Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-22 / 191. (4040.) szám
\ ^rxgsi-TVSag^arhirlsíí 5 1936 augusztus 22, szombat Hírek A szernyei Gyöngykaláris mintájára fényes sikerű aratóünnepet rendeztek Nagypaládon Versenyfutás a folyékony aranyért Olajháboru fenyeget Anglia és Amerika között a mosuli petróleum miatt Nagypalád, augusztus 21. Zsurky József, református kitesz a szernyei kaláris példáján fel- buzduilvai, ragyogó aratóünnepélyt rendezett Nagypapádon. A nagyszámú közönség, amelynek soraiban jelen volt dr. Korláfch Endre képviselő, dr* Pclchy István egyházkerületi főgondnok, dr. Kubowich Géza, országos daloss zö vet ségi ügyész, Balog Sándor, a szernyei kaláris megteremtője és sokan mások Kárpátalja magyar közéleti kitűnőségeiből, gyönyörködve szemlélték a szin- pompás, ötletes és eredeti csoportok felvonulását, amely Zsurky lelkész elgondolásában a búza útját a vetéstől a kenyérig jelképezte. A menetben resztvettek a beregszászi és nagypaládi református énekkarok is, amelyek az ünnep folyamán Várady Barna, illetve Zsurky József vezényletével, majd pedig együttesen Takáts Gyula országos karnagy vezetése mellett remék dalokkal gyönyörködtették az ünneplő közönséget. A felvonulást istentisztelet követte, este pedig az iskolaudvaron felállított szabadtéri színpadon a nagypaládi kaláris tagjai pompás jeleneteket mutattak 'be, amelyeket Zsur'ky József állatott össze nagypaládi népszokások alapján. Az ünnep a legteljesebb siker jegyében zajlott le. — FÉNYES ÜNNEPSÉGEK KÖZÖTT SZENTELTÉK FEL AZ UJ BORSI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOMOT. Kassai szerkesztőségünk jelenti: II. Rákóczi Ferenc szülőfalujának népe az államíordulat óta templom nélkül volt, mert addig a sátoraljaújhelyi templomiba jártak istentiszteletre. A változott viszonyok következtében hat évvel ezelőtt elhatározták, hogy templomot építenek. A község szegény volt, a katolikus bivők azonban anyagi nehézségtől vissza nem riadva addig gyűjtöttek és adakoztak maguk is, amíg végre a tervből valóság lett s felépült 100.000 koronás költséggel Borsi magyarjainak katolikus temploma. Nemcsak pénzzel, hanem miunkával is hozzájárult a falu népe ahhoz, hogy templomuk felépüljön. Az összegyűjtött pénz éppen csak hogy az építkezési anyag fedezetére volt elégséges s igy a falu lakói, kőművesei, ácsai s napszámosai ingyenesen végezték az építkezésnél szükséges munkát. — Augusztus lö-én, Nagyboldogasszony napján, egész Bodrogköz magyarsága, nem véve ki a reformátusokat sem, ott volt Borsi község magyarjainak lélekemelő ünnepén. Cársky József kassai megyéswpüspök fényes papi segédlettel szentelte fel az iuj templomot, celebrálta az első szent misét és magasszárnyalás-u szentibe6zéddel adta át híveinek a gyönyörű templomot. Külön dicséretet érdemel Borsi község plébánosa, Albrecht István, akinek fáradhatatlan munkálkodása nagyban hozzájárult a templom felépítéséhez s a gyönyörű ünnepség megrendezéséihez. Egyesült pártunk képviseletében Virágih Béla tartomány- gyűlési képviselőnk jelent meg, aki a közös ebéden üdvözölve az ünneplőket, a magyar egyetértés, megértés és igazi testvériség szükségességét hangsúlyozta ki. HALÁLESETEK. