Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-26 / 194. (4043.) szám
1936 augusztus 26, szerda. 'VitAüAi 1 v\A&VARH1RLAP 5 Hírek I 26 Augusztus f% V Szerda fliilsawitii liléi Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik lapunkat házhoz való kézbesítéssel kapják, hogy az előfizetési dijat kizárólag kiadóhivatalunk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak. Hodla miniszterelnök Szíovenszkóra utazik Prága, augusztus 25. Kormánypárti körökből szerzett értesüléseink szerint a minisztertanács szeptember 10-ike körül tartja a nyári szünet után első ülését. Ennek tárgysorozatán előreláthatólag adminisztratív ügyek szerepelnek. A miniszterelnök az északcsehországi hadgyakorlatokról ma visszatért Prágába, de csak rövid ideig marad a fővárosban, majd Szíovenszkóra utazik s ott néhány ünnepségen vesz részt. — HOLOTA JÁNOS, ÉRSEKÚJVÁR POLGÁRMESTERE VISSZATÉRT SZABADSAGÁRÓL. Tudósítónk jelenti: Dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő, Érsekújvár polgármestere, befejezte nyári szabadságát és újra átvette a városi hivatal vezetését. — BÁRDOS ARTÚR KORMÁNYFÖTANÁ- CSOS. Budapesti gzieirlkeszfőségünik 'tieileif-ottom jelenti: Bárdos Amturit a kormány zó kormá.ny- fötuniáiosósi címmel tüntette ki a magyar szim- müvészet körül szerzett érdemei eilisirneréséiih — MEGHALT Dr. TANDLICH KÁROLY BESZTERCEBÁNYAI ÜGYVÉD. Besztercebányai! tudósítónk jelenti: Dr. Ta-ndlidh Károly besztercebányai ügyvéd 56 éves koráiban, bosz- ezas betegség után vasárnap este elhunyt. A prejgiboildoguílt isment krlminailieta volt. A régi Felsömtagyarország legismiemteibb ügyvédje volt s a régi ügyvédi mentalitás alapján szivvet délekkel beleélte magát védence perébe. Dr. Tandlioh Károlyt a jogászi kar a legkorreik- tabb mederben folytatott ügyviteléért min- denlkar nagyraibecsülte. A megboldogult ügyvéd dr. Tyro'ler Emii ügyvéddel közösein vezette irodáját s annak jóbire messze földlön ismert - volt. Az ügyvédi irodát a szeniiorfőnölk e-lhuny- távaii dr. TyroHar vezeti tovább. Dr. Tandlioh Károly évtizedeken át volt az iznealüta hitköz- ség elnöke, Besztercebánya városi képviselŐ- teetüieti tagja, a volt Zótyomvármegye tiszte- jieitbeli ügyésze és S'ok egyesület, vaiiamiinit vállalat ügyésze. Tevélkeny részt vett a társadalmi életben s jóitékonykodásáról híres volt. Temetése kedden délután mient végbe nagy részvét mellett. — A MISOREI MAHARADZSA BUDAPESTRE ÉRKEZETT. Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti: A műsoréi maharadzsa ma reggel Budapestre érkezett. A maharadzsa közvetlen környezetével a Duna- palotáiban, harminchárom főből álló kísérete pedig a Hungária szállóban szállott meg. — FELOSZLATTÁK A BÉCSI MAGYAR EMIGRÁNSOK EGYESÜLETÉT. Bécsiből jelentik: Az osztrák főváros rendőrigazgatósága azonnali hatállyal föloszlatta a bécsi magyar emigránsók egyesületét. — CSÜTÖRTÖKÖN TEMETIK EL POZSONYBAN GELLÉRT JENŐT. Ujtátrafü- redről jelentik: Mint már röviden jelentettük, a Tátrában elhunyt Gellert Jenő lapszerkesztő Az elhunyt hamvaid Pozsonyba szállítják és temetése ott lesz csütörtökön, augusztus 27-én. Gelért Jenőben a szlovenszkói magyar újságírás egyik legagilisabb és legszimpatikusabb tagját vesztette el. Évek hosszú során át több lap belső és kü/lső munkatársa volt, sökat dolgozott, nobilis írásaival megnyerte a közönség tetszését és riportjai, valamint interjúi feltűnést keltettek a magyar olvasók köréiben. Mint ember is olyan volt, .mint írásai, mindig nobilis, tartózkodó és jó kollega, aki segített, ha tudott és ha szükség volt rá. Hoszu ideig betegeskedett, tüdejét halálos kór támadta meg és Gélért tudta, hogy számára nincs