Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-18 / 187. (4036.) szám

1936 augusztus 18, kedd* Gslz Jód Bróm fOrdö .Ajánlva: Érelmeszesedés, .idea, mirigy., csont, börbajoknál, golyva, hüdések és az anyagcsere egyéb bajainál. Olcsó utóidényi pausál kúrák : 21 napra az összköltségekkel Ke 1100.— 2S napra az összköltségekkel Ké 1420.— Gyermekszanatórium. — Ismertetőt küld a Fürdöigazgatóság, Ciz kúpele. Tizenkét szlovenszkói járásnak Kárpátaljához való csatolását kivétetik a ruszin nemzeti tanácsok A Bodrogköz is beletartozik a kívánt területbe meg magát, akitor még sok vér fog folyni az országban. Mint ismeretes, Franco tábornok az el­múlt hét péntekén felszólította Madrid la* kosságát, hogy adja meg magát, mert a to­vábbi vérontás fölösleges. Gira! León Blum-t vádolja Giral spanyol miniszterelnök a Humanité munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: — Bevallom, a francia kormány fölfogá­sa a semlegességről előttünk érthetetlen. Tudjuk, hogy Franciaország nem akar nem­zetközi konfliktust, de mi sem akarjuk azt* Nem kivánunk segítséget, csak azt kíván­juk, hogy ne büntessenek meg bennünket azért, mert a tisztek fellázadtak ellenünk. Franciaország ma azoknak a megrende­léseknek sem tesz eleget, amelyeket a for­radalom előtt, julius 18-án tettünk. Nem értjük, hogy miért büntetendő az, ha a le­gális kormány helyre akarja állítani a ren­Prága, augüiszt/us 17. Az ukrán nacionalisták ungvári lapjának jelentése szerint a Központi Orosz Nemzeti Tanács a Volosin-iéle Kárpát­orosz Nemzeti Tanáccsal folytatott egyhetes tárgyalásait befejezte. A tanácskozásokon újabb autonómiiajiavasilatot dolgoztak ki s azt a kor- Imány elé terjesztik emlékirat alakjában. Az emlékirat egyebek között azt kivánja, hogy a kárpátaljai kormányzó joghatósága az összes ruszinlakta járásra terjedjen ki. Eszerint az autonóm ruszin Kárpátaljához volna csatolandó a szobránci, nagyikaposi, királyhelmeci, nagy- mihályi, tőketerebesi, varamról, homonnai, eper­jesi, bártfai, szebeni, ólublói és iglói járás. A memorandum ezen kivüi azt is kivánja, hogy a kormány haladéktalanul intézkedjék a szojm- választásoik kiírása tárgyában és pedig nemcsak a mai Kárpátalján, hanem az éppen felsorolt, részben ruszinlakta járásokban is. Végül a ru­szin nyelvnek az iskolai oktatásban és a bírás­kodásban való bevezetését követeli az emlék­irat. aniHK det az országban. A Matin értesülése szerint a francia ha­tárőrök feltartóztatták a francia-spanyol határon a szakszervezetek egyik teherautó­osztagát, amely lőszert akart szállítani Irunba a kormánycsapatoknak. A százezer lövedéket nem engedték át a határon. Szak­értők szerint ezzel írun sorsa meg van pe­csételve, mert a helyőrség lőszere kifogyott és uj muníciót nem szerezhet. A Daily Telegraph munkatársa ezzel szemben úgy tudja, hogy Franciaországból az elmúlt héten tizenkilenc katonai repülő­gép. érkezett Barcelonába. im elesett? haditanácsot tartott az északi front parancsno­kaival, majd visszaröpült a déli harctérre* Aknára futott francia ha]6 Páris, augusztus 17* Az Oranaise francia hajó az elmúlt hét közepetóján az algíri partok kö­zelében elsüllyedt. A tizenháromfőnyi legény­ségből és a tiz utasból csupán két személyt si­került megmenteni. A gőzös állítólag beleütkö­zött az egyik aknába, amellyel a spanyol zen- dülők a marokkói partokat elzárták. DSIanrerÜta közvetít 7 Montevideo, augusztus 