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti: Gracias József 45 éves római katolikus lelkész tegnap délután elhunyt. — Mat- taus Mária, hivatalnok felesége, harminchároméves korában ma délelőtt meghalt. — BANKTULAJDONOS LETT KÓBURG JÓZSIÁS FÜLÖP HERCEG. Bécsiből jeiliembiik: Kótarg J ó zsi'ás Fiiilöp henceg ibarfötuiliagdoimtíB illett. A herceg dr. Kogon bécsi ügyvéd utján megszietrezitie a Comtimefn.tal-Biaínlk tesz vény többségéit. — MDIVANI HERCEGNŐ HÁZASSÁGA. Newyoirlkból jeiLeinftfiík: St. DooarCastielMbem De- híb Ganam Doyle, a hites angol ibümügyi regényíró fia örölk hűséget eslküdlöitit Ninia Mdivaní geioogiai hercegnőinek. Mdivani hercegnő a világ egyik, leggazdagabb asszonya, aki a múlt esztendőben — minit eimllékeizeteis — tragikus körű Imiényieik között vesztette eil két fivérét. — RABSZOLGAHÁBORU LIBÉRIÁBAN. Monroviáiból jelentik: Libériában, a négerek koztálsaságában polgárháború tört ki. A belháboru előzményei a következők. Libéria tengerpartján körülbelül tizenkétezer Amerikából bevándorolt, angol- nyelvű néger él. Az állam belső területein csaknem másfél millió civilizálatlan bennszülött. A 33 törzs némelyike még ma sem hagyott föl az ember evéssel. Néhány évvel ezelőtt a népszövetséget is foglalkoztatta a libériái állami tisztviselők eben, emelt ama vád, hogy rabszolgákéreskedést folytatnak. Fejenként 1080 koronáért szállították a rabszolgákat Fernado Po szigetére a spanyol ültetvényeseknek. Ezeket a „munkásokat41 a tengerparti négeréle hajtották föl a belső országrészekből. Most emiatt fellázadtak a bennszülött törzsek a kormány ellen. A kormány katonaságot küldött leverésükre és a többezerfőnyi fegyveres csapatok halomra lövik a lázadókat, agyonverik asszonyaikat és gyermekeiket, elpusztítják élelmiszereiket és a megmunkált földeket. Az éhező lázadók állítólag kénytelenek saját társaik hulláit fölfalni. A harc elkeseredett és a tengerpartra naponta érkeznek menekülő négerek és katonák. Mindkét fél a másik ©ldal vérengzéseiről számol be. Libéria címerét különben a következő jelmondat disziti: „A szabadftágszeröbet hozott ide bennünket11. Az eladott rabszolgák után az állam fejenként 120 korona jutalékot kapott. A világ nagyk^pitalistáinak harca a petróleum egyeduralmáért ■ Rickett és az angol-olasz olajbéke ■ A világ egyik legtökéletesebb olajcsatorna-hálózata Előázsiában ■■ Milliárdok harca ■------A PMH munkatársától-------Mo sni, augusztus. (MTP) Ma már nem kell külöpösképen bizonygatni, hogy az olaj fölötti hatalom, vagy legalább is a világ olajforrásainak ellenőrzése $z elsőrangú nagyhatalmi érdekek közé tartozik s hogy az olajkérdés, mióta a technikai civilizáció mozgatja a világ motorját, egyike a legkomolyabb háborús tényezőknek. A legutóbb lezajlott gyarmati háború élesen megmutatta az olaj fontosságát. Ha Olaszországnak nem lettek volna megfelelő olajtartalékai, vagy ha drága pénzen nem tudott volna olajat vásárolni, nemcsak a győzelemig nem tudott volna ilyen gyorsan eljutni, hanem még ma is csak a kezdet kezdetén tartana az abesszin hadjárat —' ha ugyan nem kényszerültek volna már előbb lefújni. Ilyen körülmények között könnyű megérteni, hogy ha a világ összes hatalmasságai, s itt nemcsak hatalmas országokra gondolunk, hanem hatalmas magánvállalatokra is — élénken foglalkoznak az olaj problémájával. Az országok egy részének mindent el kell követni, hogy uj olajforrásokra akadjanak, mig a nagy olajtrösztök mindent elkövetnek, hogy uj olajforrások megnyitását és az olaj világpiaci árának leszorítását megakadályozzák. Amit a németek terveztek és az angolok megvalósitottak A Közel-Keleten összpontosul újabban ennek az olajháborunak néhány nagyon fontos hadművelete. A Közel-Keletnek két fontos olajbázisa van: az egyik az Irak Petroleum, a másik a Mosul Oilfields. Az előázsiai olaj körül már a világháború előtt nagy konkurrenciaharcok dúltak a világ két legnagyobb olajérdekeltsége között, azóta ezek az olajforrások csak emelkedtek jelentőségben, egyrészt azért, mert az olaj fontossága azóta megnőtt, másrészt pedig, mert megépült