Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-02 / 175. (4024.) szám
1936 augusztus 2, vasárnap. *pi&<ím-AW£ar-hiklar 17 Coubertin báró emlékiratai H világháború sem tudta a világot összefogó olimpiai gondolatot Visszautasítják a németek kizárására vonatkozó inditványt ■ ■ Világközpont a semleges országban ■■ Az antverpeni olimpia tanulságai m Töretlen erővel az olimpiai zászló végső diadala leié ™ (Hatodik közlemény.) World Copyright by Mitropres. Semmi sem tette annyira próbára a modern olimpia intézményét, mint a világháború. A katasztrófa, amely a világra zudult, sok intézményt szakított szét. Tudósok és szellemi munkások szövetségei oszlottak föl, a tagok egymást sértegették és kijelentették, hogy sohasem fognak többé együtt dolgozni. Az olimpiai szervezet azonban megmaradt, megelégedett azzal, hogy szüneteltette az ösz- szejöveteleket, amig a pusztító vihar átvonul. A németek kizárásának kérdése Két probléma merült föl rögtön a hadüzenetek után. Egyik sem nekem jutott észembe, de rám akarták erőszakolni azok megoldását. Elsősorban arról volt szó, hogy a hatodik olimpiát, amelyet 1916-ban Berlinben kellett volna megtartani, más országba helyezzük át. Miért? Az ok nagyon egyértelmű volt. Ha valamely olimpiát nem tartják meg, akkor is megtartja számát. A németek, akik rövid háborúra és biztos győzelemre számítottak, nem javasolták,# hogy szabadítsuk meg őket az olimpiai megbízatástól. Tehát a kérdést nem Németország vetette föl. Én a magam részéről erélyesen tiltakoztam a fölvetett terv ellen és nem voltam hajlandó az ügybe beleavatkozni, mert láttam a veszélyt, amely végleges szakadékot támasztott volna az olimpiai szövetségben. Az angol közvélemény a háború első idejében nem tett tanúságot a mértéktartó kiegyenlítődés szelleméről és a német nemzetiségű tagok kizárását követelte bizonyos akadémiai és tudományos egyesületekből, Th. A. Cook vetette föl a kizárási inditványt a nemzetközi olimpiai bizottságbaji, amelyet francia és belga kollégáimmal együtt elutasítottunk, Th, A, Cook erre kilépett a bizottságból. rendben volt a meghatározott órára, A háború azonban sokban megváltoztatta a terveket. Túlsók sportágat vettek föl a programba, a játékok Így tulhosszu ideig tartottak volna és igen sok költséggel jártak volna. Ezért az 1914. évi kongresszus terveit alaposan meg kellett változtatni. A németek távolmaradása A németek nem vettek részt az antverpeni olimpián. Saját elhatározásukból maradtak távol, mert mindössze húsz hónap telt el azóta, hogy az utolsó német katona elhagyta Antverpeni. A magam részéről nem tartottam lehetetlennek a németek részvételét, de megértettem a mások fölfogását. Semmiesetre sem tudtam megérteni azonban, hogy négy évvel később, 1924-ben nem kísérelték meg a németek meghívását a nyolcadik olimpiára. Ez részben pedagógiai, de még inkább politikai hiba volt, ami alig menthető, mert ügyetlen és fölöslegesen sértő volt. „Katonai olimpiau 1919-ben szövetségközi játékokat, úgynevezett „katonai olimpiát'* rendeztek Párisiéin azoknak a fiatal harcosoknak részvételével, kik a háború után még Franciaországban időztek. A játékok eredménye megmutatta, hogy az izomerő és a' sportszellem semmit sem szenvedett a háborúban. Töretlen irányban 1920 augusztus 14-én nyitották meg a hetedik olimpiát Antverpenben a belga király és