Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-11 / 208. (4057.) szám

A „második iroda" titkaiból Kétezer kém vadászik Adolphe Kegress francia katonai feltalálóra Az újságoknak már Franciaországban sem szabad Írni a kémügyekről ■ Hogyan dolgoznak egy „szomszédos hatalom" titkos ügynökei ■ Katonai szakfolyóirat munkatársakat keres — A PMH munkatársától — ERNEST KffiSEWETTER. Abban a templomban, mely maga keresi fel mindenütt híveit, a tisztelendő ur azonban nemcsak a bibliá­hoz ért, hanem épp olyan aggódva lesi a váz tükrét s lapozza a piaci jelentéseket, mint a reábizott lelkek. Páter Wilmsnök a mindennapi élet ezernyi gondjában is jó ta­náccsal kell tudni szolgálnia. A vizi hitköz­ség tagjainak gondja, az ő gondja, az egy­szerű hívők öröme, az ő öröme ... igen, a reverendás kapitány mindenben vezetője az északporoszországi vizek halakból élő népének. • S ha a tisztelendő ur befejezte prédiká­cióját, hosszú perceken át elbeszélget min­dig még a kikötőpénzekről, halszaporulat- -ról, szélviszonyokról, vízállásjelentésekről. ••A szekrényfiökokból orvosság s pénz ke-* rül elő, de számon tartja minden hívének bárkáját is s annak egész krónikáját épp úgy betéve tudja, aminthogy maga is csak fejét csóválgatja, ha a kincstár már megint valami újfajta adóval keseríti meg a halá­szokat. így járja fáradhatatlanul a vizeket már évek óta a világ egyetlen úszó temploma. Halászok mesélik, hogy sok homok-pados brandenburgi vizeken Páter Wilmsék még sohasem futottak zátonyra, a vizbecsapó villám is messze kikerülte mindig őket. A nagy fehér kereszt vigyáz arra a néhány minden életörömtől elzárkózott férfira, kik a vizek vándorainak istápolását tűzték ki maguk elé örök célul... DOROS FERENC. A „Service du Controle général de Survefllance du Territoire" a Franciaországban működő ké­mek számát kétezerre teszi Érdekes, hogy en­nek ellenére ennek a fontos megfigyelő állomás­nak mindössze harminc hivatalos hivatalnoka van, mig ugyanezen a poszton az egyik Franciaor­szággal szomszédos országban ezerötszáz hi­vatalnok teljesit szolgálatot. S ennek a hivatalnak ügykörébe tartozott do­kumentum, az úgynevezett „Rapport Rusdolf'" Kicsoda Adolphe Kegress? Természetesen a franciák nagyon jól tudják, hogy miért ez a nagy érdeklődés az egyszerű katonai mérnök iránt. Adolphe Kegress ma ugyanolyan név a haditechnikában, mint volt egy időben Georges Calude neve. Georges Ca- lude találta föl — amint ismeretes — a klór cseppfolyósitását, a nitrogén és a szintetikus ammóniák mesterséges előállításának módját, a folyékony oxigén alkalmazását a bombatechni­kában, a mérgesgázak és a robbanóanyagok előállításánál. S ezenkívül még számos más kémiai természetű fölfedezéssel járult hozzá ahoz, hogy Franciaország meg­nyerje a világháborút s a vÜágháboru után szakhadseregét kiépítse. Kegressnek viszont elsőrangú része volt abban, hogy a háború után haditechnikailag a világ első hadseregévé sikerült fejleszteni a francia hadsereget. 1936 szeptember 11, péntek. elárulja, hogy a kémiroda pontosan 450-szer na­? yobb pénzösszeg fölött rendelkezik, mint a randa vezérkar második irodája. (Hogy me­lyik az az ország, amelyet a franda riporter nem akar megnevezni, könnyű kitalálni.) Ennek az országnak kémeinél talált utasítá­sokban következetesen fölbukkanik egy név: Adolphe Kegress. Pontosan tiz éve annak, hogy ez a név fölbukkant s azóta nem tűnik el a má­sodik iroda aktáiból. 