Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-02 / 175. (4024.) szám

1936 augusztus 2, vasárnap. TRXGSJ^A&taRHTUMÖ UHHWMOi 1 A spanyol polgárháború kulisszái mögül Mi íöriéní Barcelonában? A francia forradalom rémképei elevenednek fel a katalán fővárosban ■ Felgyújtott templomokban bentégtek a papok ■ A barcelonai forradalom „vörös Pimpernelje" ■ Hogyan kezdődött? Barcelona, augusztus 1. (MTP). Aki itt élte meg a forradalmi napo'kat, úgy érzi, hogy a polgárháború valamennyi borzalma ide koncentrálódott. Már napok óta az a2 érzésem, hogy a francia forradalom rém­képei elevenedtek meg körülöttünk. A vá­rosban Bakunin hívei az urak, Spanyolor­szág legerősebb s egyben legszélsőségesebb forradalmi pártja az anarchisták, akik most ugyan együtt harcolnak különböző munkás- frakciókkal, de azért aki ismeri történetü­ket, tudja róluk, hogy a kommunistákat kedélyes nyárspolgároknak tartják. Az a jakobinus düh és elszántság, ami két hét óta lobog a város fölött, kóstolót adott itt élő polgároknak Bakunin „világboldo- gitó eszméiből. Mert senki se higyje, hogy ezekben a vérzivataros pillanatokban az eszmék fanatikusai elhallgatnak, sőt ők azok, akik a legfantasztikusabb kegyetlen­kedésekre kaphatók. Barcelonának is megvan a maga Robes- pierreje, aki ott trónol Barcelona egyik legfényesebb palotájában és az erkélyről naponként gyújtó szónoklatokat; tart a [ harcba induló vörös csapatoknak. A szónoklatok végén mindig kiirtással fe­nyegeti meg a gazdagokat és elsősorban a papokat. Azután szemlét tart csapatai fö­lött, látszólag csak két fegyveres hive ki­séri, de a valóság az, hogy a palota min­den egyes ablakából gépfegyverek lesel­kednek az uccára. A jakobinus uralom más képei Is megele­venednek. Az arisztokraták palotáiba beül­tek az anarchisták. Megfordultam egy ilyen vörös főhadiszálláson, amit gróf Guelle pa­lotájában rendeztek be. A palota egyike volt Barcelbna neveze­tességeinek, évszázados bútorainak sely­me napok alatt cafatokra szakadt, a mű­kincsek legnagyobb részének lába kelt. A palotában vöröskendős, vörösöves anar­chisták járnak, pontosan a francia forra­dalom jakobinusainak maszkját viselik. Az egyik szobában egy markáns arcú férfi fogadott, feje vörös kendővel volt bekötve, egy pillanatig azt hittem, hogy Marat ül előttem. A palota erkélyéről az anarchisták vörös-fekete zászlaja leng. A legszörnyübb a papok helyzete a vá­rosban. A gazdagok és arisztokraták nagy­része még a forradalom előtt elhagyta a várost, sokan az első puskalövések zajára; menekültek, voltak persze olyanok is, akik harcokban estek el. A papok nagyrésze azonban itt maradt és nem harcolt, sokan közülük a felgyúj­tott templomokban haltak mártirhalált. Egy hete már, hogy Barcelbna összes templomait felgyújtották. Műk vasárnap történt, jeladásra. Az anar­chisták megszervezett akciója volt. De nem­csak a templomokat pusztították él, hanem az iskolákat és egyáltalán mindent, amit a katolikus egyház alapított. A templomokat istentisztelet al’att gyújtot­ták fel, amikor a hívők ezrei szorongtak a templomokban. Egy-egy ilyen templom- égésnél elképesztően vandál jeleneteket lehetett látni. A felbőszük csőcselék fegyverrel várta a kimenekülő hívőket. Ha valaki személyes ellenségét pillantotta meg, azonnal lecsapott rá. A