Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-23 / 192. (4041.) szám

fnigjaiiis Jtoj naXnngq naXnra Xíoq

• irqozfeJ sj jBqoqufB qaqjaiazdeq JJoíBfi^qpjd upvnxB jajjazs 89;Bjmnjn ijtoj y *»f •ppm qqaXnugqSai b za qBuspiozíBj y 'jozfej b stoj^fj^uuoj uyjnzB qBK> b Sem qojp® *«nq jB^BiBQOAdBiB zb qqoi® XJSoq ‘X8n jBjf^jqy jjuaj 8* lujozfBjJfoui v

iiNiozrva iian nvadoh

(oq0AÁug>i^jzeA pu-j zs>jej>izs>iLi>4

wniiiiii)Hiiliiiiini.niiii..inni<.iiiiii..iiiiiii.iiiiiiMiiiin..iiinii.iiiiiii,iiiiiii.iiiiii.>iinii..iiiiii..iiiiiuiiiiin..iniii.niiiiiiuiiiiii.iiiiii..iinn.iiiniiniiiiiii.iiiHi..iiiiii..uiiii.««tmi»urmw

•^Z9U 5(90

•jaqraaiziA jpfpuofoq nq'Bj v ‘jpaounf XSoqi hu-ttem’ ajpjsq.1 naXujozs ^jaui ‘jjoJo^pio -jé JBtn BI?XOqqB isopq lOpUBg ÁttOZiq 0Q •ajsexaq jaSam zb ‘;')0'Z0itrBJí/pq o.nq y

; qÓZ'S

•91 xaqmeiziy •joS’ps.ipAnq b motnuux —

:0-;p{0} jaS'loesaqzsnq sajazx^uq ajsapxaq B üb^zb !;jo&oÁnnq q;oS.ioÁ.o'pA isrvirBf £uaqjoqq zb hp zs^xfisd JTK —

: <*m

e;zapaaq®ara Xuf'Saj ppy qqepazoq^aj y iT90UUf B Z0 U0Z9TJJ —

:qBppBqBJ BJBpOTfBq BBTOíJB^Bq UBq -■moXu iffpzB ap ‘qéjpgdajíjiam qeiaqraiá zy rajod ipáit ‘©Bzjoq ‘qozdBso XSa jjapaqrparaiaiq jqqztA b uaqpuago v pfum ‘qqaj puaso uijjzb -‘jjozoipoj amzs zia y

— 2€9 —-bot q^jzai? u^soanj siSam uuXí?oTp;fBA ap ‘jjásara isopq 10pang pora ‘{a q'9ftnj ma^j •jpudup aijoqo zb araazs qajaqtúa zy ■juuqqoso joXJhm pq y rajqop aqjoqq zb jaApq b Árijai y ■qaiqqqj b q^jyejzíq — jBpo pqiop J9H — •uqfqja BJspuBqqioso b pisin ‘uba jjo bjj — raaaajiq ujpuom — jqoqqpfBpo — :aqazaq b jjaA jaAqq Áu^Sap qxX8g iwaqZBA b pj jjq ~ :jjojBjnm ajziA b SaJQ zy ’jjojiq uras jiques uaqpoqq zb xoqira ‘ajzap -ifajj — i jaqjtaiaizTA b zb uba pórp pejj —

Djazqiqqaqq pitq y|y •qajr? zoqjoqq zb qaxaq,ma zy qaSa'S.taqaara b BípvaBi jaiSara ‘d^a jutőaj^ y[B zia b jjopqzruqoj

SmióJ V*q9H HteR

saE^sjuazs Brqunp9iB8D afpinM U?Jfl 5*9 ** JRifJpt * Spininpaoj af^aj SASaqaj jB5fU|m{ ‘pzsSuBiBq b 19Z8 bh ^«a ‘oeqf9P ‘[aSSaa uBfpXupujux Sppatf ijq v Tpamaura ;odBiB>l OAJ^sapp ;ua;sj zy