1926 december 21-én a pá­risi keleti pályaudvaron letartóztattak egy ké­met, akinél Peyre vizsgálóbíró a következü szö­vegű levelet találta: „Állapítsa meg, hogy ebben a pillanatban Adolphe Kegress hol tartózkodik és szerezze be haladéktalanul lakomét. Szerezzen be pon­tos informádókat a Renault—Kegress-kocsik- ról, továbbá a Kegress-kaucsuklánc tartóssá­gáról és az ujtipusu Super-Citroen—Kegress- tankokróL" Ugyanilyen értelmű utasítást találtak december 26-án Tardieu Matholde nevű kémnőnél, akit Alain Defaux kapitány ügyessége révén sike­rült a Rue de Rivoli 19 alatt lévő lakásán le­tartóztatni. S ugyancsak ilyen értelmű utasítás volt Charton nevű angol kémnél is, akit Dufiart kapitány a párisi északi pályaudvaron tartózta­tott le. Ezután még számos esetben bukkant föl a francia nyomozó hatóságok előtt ez a név a legkülönbözőbb variádókban. Ha a kis szajnai Renault-sziget, amelynek Porté St. Cloude-i kapuján idegennek tilos a bemenet, mesélni tudna: a huszadik század egyik legnagyobb technikai zsenijének fan­tasztikus életét tárná föl előttünk. Természetesen hiábavaló minden igyekezet, Kegress a technika fanatikusai közé tartozik, akinek nincs magánélete s akit nem érdekel a pénz. Úgyhogy mikor a magánamét kutatják, mert ismerik annak a ludwigshafeni repülőgép- technikusnak az esetét, aki fontos katonai ta­lálmányát kétmillió fontért el akarta adni a há­ború alatt az angoloknak, — rosszul számolnak: Kegressnek nincs érzéke a pénz iránt. Erről az oldalról tehát a francia második iroda munkája fölösleges, — persze azért Kegress éppen elég munkát ad a kémelháritó közegeknek. Pária, szeptember 10. (MTP) A párisi lapok az utóbbi időben egyre kevesebbet írnak kém- pörökről, pedig az utóbbi időben mindenki tud­ta, hogy a kémek ezrei árasztják el a franda fő­várost s az utóbbi évek két legnagyobb bűnügyi szenzádója két kémpör volt. A párisiak még jól emlékeznek arra a társaságra, amely ipar­szerben foglalkozott hírszerzéssel különböző ál­lamok részére és a világ minden táján voltak megbízottai, mig a központi iroda Párisban volt. Úgy látszik, mintha ez a háboruutáni kémro­mantika véget ért volna, — de csak úgy látszik, mert a valóságban ma is tele van Páris kémekkel, csakhogy az újságoknak nem szabad többé a régi szenzádós modorban foglalkozni a kém­ügyekkel. A franda katonai kémelháritó iroda sokkal na­gyobb aktivitást fejt ki, mint valaha az elmúlt évek során. Az újságokat azonban nagyon óva­tosan informálják, mert az ujságjelentések már súlyos károkat okoztak ezen a téren a nyomozó hatóságoknak. Egy negyedév, pontosan május 12-e óta — tudniillik ekkor adta ki a vezérkar úgynevezett második irodája a szigorú utasítást, hogy a kémügyekben folytatott nyomozást a legnagyobb diszkrédó mellett kell lefolytatni s az újságokat szigorúan tilos informálni a be nem fejezett nyomozásról — elmaradtak a kémripor­tok a párisi lapokból. Pedig ezalatt az idő alatt a francia kémelháritó közegek az utóbbi évek néhány legnagyobb „fogását" csinálták. A ha­tóságok véleménye szerint ehez hozzájárult az is, hogy az újságok nem csaptak lármát. A nyilvánosságra hozott és eltitkolt esetek Mindjárt az első négy hétben, május 12-től junius 8-ig sikerült az egyik szomszédos állam kémhálózatát felgöngyölíteni. A nagyközönség az eseményről csak egészen szűkszavú jelenté­sekből értesült s valójában nem is volt tudatá­ban annak, hogy milyen jelentősége van a szűk­szavú komünikének. Vannak azonban esetek, amelyekkel szemben eltekintenek a szigorú bizalmasságtól és részle­tesen a nyilvánosság elé tárják az ügyet. Ennek természetesen mindig megvan a maga jó oka. Ilyen eset volt a híres bresti kémügy, amely­ről annakidején a PMH is részletesen tájé­koztatta olvasóit s amelynek középpontjában Oswald Lydia nevű német nő állott. Ilyen volt a metzi Altmayer-Cridlig és a nizzai Eugen Hahn-ügy. Vannak azután ügyek, ame­lyeket szomszédos államokban lepleztek le, de