Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-30 / 198. (4047.) szám

Ü

Franco tábornoknak titkos Abd el Krímmel?

tervei vannak

Ha elvész a felkelés ügye Spanyolországban* függetlenftlk Marokkót a AfodelKmn mégis megszökött a száműzetésből ■ ■ Beszélgetés az emir egyik hívével

Ahd 0$ Ktim fam&im&h tőhirsdíszáíSásásí Ádschditfhen

Tanger, augusztus 29. (MTP.) A SpanyolMarokkóban nyugtalankodó benszülöttek között néhány nap előtt elterjedt a hir, hogy Abd el Krím Réuinion szigetéről, ahol száműzetésben élt, megszökött és partra szállt Északafriikában. A hírek szerint Abd él Krim csapatait szervezi, hogy folytathassa a szabadságharcot. Az európai lapokat is bejárta a szenzációs hir s annak ellenére, hogy a francia hatóságok erélyesen cáfolják, Spanyol-Marokkóban már olyanok is akadnak, akik személyesen látták itt vagy amott a vezért. Elhatároztam, hogy utána járok a dolognak, nagyon komoly helyen ugyanis azt hallottam, hogy valóban igaz Abd el Krim szökése és jelenleg egyik hívénél Adschdirben rejtőzködik az emir. Adsdhdir az emir rezidenciája és ha vallóban sikerült idáig eljutnia és itt elrejtőznie, akkor komoly baj van, mert innen nem lesz könnyű dolog kifüstölni, különösen ilyen zavaros időiében és félő, hogy ha dolgozni hagyják, maholnap fejünkre gyújtja itt £ szakai rikában a világot.

Az emir barátai és rokonai

között

Tetuanból indultam él. Tetuanból Adschdirig mintegy kétszáz kilométer az ut, ma azonban éppen olyan nehéz keresztül jutni rajta, mint 1925-ben, amikor még harcok dúltak ezen a vidéken.

Az egész partvidéket és az utakat erősen őrzik, minden európai ember gyanús és az autókat szigorúan ellenőrzik, mindéin kis zugát átkutatják a kocsinak, a legtöbb utast motozásnak is alávetik*

1925-ben Adschdir volt az emir főhadiszállása, innen irányította kabÜljaimak harcát. A kabilok, el kell ismerni, félelmes harcosoknak bizonyultak ebben a küzdelemben és Abd el Krim félelmes ellenfélnek.

Egy sokkal erősebb és remekül felszerelt spanyol és francia hadsereget tudott hosszú ideig sakkban tartani mindenre elszánt, de rosz- szul felszerelt s mint a harc likvidálása után kiderült, igen kis számú hadseregével.

A lakosság annak ellenére, hogy a felkelők oldalán volt, nem vett részt a harcokban. Ezt is az emir akarta Így, aki tisztában volt véle, hogy egyszerre nem tud leszámolni a nagyon hatalmas ellenféllel. Ezen a vidéken most megint szó esik róla, amint hogy az elmúlt tíz év alatt sem hallgatott róla a krónika, megmaradt legendás alaknak, megmaradt vezérnek. Különben is

sok barátja, sőt rokona él itt, akik bizony addig, amig az emir száműzetésben volt, nem maradtak tétlenül.

Rendkívül ravasz politikusok, csak az ismeri ki magát közöttük, akitől nincs mit tartaniok, vagy hosszabb ideje itt él és barátságukba fogadták. A spanyol kormányzóságnak például valószinüleg nincs tudomása airiól, hogy a spanyolok által elismert Álcáidé des Ortes a híres idegengyűlölő és forradalmár Raisbuli családjából való.

Raishuli kezdte meg tulajdonképpen a harcot, amit aztán Abd el Krim folytatott. A kabilok között a legnépszerűbb szabadsághős, akinek véres és szörnyű „hőstetteiről számos mese és ének tanúskodik.

Ezeket a dalokat sokat lehetett mostanában megint hallani. Álcáidé maga neutrálisán viselkedik, vagyis minden esetben Francának és megbízottjainak áll rendelkezésére, sőt katonatobor- zásban is részt vett — temészetesen vannak titkos jelszavak a fiatal kabilok között, akik beöltöznek a spanyol idegenlégió egyenruhájába, amit nem lenne jó meghallani a spanyol tiszteknek.

