Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-21 / 190. (4039.) szám
1936 augusztus 31, péntek. Csíz Jód Bróm fOrdő Ajánlva: Ér'elmeszesedés, Ideg, mirigy, csont, börbajoknál, golyva, hüdések és az anyagcsere egyéb bajainál. Olcsó utóidényi pausál kúrák : 21 napra az összköltségekkel Kő 1100.— 28 napra az összköltségekkel Kő 1420.— Gyermekszanatórium. — Ismertetőt küld a Fürdöigazgatóság, Ciz kúpele. taei elnök bejelenti, hogy Csehszlovákia hajlandó tárgyalni Hitler javaslatairól eisenbrodi külpolitikai beszéd ■ Nincs akadálya a köztársaság és a birodalom megegyezésének nyesen föltartóztatták a Madrid felé irányuló eiö'nyoraulást. Madridtól északnyugatra a kormány bekerítette a katonai párt egyik gépesített osztagát és véres közelharc után elkergette az ellenséget. Ugyanakkor a Sierra de Guadeloupén ugyancsak döntően megverték a délről közeledő nacionalista osztagokat. Az egyik osztagot Portó de San Vincente-hágó közelében, 70 kilométerre Toledótól délre, csaknem teljesen megsemmisítették. A marokkói irreguláris csapatok és a fasiszta milicia futva menekült az ütközetből. Végül megállították azt a sereget is, amely Badajoz irányából tört elő Madrid felé, Az utóbbi ütközet Naval Peralnál, a fővárostól 150 kilométerre zajlott le. A Madridtól északra lévő hegyi fronton a kormánycsapatok elfoglalták az 1500 méter magas Puerto de Losoya-hágót a Navacerrada kerületben. A jezsuiták visszatérhetnek Spanyolországba Gibraltár, augusztus 20. Egy brit állampolgár, aki Gibraltárba érkezett, közölte a Reuter-iroda munkatársával, hogy Marokkóból naponta uj csapatok érkeznek a pyreneusi félszigetre. A szállítást tiz német eredetű repülőgép végzi, amelyek mindegyike harminc katonát hoz és négyszer naponta teszi meg az utat az afrikai partról az európai partra. így Franco tábornok naponta több, mint ezer katonát hozhat légi utón az ibériai félszigetre. A Mallorca szigetén lévő pálmái rádióállomás azt jelenti, hogy a kormányhajókat a szigeten lévő zendülők megfutamították. Háromszáz kommunista a szigeten rekedt s ezeket a kormánycsapatok utolsó emberig agyonlőtték. A pampelunai kerület elöljárósága elhatározta, hogy a jezsuitákat visszahívja és visszaadja a rendnek mindazon birtokokat, amelyeket a köztársasági kormány elkobzott, A jezsuitáknak a közel jövőben megengedik, hogy Navarra egész területén újra megkezdhessék tevékenységüket. - ~ ,x Eddig 55.000 halott Páris, augusztus 20. Az Excelsior madridi tudósítása szerint a spanyol polgárháború eddigi áldozatainak száma 55.000-re becsülhető. Ezek közül harmincezret a fölkelők öltek meg, beleszámítva a kétezer badajozi és az ezer madridi áldozatot. Egy teruelai menekült azt állította, —EB—■— Prága, augusztus 20. A köztársasági elnök visszatért északcsebországi körútjáról, ahol sorra meglátogatta a német iparvidék városait. Mint jelentettük, Reichenbergből Benes elnök Gablonzba és Eisenbrcdba ment, ahol szintén beszédéket mondott a németek és a csehek viszonyáról. Külpolitikai jelentősége van az Eisenbrodban mondott beszédnek, amelyben Benes kijelenti, hogy Csehszlovákia hajlandó Hitler nyilatkozatai értelmében megkezdeni a tárgyalásokat Németországgal. Ugyanakkor az elnök természetesen azt is megállapította, hogy Csehszlovákia külpolitikai iránya megváltoztatásáról szó sem lehet. —- Európai orientációjú politikánk — mondotta az elnök —• nem akadályozza meg a német—csehszlovák viszony végleg esi rendezését. Az őszre tervezett locamói ta nácskozások bizonyára eltüntetik az útból azokat az akadályokat, amelyek általános európai szempontból esetleg zavarhatnának, úgy hogy Németországgal való tár gyalásaink Hitler kancellár ur 1935 május 21-i és ezévi márciusi nyilatkozatai alapján esetleg megvalósulhatnának, mint logikus és természetes kiegészítései a locarnói tárgyalásoknak. A megállapodás újonnan szabályozná a birodalomhoz való viszonyokat, amennyiben a szabályzás uj formáira szükség van a viszony eddigi alapját alkotó első locarnói szerződés