segítség. Ennek ellenére derűs, harmonikus ember volt, szeretettel űzte az újságírás mesterségét és rövidebb megszakításokkal húsz éven át Pozsonyban működött, ahol a régi Magyar Újságnál és a Híradónál dolgozott. Prágai tartózkodása alatt a Prágai Magyar Hírlap bél- munkatársa volt, kassai szerkesztője is volt lapunknak, majd hatalmas akvizíciós munkával sok hívet szerzett a szlovenszkói magyarság központi orgánumának és igy a kisebbségi életben elismerésre méltó szerepet játszott. Január óta nagy- betegen feküdt a Tátrában. Mindössze 45 éves volt, de annyit dolgozott, mint más ember egy hosszú életen át. A szlovenszkói magyar újságírók csütörtök délután Pozsonyban kísérik él utolsó útjára a korán elhunyt bajtársat. Proletárok között Hogyan fogadta egy európai nagyváros a moszkvai kivégzések hirét Ankét Prága külvárosaiban ■■ „Marxot is agyonlőtték volna" Az emigránsok ■ „A destruktív forradalmárokat le kell lőni" „Az én vezérem Trockij" Hétfőn este ,,antifasiszta tüntetés" volt a prágai Vencel-téren. A megszokott kép: néhány száz vadárcu fiatalember tüntet Hitler ellen, a Koruna és a Lucerna előtt kettős rendőrsorok állnak s néhány perc alatt elkergetik a tüntetőket. De ez egyszer nem tért napirendre az uc- ca az esemény fölött, mert olyan mellék- zöngéje volt, ami meghökkentette a járókelőket. A sétálók világosan látták, ahogy a tüntetők közül egy kis külön csoport alakul ki, elválik a többitől s más nótába kezd: —' Éljen Trockij! Tiltakozunk a moszkvai halálos ítéletek ellen. Egészen világosan hallani az uj jelszót. A tömeg egy pillanatra megáll. a tüntetők soraiban zavar támad, a rend megbomlik, azután vad fujjozás keletkezik: Sztálin hívei a különvéleményüek ellen fordulnak. A zavar e pillanatát használják ki a rendőrök s néhány másodperc alatt megtisztítják az uccát a trockistáktól és a sztálinistáktól egyaránt. Nem sokáig tartott a jelenet, de szimbolikus ereje volt s a prágai politikai kávéházakban az este sokat beszéltek róla. Mi is elhatároztuk, hogy másnap figyelni fogjuk, milyen hatást vált ki a munkásság és a proletárság körében, ha a moszkvai tizenhat halálos Ítéletet tényleg végrehajtják. Az emigráns-tejcsarnok Kedden reggel megkezdtük az ankétot. A szerkesztőség közelében van egy tejcsár- nők, amelyet németországi kommunista emigráns bérel és német kommunisták járnak be reggelizni, többnyire ujságrikkan- csok. Itt érdeklődtünk legelőször. — Nem hisszük, hogy végrehajtják az A felbolygat Délben tizenkettőkor megjelentek az «első különkiadások és közölték, hogy az ítéletet kivétel nélkül végrehajtották. A hir a nagyvárosban, főleg a külvárosokban, a gyárakban, az üzemekben sokkal nagyobb visszhangot keltett, mint a vidéken. Évek óta hadakozik a szovjetsajtó a ,.polgári bíróság" ítéletei ellen, egy évig uszított a Reichs- tag-pör idején, s most Moszkva százszorosán túllicitál minden mást. Egy közeli üzembe mentünk, ahol intelligens, gondolkozó munkások dolgoznak. Foglalkozásuk olyan, hogy kapcsolatban állnak a szellemi dolgokkal. Szervezetük a legerősebb, fölfogásuk általában a legszélsőségesebb. Mint a fölbolygatott méhkas, olyan a nagy munkaterem. Vitatkoznak, beszélgetnek, kiabálnak. — Hihetetlen — mondja egy öblöshangu elő- munkás —, Lenin valamennyi segítőtársát kivégezni! Miért? Mi a különbség a fasizmus és a bolsevizmus között, ha ilyesmi megtörténhet? A baloldalnak sokkal tökéletesebbnek kellene lenni, mint a jobboldalnak, mert akkor miért legyek baloldali s miért kockáztassak forradalmakat, ha ugyanazt kapom, mint ami megvan. Egy másik munkás rajongva beszél a kivégzettekről. — Hősök voltak, hősök! Sokáig nem értettem, miért