a Bagdad- vasút. Ezt a vasutat annakidején, amint köztudomásúba németek kezdték építeni s Németország számvetésében az előázsiai olaj is nagy szerepet játszott. A Berlin—Bagdad-koncepcióban, amely a há- boruelőtti Németország világuralmi elgondolásának váza volt, nagyon fontos hely jutott a német olajérdekeknek. Ugyanekkor a legendás Lawrence ezredes följegyzéseiből megtudjuk, hogy az angolok ará- biai machinációinak egyik fő mozgató rugója szintén az olajforrások ellenőrzése, helyesebben az olajszállítás biztosítása volt. Az angolok mindent elkövettek, hogy az előázsiai olajforrásokat az antant javára termeljék ki/ A lausannei konferencián ez volt az a pont, ami az egész török kérdésben legjobban- érdekelte Angliát s el is érték, hogy a mosuli olajtermő Vidéket leszakították Törökországról s a kitermelt olaj után csak szerény borravalót biztosítottak a vilajet hajdani urainak, 10 százalékot, de ezt is csak 1951-ig. Kiegyezés — angol győzelemmel Közvetlen a lausannei konferencia után rendkívül heves olajháboru robbant ki az érdekeltek között. A hajdani Anglo-—Persian, amely azóta fölvette az Anglo—Iranian nevet és az amerikai Standard Oil, amely nem nyugodott bele abba, hogy a török petróleum kizárólag az angol nagytőkének tejeljen, hanem magának követelte a haszon egy részét, — hajba kaptak a szerződés fölött. S a két világvállalat marakodásában mindkét állam diplomáciája is kivette részét. Ez a petroleumháboru— amelynek elképesztő részletei alig ismeretesek a nagyközénség előtt s az utókorra vár a föladat, hogy a Downing Street titkos dossziéiból nyilvánosságra hozza azokat az adatokat, amelyek a harcra vonatkoznak — a háború utáni korszak egyik legsötétebb fejezete. A két milliós vállalat végül is kiegyezett egymással — miután mindkét oldalon súlyos milliók hullottak el, szerencsére nem emberéletben, hanem csak dollárokban és fontokban. Az angolok végül is nem tehettek egyebet, bevették az amerikaiakat az üzletbe, az előázsiai olaj kitermelésére négy vállalat alakult, mind a négy 23.75 százalékrészesedéssel, mig Gulben- kian, az arméniai olajmilliárdos 5 százalékot kapott, A négy kqncem a következő: az Anglo—Ira- nian, amely nagyon közel áll köztudomás szerint az angol admiralitáshoz s üzleti szempontjai mellett mindig mérlegeli az angol nagyvezérkar érdekeit is, a Royal Dutch-Shell, egy angol—holland társaság, amelyben azonban az angolok játszák a vezető szerepet s amelynek élén Henry Deterding áll, az amerikai Standard Oil s végül a francia Com- pagriie Francaise des Petroles, amelyben az állam erősen érdekelve van. A 2000 kilométeres petroleumhálózat A kartellháboru 1934-ben ért csak igazán véget s akkor vette kezdetét az olajkitermelés az iraki olajmezőkön. Kikukból vezetik a petróleumot Hadithán keresztül középtengeri kikötőkbe. Két export állomása van az iraki petróleumnak: az egyik az angol Haifa Palesztinában, a másik a francia Tripolis Libanonban. Haditháig kettős fővezeték húzódik, itt dolgoznak a főszivattyuk és a technikai iroda is itt van fölállitva, mind a négy társaság saját mérnökeit ültette ide, akik a kitermelést ellenőrzik. Hadithából mindegyik társaság a saját vezetékén keresztül viszi a kikötőkbe a petróleumot. Útközben vannak kisebb szivattyúállomások, ellenőrző mérnökökkel. A vezeték kiépítése tökéletes, minden egyes állomás rádióleadóval van fölszerelve, úgyhogy a legkisebb zavar esetén azonnal intézkedés történhet vagy a forrásoknál, vagy pedig a hadithai technikai központban. Az egész 1850 kilométer hosszú vezeték biztonságáról katonai repülőgépek gondoskodnak. 