17. Az uruguayi kor­mány táviratilag azzal a kérdéssel fordult az amerikai államokhoz, vájjon a pánamerikai unió vállaíja-e a közvetítő szereptt a spanyol ellen­felek kibékitésére* Jouhaux, a francia szakszervezetek főtitkára Bcuissonnal, az emberi jogok ligájának elnöké­vel Spanyolországba röpült. A második intema- cronale jelenlegi elnöke ugyancsak Madridban tartózkodik. Meghalt Gratia laiafe a üGlehlilss olasz mm Róma, augusztus 17. Gracia Deledda olasz írónő, a Noböl-dij nyertese vasárnap az olasz fővárosban meghalt. Gracia Deledda 1873-ban született Szardíniában és első novellája 15 éves korában nagy feltűnést keltett. Már liires volt, anélkül, hogy elhagyta volna szülőföldjét. A Nobel-dijat 1927-ben kapta meg. Lady Miu^batteii Psésé&aa Prága, augusztus 17. A Telegraf jelenti: A prágai Alcron-szállóban tartózkodott VIII. Edvárd angol király társaságából Lady Louise Moundbatteau. Nevezett hölgy ma Dubrovnikba indult s ott a király jachtjára száll, ahol az angol nemesség nagy csoportja gyülekezett össze. U abb névtelen lévé! a biatorbágyi merénylő bűntársairól beszél Budapest, augusztus 17. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Dr. Lévay Tibor, Matuskának, a biatorbágyi merénylőnek az ügyvédje fantasztikus bejelentést tett ma a rendőrségen. Lévay ügyvéd újabb névtelen le­velet kapott, amelynek írója azt állítja, hogy Matuskának több bűntársa is volt, akik a me­rénylet előtt Biatorbágyon rejtegették és a rob­banóanyag megszerzésében is segítségére voltak. A négy bűntárs közül — a levél szerint — há­rom nem bírta a lelkiismeretmardosást és ön- gyilkosságot követett el. A névtelen levélíró e bűntársakat meg is nevezi. A levél szerint a me­rénylet után Matuska birtokában még jelentős mennyiségű robbanóanyag maradt s azt bűntár­saival együtt elásta. A rendőrség most lépésről- lépésre. ellenőrzi a névtelen levélíró adatait. Párisi kaland — ELBESZÉLÉS — Irta: Farkas István 0) A Gare de 1 Est közvetlen közelében járt már. A földalatti villamos óriási messzeségbe nyúló folyosólabirintusában úgy elfáradt, hogy le kel­lett tennie a hatalmas bőröndöt. Már otthon, a szállodában gondolt rá, hogy autón megy, de amig az autóval az előirt boulevardokon az ál­lomásig ért volna, legalább tizenöt frank fölös­leges kiadást jelentett volna. így hetven centim­mel járta meg az utat, igaz, hogy bele is izzadt. No mindegy. Az a fontos, hogy itt van, száz frank, tiz márka, ötven cseh korona ott hallgat a zsebében. Azonkívül a Bécsig szóló és har­minc napig érvényes vasúti jegy. Már a szállodában kezdte a takarékosságot. A nappali titkár kedves beszélgetést szőtt, ami­kor a bőröndöt lehozták a szobájából. A beszél­getés újabb öt frankjába került. Eredetileg öt frank borravalót akart adni, de mégis tizet adott. Ez is kevés volt, de Péter már azt se bánta. Mig a titkár a longchampi nagy futtatás esélyeiről beszélt, Ady versét variálta magában: „Estére én már messze futok S bomlottan sírok valahol: Most sírni, nyögni nem merek én, Páris dalol, dalol.'1 — No, Isten vele, moszjő, — fejezte be végre a titkár a beszédet. — Jó utat kívánok. Péter sietve nyújtotta át a tizfrankos bankje­gyet. Sietve kezelt, s nagyot lélegzett, amikor a Hotel Raganoud kapujt maga mögött érezte. A börzénél szállt a földalattira. Éppen tőzsde­nap volt és ezren vártak a földalatti állomáson. Jó órába telt, mig ideért a Gare de 1‘Est alá. Mig