Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-23 / 192. (4041.) szám
6 S3B 1936 augusztus 23, vasárnap. Egy király nyarat VIII. Edvárd izgalmas „bujócskája" a kiváncsi angolokkal, akik szárazon és vizen üldözik a pihenő királyt Az angol király dalmáciai utazásának érdekességei ■ Háztüznézőbe megy a király Korfu- szigetére? ■ ■ ■ Emlékvadászok, királyiesők és más sznobok a dalmát partokon Raguza* augusztus hó. Egy hét Óta az egész dalmát part Cirkvenicától egészen le Antivá- riig úszik a boldog gyönyörüségíben, hogy az angol király a dalmát vizeken hajózik. A dalimat part annak ellenére, hogy valóban egyedülálló szépségekkel várja a nyaralót, nem tartozik az úgynevezett nagyvilági nyaralóhelyek közé, a legismertebb dalmát fürdők közönsége inkább középeurópad és belföldi kispolgárokból ál'l, akik nem szokták meg, hogy a nagyvilág nevezetességei forogjanak körükben. Arra a hírre, hogy az angol király ebben az évben a dalmát partok mentén fogja tölteni a nyarat, természetesen már hetek előtti az ösz- szes nagyobb fürdőhelyek hoteljei megteltek, az árak is emelkedni kezdtek szédületesen, míg aztán a kormány közbe nem lépett és le nem törte a mértéktelen árfelhajtókat. A dalmát fürdőhelyek megszokott közönségének egy része ki is szorult, mert későn gondoskodtak szobáról és már nem volt. Raguza, a dalmát tengerpart gyöngye, zsúfolásig megtelt idegen vendégekkel. Nemcsak a nagy szállodák, hanem a magánvillák is. A vendégek nem keresik fel Lapad homokos strandját, hanem naphosszat kémlelik a mesebelien kéik tengert, hogy mikor tűnik fel a Nahlin, amelynek fedélzetén utazik az angol király. Vannak vendégek, akik naphosszat fáradhatatlanul figyelik a tengert és még ebédelni se mennek haza. Vannak éjszakai posztok is, úgyhogy a kávéházakban, szállodákban .percek alatt-híre fut, hogy ha a „Nahlin" ormán a különös indiánfigura föltűnik a láthatáron. Legendák az utazó királyról Csodálatos, hogyan tud elszórakozni a közönség azzal a tudattal, hogy az 'angol király itt ha- jókázik a közelben s bármelyik pillanatban betoppanhat. Vannak, akik órák hosszat hallgatják a legfantasztikusabb és legkalandosabb történeteiket az uralkodóról és a legkevésbbé sem bánják, hogy a történetben valóság a költészettel keveredik. Sőt hálásak mindenkinek, aki valami érdekeset tud az angol királyról. Emellett persze nagyon kevesen vannak, akik valóban látták a királyt. Amikor a király a dalmát partokon Sibenikben először partra szállt, néhány ezer főnyi tömeg fogadta, ezek se nagyon láttak egyebet, mint egy mosolygó kedves urat, aki zsirardi kalapjával szorgalmasan köszöngetett jobbra, balra. Ez volt rendszerint a valóság magja azoknak a változatos kalandoknak, amiket a szorgalmas királyiesők az úgynevezett beavatottaktól hallottak. A dalmáciai nyaralóknak a királyvárás lassan társasjátékhoz hasonló szórakozás lett. Ez amolyan bujócska, ami azonban a jugoszláv hatóságoknak sok gondot okoz. A búj ócskában akaratlanul részt kell venniük a hatóságoknak is, hiszen soha nem tudhatják, hol bukkan fel egyszer csak a király? De mit használnak a legrigorózusabb és legkörültekintőbb rendszabályok, ha egyszer az, aki miatt mindez történik, tudomást sem vesz a hatóságok fáradozásairól s rendszerint ott szokott 'kikötni, ahol legkevésbbé várják. S főleg, ahol