vállalták magukra a bűnöket s miért mondották, hogy minden csak egyéni terror volt. Most már értem! Menteni akarták társaikat, menteni akarták az Oroszországban erős trockizmust. Ezért vallottak úgy, mint a vádirat. Azt mondták: „egyedül mi vagyunk a gazemberek, senki más, híveink nincsenek, csak mi voltunk oly elvetemültek, hogy tábor nélkül, segítség nélkül végső kétségbeesésünkben az egyéni terrorra vetemedtünk." — Pedia volt táboruk! Csak nem árulták el. Vallomásaikkal eltérítették a figyelmet a nagy ellenzéki mozgalomtól és egyéni bűnös akcióként állították be. Hősök. Az egyik munkás sötéten fölszólal: —• Csak eggyel több kivégzés kellett volna s akkor vége az egész régi politbürónak. ítéletet —' mondotta mord arccal a tulajdonos. <— Rettenetes volna. A trockizmus megerősödne s ha Sztálin országában meg is szabadulna ellenfeleitől, Nyugateurópában mindent elrontana. Hiszen az elitéltek nagyrésze nyugati kommunista, ők jöbban tudják, mi fáj az európai proletariátusnak, jobban ismerik a nemzetközi helyzetet, mint a vörös hadsereg aranycsillagos tábornokai. Valaki — örök kormánypárti mameluk —- ellenvéleményt kockáztat. Sztálin jól tudja, mit akar. Nem kíván nemzetközi bonyodalmakat, előbb a szovjetköztársaságot óhajtja megerősíteni s az orosz példa azután meghódítja az egész világot. Elmélete helyes, igazolja a francia és a spanyol példa. — Spanyolország, éppen Spanyolország! —» kiált közbe egyszerre két német emigráns is. —- Felháborító, hogy Sztálin nem segítette meg a spanyolokat. Semlegességet fogad! Nem küld fegyvert a baloldalnak! Semmi köze a vérző proletariátushoz — mondja. ■—- A németek és az olaszok a markukba nevetnek s éppen azért Írják alá a semlegességi nyilatkozatot, mert nekik a spanyol fasizmus diadalánál is többet ér, ha Oroszország diszkreditálja magát és bebizonyítja, hogy nem segíti meg a vérző elvtársakat. „Semmi közöm hozzájuk" — mondja s csak a vörös hadsereg tisztjeinek jólétéről gondoskodik. Ha a spanyol proletariátus győz, ezt sohasem bocsátja meg Sztálinnak. Trockijhoz fog pártolni. Minek a sok orosz repülőgép, ágyú és tank? Csak Oroszország védelmére? Nem a proletárok védelmére? Sötét arcok, nyomott kedélyek mindenfelé. tt méhkas • • . Nem mondta meg, kit ért az „egy" alatt. Lehet, hogy Trockijt, lehet, hogy Sztálint. A trockista inte.lekluelek között Délután az roteleltiuális kommunistáik kávié- házában vagyunk. A törzsasztal dél óta vitatkozik. Elméi leit eilimiétetet bajsizioil, a pro és komira öe6®e- ceapá-s-a ma ®ziofcaitIámul élénk. A itrodkiista viszi a eizót. — Mi közöm ehhez az Oroszországihoz? Ők •iseim töTÖdimek velem. A kivégzettek vaúaimeuy- nyiein imitierimacJoniálie kommunisták voltaik, eo- kam a imémeit párt tagijai, ők európai és merni orosz koimmunizuiuet kiváinitak. Ez volt a vesztük. Oroszországban ma katonai diktatúra van és nem a párt diktatúrája. Sztálin nagyon félhetett a trockista mozgalomtól, hogy ily végzetes lépesre szánta magát, bizonyéira kénytelen volit vele. Azt -mondják, a külföldön áut ezzel a kommunista esamén-eik. Persze hogy árt, de az ilyennel Var ősidő v nem itiöirődiik, mi köze a küllföfildhöz, ő csak jó katona lés Oirosz-oirszág megvédéséire gondol, semmi másra.. Ma Vorosilov és a tábornokok az urak Moszkvában, Sztálin éppen csak hogy velük megy, mint Hitler Blomberggel. Az egyik iinteliLekhuel a keletkező orosz antiszemitizmusról taszél: —Mind zsidó a kivégzett. M-ent ők az igazi memizieitlközi elemek, akilk szeimlbem óililnak az orosz nacionalista kommunizmussal és kitartanak Marx elméleténél. Sztálin ma valószínűleg agyonlövette volna Marxot is és milyen szerencse, hogy