a föld alatt robogott vele a tüzesszemü vo­nat’, gondolatban elbúcsúzott a feje fölött hall- hrlatfanul dübörgő élettől, a Boulevard Sébasto- poltól, a Boulevard Strassbourgtól, a sok vidám, éjszakánként annyira eleven mellékuccától. Egy /nagyon rövid pillanatra belefájt, hogy nem vil­lamoson tette meg az utat, igy mindent láthatott volna, de aztán eszébe jutott az előző esti bu- csuzás, amikor megállt a Champs Élyséesen s onnan átballagott a Concordera. Végigment a Rue Rivolin, legkedvesebb uccáján, leült Páris legcsöndesebb hidján, a Pont des Ártson és hangtalanul nézte a halvány lámpafényben alat­ta alvó Szajnát. Távolabb az Üdv Hadseregének vacsorahajóján éppen most gyultak ki a lámpák és a sok boldogan elesett ember egykedvű léptekkel indult az éjjeli levesért. Szemben az Institut de Francé ódon, egyemeletes palotája minden tudományok álmát őrizte, háta mögött a Louvre épületkolosszusa hallgatott és árkádjai alatt csak néha suhant át egy-egy autó, hogy árnál hangosabban búgjon végig a Quai du Louvre széles burkolatán. Ahogy most izzadtan, kimerültén állt a leve­gőtlen folyosón, ez a tegnapi bucsuzás jutott eszébe. Körülötte emberek siettek, Páris nem ér rá a föld alatt pihenni. Mindenkinek dolga volt, az emberek ügyet sem vetettek rá, csak egy suhanc kínálta futtában pornografikus képeit. Azt is csak azért tette, mert kinézte Péterből az idegent. Pedig a hosszú hónap alatt már ezt is annyira megszokta, hogy föl sem vette a tola­kodó, furcsa keveréknyelven beszélő suhanco- kát. Négy óra volt, amikor végre a Gare de l'Est éppen átépítés alatt álló nagy csarnokába ért. 2. Az állomáson vonatok álltak. Füstölgő moz­donyok néztek a végtelen felé. A minden sarok­ban ott rejtőzködő hangszóró szinte percenként jelezte: omnibusz, rapid, expressz. A személy-, gyors- és villámvonatok sűrűn indultak az állo­másról s Péternek volt mit nézegetnie. Maga müncheni kocsira várt, mert előre eltervezgette, hogy megmaradt pénzén megnézi a Deutsches Museumot, Európának ezt a szinte egyedülálló múzeumát, amely kaszárnyaszerü külsejével ezernyi látnivalót rejteget az Isar haragoszörd partján. Talán Augsburgban is kiszáll ide tör­ténelmi emlékek fűzik, aztán elnézne Nürnberg ódon falai közé is, hogy egy darab középkort is vigyen magával keletre. Bőröndjét letette a perónra s végigjárta a J nekikészülő vonatot. Utasérriber egykedvüségé- | vei nézte mások sürgését, hiszen minden állomás egy nagy darab élet .amelyben az emberek alig vesznek tudomást egymásról. Egy helyen mégis földerült az arca: az egyik vágányon gyermek­vonat állott, száz meg száz kisebb-nagyobb gyermek lármázott, integetett. Szülők és tanítók mosolyogva állták körül a vonatot, s erről eszé­be jutott, hogy amikor a Gare Saint-Lazaren várt a roueni vonat indulására, éppen akkor indult egy ilyen gyermekvonat Dieppebe. Ö is ott állt a szülők és tanítók között, integetett, zsebkendőt lobogtatott, s mintha a saját gyer­mekei kísérte volna, még a könny is ott ingott a szemében. Egy idősebb ur kalaplevéve betüzgette a ko­csik fölirásaií. Bizonyára neki megfelelő kocsit keresett. —■ Mindenki siet — dohogta hangosan —, pedig a vonat úgysem indul korábban. Ráérő párisi lehetett, aki a keletieket ellen­őrizte apró kedvteléssel. Péter már a müncheni kocsira is rátalált. Be­tette csomagját, körülnézett az utasok között. Alig páran voltak a közvetlen kocsiban. Két fia­tal tisztviselő a háromnapos hivatali , szünet ha­tása alatt élénken tervezgetett, s máris össze­vesztek, hogy hova menjenek hamarabb. Egy idősebb asszony képes újságot nézegetett s ügyet sem vetett az emberekre. Fiatal mama két kis fiúcskával az ablaknál ült és a papáról mesélt, akit estére már viszontlátnak. Lent a vonat előtt ezernyi ember sürgött. Utasok és hozzátartozók, akik sok elfelejtett dolgot még sebtiben itt akartak megbeszélni, ta­nácsokat, intelmeket adtak, sokan csókolóztak és a nagyon .