^jpaauatu nopn zb ^ajaqura joqm^f y

•BZzoSpjiAjaj-iaí jBAjpszpJ jjap^jajp g ^bzzoXqbíb jpaj Bq ‘BZZopaaS BqnXoy app^A lí»q?lBi 3funz?q Xistjí 1 ‘bjuoa Bqpajodyq eonojaq Bqndy •jzsajaq 13pi iCSa U? ipnpqpiCnpq z?q y •jőlQd? tn zspSa Spmzpq b n? noqJBg

■MNaxzsaaax in v

w? g; ‘BqfXnBW

*®jpip| 8 íoXiosoni xpSn«?dBn ijpiCu y

‘aqtoaqgtn snp soSpop uaqpqXpaq qoSpjry tpfjjpd BfpBSoAiq jppBonaqeaaí »bíb zsajg ‘^fpóojoq soquiof paA psa qBuppadg hrqoqpső

jpSnsdBn b ‘apjagzojug jBnuBq íJBg *88x91 soiid

‘d^zs qos 8 J?ra qmiAipp aaqqimpjaqsi^ *»»oq8J

;aqz«9| sojb^b; jppBtn-apSips aq^fajax fyozSpjjApa

uaSpi ipra aXuapzsaS 8 i^uqnnqBiqy

MifpBtn

8 qn uoqpqzspu <paj9 Z8 dpzs uozaui-nppjg VpSnsdBa*

Saiawx 8 pis ‘zspiBqeznq 8 paipSaft 'NOHYAN

■qBraiBXSBAps^ ‘pnpjpg pqBzg

*Xnpaj9Aizs 8 tajaf aqpg u9fiB Sp zb qiuaiaíSain g *^Bniod9Z 119X0 b uba s; aS^A ipm g ‘^BOBizsoppzs naiapjjq qoqjaj b »a

•qaXnpApu B qanpai^aj ‘qaddaso XSbu b qausa pniuiB s *9iaja{ jodpz b pbíjbzs ‘9iaq Diád S91V

•paSa zb qpfpsBq qom9niA jprn g ‘wai I9J0S jomoq naiajiiq pípj y ’qBuinsoXuiop qpqraj auazsXSa aa ‘dBU b Somosom ‘S9 zb prjiaa

*bck>X *ntiq8 ;*ii ‘ij>Ano

♦jjapaaaiBZBq opqpq 'XipzsaA 8 pnnqa XSoq § ‘oapaq OA^ámiai XÜbq qepnqazssp uBpQ

*8q9qpXuj9 pppA JoqoqBUoSio zy ‘Bjpfpuíoq aooiBq 8 ppBqBpi aad dg •;9f?qjF Bipjoqp 81 BAI9JIIIU98 »a <*?q?I ® apippia ‘sBBBq 8 piBXpoda'j *Bq9HI?z8 ppBqBzsjq BfnjBpXuipzs B *q ‘Bq^ssBgBtn b IPI ‘ai3A uapaqiaurg •BpdBqia jpXuipzs 8 qauqiXSa [8A9iiU8q 9 ‘BJSBqBq spq piq B podBSoap ‘podssaag *podBsaai sbs b XJSoq ‘qapuaqqaippzs pu|ui sg pjopBÍfnq qosBqEpq jK>9poq;oq ‘8D9poqpo>i -« qaaapssaqa®jnBddoi ‘sbs X2bo XSa ppaSiazo^ Íai2p zb jaj qapzpu uappafi aazsXSa aq *|0809poqioq soSuBq XSa qBppz8 Bqpa 3fB83 •joaiBq b q9H9iwaz8 19JIBP10 qoqnXp y •qnfBJBi B pazj^A s pop Uadp; b ponnq *qn(nX;aBqiBS puBddoq ‘qqjpso b IjoSbpbsq •qappaqazsaAazssg [bSSbjbii aSbu upjzy ‘qapasaiap XSi Spux 3iapt qBJBp XSg JZ819 Spa ‘uauu{ finjzsnd ‘uioSpzsjo up zb zg ‘*u?is!u pbSbtq [á pioq ‘nqiinqnq loq-pog -3 4PBqBzs «i uxaqau U91 ‘aj jjuib ‘jzBUBXSq -+* :bzssia zbiub paiaj — ‘nqpmqnq joq-po^i -* ^ai9jiux 89 XSba jq ‘uipuioq jji zssaiaq pw —* :*Í9I»I Uop9iq — jnqunqnq ‘joq-jog »Bqs9i9SjidBq 3ia *J9sBqBq q9p9zsi0ozs bjibibJ ubjjo ap ‘juaoqq s{ pSSai Bjq *jyfiq sí qunsBqBq {aA^Saias qoqnXx nB[dBU Bqpu BJJB 8 ‘qímzpq b U3{?z$\[\