Worid-copyright by Mitropress.:

nek, — az egyik Menne smann fivér volt, aki a j Rif érdemeseit felfedezte — sok ezer frankjába került, mig kiszabadult a hegyi kabilok kezei közül.

A fehérekkel azonban fegyverek is jöttek az országba és a mi ellenállásunk is megerősödött.

Azelőtt ócska rossz flintáink voltak, ma azonban minden kabil házában találsz egy, sőt több jó fegyvert, Manlicher, Dreiser, Winchester- fegyverekkel vagyunk felszerelve. 1909-ben kezdődött az első harc, a mi időszámitásunk szerint 1287-ben.

A mi harcosaink 75 ezer főnyi hadsereggel állottak szemben és úgy elpáholták a spanyolokat, hogy azok hanyatt-homlok menekültek a hegyekből és egészen a tenger partig kergettük vissza őket.

Csakhogy nem készültünk el velük ilyen ’köny- nyen, újra és újra visszajöttek és lépésről lépésre vették el tőlünk a földeket. A nagy sivatag és a hegyek csak 1919-ben került a fehérek ellenőrzése alá, tíz évig tartott a harc.

Mit akar Abd el Krím?

— Jó, jó, de hát mit akar Abd el Krim? Mit akar és mit tud elérni, ha visszajön? És egészen őszintén, kinek van baszna abból, hogyha ő

I visszajön és felveszi a harcot?

Informátorom komor, titokzatos arcot vágott,; óvatosain körülnézett és egészen halkan folytat-, ta: — Gondold csak meg, mi történik akkor, hogyha Franco elveszti a játszmát? Aki annyira a rohamra van beállítva, mint ő, az nem csinálhat visszakozt, annak uj utat, külön utat kell valahol keresni.

Talán van egy terv, amely a mi törekvéseinkbe is belevág. Abd el Krim nem akart soha mást, mint Rif függetlenséget. Ha Franco vészit, akkor igyekezni fog önálló Marokkót létesíteni, fejedelemmel, aki egyenrangú lenne a szultánnal. És Abd el Krim családja legalább olyan előkelő, mint a Reschid család, ahonnan a szultán származik. Abd el Krim te- ’• | hát trompf lenne a felkelők oldalán, ha kéz- _ nél lenne,. ♦

a '

— Nem üres kombináció ez? Az emir aligha :- fogja magát üres eszközül kiszolgáltatni a tábornokoknak, vagy ha igen, akkor csak azért, z hogy azután velük is leszámoljon, ezt meg ők i- maguk is tudják.

Informátorom keleti bölcsességbe burkolózik, i- amiből megtudhatom, hogy sok mindent el akar b hallgatni előttiem..

:- Ha a bölcs ember nem tálál tevét, féltül a szu- :- marra, ha a szamár kidől kutyákkal is huzatja ít magiát, de azért a teve, szamár és kutya még nem szövetségesei. Abd el Krim tapasztalt ern- l- bér és okos ember. Ő tudja, hogy barátokra van >- szüksége és van sok barátja. Itt is, de Európá- k bán is. Kairóban, Irakban, Arábiában sok híve r- van az emirnek.

Az izlám nem halott és a félhold pengéje nem rozsdásodott még be.

— És honnan tudod, hogy francia, vagy más valaki a környezetéből kapcsolatot tart fenn Abd el Krímmel?

— Mert az emir már útban van felénk, sőt nem lehet tudni, nincs-e már körünkben, s biztos lehetsz, hogy akármit is mondanak a hiva- it talos jelentésiek, az emir ebben a pillanatban n nincs többé rabságban ... ő Y. BEN ASSAR.

Í936 augusztus 30, vasárnap,

„Heten, mini @

Irta: Zeietaki Mária

Külföldön találkoztam velőik, Olaszországban, Angliában, Ausztriában. De ebben az esetben a nemzetiség aránylag keveset határoz. Utcai-útfélen beléjük botlik az ember, elsősorban nyaralás közben.