a hatóság emberei a lehető legmesszebb vannak. Edvárd király világtól elhagyott kis halászfalvakban Ebből a bujócskából valóban a mulatságos eseteknek egész sora állott elő, minthogy az uralkodó rendszerint világtól elhagyott kis halász- falvakban szokott kikötni. Megfordult például Brguljében, Plesivicán, ízben, Uglján — csupa kis haliászfaluban, amiknek a neve csak a speciális térképeken van feltüntetve s amelyek közül sokat maguk a bennszülöttek sem ismernek. Kis névtelen sziklaszigeteken is ki szokott kötni a jacht és a király ilyenkor néha órák hosz- szat ül magányosan a parton és szemléli a nyugodt, derűs tengert. Kis halászfalvakban a lakossággal szokott elbeszélgetni vagy segit nekik az angolna fogásánál, A Nahlin rendszerint éjszaka veszi fel horgonyait és csendesen siklik tova a száz és száz kis sziget között. A hajót tisztes távolban követi az angol ad- miralitás két torpedóromibolója a „Crafton" és a „Glowworm"* Az anofl királyról tudják, hogy már vélsz! herceg korában szerette játszani Haru/n al Rasid szerepét és gyakran tűnt fel kis londoni mozikban vagy futballpályákon, néha belekeveredett a legvadabb forgatagba anélkül, hogy a I londoniak, akik jól ismerik, fcsak sejtették volna, hogy ikit öklöznek a tolakodásban a könyökükkel. A VUL Edvárd mestere ennek az észrevétlen tömeghevegyülésnek. Spalatóban megmutatta, hogy kell csinálni az ilyesmit. Három óra hosszat vártak a derék spalatóiak a tűző napsütésben a tengerparton, mig végre tudomásukra hozták, hogy a király nem hajlandó partraszáll- ni és napját a jachton tölti. Aztán délután, amikor már senki se volt a parton, senki nem gondolta, hogy a király partraszáll, kis csónakon fürdőruhában jó messziről a mólótól kikötött* Zavartalanul megnézhette a várost és lefényképezhette azt, ami érdekelte. Csak akkor ismerték föl, amikor ismét csónakba szállt, hogy visz- szautázzon a jachtra. A király táncol Raguzában nem járt ilyen sikerrel a kísérlet. Itt nem lehetett kitérni az ünneplés elől. A ragu- zaiak a környék legszebb lányait toborozták össze a kikötőbe a király fogadtatására. A sok szép dalimét lány nemzeti viseletben jelent meg és nemzeti táncokat mutattak be az uralkodónak. Később olyan őszinti vigságba csapott át az ünnepélyes hangulat, hogy maga a király is táncra perdült az egyik dalmát szépséggel. Azt talán nem is kell külön mondani, hogy a király táncát viharosan megtapsolták. A hangulat kitűnő volt és egészen éjfélig tartott a vigalom, amiből a király fesztelenül kivette részét. Semmisem zavarta volna a remek estét, ha néhány angol sznob az utolsó pillanatban nem kezdte volna el tördösni a tányérokat és poharakat, hogy a nevezetes estéről emléket Vigyenek magukkal Az angolok példáját rögtön az egész közönség követni akarta és percek alatt darabokra szedték az egész vendéglőt A pincérek tehetetlenek voltak a közönség vandalizmusával szemben, a királlyal már senki sem törődött, mindenki az abroszokat vagdosta és a tányérokat tördöste, A szép és kedélyes este tehát kínos jelenetekkel végződött. Másnap Duff Cooper hadügyminiszter, aki a király társaságában utazik, meg is jelent a raguzai polgármesternél és kijelentette, hogy az uralkodó nagyon szívesen eltöl- tene még néhány hetet Dalmáciában, ha biztosítanák, hogy a közönség nem fog úgy