Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-28 / 196. (4045.) szám
1936 augusztus 28, péntek. A spanyol polgárháború legnagyobb ütközete A PMH munkatársa Irun ostrománál Az Irun előtti dombok körül véres harcokat vívnak a karlista csapatok a vörös milíciával ■ Páncélvonat az ütközetben ■ Mi történik egy semleges francia kikötőben ? St. Jean de Luz, augusztus 27. (MTP) Széles, gondozott országút vezet Béhobieig, ez az utolsó község a francia—spanyol határon. Ez még a béke világa, nyugodt tájék, gondozott házsorok, derűs rétek. Az első spanyol falu a határon Biriatou, ez már csak hat kilométernyire van Iruntól, ahol most a spanyol polgárháború legvéresebb ütközete folyik tankokkal, páncélautókkal, bombavető repülőgépekkel, lángszórókkal, egyszóval a szabályos háború valamennyi technikai segédeszközével. A jól aszfaltozott autóut, amin nem is olyan régen még előkelő túrakocsik robogtak, most már néhány nap óta francia oldalról is le van zárva. A határt nem lehet megközelíteni, maguk a francia határőrök is jól kiépített fedezékek mögül figyelik az eseményeket. A két nap óta elkeseredetten dúló harcok közben többször esett meg, hogy a fölkelők repülőgépei átkanyarodtak francia területre s az ilyenkor véletlenül rossz helyre tévedt bomba nem szokta megkérdezni, hogy ki az illetékes? Behobieben látni néhány gránáttölcsért, néhány szétroncsolt fát és sürgönyoszlopot, ezek az eltévedt spanyol bombák nyomai. Már napok előtt tudtuk, hogy a fölkelők nagy offenzivára készülnek Irun ellen, mert San Sebastiant erről az oldalról akarják körülzárni. A beavatottak szerint Irun előtt készül a polgárháború legnagyobb szabású mérkőzése. Ez a hir, úgy látszik, megfelel a valóságnak. Végignézünk egy ütközetet A francia határról már csak gyalok érkeztünk- el a spanyol falvakig. Biriatouból az ut Fontanabia faluba vezet, a kis község a Bidos- soa folyó partján fekszik, ez már, mint bejegyzésekkel ellátott térképünk mutatja, hadi terület, de a falu külső képén nem látszik a háború nyoma. A kis fehér házak sora békésen nyújtózik a napsütésben. Az egyetlen rendkívüli jel, amit konstatálhatunk, az, hogy az egész faluban nem látni férfit. Az asszonyok azonban a folyóparton állnak és fehérneműt mosnak, mint a legidillibb béke közepén. Ez a békés kép azonban csak látszat, a házak mögött homokzsákokkal megerősített fedezék húzódik, mert az ellenség bármelyik pillanatban megérkezhet. S aztán, ha erősen figyelünk, hallani lehet San Sebastian felől az ágyuk dörgését. Tudjuk, hogy a sansebastiani kikötő erődítményeit az Espana páncélos ágyúi bombázzák. Ezeknek az ágyuknak moraját halljuk a távolból. A falu mögött békés dombok lánca kezdődik, igyekszünk fölkapaszkodni az első magaslatra, ahonnan az egész tájat szemmel lehet tartani. Alattunk széles, lapályos völgy terül el, melynek sürü bozótjai mögül föltűnnek a kariisták vörös sapkái. Jól lehet látni, hogy a karlisták rohamra indulnak a dombokon rejtőző vörösök ellen. A vörös milíciát természetesen nem látjuk. A karlisták lépésről-lépésre mennek előre, meg lehet számolni, hogy három gépfegyver támogatja az előnyomulást. Egyszer csak az egyik domboldalon föltűnnek a milida tagjai. Bokrok mögül ugrálnak elő és rohannak visszafelé. Szemmelláthatóan a Biriatouba vezető országutat igyekeznek elérni. A karlisták most már gyors tempóban folytatják az előnyomulást. Hirtelen föltűnik, mintha a földből bujt volna elő, egy páncélvonat. Úgy látszik, az országút mögött húzódik a vasúti pályatest. A vonat bizonyára Irunból jött és heves gép- fegyvertüzzel fogadja a karlistákat. Sokan elesnek, a többiek pe'dig igyekeznek visszajutni a bozótfedezékek mögé. A páncélvonat