királyné, a brabanti herceg, Károly herceg és Mária- Jczé hercegnő jelenlétében fényes ünnepség keretében- A város föl volt díszítve és az uccákat az olimpiai zászlók tarkították. Olyan nemzetiségek jelentek meg, amelyek még sohasem vettek részt olimpiai játékokon: hinduk, délafrikaiak, brazíliaiak és először jelentek meg a fölszabadított nemzetek: Lengyelország, Írország stb. csapatai. Ekkor indult meg újra a nemzetközi olimpiai szövetség termékeny munkája, amelyet a világháború félbeszakított, de eredményeit tönkretenni nem tudta. Egyre nagyobb méretekben, egyre több résztvevővel és sportágban rendeztük meg az azóta lezajló olimpiai játékokat: 1924-ben Pá- risban, 1928-ban Amszterdamban — amelyen már a németek is részt vettek — és 1932-ben Los-Angelesben. A most kezdődő tizenegyedik olimpia, amelyet Berlinben tartunk meg, ismét erős politikai feszültség idejében mutatja, hogy a nemzetek ösz- szetartásának és kibékülésének pozitív iránya a testi és szellemi nemes vetélkedésben van. Utolsó edzések m dökevitzi tréninépályán A magyar „József-trió" a pályán ■ Torrance, Zaitz, Jaervinnen és az uj csillagok előtérben A svájci központ Ekkor merült föl a szükségessége annak, hogy a nemzetközi bizottságnak állandó székhelye legyen. Mindeddig azt hitték, hogy Páris a székhely, mert legnagyobbrészt ott laktam. Kezdettől fogva az volt a terv, hogy a nemzetközi bizottság székhelye minden négy évben változzék és abba az országba tétessék, amelyben a legközelebbi olimpiai játékok lefolynak. A háborúban vetettem föl a tervet, hogy a bizottság állandó székhelyét Svájcba tegyük, e tervet azonban kollégáim kezdetben nem fogadták barátságosan. Mégis sikerült elérni, hogy 1915 április 15-én a lausannei városháza üléstermében aláírtuk az okmányt, amely szerint az olimpiai világmozgalom központi intézősé- ge Lausanneban székel. A múlt évben ünnepelték Svájcban az esemény huszadik évfordulóját. Néhápy héttel előbb, 1915 március 18-án a sanfranciskói kiállításon amerikai szokás szerint „külön napot“ rendeztek az olimpiai mozgalom és a nemzetközi bizottság ünneplésére. E napon az olimpiai zászló lengett a nagy díszudvarban és a nemzetközi összetartásról tartottak beszédeket a kiállítás vezetői. Az Újvilágban nagy visszhangja volt ennek az ünnepségnek. Az olimpiai zászló A zászló, amelyről éppen szó volt, 1914 tavaszán lobogott először Párisban, az olimpiai szövetség megalakításának húszéves jubileuma alkalmából .Az olimpiai zászló fehér mezőn öt karikát ábrázol kék, sárga, fekete, zöld és piros színekben. Ez öt színben egyesülnek a világ valamennyi népének nemzeti színei, az öt karika pedig az olimpiai szövetségben egyesülő öt világrészt szimbolizálja. A Párisban tartott ünnepség tizennégy napig tartott. Utoljára a Polignac márki által létesített testgyakorló iskola ünnepélyes leleplezése ment végbe Rheimsban, egy nappal a tragikus esemény előtt, amikor az osztrák-magyar trónörököspár a szerajevói merénylet áldozata lett. Az antverpeni olimpia t920-ban 1920-ban Antverpenben tartottuk meg a há- boruutáni első, hetedik olimpiát. Baillet-Latour gróf tizenöt hónap alatt emberfölötti munkával vitte véghez az előkészületeket és minden teljes Berlin, augusztus 1. Csütörtökön délelőtt megjelentek az első magyar versenyzők az olimpiai falu gyakorlópályáján. Korán reggel