azért közvetlenül érdeklik Franciaország nem­zetvédelmi hatóságait. Ilyen esetek voltak pél­dául a lüttichi Defaux-ügy és a nevezetes Orbis- affér, amelyet Zürichben lepleztek le. Az utób­bi hónapok egyik legnagyobb kémkedési ügye, a Forbacher-Schoettler-ügy azonban teljesen is­meretlen maradt a nyilvánosság előtt, hasonlóan számos más apróbb ügyhöz. Egy „szerkesztőség" és munkatársai A nagyobb ügyekről nehéz részletes és meg­bízható adatokat kapni, de néhány kisebb esetet ismertetett velünk a francia vezérkar második irodájának egyik tisztje. Érdekes, hogy milyen' messzeágazó a kémszervezetek munkája s jel­lemző, hogy milyen eszközökkel dolgoznak. Rö­viddel ezelőtt néhány francia tüzér- és utász­tiszt levelet kapott egy külföldi katonai szakfo­lyóirattól és közreműködésre szólították föl őket. Néhány tiszt elég elővigyázatlan volt, hogy az ajánlatot elfogadja anélkül, hogy erről följebbvalóit értesítette volna. A folyóirat szer­kesztősége először egészen ártatlan dolgok iránt érdeklődött, később azonban közelebbi adatok iránt is kezdett érdeklődni. A munkatársakat fölszólították, hogy nagy általánosságban mozgó fejtegetéseiket „pre- cizirozzák". Erre azután a legtöbb tiszt abbahagyta a mun­kát, egy fiatal utászhadnagy azonban cikket irt a vasutak és katonai utak koordinációjáról s abban a hiszemben, hogy ez után az elhagyott ut után senki nem érdeklődik, példának vett egy középfranciaországi útvonalat. Tizennégy nap múlva kapott egy csekket és egy levelet, amelyben a szerkesztőség arról értesítette, hogy a cikket „bizonyos okokból" egyelőre nem közölhetik, de további munkás­ságra szólították föl. Ez már szöget ütött a tiszt fejébe, azonnal je­lentést tett feljebbvalóinak s ez volt a szeren­cséje. A szerkesztőségtől még két fölszólító le­velet kapott, a másodiknak a hangja már fenye­gető volt Megfenyegették, hogyha nem hajlandó tovább dolgozni, kitörik a nyakát Szenvedé yes fényképészek és festők a verduni erőd körül Verdunben letartóztattak egy spanyol állam­polgárt, aki minden jel szerint az egyik idegen hatalom részére folytatott kémkedést A spanyol beutazta az egész erőcütmény-vidéket, megfor­dult Grenobleben, Besanconban, Toulban és Verdunben s mindenütt fiatal altiszteket hivott meg vacsorára. A hatóságok már régen szemmel tartották és Verdunben letartóztatták, csakhogy a spanyol óvatos volt, nem találtak nála sem­mit s igy kénytelenek voltak beérni azzal, hogy kiutasították az országból. A nála talált látszólag ártatlan jegyzetek alapján azonban húsz házkutatást tartottak. A házkuta­tások meglepően érdekes eredményre vezettek. Thionvilleben a második iroda egyik leg­ügyesebb tisztje, Androuard hadnagy letartózta­tott egy belgát, aki naphosszat az erőd körül csónakázott, minden zugát alaposan szemügyre vette az erődnek és föltünés nélkül, de sűrűn fényképezett. Röviddel ezután Verdunben le­tartóztattak egy müvészházaspárt, akik tájké­peik részére előszeretettel választottak erőd­részleteket modellnek. Kémek hajszolják Kegress! Ezek persze mind csak egyes kisebb esetek. Pozsony, ezeiptemuheir 10. (Pozsonyi szerikiQiszibö- séignimk teMonjelentése.) Mogdőbbenitö családi tragédia játszódott le tegnap Módónban: Lopusovszky Mária munkásasszony elkesere­désből a helybeli halastóba fojtotta két gyer­mekét. Magát is a tóba akarta ölni, de nem volt rá lelki ereje és maga jelentette a szörnyű eseményt a csendőrségen. Az asszonyt nyomban letartóztatták és a íhazrám járásbíróság telefonjefentésiétre Pozsonyból a helyeziméne érkezett dr. Udvairdy vizsgálóbíró és dir. Bohócé áll amiig yész, a bírósági orvos- szalkértö társaságában. Loposovszlky Miáiria régebbi idő óta rossz vi­szonyban