megváltoztatása hogy a fölkelők Teruela tartományban több, mint ezer embert kivégeztek. Ellentétes jelentések Liszabon, augusztus 20. A spanyol fölkelők Navalperal vidékén heves ütközet után szétszórták Mongadas ezredes kormánycsapatait. Ezt a jelentést valamennyi portugál lap megerősíti. A kormány éppen az ellenkezőjét jelenti és azt állítja, hogy a kormánycsapatok Navalperalnál megsemmisítették a fölkelőket. Egyelőre nem sikerült eldönteni, hogy melyik párt állítása felel meg a valóságnak, A Reuter-iroda szerint Mola tábornok azt táviratozta Sevillába Quiepo de Llano tábornoknak, hogy nincsen szüksége több sevillai katonára, mert a rendelkezésére álló haderő elégséges ahoz, hogy Madridot egy hét alatt elfoglalja. Franco csapatai elfoglalták Albuquerquest, amely város a portugál part közelében feleszik. után. Alaptalan volna azt gondolni, hogy a német-csehszlovák megállapodás bármily értelemben megváltoztatná jelenlegi együttműködésünket a többi európai állammal, azokkal az államokkal, amelyekkel a béke fenntartása érdekében együttműködünk. Remélem, hogy a nehézségek ellenére sikerülni fog a békét fenntartani. Rene§ abszurdnak jelentette ki azokat az állításokat, amelyek szerint Németország Csehszlovákia létét fenyegeti. Európai katasztrófát jelentene, ha valaki ma meg akarná semmisíteni egy 15 milliós állam é.s egy 10 milliós nemzet létét, már pedig ezt a katasztrófát Németország sem kívánja. Berlini visszhang Berlin, augusztus 20. A német sajtó általában tartózkodóan Ítéli meg Benes csehszlovák köztársasági elnök beszédét és a német-csehszlovák megegyezésre vonatkozó ajánlatokat. A külföldi újságírók úgy vé* Ük, hogy a tartózkodást illetékes körök parancsolták a lapoknak. Ott, ahol néhány újság mégis kommentálja az eseményt, Benes beszédeit általában kedvezően fogadják. A Berliner Tageblatt tudósításait pél-i dául azzal a mondattal! vezeti be, hogy Benes folytatja azt a békés és optimista hangot, amelyet Krofta kezdeményezett. BeneS élőik fogadtatása Pardubitzban A Pardubitzba érkező köztársasági elnököt csütörtök délután a város polgármestere fogadta é§ üdvözlő beszédében vázolta mindazt, amit Pardubitz városa a hadseregért tett. Benes válaszában megköszönte az üdvözlést, majd áttért a Pardubitz-környéki hadgyakorlatok jelentőségének vázolására. A csehszlovák hadsereg a hadgyakorlatokon he fogja bizonyítani, hogy mit tud. A köztársaság mindent elkövet biztonsága érdekében s a legutóbbi államvédelmi kölcsön jegyzésénél a lakosság is tanú jelét adta. hogy tudatában van a hadsereg szükségességének. A hadsereg tökéletesítése nem a háborús veszély jele. — Nyomatékosan ismétlem, hogy hadseregünket csak azért építjük ki. mert kötelességünk minden eshetőségre felkészülni és nem azért, mert háború fenyeget. _ fejezte he beszédét a köztársasági elnök. Zlnmm: „én vauéit felelős Kirov megeyl^coléséért" Drámai jelenetek a mcszkvai hazaárulást sirr tárgyalása n • A vádlottak egymást vádeják ■ ■ Zincvjev karait volna Sztálin helyire ■■ Moszkva, aiuguisotivus 20. A Troekij, Zinovjev, Kamenyev és társai elleni por valószínűleg egy hétig tart. Kedden és szerdán a mellékes vádlottakat hallgatták ki. Szerdán délelőtt Pickel vádlott kijelentette, hogy Bakajev vádlott nagy szerepet játszott az összeesküvésben, mostani vallomásában azonban megkísérelte, hogy tevékenységét jelentéktelennek állítsa be. Bakajev kijelentette, hogy Bogden kötelessége lett volna volna Sztálint hivatalában meggyilkolni, de Bogden az utolsó pillanatban megijedt és ön- gyilkosságot követett el. Öngyilkossága előtt Bakajevhez jött és azt mondotta, hogy egyedül nem képes a tettet végrehajtani és segítséget kér. Bakajev azonban nem segítette meg az összeesküvőt. Amikor Bakajev Zinovjevet és Kamenyevet azzal vádolta, hogy ők felelősek a Kirov elleni gyilkosságért, Zinovjev fölemelkedett és a következőket mondotta: — Ez igaz! A többi vádlott szerint 1932 óta azt a felfogást vallotta, hogy a mai uralmat csak egyéni terrorral lehet