a homlokára és olyan kislány jár utána — finom tizennyolcéves kislány, barátom, ha látnád, csak úgy szikráznék bele a szemed. De ezeik diszkrét dolgok, csak a kaszinó tagjai tudnak róla. Tehát a muzsikát leszavaztuk. — Legyünk egyszer tisztességesek — ezzel a szóval mondta Pali — gyerünk haza. Holnap — már mint ma — úgyis Mihály napja. Tudód, komáim, Mihály napján három névnap is van a városiban, ember legyen a talpán, aki győzi. Készülődtünk, mondom. De ahogy a kassza előtt elmegyünk, Pali mást gondol. Elég csinos kis nőcske ült a kasszában s előtte egy kórházi orvos esetilenkedett. Bizonyos Veres Zoltán. Pali megáll, ránevet a lányra és kér egy pohár cointreau-t. Az orvos odébb megy, leül egy asztalhoz és sört iszik. Pali megcsípi a leány arcát és kér még egy poharat. — Igyál te is, — mondja a leánynak. A leány kekkül visszaifelel: — Nem iszom, köszönöm, fáj a fejem. — Igyál, ha mondom, mert beléd töltőim — mondja Pali. — Nem iszom, — mondja a lány — ha belém tetszik is tölteni. — És belétöltötte? — Pali, ha ismernéd, magad is mondanád, nem olyan fából van faragva, hogy ellenkezni lehessen vele. Nagyszerű, snájdig fiú, fogja a leány fejét, két ujjával kinyitja a száját és a snapszot, zsupsz, beletölti a torkába. A leány köpköd, rúg, hartfp, köhög és végigterül a földön. — Szegény... — Mind nevettünk, hogy Palival nem lehet kezdeni: meg, hogy a leány úgy rugda- lódizott, mint egy borjú; ég felé állít a lába és csak egyre kapkodott a levegő után. Ahogy igy szórakozunk, abban a pillanatban hajmeresztő szemtelenség történt. A doktor, a bizonyos Veres Zoltán, felugrik, megkapja a leányt, elkezdi dagasztani, dörzsölni, felállítja, megtörli a száját és viszi befelé a konyhába. Kutyabaja sem volt már annak a bestiának, de persze, hogy köhög az ember, ha cigányutra szalad a pálinka. — És Pali? — kérdeztem aggódva. — Pali nem is hagyta szó nélkül az orvos okvetlenkedését. Hát, köztünk legyen mondva, Pali egy kicsit erőszakos fiú, de ezt tudja az eg'ész város és igy reggel felé nem avatkozik senki a dolgába. Tudhatta ezt a doktor is, hát akkor mit szaimárkodik Ilyenkor? No, de meg is kapta Palitól. Azt mondta Pali: — Hé, maga méregkeverő! Mit avatkozik maga az én dolgomba, mi? Kicsoda maga, mi? Hogy hívják magát, mi? — És a doktor? — A doktor, pedig úgy látszik, részeg volt, mint a disznó, különben nem lett volna olyan arcátlan, igy felelt: Hogy én ki vagyok? Majd meghallja holnap, ha kijózanodik. — É!s holnap? — kérdeztem türelmetlenül. — No csak ez kellett Palinak. Miibennünk is (felforrt a méreg, de Palira hagytuk a dolgot. Majd elbánik ő az emberével: úgy is lett. Odaugrott, kétszer arcul vágta a svihá- kot, aztán földre terítette, kettőt mgött rajta, hogy csak úgy nyekkent. A doktor végig- nyult a padlóin, mint a béka. Ha láttad volna, megszakadtál volna a kacagástól. No, de ezután kezdődött a cifra komédia. A leány magához tért, kiszaladt a konyhából, mint egy furia és elkezdte szidni, gyalózni, pocsékolni Palit. Mindennek elnevezte, tudod, aminek csak az ilyen aljas személyek el tudnak nevezni egy urat. Iszonyú kellemetlen volt, mondhatom, de Palin nem lehet kifogni, Padi csupa gavalléria, barátom, csupa előkelő gesztus az egész férfiú. Kivette a tárcát, kihúzott belőle egy huszpengőst és odatartotta a leány elé: — Nesze lelkem, ez a tied, aztán szót sem többet. — És a leány elfogadta? — Mondhatom, tisztességes, okos kis teremtés volt a kaszirosleány. Kezet csókolt Palinak a huszpengösért és szent volt a béke. — Vége? — Nem. Aztán jött a másik. Az orvosnak meg kell verekednie. Délre elrendeztük ezt is. A® atyafi megnevezte segédeit. Holnap lesz a duelhum. Bandázs nélkül, vég kimerülésig, lovassági kardókkal. Babra nem megyünk, barátom. * ... Másnap csakugyan rendbe jött a dolog. Tamóczy Pali képen vágta a doktort. Az orrát, és a felső ajkát széthasította; egyik szemfogát ugyan ki kellett Ihuzatnia, de két hónap imiulva már kutyabaja sean volt a doktornak. Iga®, hogy ajka nyitva maradt, úgy, hogy a fogai, mint egy csontváz szájból, borzalmasan villogtak ki az elgörbült, lelapult és összevissza varrott orr alól. Ezt az embert ugyan nőm akad földi asszon yszemél y, aki borzadom nélkül, valaha az életben megcsókolja. Talán még az Arany sas kasziroekisasszonya team mmmsmmm 2