oldalán nagy vörös betűk hirdetik: Fronté Popular. Egy falu közvetlen Irun előtt Délután értük el a vörös milicia első állomását Bidossoában. A faluban rengeteg rosszul öltözött, rosszul fölszerelt népfrontharcos gyűlt össze. Barrikádok állnak az országút torkában és a kisebb uccák is el vannak torlaszolva. Homokzsákok, deszkák, bútorok, matrácok közé beékelve egy-egy gépfegyver. A vörös gárdisták között nagy az izgalom, mert nagyobbará- nyu karlista támadást várnak. Egyelőre csak néhány őr van fegyverben, a többiek a barrikádok megerősítésével vannak elfoglalva, homokzsákokat hordanak a fedezékekbe. Keressük a csoport vezetőjét. Végre egy ötven év körüli, őszbajuszu férfihez vezetnek, ő maga is azzal van elfoglalva, hogy homokzsákokat hord a barrikádokra. Nem valami barátságosan fogad bennünket. — Nem látványosság ez, tessék sürgősen elhagyni a falut, mert a harcok bármelyik pillanatban megkezdődhetnek .. ♦ Nincs semmi különös mondanivalóm, ha bejutnak az urak Irunba, megmondhatják, hogy ez a falu nem fog a karlisták kezére kerülni, innen mi élve nem megyünk tovább. Még ha fejünkre gyújtják a falut, akkor sem. S ezzel már vállára is kapja az egyik homokIRUN OSTROMÁHOZ zsákot és faképnél hagy bennünket. Tanakodunk, hogy megkiséreljük-e az utat tovább. Végre is információkat kapunk, hogy az egész Irun felé vezető útvonal meg van szállva és heves harcok dúlnak. A várost teljesen lehetetlen megközeliteni. s ha nem akarunk belekerülni a tüzvonalba, jó lesz mielőbb visszamenni arra, amerről jöttünk. A St. Jean de Luz-i kikötőben Késő este érkeztünk vissza St. Jean de Luzba. A városban leírhatatlan izgalom uralkodik. Már mindenki tudja, hogy megindult a nagy offenziva. A kikötőben mindenki talpon van, úgy látszik, menekültek is érkeztek az ostromlott városból. Három iruni halász áll az egyik izgatottan gesztikuláló csoport közepén. Ezek állítólag békésen halásztak s amikor vissza akartak térni a kikötőbe, az Espana bombái fogadták őket. Csak nagynehezen tudtak bejutni a St. Jean de Luz-i kikötőbe, de — mint később kiderül — nem akarnak itt maradni, mert ők is a vörös milicia úgynevezett élelmezési truppjához tartoznak. Rengeteg halat fogtak és erre a szállítmányra most nagy szüksége van a város élelmezéséről gondoskodó bizottságnak. Most azon folyik a tanácskozás, hogyan lehetne az éj leple alatt mégis bejutni a halszál- litmánnyal az iruni kikötőbe. A kikötőt az Espana reflektorai megvilágítják s ha csak mozdul valami, már zugnak is a gyilkos lövedékek. St. Jean de Luz kikötőjében horgonyoz egy német teherszállító gőzös is, Brémából jött. A vörösökhöz huzó kikötőlakosság szúrós szemekkel nézi a hajó farán lebegő horogkeresztes zászlót. A német hajóval kapcsolatban a legfantasztikusabb meséket hallani a kikötőben. A német hajó állítólag rádiókapcsolatot tart fönn az Espanával és ha a vörös milicia élelmiszercsónakjai elhagyják a kikötőt, hogy Irunba próbáljanak bejutni, a német hajóról azonnal figyelmeztetik az Espar.át, hogy csónak van útban Irun felé. A népfront tagjai már interveniáltak is a francia kikötőhatóságoknál, hogy azonnal szólítsák föl távozásra a német hajót. Persze a francia hatóságok csak a fejüket bólogatták és kijelentették, hogy az esetet először alaposan meg kell vizsgálni. Ez az izgalom is elmúlik s egyelőre csönd borul a kikötőre. H. C. Beteghez csalták és orvul meggyilkolták a kistati plébánost Nyíregyháza, augusztus 27. Mára virradó éj-1 jel két ismeretlen ember bezörgetett a kistati i plébánián s a lelkészt beteghez hívta. Gruber Sándor lelkész gyanútlanul fölkelt s elindult a megjelölt helyre. Mivel reggelre sem tért vissza, keresni kezdték. A Tisza