érzékeny szivüek előre sírtak. Az egyik közvetlen nürnbergi kocsinál Péter magyar szót hallott. — Aztán Írjátok meg a papának is, hogy Ma­riska -elment. Én már nem érek rá, mert reggel üzleti útra megyek a Grenobleba. Ott most sok az idegen,, és ha ezt az alkalmat elszalasztom, soha nem tudom kipótolni. — Jó, jó, — mondta egy karcsú, barna leány. — Ezt már otthon is mondtad. Azóta két levelet is megírhattál volna. A sovány, agyondolgozott férfi elhallgatott. A kocsi ablakából beteges külsejű asszony csi- titotta őket. — Ugyan hagyjátok, ugyan hagyjátok. Ma­gam is megirom, még ne temessetek j Sok keserűség hangzott a szavából, s erre a férfi is, a leány is elcsendesedett. A férfi sokkal türelmesebben, sokkal halkab­ban fölszólt az asszonyhoz: — Károly a Wilson-pályaudvaron vár. Mind­járt elvezet az orvoshoz. Addig még tűrj, ha le­het. A porokat a retikülödbe tettem. Legföljebb kétóránként vegyél be, mert még betegebbé tesz. Károlyék ne izgassanak holmi haszontalan plety­kákkal. Különben ezt még megirom nekik. Hogy látta a barna leány sajnálkozó pillantá­sát, elszégyelte magát és kijavította: — Katalin megírja. Katalin most ráér. — Katalin, — ismételte akaratlan Péter. De nem a leánnyal törődött, hanem a beteg asszonyt és az igavonó férjet nézte. — Fülöp, én érzem, hogy meghalok. Te el- küldesz, mert nem akarod, hogy itt haljak meg. El sem tudnál temettetni. Azért küldesz, mert Károlyéknak még van pénzük. A férfi homlokán kidagadtak az erek. Aggo­dalmasan nézett körül, vájjon nem érti-e meg valaki a magyar szót. A lelküsmeretével és a szegénységével egyszerre küzködött, amikor szinte kétségbeesetten csitította az asszonyt: —■ Ne mondd ezt, kérlek, ne mondd. Leg­alább itt ne mondd. Megígértem, hogy amit Gre- nobleban keresek, -azt is utánad küldöm. De itt­van Katalin is ... — Nem tesz semmit, — legyintett unottan a leány. — Hármunkon kívül alig ért valaki, én meg már megszoktam ... És véletlenül Péter felé nézett. Péter elpirult és elkapta a tekintetét. De egy pillanat múlva újra csak a leányt nézte. — Ne veszekedjetek, — szólt föl most a leány hangosabban. — Ez keleti vonat, egész biztos, hogy magyarok is utaznak. Miért kell a ti nyo- moruságtokat idegenek orrára kötni? Most már akarattal nézett Péterre. A tekinte­tében a gondolata is benne volt: — Ne titkolózz, úgyis tudom, hogy megértesz minket, hozzánk tartozol. És mintegy véletlenül sétára indult. A-kocsik fölirásait nézegette, felhangon olvasta az állo­mások neveit, a végállomásoknál megerősítette hangját, mintha azzal is jelezné, hogy nincs to­vább. Néha hátratekintett, hogy Péter követi-e Péter engedelmesen követte. (Folytatjuk,}’ 2 A kárpátaljai autonómia kérdésének kormány- részről való gyakoribb emlegetése tehát azt idézte elő, hogy a szik) venszkói-kár pataijai határ kérdése ismét aktualitást nyert. A Lidové Noviny jelentése szerint a kelet- szlovenszkói