•TVGYIASYMVM

•paXnaqiag ‘eaA^ ^ ‘aqnaq bubq

•nrejpniBia OBqsBq b jiapj ‘niEUB[nra niau 9iajBzssiy *aiS9A quppqfBzss{A loqipi ‘aoSf zb 1910 iq qnXJ8 jSBpis^

•jn{Saoi pnXSa qunjBqzs^f XSog ‘quiBS9jfBd siq qapnjQ •s9Z9joq9SD ‘9q-nq X8bu po^ •S9J9IJUOZSIA b poA moiQ

*qunzaqi9 XSoq ‘apajuaiaf ‘qunsjpoja ira b poA q •lBJJ9JBq ~J9M jpBiBZ8 ipjg IBUfdq^aq BX^pq-poz

•qtrnApaq qqofSai B poA qunqaM ‘qunpn UBqssq B ibaij9I>{ •aqS^sS^puaA ja qunjuara X3q ‘aii9qaz8 XSbu X3a qunpniag

*HOdyz IHYAN *03S0?GM3A

"ívswai xoavADVM sni

* , «- h . ;

— 8S9 — ;

— — . . ................•

JA

NCSI VIZIEMBER LESZ

MÓKA

KIS LEVELEK

Irta: NYÁRY ANDOR.

_Áz uszály éppen a falu alatt, a sziget orránál süllyedt el. Egy hónapig egyéibről sem beszéltek az emberek, mint- a süllyedt uszályról. Pedáig a java csak ezután következett.

A dolog' úgy történt, hogy egy forró nyári napon idegen emberek jöttek a falaiba. és azt mondták, hogy az elsüllyedt bajót felveszik a Duna fenekéről.

Az öreg Keserű Sándor akkor jött haza a .présházból, a technika fejlődését nem sokra beesülte, a beszédre hát hamis lenézéssel mosolygott:

— Bolond beszéd az! Az az uszály van pár száz mázsa is. Azt ugyan nem veszik fel azok a cinegeformáju emberek, ha emberek! . „ .......................

A cinegeformáju emberek azonban másként gondolkoztak é6 hozzáfogtak a munkához. Az elsüllyedt hajó fölé hatalmas emelvényt állítottak, aztán' a búvárok felvették az üveigszemü búvárruhát és ólmos cipőjükkel esetlenül leereszkedtek a mélységbe. Ugyanakkor az ácsok eürögtek- forogtak, a láncok csattogtak, az emelőgépek kerekei forogtak s egyszerre csak az uszály teteje előviggyant a vizből.

Keserű Sándor erre már nem kicsinyeilte le a cinegeformáju embereket, de a munkájuk nem ment a fejéhe sehegysem.

A legtöbbet azonban Jancsi, a falu hülyéje, ólálkodott a Dunaparton. A búvárok szörnyen tetszettek neki. Kerekre tágult szemmel nézte a bő guimiöltözetet, a leve- gőző csövet, amely a fejhez volt illesztve s elhatározta, hogy; ő maga is kitanulja a buvárságot és viziember lesz.