1935-ben közel négymillió tonna petróleumot termeltek ki az iraki olajmezőkön. A legkisebb volt ebből Franciaország részesedése, összesen 850 ezer tonna nyersolaj, de a franciák a többi iraki részvényesektől vásároltak meg néhány száz tonna olajat. Az abesszin háború alatt állandóan iraki olajat kapott Olaszország is és ami a legérdekesebb, főleg az angoloktól vásárolt. Olasz-angol együttműködés Amerika ellen Az iraki petroleumforrásoknál álitóiag még gazdagabb a mosuli, amely még mindig nincs teljesen üzemben, mert az érdekelt társaságok marakodnak. Érthető, hogy Olaszország és Németország is fokozott érdeklődést mutat a mosuli olaj iránt. A mosuli olajmezők nagyrésze amerikai kezekben volt s az amerikaiak nem akarták elkezdeni az olaj kitermelését, mert attól tartottak, hogy lerontják az olaj árát. Csakhogy a mosuli olajnál súlyos befolyása van a félállami olasz Azienda Generale Italia- na Petrolinak. Az olaszoknak érthető okokból nem azonos az álláspontjuk az amerikaiakéval, akik a mosuli olajat szerették volna tartaléknak kezelni — s az olaszok eladták részesedésüket a Mosul Oilfeldnek, ami által az angol társaság megszerezte a részvények majoritását, (Jellemző, hogy amikor a legádázabb volt a diplomáciai háború Olaszország és Anglia között az abesszin konfliktus idején s Érden olajembargóval fenyegette meg Mussolinit, az olasz és az angol olajtársaságok akkor egyeztek meg az amerikaiak ellen s érthető, hogy a mosuli érdekeltség megszerzése miatt az angol olajtársaság iraki forrásból annyi olajat szállított Olaszországnak, amennyit csak kivént.) Mindenesetre most az a helyzet, hogy a mosuli olajforrások fölött angolok uralkodnak. Irak ellenőrzi ebben a pillanatban a mosuli olajkitermelést is. Az iraki petroleumtársaság alaptőkéje 6 és félmillió font, a mosulié négymillió font volt, de az angolok leszállították 1 millió 600 ezer fontra az alaptőkét, a kitermelés koncesszióját kiadták egy másik társaságnak, a British Oil Develop- mentnek. Mellékesen meg kell említeni, hogy ebben a társaságban nagy szerepet játszott a legendás Rickett is, aki az abessziniai konfliktussal kapcsolatban tűnt föl akkor, amikor megszerezte a nemlétező ebsszin olajföldek koncesszióját egy amerikai és angol társaság részére. Rickett nevét szakkörökben éppen a mosuli petroleumüzlettel kapcsolatban jól ismerik. Harc a Perzsa-öböl szigeteinek birtokáért Az olaszok révén sikeresen végrehajtott manőverrel az iraki petroleumtársaság megerősítette pozícióját Előázsiában, de azért még távolról sem játszik olyan nagy szerepet, mint egyedül az Anglo—Iranian, amely politikai hatalmasságnak számit. Az amerikaiak befolyása sem lebecsülendő, mert nagyon ügyes machinációval megkaparintották a Perzsa-öbölben lévő szigetek olajforrásait. Ezek az olajforrások kereskedelmi szempontból is kitűnő helyen vannak. Ezévi termésüket egymillió barrelre becsülik (7 barrel egy tonna). A szigetek politikai birtokáért évek óta. heves harcok dúlnak Nagybritannia és Irán között. Az angolok természetesen szeretnék megszerezni a politikai hatalmat az amerikai petroleumforrások fölött. De nemcsak ezért érdeklik a szigetek Angliát, hanem főleg azért, mert a Perzsa-öböl szigetei kitűnő sztratégiai pontot képeznek az angol flotta és a légi hatjerő részére az Indiába vezető útvonal mentén. Anglia persze az ilyen politikai vitatkozások mellett mindig megy a maga utján s már el is kezdték katonai bázissá kiépíteni Manama félszigetet. Az angolok egyelőre még tűrik az amerikai olajkoncessziósok működését, hiszen a Bahrein Petroleum Co. nem más, mint a Standard Oil egyik leányvállalata — minthogy azonban maguk az amerikaiak is hasonló