Nr. 1-hez a nápolyi gyorson volt szerencsém. Pár röpke pillanatig abba a csalóka illúzióban ringattam magam, hogy sikerem lesz nála. (Bevallom, nem volt éppen kellemetlen perspektíva, mert a kupéajtón bekémklő csinos arc s a hozzátartozó igen épkézláb fiatalember, határozottan . vonzó jelenségnek számított.) De hajh, a kutató szemek kis habozás után tovasik- lottak felettem és az ablaknál ülő skarlátvörös körmöket és esőköpenyt viselő Miss-en állapodtak meg. Nr. 1 tudniillik egy kifogástalan, csupa „dernier eri“-ből álló női ruhatár — no és a hozzátartozó hölgy után kutatott. Olyan partnernőre volt ugyanis szüksége, akinek a toalettjei feltétlenül ráirányítják még annak a pár bosz- szantó lénynek a figyelmét is, akiknek az ő Adonisz-feje, vakító eleganciája, hogy hogy nem nem tűnt fel. A Miss-ről rövid, de szakavatott terepszemle után megállapította, hogy megfelelő „keret" lesz. Melléüilt és arany cigarettatárcáját átlag tiz percenként eléje rakosgatta, nehogy a kupé nyolc utasa közül egynek is elkerülje a figyelmét. Nápoly előtt pedig — miután a hölgy kijelentette, hogy kizárólag Patou és Molineux-modelleket visel — a szivét is a Miss, illetve a párisi divatkreátorok lába elé rakta.

Hölgyeim, divatkirálynő jelöltek, akik ha nem is Párisban, de csodákat művelő 'kis varrónőinél dolgoztatnak, ne szál asszák el Nr. 1-eit! Legjellegzetesebb ismertetőjele az, hogy — behunyl szemmel is rá lehet találni! De aki bírja a kábító illatokat, annak — ismétlem Hölgyeim — annak csak ajánlhatom. Csinos, remekül táncol Könnyedén. Hisz igaz, a feje, a szive, sőt legtöbbször a pénztárcája is elég üres. Viszom önöktől is csak azt kívánja, hogy — a kofferjük legyen tömve.

Nr. 2. az a bizonyos dinamikus fiatalember

S ha még hozzá történetesen amerikai is — százat teszek egy ellen — ezt suttogja néha, ma- gafeledten, csókolódzás közben, partnernője fü lébe: „Tempó! Tempó!"

Mindjárt első találkozásunk stílszerűen zajlót) le. A caprii „Hotel Quisisana" halijában ütlkö zött be'l-ém, teljes gőzzel persze. (Nr 2. mindi; | teljes gőzzel halad.) És öt percen belül — mia | latt én kicsit kábultam restauráltam a kisportol | férfimellel oly váratlan, durva kontaktusba ke rült orromat — lábaim elé rakta szivét. Meg hivott ebédre, ebéd után csónakázásra, este ki táncra és kilátásba helyezte, hogy caprii tartóz kodásom további tiz napjára ő gondoskodik maji programmról, „sűrített prog,ram‘‘-ról! Mert úgy mond, ő „a kor fia." Miután ezalatt testi-lell egyensúlyom eléggé helyreállt, megkérdezfeir hogy — a koron kívül — kinek a fia?

Éz kicsit kiábrándította. Tudniillik a bemutat kozást és — amint ez a délutáni csóoiaikázásni

Elszakadni a fezi szultántól

Adschdirban megint sokat suttognak, de bizonyosat nem lehet megtudni, egyik közeli ismerősömet kerestem fel, akiről tudom, hogy mindenről pontosan értesülve van, ami a kabilok között történik. Arra a kérdésre, hogy mi igaz az Abd el Krímről szóló hírekből, nem fellel, mosolyog, bizonytalan, tétova mozdulatokat tesz a kezével. Látom, hogy igy nem boldogu-1 lók vele. Elkezdünk politizálni. Megkérdem, hogy ma is az e a programja az emirnek, mint volt tíz év előtt?

— önállóság, feleli nagyon határozottan, elszakadni Feztől, leszámolni a szultánnal, aki saját birtokain kívül egyetlen talpalatnyi föld fölött sem rendelkezik többé Marokkóban. Tudod, hogy

a legújabb törvények szerint a szultán csak a lakosság, de nem a föld fölött uralkodik, ö az emberek ko ünyzója, mondja a ravasz törvény, de nem a területé.

kisült — az európai illemkódex összes többi szabályát ostoba, ósdi tradíción alapuló, felesleges Ldőpocsékolásnak tartotta. Ilyenformán ismeretségünk ugyancsak stílusosan, sőt drasztikusan rekordsebességgel szakadt félbe. A százhuszas! tempójú ifjú titánnak az agya ugyanis aránytalanul és sajnálatosan lassan mozgott. Együttíé- tünk tizenötödik percében, szóval még az első félidőben" egyszerűen „darling“-nak kezdett d- m-ezgetni. Elég heves dvakodás következett, melyet Nr. 2., alias Mr. XX-ik század, igy fejezett be:

— Menjen a pokolba!