Nem szólt senkinek. Hazament. A padlásról lehozott három zsákot, elhúzódott velük a liceumsövény mellé, ott szétfejtette őket, ma ki ismét összevarrta, de úgy, hogy felül lyukat hagyott a fejének, kétoldalt pedig a karjai számára s nagyon boldog volt, ihogy — ime! — a búvárruha már készen is van!

Aztán a háztetőből kihúzott egy hosszú, vastag nádszálat. Ez lesz a levegőző cső. Mikor a buvárkószfiiléket ezénmód összeválogatta, lekanyarodott a falu alá, ahol a J)Una vize öbölbe kerekedett, a zsákot gyorsan magára vette, a nádszálat a Szájába fogta s szépen leereszkedett az öbölbe, leült a víz fenekére és tanulta a mesterséget.

Keserű Sándor egész nap a boTát töltögette s most a pincéből lassan ballagott hazafelé. Meglehetősen felöntött a garatra, a feje kóválygott, a lába is akaratosko- dott. Amint ment,, menidegélt a Dunapar- ton, eszébe jutottak a búvárok. Dörmögött, nem tetszettek neki a viziemberek és kó- tyagos agyával úgy találta, hogy ezek a viziemberek még bajt hoznak a községre;

Jancsi a viz alatt hallotta az öreg dobo* gását és furcsa gondolata támadt. Azt gondolta kevert eszével, hogy most ■ itt volna az alkalom, hogy megtudja, hogy van-e már viziember formája. Felemelkedett hát a viz alól, aztán rákiáltott a daloló, tántorgó Keserű Sándorra:

— Buu !

Keserű Sándor megállt, a hang felé kapta tekintetét s amint meglátta a zsákba sza- bott, vizes, kócos embert, a feje felett a nádszálat, minden bátorsága az inába szállt és felkiáltott:

— A viziembep !

És futott, mintha az ördögök kergették volna.

Egyenesen a bíróhoz szaladt:

— Biró uram! — akadozott, a futástól kitikkadva — az öbölben viziember van.

A biró nevetett, ismerte már az öreget:

— Tán a hordóból jött elő? — kérdezte tréfásan, mert látta, hogy az öreg jó keréken áll.

— Nem a! — válaszolt az öreg öntuda-* tosan. — A magam szemivel láttam. A szavát is hallottam. Azt mondta: Bűül'

Aztán ránézett a biróra és megsürgette:

— Ha nem hisz a szavamnak, jöjjön és lássa meg maga!

A biró mosolygott, tréfás ember is volt. A fejébe nyomta a kalapot, aztán az öreg kiséreté'ben elindult, hogy lássák hát azt a viziembert.

A biróné ludat kopasztott az udvarom 8 amikor meghallotta, 'hogy az öreg miket beszél, ledobta kézéiből a félig kész ludat, aztán átszaladt a szomszédiba: .

— Hallottak már ilyent! — újságolta nagy ijedten. — Az öbölben viziepober van!

Á hangos beszédre odament a túlsó szomszéd, aztán az alsó is s mikorra a biró ur az öreg kíséretében kilépett az uccára, már mindenik szomszéd tudott a viziemberről s nagy ikivánesisággal ők is elindultak a biró után viziembert látni.

Jancsi, — miután az öreget próbára tette és a próba nagyszerűen sikerült — lemét

SZÉP SZERENCSE.

— Képzeld, milyen szerencsém van..,

— No?

— Az ősszel nem kell uj tankönyveket vennem.

— Ez csakugyan szerencse. És miért nem kell?

— Mert megbuktam!

OKOSABB ENGED.

„fiacskám, add oda az öcsédnek a csokoládét, hogy ne sÍrjon, Tudod,' hogy az okosabb enged.

— Nem vagyok bolond, hogy én legyek az okosabb.

TAKARÉKOSSÁGI ELMÉLET.