partján férfiruhát és papi sapkát talált a csendőrség. Az a föltevés, hogy az ismeretlen férfiak kicsalták a lelkészt, pénzét elvették, megölték és a Tiszába dobták holttestét. A tiszai halászok a déli órákban megtalálták a meggyilkolt Gruber Sándor lelkész holttestét. A meggyilkolt pap nyakszirtjén két borzalmas seb tátong, amelyet a gyilkosok baltával mértek az áldozatra. A rablógyilkosok áldozatukat ki is fosztották, amennyiben aranyóráját és tiszti óraláncát elvitték. A lelkész ruhája és inge erősen össze volt szaggatva, amiből arra következtetnek, hogy az áldozat és támadói között elkeseredett élet-halál- harc volt. A szociéldeitHÉiatáSs támadják tiranaiért, mar! felleli a maiprakkai szemben... Harci akarják e srciarni a k:s£b^sési ka le'á.vmm fosaivá! irarcatar „eSéaavá: olt a KB társasági e n sk i©ama u nge3iiyiia&oz8ssnaii‘> 1 Prága, augusztus 27. A szociáldemokrata Prá- vo Liduban Klein György ,,A szlovák nacionalisták és a magyarok követelései" cim alatt hosszabb cikket közöl Granatier ismert megnyilatkozása kapcsán. Klein érdekesnek találja, hogy Granatier cikkét egy képes lap kereteibe szorította, mely lap politikai szerkesztősége agrár, szlovák néppárti és nemzeti párti tagokból áll. — Eddig nem világos, — írja Klein — hogy Granatier miért hozta nyilvánosságra ezt a cikket és milyen célt követett akkor, amikor elébe vágott a köztársasági elnök megnyilatkozásának, aki bizonyára jóakarattal fog nyilatkozni szlo- venszkói utazása során. Eddig nem világos a cikk háttere sem és az sem, hogy ki biztatta fel Granatiert, hogy ezt a cikket megírja. Rendkívül érdekes dolog: a szlovák nacionalista szervezet vezértitkára, mely szervezet tizennyolc éve harcol a magyar kisebbség számára tett minden engedmény ellen, egyszerre hatékony bánatot érez, bünbánatot tart és — nem az aktivista magyarok, hanem — az ellenzéki magyarok szószólójául tolja föl magát. A Slovenská Liga egyre-másra tiltakozott, amikor a köztársaság magyar iskolákat épített Szlovenszkón. A Slovenská Liga ugyan-, ennek a Granaüemek a vezetése alatt szemcikk a továbbiakban fölsorolja a többi magyar kisebbségi „vívmányt", majd igy folytatja: — Ezzel- ‘kapcsolatban meg kell emlékezni arról is, hogy a magyar kulturális autonómia megadása a magyar aktivisták dezavuálását jelentené. — Miként tekintenek Granatier cikkére a magyarok? Indokolt bizalmatlansággal fogadják. Teljesen helyes. Granatier tizennyolc éven át nem tudta megtalálni a helyes viszonyt a magyar követelésekhez és egyszerre védelmezőként lép fel s azokat akarja kioktatni, akik vele szemben és társaival szemben nagy fáradtsággal voltak kénytelenek kiharcolni azt, amit a magyarok megkaptak. A szlovenszkói magyarokat kollektívámnak tekinteni éppen olyan hiba volna, mint hogyha Csehországban az emberek nem akarnák látni a németek és csehek közti különbséget. Miként az északcsehországi németek között is van olyan, aki nem lelkesedik a hitlerizmus eszméjéért, úgy a szlovenszkói magyarok között sincs egységes vélemény a revizionizmus kérdésében. Granatier ur ugyanúgy, mint az agrár Venkov-beli újságírók a kollektivum komplexumában szenved — fejezi be cikkét Klein György. & moszkvai pör prágai vonatkozásai Prága, augusztus 27. A Vecerni Ceské Slovo jelenti, hogy a moszkvai pör alkalmával a tegnapelőtt kivégzett Olberg súlyosan terhelő vallomást tett Vladimír Tukalevsky, a prágai szláv könyvtár tisztviselője ellen, akit a német Ge- stappo ügynökének bélyegzett. A lap megállapítása szerint a szláv könyvtárban tényleg tudományos munkásságot fejt ki Tukalevsky nevű, aki azonban saját bevallása szerint csak hivatalos minőségben érintkezett Olberggel és nem tudott