élt férjével. A férfi munkanélküli se­gélyt kapott, de abból soha egyetlen fillért sem adott az asszonynak és a hánelk szerint garázda — Berlini munkatársunktól — Berlin, szeptember 10. A Berlint körülvevő száznyi tavon és csatornán, fel a Havelen egész az Elbáig s lefelé a Spreen egész az Oderáig, vasárna­ponként egy furcsa fehér hajó úszik a ha­bokon. Orrán hatalmas, ácsolt fehér fake­reszt, kormánylapátja felett harangláb, ab­lakai szentképekkel teli, szűk kis kapitányi hidján pedig fehérhaju, reverendás kapi­tány. Ahol a névnélküli hajó megáll, harangja egyet-kettőt kondul, a halászbárkák és te- jheruszályok oldaláról azonnal eloldják a .csónakot s percek alatt máris a szélrózsa .minden irányából hajósok tartanak a hivó szó irányába, hogy a kereszt alatt vitor­lázó hajóra induljanak. A titokzatos vizivándor: templom, a vi­lág egyetlen úszó Isten-háza. ;Senki sem tudja, honnan jón, senki sem tudja, merre tart. A keresztes hajónak nin­csen kikötője, hajósait kolostorok mevelték, viselkedési© mla)tt ki fa votöt tiltva Modorból. A házban napirendiéin voilitiak a veszekedések és tegnap déiutiá/n is nagy veszekedés előzte meg a tragédiát. A férfi távozása után az elkeseredett asszony kézenfogta két kis gyermekét és kirohant ve­lük a halastóhoz. Egyik gyermeket a másik után dobta be a vízbe, majd mikor látta, hogy mindkettő elmerül, szinte eszét vesztve sikol­tozott segítségért, majd kétségbeesettem rohamt egyenesem a cisend- őrségne. A segditeégüll stebő járókelők kihúzták a két gyermeket a vízből, de alkkoir már egyikben sem volt élet. A gyermekeket a bírói bizottság jelenlétében ma bonooiliják föl. A még mimdiig őrjöingö asszonyt a bíróság fogházába szálli- toitrták. fedélzeti könyve a biblia, mentőöve pedig a szeretet erőtadó szava, mely a szószéken álló, aranykeretes pápaszemü tiszteletes ur szájából annyi jósággal bizalommal szól. A névnélküli hajó állítólag egy gazdag ha jó tulajdonos ajándé­ka — mindenütt ott van, ahol hivő lelkek akarnak a hétköznap szomorú robotja után egy-egy percre megpihenni, a falaira festett idézeteket s a hajósok életéből merített pél­dabeszédeket mindenki elolvashatja, kit jó­szándék vezet a fedélzetre. Bent, a templomnak berendezett legna­gyobb szobában ugyancsak a tengelyre .függesztett, pislákoló olajmécsesek vetik .fényüket a szentek sápadt arcára, de ami­kor a simára gyalult barna fapadokon imádkozó hívek a harmóniummal együtt éneklik Te deum laudamust, semmivel sem ünnepibb a meghitt együftlét, mintha akár a passaui dóm orgonájának ezernyi regisz­tere szólna, vagy akár a kölni egyház 160 méteres kupolája borulna a padsorok fölé. Széleskörű nyugdíjazások a pénzügyminisztériumban Prága, szeptember 10. Az Expres jelen­tépe szerint a pénzügyminisztériumban még ez évben nagyon széleskörű nyugdí­jazások történnek. Elsősorban azokat az osztályfőnököket és miniszteri tanácsosokat nyugdíjazzák, akik a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezték. A lap szerint egyes szabadságon levő osz­tályfőnökök már nem is térnek vissza hi­vatalukba. A lap sajnálkozását fejezi ki, hogy ezt az alkalmat nem használják ki arra, hogy valóban számos munkaalkalmat teremtsenek fiatalabbak számára, ameny- nyíben a nyugdíjaztatásoknál nagy szere­pet játszik a politikai protekció s a nyug­díjazottak helyére oly uj emberek kerül­nek, akiknek a pénzügyi szolgálatról iga­zán kezdetleges fogalmaik vannak. Úszó íemplom, amely maga megy a hí veihez Reverendás kapitány a brandenburgi vizeken • A hajókönyv: a biblia » Piaci jelentésekkel is ellátja a halászokat a hajó papja 4 A tóba fojtotta két gyermekét egy elkeseredett modort asszony

Next

/
Thumbnails
Contents