— Tudod-e fiacskám, hová jutnak a mai gyerekek, akik nem takarékoskodnak a pénzzel?

—. Hogyne! A fagylaltozóba.

BETEGKOSZT.

Beteg. a. kosztosdiák.

Napokig nézegette a fiú a menyezetet, de piikor jobban lett, az étvágya felől érdeklődő kosztosasszonynak halkan re- begte :

— Ennék valamit * . ■

*— Befőttet.

— Mit, kedves?

•—t Befőttet.

— Befőttet?

— Azt, azt — nyel nagyot a diák, — teseen befőzni a jóféle telfeles babba egy kis. disznófület ...

PEDIG . . ,

Egy kis diák a kocsi elé fogott szamárral incselkedik,.

Amikor a kocsis meg akarja verni, az Iskola udvarába szalad, de futás közben beleütközik az igazgatóba, aki ezért nyakon vág ja.

Az elszenvedett nyakleves után sírva lép be az osztályba a fiú.

A tanár megkérdi:

—- Miért sírsz?

— Az ig • • • az igaz ... az igazgatóur pofohütött; pedig nem is bántottam a sia- onaral f t t

Több kis magyarnak. A „Peti csinytevé- se“ és a „Sicc urfi és Miki egér kalandja1* c-imü pályázatunkat a jövő heti számban zárjuk le. A keddig beérkező legjobb szövegek irói között öt értékes könyvjutalmat sorsolunk ki. — Szabó Lóránd. Bélyegekről szóló eredeti cikkedet küldd be, ha jó, leközlöm. — Füzesséry István, Bors Erzsi, Halász Margit. Fölvettelek a kis magyarok táborába. írjátok meg pontos címeteket és azt, hogy hányadik osztályba jártok. —• Kenessey Csaba és Ildikó. Nagy örömömre szolgál hűségetek, remélem, nemsokára írásotokkal is megleptek.

MEGFEJTÉSEK

A 79. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Bikavér, se, ir, viz, ló, só, füstölő, is, kevés, ő szív, ér, ól. — Pan« cza Kornél rejtvénye: Köröskörül. — Mágory Juci rejtvénye: Szeged. — Nagy Róbert rejtvénye: Kéve, étel, Vera, elad. —1

Vácz Nóra rejtvénye: Bál, lap, por, rög,

gőg, gól, lop. — Nagy Olivér rejtvénye: Bajnok, London. — Csery Ilus rejtvénye: Balti-tenger.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Altstádter Magda, Aykler Berci, Aykler Karola. * Bérczy Ata, Babják Gyurka, Bors Erzsi. * Ginkotszky István, Csery Ilus. jJc Dévay Emii. ^ Füzesséry István, Fóris Ilus, Fóris Laci. % Gönczy Évike, Gríinfeld Regina. * Halász Margit, Horkay Márta, Horkay Judit, Herczeg Alice. * Izsák Tibor., * Kovács Katóka. Kemény Zoltán, Kövér Rózsika, Kenessev Csaba, Kenessey Ildikó. + Letocha István, Lator László. * Mikus László, Morvay Etelka, Minarovits Sasa, Müller Klári. * Nagy Olivér, Nagy Róbert. * Prokopecz Józsi, Prohászka Marcell, Pető Irénke, Pancza Kornél. * Ruzsiczky Marika, Riszner Jenő. Ruzsiczky Sanyi, Rozlosnik Bözsi, Ruzsiczky Évike, Riszner Karcsi. * Seemaun Nándor, Sebők Évi, Sebők Judit. * Szabó Gabika, Szabó Ödön, Szeosey Klári, Szabó István, Szabó Lóránd. * Tímár József. * Világi József. $ Zohó Margitka.-----0---So

rshúzás utján az első dijat Gönczy Évi Rákosi „Elnémult harangok" cimü könyvét, a második dijat Izsák Tibor, Jókai *Aranyembűr“ cimü könyvét nyert*.