eltávolítani és Sztálint, Moloto- vot meg kell gyilkolni. Kirov volt a gyilkosság- sorozat első áldozata. Ha a terv sikerült volna, akkor Kamenyevet állították volna a szovjetkormány élére, mig Zinovjev Sztálin szerepét vette volna át $ a többi fontosabb hivatalokat, a párthivatalokat is, az ellenzék vezetőivel töltötték volna be. Ras Sejura herceg meglátogatta a benszülöttek olasz iskoláját Addis Abeba, augusztus 20. Ras Sejum herceg tegnap meglátogatta a fasiszta székházban lévő iskolát, amelyben száz abesszin bennszülött kisfiú és kisleány részesül oktatásban. Párisi Kaland — ELBESZÉLÉS — Irta: Farkas István (3) — Nem tudom, hogy az apja-e, de együtt láttam őket. Ma az öreg elutazik. Barátom, ilyet még nem látott a Fradi! — Messze lakik? — Itt a Rue Bucin. Azt mondta, hogy kilenc után szabad lesz. Péterben meghűlt a vér. Katalin! Katalin idegen férfit hívott. Vele csak komédiázott. Nem mert komolyan arra gondolni, hogy a kedvéért még Párisban marad. Most nemcsak a hiúsága szenvedett csorbát, de fölösleges pénzt dobott ki Azóta már Epernay felé járhatna, a pezsgő hazájában s elnézhetné, amint a Marne partján pihennek a vontató gőzösök. Elbeszélgethetett volna a két gyerekkel meg a mamával, aztán Nancytól biztosan egyedül maradt volna a fülkében. kialudta volna magát. Odaintette a pincért. Fizetni akart. A pincér késett. Közben kénytelen volt tovább hallgatni a két pesti fiút. — Ha meguntátok, esetleg átvehetem, — mondta a józanabb. — Nekem is jut rá egypár frankom. De csak úgy, ha már meguntad, mert nekem mindegy. Most egy olasz lányom van. —- A 'festőnél dolgozol még? — Ott. A jövő héten Montrougeba megyünk, egy uj bérpalotát festeni. Száz frank külön dij hetenkint. — Én megyek. A fiatalember megindult. — Te! — szólt utána a másik, — aztán milyen nyelven kell vele beszélni? — Franciául. Nem tud az kukkot se máskép, itt is született. Péternek nagy kő esett le a szivéről. Hát mégsem Katalin! Hogy is tételezhette föl volna róla. A leány sokkal intelligensebb, egész más fajtából gyúrták. húsz százalék borravalót adott a pincérnek, aki mélyen meghajolt utána. Aztán, va nézett Péter után. Egyszerű ruhájából nem olvasta volna ki a „gazdag amerikait". 5. A ház ódon volt és csikorgó lépcső vezetett föl a negyedik emeletre. Mig a lépcsőkön haladt fölfelé, a Rue Dauphine sarkán álló öreg házra gondolt, amelyben még Napóleon lakott egyszerű tüzérhadnagy korában. Annak a falait most munkáskezek bontották, de ezt a házat is kikezdi az idő, biztosan öreg volt már a nagy forradalom idejében is. A harmadik emeleten egy polgári család vacsorázott. Az ajtót nyitva felejtették és Péternek meg kellett látnia, hogy már a sajtnál vannak. Az apa éppen jókora szeleteket vágott s egy nagyobbacska fiú türelmetlenül harangozott a lábával, amig a sajtot várta. Péter feléjük bólintott és azok természetszerűleg visszabólintottak. Franciák voltak, akik akárki színe előtt elvégzik az étkezést, nem lehet őket zavarni. A negyedik emelet hat kis szobából állt* ezekből Kettő a „szálloda" tulajdonosáé volt. Amolyan jellegzetes párisi negyedik emelet, az apró szállodák és bútorozott szobák negyedében. Kopogtatnia sem kellett, mert Katalint a nyitott ajtón át mindjárt meglátta. A leány nagy örömmel jött elébe és megsimogatta az arcát. — Kedves —• mondta —, nagyon szép magától, hogy eljött. Jöjjön. Bevezette őt a szobába. Egyszerű, nagyon kicsiny szoba volt, egyetlen, egyszárnyas ablaka a világitóudvarra nézett. A középen szokásos kettős ágy állott, amelyet ekrüszinü takaró borított. Az ablak alatt még egy ódon ágy állt, ez biztosan a leányé volt. A fényűzést a hideg- melegviz adta, egyébként mindenünnen leritt a munkásos vagy aiákos szegénység. A leány fehér nyári ruhába öltözött át. A nyaka körül olcsó csipke volt, amely élesen kiemelte a nyakon túl kezdődő fehérséget. Kedvesen kézen fogta Pétert és egy székhez vezette. — Maga most haragszik rám. — Nem haragszom, — mentegetőzött Péter, és csakugyan, ebben a percben