ruszinok ezekben a napokban Eperjesen manifesztációs gyűlést tartanak, ame­lyen azt fogják kívánni, hogy a felsorolt járá­sok lakossága népszavazással döntse el, hogy Kárpátaljához kiván-e tartozni. folytatják az előnyomulást a sziget fővárosa el­len. Madridban biztosra veszik, hogy a kor­mánycsapatok hamarosan elfoglalják az egész szigetet. Ugyancsak kormánykörökből érkezeti jelentések szerint a madridiak folytatják az elő­nyomulást Granada és Cordoba felé. Egy na-sdridi repülőgép bom­bái dobott francia területre Hendaye, augusztus 17* Vasárnap este 20 órakor egy kétmotoros spanyol repülőgép írtra mellett francia területre öt bombát dobott le* Ai egyik bomba tönkretette az egyik kávéház be­rendezését, kettő nem robbant föl. Csodálatos­képen senki sem sebesült meg, A szemtanul szerint a repülőgép madridi kormányrepülőgép volt. A francia területen az incidens nagy izgal­mat keltett. Bayonne, augusztus 17. Egyelőre meg nem jj :rősitett hírek szerint a katonai párt csapatai ^foglalták Iránt. A francia határvidéken heves ígyudörgést hallani, ami azt jelenti, hogy a küz- lelem a város körül még nem fejeződött be. A kormány rádiója azt állítja, hogy a madridi csapatok számos fontos sztraíégiai pontot fog- altak el és.. Oviedóban is sikereket arattak. Dviedo zendülő helyőrsége vízhiányban szenved. A várost ostromló bányamunkások az előváro­sokig jutottak, de a helyőrség a nacionalisták ■cezében van. A madridi diplomáciai testület számos tagja, jj közöttük a csehszlovák követ, aki a nyarat San1 Sebastianban töltötte, Irunba vonult vissza, köz-1 /eílen a spanyol—francia határ közeiébe. jj A madridi rádió úgy tudja, hogy Baye kapí- | :ány csapatai a heves ellenállás ellenére partra \ szállottak Majorca szigetén és három oszlopban | San SeSíastiai ©sfíssa Páris, augusztus 17. A rádióügynökség bada-1 jozi jelentése szerint Yague ezredes, a nemzeti® seregek parancsnoka vasárnap este átvette Est- jj remadura tartomány vezetését és kihirdette az jj ostromállapotot. Azokat a szakszervezeti veze-1 tőket, akik a munkásokat sztrájkra ingerük, j azonnal agyonlövik, úgyszintén a sztrájkoló j munkásokat is. Hétfőn reggel valamennyi gyár­ban meg kellett kezdeni a munkát. A milícia tag­jait fölszólították, hogy négy órán belül szolgál­tassák be fegyvereiket, San Sebastian ostroma tovább tart. A város­ra vasárnap hat repülőgép bombákat dobott. A kormányzó nyugalomra intette a miüciát, de a fölfegyverzett kommunisták bosszúból megöltek j nyolc túszt A bombázás következtében öt sze-j mély életét vesztette* Egy huszkilogramos bom-E ba az egyik rögtönzött kórház épületére esett.! Az Aimirante Cervera hadihajó vasárnap este j bombázta a Bilbaotól húsz kilométerre lévő [ Santerce helységet és fölrobbantotta az ott lévői benzintankokat, Spanyolország legnagyobb ben­zintartalékát. A francia határon úgy tudják, hogy a nacio­nalista csapatok a vasárnapról hétfőre virradó éjjel elfoglalták Enderlazát, az Iruntól nyolc ki­lométerre lévő várost. írun az éjszaka teljes sö­tétségbe burkolózik. Éjféltájban a fronton teljes: csönd uralkodott. Mola tábornok főhadiszállásai kozh, hogy a Galícia tartományban levő nacio- [ nalista csapatok vasárnap megteremtették az | összeköttetést az Asturiában működő naciona- i lista csapatokkal. Hir szerint Franco tábornok vasárnap repülő­gépen Sevillából Burgosba jött, ahol többórás

Next

/
Thumbnails
Contents