érkeztek, fáradtak voltak a hosszú utazástól, a délelőtt derekatáján mégis fölt apás zfcodtak és kimentek a pályára, körülnézni. Három József jelent meg először egy csoportban: Darányi József, Kovács József és Sir József. Teljes üzemben találták a gyakorlópályát: ötven. vagy hatvan atléta dolgozott, futott, ugrált, dobált körülöttük, közülük a legkisebb is nemzetközi sztár, világhírű sportember. Amikor az ember megpróbálja figyelni őket, tájékozódni igyekszik, hogy ki mit tud, amerikaiak, kanadaiak, finnek és olaszok milyen formában vannak: alig tudja, hova nézzen, hol az érdemesebb látnivaló. Kovács József, a magyarok első számú olimpiai reménysége- számára ez nem volt probléma: legelső pillantásával felfedezte és felismerte az atléták színes csoportjában legerősebb ellenfelét, az amerikai Hardin-t. A felismerés egyébként nem Le volt túlságosan nehéz. Kandin éppen futott az alacsony gátak fölött, olyan, könnyedén és simán suhant előre, ahogy talán senki más sem mozog a világon. Kovács szakértő szeme ezer közül is kiválasztotta volna a nagy Glen-t. Amint az amerikai leállt egy kicsit, Kovács már ott is volt mellette és mosolyogva mutatkoztak be egymásnak. Hardin sokat hallott már Kovácsról, 52.9 mp-es idejéről, amelyet komoly ellenfél nélkül ért el, érdeklődve nézte meg a magyar gátfutót mindem oldalról. Meg is hívta nyomban, hogy fusson vele három-négy gátat, Kovács azonban elhárította magától a megtiszteltetést. Egyelőre még fáradt, majd délután lejön és megpróbálja. Délután öt órára némi bemelegítő mozgást terveztek a vezetők az atléták számára, de nem lett belőle semmi. Fáradtak a fiuk, a kiadós ebéd után mélyen elaludtak, majd csak pénteken kezdik meg a munkát. SULYDOBASBAN NAGY A KONKURRENCIA Az egyetlen kivétel Darányi József volt, aki atlétadresszbe öltözött és jódarabig dobálta a sulygolyót. Elég jól ment a dolog, állandóan 15 és félméter körül dobált, de reméli, hogy ha kipiheni magát, megközelíti a 16 métert is. Ha minden jól megy, még a döntőbe is bekerülhet, ámbár az itteni tréningélet nem sok jóval biztat-. Nagyon nagy a konkurrencia, jó sulydobókban egyáltalán nincs hiány. Itt van mindenekelőtt az amerikai Torrance, 146 kilós,, hatalmas alakja az érdeklődés középpontjában áll. Könnyedén, az ujjai között tartja a sulygolyót és minden erőlködés nélkül dobja ki, de valahogyan nem úgy, mint még nemrégen. Nem mennek a 17 méteres dobások, mintha túlságosan sok zsír rakódott volna az izomrostokra, Torrance erőlködik, vastag bikanyakán pattanásig feszülnek az erek és hiába, a legnagyobb dobása csak 15 és félméter körül van. A világrekorder szeme szögletében már ott a megriadt kifejezés, az öregedő sztárok rémülete: jaj Istenem, jön egy fiatal, aki messzebbre löki a vasgolyót, mint én. Fiatal bolygókban nincs is hiány. Ott van mindenekelőtt, a második amerikai, Diimitri Zaitz. Torrance mellett egész vékony legénynek látszik, nem dobbant nagyot, nem ver akkora porfelhőt, mint ő, de egyelőre: nagyobbakat dobál. Minden dobása. 