nem is haragudott. Első menyasszonyára gondolt, annak a leányszobájában érezte igy magát. — Igen. —• Én is. Hallgattak. A leány szembeült vele és egymásra néztek. Idegenek voltak, és mintha mégis lett volna köztük valami, mert a szemeik otthonos derűvel nyugodtak egymáson. — Ha kipihente magát sétálni megyünk. Én nagyon szeretem az esti Párist, — mondta a leány. — Kiülünk a Pont des Arisra is és onnan nézzük a Szajnát. De csak úgy, ha maga is akarja. Péter hirtelen csurranó meleget érzett a szive körül. Maca is arra gondolt, hogy kiülnek a csöndes hidra, s -ime, a leány vele egyet gondolt. Nem lehet rossz leány. —• Milyen szép, gyerekes szemei vannak, — kedveskedett a leány. — Mindig irigyeltem azokat, akik iHen derűsen nézhetik a világot. Pedig maca sem panaszkodhatott. Gyönyörű fekete szemei voltak, csak a gond és a nehezen szerzett munka festett alájuk egypár alig észrevehető ráncot. Még szóltak egypár udvarias, kedves szót, aztán a leány indítványozta: —• Menjünk. Már beesteledett. Otthoni idő szerint félkilenc volt, a francia nyári időszámítás után Párisban már háromne- gyedtiz felé járt. A Saint Germain-körut népesebb volt, mint azelőtt. Nehezen verődtek át az autók, villamosok és a sárga autóbuszok között, de minden nagyobb akadály nélkül érték el a Rue Seinet. Ez az akadémia árkádjai alatt már elvezeti őket a Művészetek hidjához. A Rue Sei- nen egymásba karoltak. Ezt akár Pesten vagy Pozsonyban is megtehették volna, itt meg szinte kötelező volt. Egy férfi meg egy nő csak egymásba karolva járhatnak a Saint Germain negyed uccáiban. Az akadémiánál a leány megszólalt: — Sokszor elgondolkoztam, hogy ezt a háromszázéves intézményt is pap alapitotta. Nem érdekes, hogy Páris földjén minden szélsőség találkozott? Pap alapitja az akadémiát, Napóleon emeli szinte fejedelmi rangra és a nagy forradalom sem bántja. Azt hiszem, hogy a francia kispolgár mindig és mindenben csak önmagát és a hazáját szereti. Péter ránézett, a leányra. Először munkás- leánynak gondolta, délután valami kis iparmü- pcrvéves Iparművészeti tanfolyamot végzett a polgári iskola után, s most kisül, hogy a leány sokkal többet tud, mint gondolta volna. De mintha Katalin is megérezte volna, hogy mire gondol, mert magától felelt a föl sem tett kérdésre: —• Boldogabb időkben Pesten hallgattam filozófiát. Én már nagyon öreg vagyok ám. Tudja-e, hogy most múltam huszonhét éves? Péter mosolygott. — Én már harminckettő vagyok, öregebb. Elengedték egymás karját és összefonták a kezüket. — Katona, kis cseléd, katona, kis cseléd, — játszott Péter lépteik ütemére. — Ha most igy megjelennénk Korompán vagy Komáromban . .. Katalin egészséges leányosan fölkacagott. — Ne fesse falra az ördögöt! Párisban sok minden megtörténhetik . . . Már itt is vagyunk. A Pont des Árts enyhe fényi: adó lámpáivel és a szerelmesek számára termett padjaival ott magaslott előttük. Lépcsőkön kellett fölmenniök Páris szivének egyetlen gyaloghidján. A hídon kevesen voltak, azok is inkább a korlátnak dőlve nézték a csöndesen hömpölygő vizet. A Louvre és a Quai lámpái átvilágítottak. A tovasuhanó autók halvány re lektorukkal utazó csillagoknak látszottak. A Pont Neuf villanyfényes forgalma nagy darabon uralta a Szajnát. — A pesti Elalászbástyán érzi magát igy az ember, — szólt a leány. — Ott van ilyen csönd. Néha a Sacré-Coeurhöz is fölmentem, de onnan késő este rossz lejönni. Hát itt szoktam üldögélni. — A bátyjával, ugy-e? — kérdezte Péter, inkább csak szokásból. Nagy meglepetésére azonban a leány egyszerűen azt felelte: — Nem. Hanem a barátommal. A Gézával. Most ment haza Lyonba. Fogtechnikus. Péter elszontyolodott. Gyerekes önbizalommal már arra gondolt, hogy az első komoly férfit jelentheti a leány életében, s a leány csak azért tartotta itt őt, mert a Géza hazament Lyonba. Hirtelen elkedvetlenedett és kezét kihúzta a leány kezéből. Katalin szabadon maradt tenyerével megsimogatta Péter arcát. Szinte gügyögő gyerekhangon vigasztalta: (Folytatjuk.) 2