Lenin meglhnilt! Ő is az áldozatok között volna, mert sohasem ismerte voilma el az orosz nemzeti kommunizmust. Most Kun Béla következik, Rad-elk,és a többi idegein. A kommunizmus ma inkább szláv, miint nemzetközi. Oroszország egy kommunáista-izü áUkumberendezkedéssei ugyanazokat az orosz célokat követi, mint hajdan a cárizmus, csak a belső berendezkedés lett jobb. átütőképesebb. erősebb, a külső célok, szövetségeik, praktikák ugyanazok maradtak. Mi közöm nekem itt Nyugat- európáiban ezekhez az orosz nemzeti céJökh-oz? Oroszország jó berendezésű, hipermodern rendszerű -állaim- lett, ugyanúgy mint más viszonylatban Anglia, a legjobbat és a legszebbet kapcsolta be társadalmába, — de világi orr a daio-m? A világproiietárjainak felszabadítása? Azt nem. Az én vezérem Trockij. A gyárak között Az a hely, ahová a késő délután1 ónál’-bán kiiimentünk, Prága „ilagproletárabb" gyári negyede, minden tüntetés és baloldali politikai akció nezévoárja. Itt születik meg az ..eszme" — és a tett is. Szűk uccáfc. rideg gyárfalak, a kilátás néhány gyánkémémyre és elevátorra -nyúlik, az uccálk fölött alacsony vashidákon sínek nyúlnak át, füst csapódik a vörös raktárépületek közé s elhanyagolt réteken itt-ott apró házaikból, álló munikiáisikoIónjaik. Az egyetlen, ami azt bizonyítja, hogy ugyanabban a városban vagyunk, mint a Venc-el-tér, a villamos és a vönösrudu lámpák. A falakon a spanyol népfrontot éltető felírások. Megkérdezünk egy asszonyt: — Hit szól Zinovjevék kivégzéséhez? Ránknéz. — Zinovjev? Ki az? Tovább megyünk. így nem lehet ankétezni. „Smichovská Pivnice", hirdeti a fölirás az egyik uccasarkon, a városrész legszebb vidékén, ahol komoly, háromemeletes bérházak állanak, néhány uj ötemeletes is. A söröző „elegáns". Kispolgárok ülnek benne: a munkásarisztokrácia képviselői. Inkább szociáldemokraták és cseh nemzeti szocialisták, mint kommunisták* Hallgatóztunk. Munka után, az esti „pivics- ko" mellett a hanoidat emelkedőben van. Svejk- szerü mesélgetés folyik. Megállapítottuk, hogy ebben a korcsmában — a káröröm diadalmaskodik. Később reális politikai nézeteket hallottunk. — Nem lehet velük menni, ha ilyet csinálnak, — halljuk, s bizonyára a népfront politikájáról van szó. — Mi megbocsátottunk nekik, kibékültünk a harmadik internacionáléval, s ők nem kegyelmeznek. A spanyolokat nem segitik, Franciaország sokkal többet adott Madridnak, mint Moszkva, pedig Párisban csak szocialisták vannak uralmon. Vér az vér, kivégzés az kivégzés, disznó- ság az disznóság! Mások védik Moszkvát: — Én národni szocialista vagyok s m*- gis igazat adok Sztálinnak. Megvédte Oroszországot, nem engedte érvényesülni azokat, akik destruáltak. A destrukció a legnagyobb baj., óvni kell a meglevő rendet, különben győz a német. Oroszország legyengült volna, ha politikai ellentétek rázzák át s mi haszna? Mit érne akkor mint szövetséges az orosz? A zsidók Oroszországban deűruálni akarták a rendet, akadékoskodtak, a hadsereg ellen voltak és a „stramm" politika ellen. Tönkre akarták tenni Oroszországot mindenféle nemzetköziséggel. Az oroszok törődjenek magukkal, nekünk nem kell világforradalom. Zinovjevéket minden tisztességes rezsim kivégezte volna, mert forradalmárok, hazaárulók. Az atyafi nem tudta, mennyire igaza volt s igazsága ebben a viszonylatban mégis mennyire kémikusán hat! Az uccára értünk. Csend és sötétség. A proletárok között nagy a felháborodás, — de ez is el fog múlni, három-négy nap múlva elfelejtik a „bűnt." Újra a harag fog dirigálni, a harag és a szenvedély. A gyárak között egy gyerekkiáltás hallatszik: —* fiijen Sztálin! Talán ma is tüntetés lesz a Vencel-téren. DÓRA KAROLY,