annak politikai tevékenységéről. A moszkvai pör legelején a rádióban értesült arról, hogy Olberg őt a Gestappo ügynökének nevezte és azonnal táviratozott a moszkvai bíróságnak, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Tu- kalevskyt az ügy teljés kivizsgálásáig soronki- vüli szabadságra küldték. — Oibergről most kitutódott, hogy Prágában nagy nyomorban élt és annak idején hamis honduraszi útlevéllel és kikölcsönzött pénzzel utazott Moszkvába Prágában felesége és gyermeke is volt. behelyezkedett magyarjaink kulturális követeléseivel: el is érte, hogy magyar műkedvelő társaságok nem rendezhetnek előadásokat. És most hirtelen ilyen változás! Mi rejlik e mögött? Talán Granatier a fiatal szlovák násztupisták politikai vonalán akar haladni, akik egy év előtt Szlovenszkó őslakos frontjának a tervével jöttek? Avagy talán a szlovenszkói autonomista front belső megerősítését tartja szemmel s a magyar au- tonomistákat is meg akarja* nyerni ennek, s ezért tesz nekik messzeható engedményeket? E kérdések egyelőre válasz nélkül maradnak. — Egyet azonban meg kell mondani: A csehszlovák köztársaság a nemzeti kisebbségekkel soha nem bánt keményen és soha nem utasította el jogos kérelmeiket. Ami a szlovenszkói magyarokat illeti: helyes eljárást választottunk. Megadtuk nekik azt, amire a békeszerződések köteleznek. Nem tagadjuk meg a magyaroktól, hogy nemzeti kisebbség lehessenek és hogy e- szerint közöttünk éljenek. Számos hangot hallottunk a múltban a magyar ellenzéki táborból. Csehszlovákiában élő elfogulatlan magyar elismerte, hogy a magyar kisebbségnek jobb a sora, szociális és gazdasági tekintetben, mint túl a Dunán élő testvéreié. Ahol megvan a magyar minősített kisebbségi, ott iskolákat állitattunk. — (Csecs, Makxanc, Emy stb. — szerk.) A A sz^vák níp’iéS kottán ibaiepése kér ül Prága, augusztus 27. Sidor szlovák néppárti képviselő a Slovák vezető helyén foglalkozik a néppárt kormánybalépése kérdésével Sidor képviselő ugyan nem foglal hatáiozott állást a kormánybalépés mellett, azonban nem is ellenzi azt annyira, mint régebbi cikkeiben tette. Köszönettel veszi tudomásul, hogy pártja kormánybalépését a szocialista pártok nem ellenzik, ameny- nyiben a néppárt nem támaszt teljesíthetetlen, hanem csakis az állam javát szolgáló követeléseket. Sidor képviselő azzal válaszol, hogy a pittsburgi Szerződés szerinti szlovenszkói autonómia az állam érdekében való és hogy annak szelleme diktálta a párt kormánybalépésének feltételeit. Sidor képviselő kifogásolja, hogy a szlovák néppárt pontos tervére a kormánynak nincs saját önálló terve. A kormány egyszerűen azt gondolja, hogy a miniszteri karosszékekkel megoldható a szlovenszkói probléma. A szlovák néppárt a programra s megvalósítására helyezi a hangsúlyt, a kormány pedig arra a jelszóra, hogy „megegyeztünk, hogy meg fogunk egyezni." A Lidové Noviny igazat ad Si- dornak abban, hogy miniszteri székek adományozásával még semmiféle problémát sem oldottak meg, (ezt jó leszögezni a német kereszté oyczo- cialista párt kormánybasistésével kapcsolatban. A szerk.) De aztv bizonyára Sidor sem várta, hogy a miniszterelnök kormánytöbbségbe hívja pártját az akciós program bemu a.ása nélkül, melynek megvalósítását kívánja. Az a fontos, hogy a szlovák néppárt többet goi'-, doljon arra, hogy mi célból követeli az autonómiát és nem arra az alakiságra, hogy az autonómiát a mai meglevő alkotmány- törvény keretében, vagy az alkotmány törvény megváltoztatásával sikerül-e ciérni. Nincs értelme elvi vitákba bocsátkozni az alkotmánytörvény reviziójára vonatkozó kérdésekben és ezt előbb-utóbb Sidor is át fogja látni —- fejezi be észrevételeit a Li- dové Noviny. 5