— Akkor hát a viszontlátásra. Ott u-gyis találkozunk még majd... — feleltem, mert utóvégre még sem lehetett sablonnal válaszolni erre az eredeti istemhozzádra.

Hölgyeim! Neo-platinahaju spont'ladyk — vagy akik bármily más téren dicsekedhetnek rekordokkal — s akik persze mindenben a „neo“-t kedvelik és bírják a százhuszas tempót, tartsák jól nyitva a szemüket. Mert Nr. 2. „megy, fut, rohan, de meg nem áll, vissza sose néz...!

Nr. 3-al ugyanaznap délután ismerkedtem meg, amikor Kicsit lankadtan üldögéltem a Ti- benus-vilia romjai között. Ö is ott üldögélt, még lankadtabban. Olasz volt, Mario-nak hívták. Lehet, hogy a szerencsétlen Mari-us hadvezér utóda volt s azt képzelte, Karthágó romjai között van... — Igen-igen udvarképes véletlen folytán ismerkedtünk meg. Néztem borongó, de egyébként határozottan klasszikus homlokát, fájdalmas tekintetét, szépen metszett szája mellett azt a két kis ezernyi keserű csalódásról mesélő redőt és — megsajnáltam. (A részvét végzetesen szokott hatni a gyöngéd női szívre ...) Csak egy intés kellett és — máris megszámlálhatatlan sebből vérző szivének vonaglásaibam gyönyörködtem. Ijedten láttam, hogy megfelelő mennyiségű balzsammal én dehogyis rendelkezem. Hisz én azt hittem, hogy a modern Wex- ther csak aznap kelt hallóbbal és nem sejtettem, hogy badlábáná'l fogva hozta már a gólya is valószinüleg pénteken, 13-án ... És igy másfél órai keserves szamaritánuskodós után — én is csak azoknak a lelketlen nőknek a táborába léptem, akik „nem értették meg komplexumait, nem elégítették ki leikét, s uj sebet ütöttek szivén." (jria ugyan még volt rajta ép hely. . .)

Hölgyeim — és ezt a női szolidaritás diktálja nekem — óvakodjunk! Óvakodjunk, mert Wer- ther csakúgy, mint Chateubriand René-je, infi- ciálta korát. És Nr. 3., hosszabb távon, felitéttle- ienül inficiá'lja partnernőjét. Az ő szeme csak a felhők sötét szegélyét látja, füle a zenében csak a bánatos motívumokat hallja, az újságban legelőször a szerencsétlenségeket olvassa. Igazán nem tudom, akkor átragad-e rá a jókedv egy szikrája, ha a ,közkívánatra elhunyt gazdag nagybácsit kíséri ki utolsó útjára a zokogó, de tul- boldog rokonság?

Nr. 4. a művész. Amelyikbe én botlottam bele, az zongoraművész volt s történetesen magyar. Ennek is elég komplikált léiké volt, de nem kívánta a partnerétől, hogy azonnal és még hozzá hibátlanul fejtse is meg lelkének rejtélyeit. Nem volt egyoldalú: szerette a holdfényt, de a haboskávét is. Mindössze hellyel-közzel 1 — hisz ez a művészek legszentebb privilégiuma — roppant szórakozott volt. így például kétszer is csak úgy egész „mechanikusan", a karomon felejtette a kezét. Mikor figyelmeztettem, sebzett csodálkozással nézett rám. Ezenkivül — a pénztárcáját felejtette otthon, éppen mikor cukrászdába mentünk. A második ilyen alkalommal én néztem rá sebzett csodálkozással, mire az ő „szeizmográf érzékenységű müvészlelké- ben" az iránt támadtak kétségek, hogy hátha én is csak olyan anyagias lélek vagyok, mint a többiek. S amikor ez a kétség bizonyossággá érlelődött — a nyolc líra megkérésének drámai pillanatában — uj csalódással — no és két haboskávé árával — gazdagabban mondott búcsút nekem.