viselkedni vele szemben, mint valami csodálatos látványossággal, vagy valami csodálatos állattal Irén hercegnő és Edvárd király A legcsodálatosabb az, hogy az egész rumlit nem a bennszülöttek csinálják, hanem az angolok, akik arra a hírre, hogy a király Dalmáciába megy üdülni, ellepték az összes dalmát fürdőket, a hotelek zsúfolva vannak velük, még a fürdőszobákat is elkapkodták. É:s ahelyett, hogy a gyönyörű várost néznék, ahova hosszú utazás árán jutottak él, naphosszat lesik a királyi jachtot. Még soha nem volt annyi angol jacht a dalmát vizeken, ezek mind cirkálnák és valósággal üldözik a király jachtját. Az érdeklődést fokozza az is, hogy az angol arisztokrácia körében elterjedt az a hir, hogy a király tulajdonképpen háztüznézőben járt errefelé. Az angol arisztokrácia számos előkelő tagja van itt és ezek is beállnak az izgatott figyelők közé, minden kitalált mesét meghallgatnak a királyról, szemmelláthatóan az a céljuk, hogy elsőnek értesüljenek a nagy szenzációról. Ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem igaz. A terv szerint ugyanis a Nahlinnak már régen tovább kellett volna hajózni dél felé és ki kellett volna kötni Korfu szigetén, ahol ebben a pillanatban György görög király tartózkodik két húgával, Irén és Katalin hercegnőkkel. Az angol király néhány napot Korfuban fog tölteni és a beavatottak úgy tudják, hogy ebből az alkalomból a király el fogja jegyezni Irén hercegnőt. Ez a hir egyébként nemcsak angol körökből kelt szárnyra, hanem az athéni udvarhoz közelálló személyiségek is megerősítették. A hir először különben is Athénben bukkant fel először néhány hét előtt és át meg át van szőve különösen romantikus történetekkel. Irén hercegnő, aki nemcsak rendkívüli szépség, hanem bájos teremtés is, az elhunyt Konstantin király legfiatalabb leánya. A leány nagyapja, aki a Dániában uralkodó Schleswig-Holstein-Sonderburg-GKicksburg családból származott, testvére volt a jelenlegi angol király nagyanyjának, VII. Edvárd feleségének. Ha hinni lehet a legújabb himenhireknek, akkor a vőlegény és menyasszony másodfokú unokatestvérek. Barátságuk már bosszú időre nyúlik vissza, hiszen a hercegnő sokat időzött Londonban, ahol fivére száműzetésének legnagyobb részét töltötte. Trau szép városában, ahová egykor Béla király menekült Trau, Dalmácia, augusztus. A kis gőzös minden két órában megfordul Spalato és Trau között Fürgén köpködi a füstöt, utasa sok van: a Héitkastély ölbléiben és Spalató- ban nyaraló idegenek szívesen kóstolnak bele egy kis romantikába s ezt Tranban száz százalékig megkapják. Hajónk nagyszámú prágaival van tele: hajlandó vagyok azt hinni, hogy e nyáron kiürült Prága és a Moldva vidéke és minden épkézláb ember Dalmáciába jött az olcsó vonaton. Az ég halványkék, egyetlen felhörongy sem úszkál rajta. A viz ellenben mélyen kék, mint a tinta és fehér gyöngyöket pezsget. Szemben velünk „Dalmácia Riviérája", ahogy a Bua szigetével szemben elterülő öblöt nevezik, kis halászfalvak, — valamikor hét kastélyt építettek ide a velemcések s a kastély körül falvak épültek, de a velencések emlékét egy-egy szárnyas kőoiroszlán őrzi ma csupán. A végtelen karszti hegység komolyan és vigasztalanul őrködik a tenger felett. Az öböl egyik kiugró pontján hidroplán állomás van, Ihároun hatalmas hangárral. Hajóállomásán a hajóból kilépni nem szabad, fegyveres őr sétál a hajó előtt. Aluiminiium- tes'tü vidám vizirepüliőigépek ereszkednek a vízre, surrognak felettünk s keringenek a szikrázó délelőtti napiban. — Cápát keresnek! — súgja ítéltua lkain egy spalatói lány. — Cápát? Ajz öbölben? 