16 méteren felül ér földet, a legjobb 16 és félméter körül van. És azután feltűnik egy félig-meddig ismeretlen legény, alig busz esztendős, hosszú, sovány, inasfiu. Viiding-nek hívják, nemzetiségére nézve észt, játszi könnyedséggel dobálja a 16 métereket. F,gyik dobása 16 méter 30 centiméterre sikerül. Torrance odasétál hozzá, bólint, 'hogy jól vau, boy, látom, te is tudsz, azzal még egyszer felveszi. a sulygolyót. Roppant teste nekilendül, egész szörnyű izomerejét beleadja- a dobásba, repül a sulygolyó, de az amerikai nem tudja tuldobni fiatal riválisát. Bizonytalan szám lesz az olimpiai sulydobás. JXRVINNEN MÉG MINDIG TUD A gerelyvetők csoportjában még mindig a vi- lágrekorder Járvinnen-nek jár ki a megkülönböztetett figyelem. Ötöt. dob egymásután, kezéből mint a rakéta, süvítve száll ki a gerely, mindig közel jár a 70 méterhez, legnagyobb dobása azonban mégis csak 69 méter 86 centiméter. Honfitársa, Nikkanen következik utána, a fiatalember is nagyon tud, utolsó, hatalmas lendületű dobása 70 méter és 17 centiméterre' viszi a gerelyt. Jár- vinnen mosolyog, északi merevséggel gratulál fiatal versenytársának, azután szép kényelmesen kezébe veszi a gerelyt, nekifut, klasszikusan kidolgozott izmai megdiuzzadnak a barna bőr alatt. Az acélhegyü dárda süvöltve száll a zöld gyep fölött, a világrekorder ezúttal komolyan dobott. Valamennyien szaladunk az acélszalagért, lemérjük a dobást: 71 méter 86 centiméter. A „letört1* Járvinnen-t még mindig nehezen fogják megverni, ennyit senki sem tud a nagy nemzetközi társaságban. A magasugró lécnél a finn Kotkas, még a fe- ketebőrü amerikai versenyzők játszanak a kétméteres magassággal. A finn ugrónak van legnagyobb sikere, mert pihenés közben egy való- szin-üleg érdekfeszitő regényt olvas. Az ugrók egyébként egyhangúlag panaszkodnak a dobbantóhelyre, a kétméteres magassággal is alig birnak ezen a. laza. talajon. Nekünk, nézőknek ennyi is elég, tovább megyünk a futópályára, ahol ugyancsak bőven akad látnivaló. Az amerikai sprinterek nincsenek itt, helyettük McPhee, a kanadai sprinter repül a salakon, mint a villám. Mozgása, villámgyors startja talán még tetszetősebb, mint az amerikai Owens-é, az amerikai négereknek nem lesz könnyű dolguk vele. Hardin most már g'átak nélkül fut 400 métert, csak egész könnyedén, erőlködés nélkül, alig megy valamivel 50 mp-en felül. Jó, hogy Kovács nem látja, a gyorsasága, számára nem éppen megnyugtató. Több örömünk van a másik két amerikai 400-as gátfutóban; mind a kettő elég bizonytalanul megy, a gátak előtt apróznak. Őket megverheti Kovács. Népes atlétacsoport figyeli a középtávfutókat. Elsőnek az ujzélandi Love’ock indul neki a pályának és fut egymásután három egyperces kört. A negyedik előtt leáll és csöndes lépésben megy tovább, nem fújtat, nem liheg, a fáradtságnak egyetlen jele sem látszik rajta, de azért nem tudjuk, ilyen szörnyű tempó után hogy bírná a negyedik kört. Venzke, majd Cunningham következik, a- két amerikai, úgy dolgozik mind a kettő, mint két hatalmas, túlfűtött motor. Szabó Miklósnak bizony nagyon össze kell szednie magát, ha a világnagyságok között csak szerény szerepet is akar játszani. A japánokat egyelőre nem látni sehol; külön treníroznak, az atlétáik is elbújnak a nagy tömeg elől. Annyi bizonyos, hogy ők is nagyon tudnak, még csak most kezdünk rájönni arra, milyen elkeseredett, kemény küzdelmek lesznek itt minden atlétikai versenyszám döntőjében. F. F. OLIMPIAI AVATÓÜNNEPÉLY A BERLINI PERGAMONOLTÁRNÁL. A XI. olimpiai játékok vendégei tiszteletére dr. Frick miniszter a berlini perganionmuzeumban díszes ünnepséget rendezett, amelynek, során eredeti görög táncokat mutattak be.