gondolatokkal foglalkoznak, mint az angolok s El Has- sát katonai erődítménnyé akarják kiépíteni, el lehetünk készülve, hogy rövidesen ismét kitör az amerikai—angol olajháboru. Anglia mögött áll mindenesetre a világbirodalom hatalmas katonai ereje, viszont a mindenre elszánt yankee-kapitalizmus sm lebecsülendő erő, különösen akkor, ha az amerikai nagyvállalkozók úgy érzik, hogy egy jó üzlet forog veszélyben . .. Hollandia is fegyverkezik Amsterdamból jelentik. Hollandia nemcsak azzal foglalkozik, hogy megerősítse keleti határait, hanem meglehetős titokban lázas katonai készülődések folynak, hogy a kis ország gyarmatait egy esetleges japán invázióval szemben biztosítsa. Nagyszámú bombavető repülőgépet rendelt a holland hadvezetőség, azonkívül gyorsjárásu utasszállító gépek is készülnek, amelyek - bármikor kato-nai gépekké alakíthatók át. At holland haditengerészet megerősíti a Ba- tavia előtti kis szigeteket. A jávai fővárost az utóbbi időben nagyon féltik a hollandok a japánoktól. S úgy látszik, nem minden ok nélkül. November elejére nagyszabású szárazföldi és tengeri hadgyakorlatot vettek tervbe, amely úgy az anyaországban, miatt Holland-Indiában fog lefolyni. * — KÉZREKERÜLTEK A TURÓCI GAZDA GYILKOSAI. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Néhány nap előtt jelentettük, hogy Tu- róc községben ismeretlen tettesek meggyilkol ."ük Csokota József gazdálkodót, aki a csűrben aludt. A csendőrség a gyilkosság elkövetésének gyanújával Felfőboskóc községben letartóztatta Gavura István, Bezák József, Tankos György, Bilcsák Andrást és Gavura Jánost. Valamennyi részes a gyilkosságban. Azzal védekeznek, hogy csak alaposan meg akarták verni, bosszúból. Csokota József ugyanis Péter Pál napiján Hrubó községben bucsumulatság során összeveszett Gavuráékkal és meg is szuirkálta őket. Ezt akarták visszaadni. A csendőrség valamennyit letartóztatta. — A VILLÁM ABBAN A PILLANATBAN CSAPOTT A RÁDIÓBA, MIKOR SZÉP IDŐT JÓSOLT. Szinte szimbolikus jelentőségű eset játszódott le Egerben az elmuit nap. Abban a pillanatban, amikor a prágai rádió szép időt jósolt, amelynek még kedden és szerdán is tartania kell, Eger felett viharfelhők tornyosultak. A vad égi háborúban villám csapott az egyik háziba s a padlásszobában szétverte a rádióvevőkészüléket s annak tulajdonosát, Tauselh Franciska asszonyt is megsujtotta. Az asszony ájultan esett össze. A villám átment a szomszédos helyiségbe is, ahol egy ágyat felgyújtott. így írja ezt a Vecerni Ceské Sl-ovo. — SZERELMI BÁNATÁBAN AGYONLŐTTE MAGÁT. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Golminc Mihály 22 éves tarna- vai gazdalegény tegnap este revolverrel agyonlőtte magát. Szegény lányt szeretett, de szülők a házasságot ellenezték. Tegnap még egy utolsó találkozásra hívta a leányt, majd hazament és golyót röpített agyába. Nyomban meghalt. — TÍFUSZJÁRVÁNY BREZOVÁN. Névszómba ti tudósítónk jelenti: A napokban Bre cvárói bét beteget szállítottak be a nagyszombati tartományi kórházba. Az orvosok megállapították, hogy a betegeik hastífuszban szenvednek. Tapolcsány vidékéről szintén hastífusz miatt hat embert szállítottak be a kórházba, igy a kórház nfekciós osztálya teljesen megtelt. Nagyszombatban eddig nem fordult elő tifuszmegbetegedés, de f '(iv'uk a járási hivatal egészségügyi referens éne': fryetmét a Paulusok-ucoai patakmenti d:nny;ek ! a. Az itt uralkodó állapotok ugyanis alkalmasok tífusz jár-' vány terjesztésére. Evek óta rámutatunk erre a veszélyre, de eddig semmiféle intézker! 1$ nem történt. Nem ártana, ha az országos hivatal bizottság got küldene a Paulmsok-uccai állapotok megvizsgálására.