1— Tegnap óta keresik. Állítólag beszökött a trau hídnál s repülőgépről jól látni. Tegnap Sátoránál látták. — Akkor ma nem fürdünk.- Nem veszélyes. A cápa csak hat méter mély vízben tud úszni. Egy Utáltára boraongiva szólal meg; — De honnan tudja a cápa, hogy a viz hol hatméteres ? Ezen elgondolkodunk s a cápa kénét próbáljuk felidézni ’busan. A spalatói lány legyint: — Én azt hiszem, hogy ez csak trükk. Minden hónapban előkerül ez a cápamese és még senki sem látta a cápát az öbölben. A parti hatóságok valószínűiéig ezzel a módszerrel akarják megakadályozni a fürdővendiége- ket, hogy mélyen ne ússzanak be a tengerbe. Trau vára eközben szép lassan előtűnik. Karakterisztikus a képe, mint minden tengerparti városé itt. A sokszögletű, hatalmas [bástya torony bánatosan támaszkodik a tengerpartnak. Két matróz a parton kinyitja a keskeny átjáróhi- dat, amely Traüból Bua szigetére vezet, egy pillanatig megáll a hídon a gyalogosforgalom, mi átsuhanunk s a Ilid mögöttünk rögtön összezárni; úgy kezelik, mint nálunk a vasúti őr a falusi sorompókat. Most tűnik csak ki, mennyi rengeteg nép volt a hajón. A prágaiak hatalmas nyájban indulnak a városnak, jobbról, balról idegen- vezetők jelentkeznek s dühösen néznek a kézben tartott útikönyvekre. A part hosszában emeletes kis pálazzók állják a napot, Szikrázik a fal. A hőség hirtelen bib irhatat lan lesz, szellő nincsen semmi. A halosamok messzire illatos a halaktól. Gondos háziasszonyok most vásárolják be az ebédrevalót, hatalmas haluszonyok mellett ezüstös csillO'gásu kicsiny halak széles kosarukban. Az egyik halász mindenáron ránk akar sózni egy ifélkosárnyit. Sietve menekülünk előle a zegzugos kis uccákba. Egy kicsit Velcmctólheu érezzük magunkat; & miibe-, Sebesi Ernőt Sóhaj zápor előtt Ittég nem dörög a mennybolt, csak morog, Mint ahogy lusta, vén komondorok Kidobják mérges, forró dühüket^ Mig köröttük a béna lég süket* A villám még csak messziről Üzent, De robbanásra éhes már a csend. Két felhöszomszéd összezördül és Mint pofon csattan el a dördülés, Mén bőrén ezer ránc. Beteg a föld. Csak sóhajtozni tud és nem üvölt* Friss, gyöngéd borogatás kéne itt S úgy unja már e pokol fényeit, A lázas rögnek sebe beheged, Ha Te gyógyítod ki a beteget. Te zápor, gyors zuhanyod úgy bocsásd: Igyon e táj is egyszer áldomást. S ki neveddel egy világot fog át, Nézd, Istenem, a paraszt homlokát. Nézd redőit, hol Gond ekéje szánt 8 varázsolj itt, ha tudsz, uj Kánaánt! lyek szaga, a keskeny, söfét uccák, a zsalu- gáteres kis palazizók, amelyeknek ablakaiból itt is, ott is kiváncsi női arc leselkedik ki, a rejtett, hűvös templomok, >— s még az is, hogy a dómba csak öt dinár belépőjegy ellenében eresztenek be. Mintha csak a Fradi templomiban állítana meg a szolga .. * A napsugaras piazzetta kövei ragyognak. Az idegenforgalom előmozdításának nagyobb örömére itt is, otít is megszólít egy boltos, papucsot, almát sapkát, levelezőlapot és liomonádét kínál; sietve megyünk olyan uccákba, ahol a derék traui nép a maga életét éli