Hölgyeim, Nr. 4-et csak azoknak ajánlom, akik mecénási ambíciókkal és — mecénási pénztárcával rendelkeznek.

Nr. 5-el Innsbruckban találkoztam össze. „Fején 'kis krikett sapka volt és fürgén járt és könnyedén ...“ Pedig egy mázsánál föltétlenül többet nyomott, ami azonban egyáltalán nem gátolta meg abban, hogy pöttöm kis tíroli nadrágot ne viseljen. Szája pedig — márha történetesen, ritkán abbahagyta a handabandázó szónoklást — rendületlenül vigyorgott. Különben ez a vigyorgás is kiabált, ezt ordítozta a szembejövő félé: „Néz rám, ugy-e csoda stramm, talp- l ráesett fenegyerek vagyok! Igaz, vannak is ám sikereim s ha szerénységem nem tiltaná ...!“ És ( .szerénysége — bár minduntalan harsányan tiltakozott — a végén mégis sok nagyon sok enged- j ményt tett... S igy azután a „Tircler Hof" húsz-harminc főből álló közönsége három nap lefolyása alatt pontos képet nyert Nr. 5. testi- lelki kiválóságairól, Ítéletének csalhatatdanságáÍ

ról és páratlan minden téren egyformán tökéletes szaktudásáról.

— Csak az lep meg — jegyeztem meg egyik „monológja" után — hogy iá) m univerzális zsenit kielégít a mi sekélyes társaságunk!?

— No, no, maga talán túloz kicsit, de azért kedves, igazán jóleső az ilyen elismerés, — £e! lelte és jobban ragyogott, mint valaha.

Szóval sebezhetetlen volt. Saját butaságának, határtalan önhittségének páncélján nem hatolt át semmiféle szatíra.

— Aznap szinte zúgolódni kezdtem Isten rendelése ellen. Hát igazságos az, hogy a „lelki szegények", szóval a mennyek országának edismert rész'lcttulajdonosai, már itt a földön ilyen boldogok legyenek? Mert mi tesz boldoggá, relatíve boldoggá legalábbis, ha neun a saját tökéletességbe vetett sziklaszilárd Int?! Márpedig ez a meggyőződés csak a százszázalékos lelki szegényeknek, csak a Nr. 5. impozáns méretű butaságával felvértezetteknek jut osztályrészül.

Hölgyeim, 'azok, akiket alacsonyabb rendüséi- gü érzés kinor. és emmellett könnyen befolyásolható természetűek, asszimilálódásra hajlamos ’ természetűek ne szalasszák el Nr. 5. 'társaságát! (Mit beszélek!?) Nr. 6. társaságát nem lehet ■ elszalasztani, azt legfeljebb elkerülni — gyors meneküléssel!)

Nr. 6-al éppen a „gyors menekülés" után • akadtam össze, egy kis cukrászda sarkában.

Az igazság azonban az, hogy a Rif, az Atlasz és az oázisok népe soha nem hódolt be neki. Ma sem. Azt tudod, hogy még évtizedekkel ezelőtt két táborra szakadtak a törzsek, az egyik csoport a szultán híve, a másik pedig csak a sbe- rifet, az egyházfőt ismeri el, ugyanúgy, mint itt a Rifiben. S akikor azt is tudod, hogy éppen a franciák és spanyolok adtak jogot és lehetőséget arra, hogy elvegyék a szultán nevében földünket, sőt életünket. Te már valószinüleg nem emlékszel Maciéans nevű skót kalandorra, aki vagy egy emberöltővel ezelőtt megjelent közöttünk és

az angolok támogatásával kiharcolta Abd ul Aziz szultánnál, aki gyönge is vek, meg korrupt is, hogy az idegeneknek koncessziókat adjon.

Akkor özönlöttek el földünket a keresztények. Csakhogy akkoriban még nem ment a dolog olyan könnyen, nem lehetett velünk fél kézzel elbánni.

Régi harcok emlékei

— Ismered a hegyi kabilok harcának részleteit. S emlékezni fogsz még arra, hogy ezek a hegyi rablók sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalkozók százszor is meggondolták, mielőtt útnak indultak volna hegyeink felé. Egy mámét- * S