s hosszan állunk meg egy hordóké-1 szitő kádár műhelye előtt 6 értekezünk egy suszterral, majd inéig több suszterrel: minden harmat dik házban egy suszter, miglen a prágaiak örö- mére nem találkozunk a Ba fa-üzlettel, amely innentől kezdve majd végigkísér mindenüvé bennünket . . . Pesti ismerősöm azonnal vásárol is egy vászoncipőt & óvatosan megkerüljük a cipészek uccuját a cégjelzéses csomaggal , ; J Szegény IV. Béla király menekült erre a tengerparti kis helyre a tatárok elől. Micsoda menekülése lehetett a zord hegyek, a kietlen völgyek a fótiam meesziségek között.- Hogy ápolhatta két királyi gyermekét, akit végül mégis a spalatói koporsó nyelt el, hogy cipedek- tek a szolgák a királyi kincsek ládájával, küszködtek az öszvérekkel, éhhalállal, fáradsággal: szörnyű útja lehetett a jó királynak idáig. Itt sem lelt menedéket, a szemfüles tatárok utolérték a hegyek között, mígnem a megüldözött király át nem menekül Bua szigetére . . . Béla király emlékétől terhesek itt a kövek: ne-- künk Trau többet jelent egyszerű idegenforgalmi nevezetességnél. A magyar történelem egy külön szomorú darabját ágyazták bele a városba, megille- tődés nélkül nem' lehet végiglépdelni a szép kis városka kövein nekünk. A dóm a leggazdagabb rönesszánsz időkből való: nagy, faragott fakapuja középkori műremek e már csak 'ezért is érdemes volt eljönni idáig a rek- kenő hőségben. A sekrestyés készséggel megmutatja a templom elzárt kincseit, a püspöki mitrát. „amely Béla király koronázási köpenyéből készült" s most üveg alatt van, az é-d almát kódexeket s írott bibliákat, a kegyszereket s a festményeket. Az idegenek fürgék s kiváncsiak, de úgy látszik, a traui nénikék még kiváncsiabbak: az egyik mellék- oltár mögött fürgén figyelik az idegenek mindem mozzanatát s csendes olvasóforgatás köziben össze- össze villan a szemük, gyorsan megbeszélnek valami érdekeset, ismét imádkoznak egy sort, újra sürgősen összehajolnak. Jó Istenem, ne vedd rossz- néven a derék nénikéktől, hogy másra is kell figyelniük, de annyi az idegen s oly kevés az idő a beszélgetésre . . , A kézművesek utcájában bolyongunk, _ vlssza- visszatérünk a vargákhoz, kádárokhoz, a piacra s kinn, a parton a halászokhoz. Az évszázados kövek között eleven élet nyüzsög, noha forró a délelőtt s jól esik meghúzódni a piazzetta hatalmas vá- szonernyöi alatt. A vástzonernyők is a Bafa-cipőt hirdetik. Mögöttünk, a. városháza munkásai csattognak a kalapáccsal: a középkori bíró nyilvános itélőszéke mellé nagy, modern emlékművet akarnak helyezni s ez neun kis zajjal jár. (Szeretném letépni a kopott plakátokat a bársonyosan szép oszlopokról, szeretném megkérdezni a munkavezetőt, minek ragasztják tele a legszebb oszlopokat műkedvelői előadások plakátjaival, szeretném még megkérdezni az idegenvezetőt, hol lehet Itt legkellemesebbem fürödni, de restek vagyunk meg is mozdulni, a hőség egyre erősebb, delet harangoznak, ernyedten szürcsöljük a jeges málnaszörpöt, valaki hírül hozza, hogy a prágaiak a várfal tövében, n halászok mellett fülűdnek, hogy meleg a tenger s a hajó nemsokára indul . , , Izzadunk s kétségbeesve nézünk magunk elé: Úristen, lesz-e annyi kedvünk, hogy a hajóig eIván Morog junk s megkeressük a hajójegyet a fényképezőgép tokjában . , .? SZ0MBATT1Y VIKIDÉ* "™™in"in tir irrM~amilM,,IB^^