papokat pe­dig valóságos sortüz fogadta a templom kapujában. A legtöbb pap azonban nem hagyta félbe a misét, hanem az égő tem­plomban maradt és együtt pusztult el templomával. A kolostorokat is felgyújtották. Egy nap huszonhét papot és nagyon sok apácát lőttek agyon. Láttam a Szent Antal-kollé- gium felgyujtását. A templomban délutáni istentisztelet volt, az anarchisták olyan dérrel-durral érkeztek a térre, hogy a tem­plomban imádkozó hívek megneszelték kö- zeledtüket és rémülten menekültek a tem­plomból, mert már tudták, mi következik. Néhány elszánt fickó úgyszólván percek alatt lángralobbantotta a templomot. A gyújtogatásban ezer főnyi tömeg vett részt. Ilyen képet még nem láttam. Eszeveszett hisztériás tombolása a népdühnek. Aki sa­ját szemével nem látta, el sem tudja kép­zelni. Valóságos extázisba estek, amikor magasan lobogni kezdtek a lángok és re- csegv.e-ropogva szakadt be a teíőgerendá- zat. Este tiz órakor el kellett zárni az uc- cát, mert attól féltek, hogy bedőlnek a fa­lak. Az estében kísérteties fénnyel lobog a tűz, az égő torony tetején pedig a vörös-feke­te zászlót lengeti a szék A polgári lakosság el van keseredve, de megfélemlitettségében mozdulni sem mer. Persze vannak kivételek is. Megvan a bar­celonai jakobinus rémuralomnak a maga romantikus •frörös Pimpernelje, akit Orczy bárónő híres regényéből és Korda Sándor filmjéből ismerünk. A vörös Pimpernél sze­repét Spanyolország egyik ősarisztokrata családjának tagja játsza. Aki esténként a háztetőkről lövöldöz az anar­chistákra. Majdnem minden lövése talál s annak ellenére, ha megszólaltnak puska­lövései, az éjszakában valóságos sortü- zet adnak rá, még soha nem sikerült el­találni, már reflektorokkal, sőt repülőgépekkel is keresték, de valahogyan ördögi ügyesség­gel és példátlan vakmerőséggel kicsúszik ül­dözői kezei közül. És másnap éjszaka foly­tatja a veszélyes játékot. Leányok a barrikádokon Néhány nap óta most nyugodt a város, de azért itt-ott még hallani fegyverropo­gást. Az uccákon folytonosan robognak a fegyveres anarchistákkal megrakott autók. -Sok luxusautót lehet látni. Kegyetlenül össze vannak rongyolva és száz puskago­lyó nyoma is látszik némelyiken. Az ösz- szes garázsokat megnyitották, a szakszer­vezet az ur a garázsokban és aiki szakszervezeti igazolvánnyal jelent­kezik, az vihet magával autót. Néhány nap óta az egyik nyugati nagyha­talom konzulátusán lakom, ha ugyan lakás­nak lehet -ezt nevezni. Kénytelen voltam el­hagyni szállodámat, amely exponált helyen fekszik és különben is kikiáltottak ellen­forradalmárnak. A Ramblán laktam és közvetlen alattam a ház előtt voltak a vörös mdicia barri- kádjai, hét lány is harcolt ezen a körtor­laszon. Az ablakomból figyeltem egy kaszárnya ostromát, egész éjszaka folyt a harc, fény­szórókkal világítottak rá a bar-rikádon har­colókra és csak úgy záporozott a gépfegy­ver golyó. Soha nem felejtem el ezt az éjsza­kát. Másnap délelőtt tizenegy órakor sike­rült végre repülőgép-bombázás után roham­mal elfoglalniok a vörösöknek a kaszárnyát és a fegyverraktárt. Az egész legénységet lemészárolták. Két napig, amíg a harc tartott, nem hagyhattam el szállodámat, mert egysze­rűen nem lehetett kimenni az uccára. Amikor először merészkedtem ki, akkor is lépésről-lépésre óvatosan haladtam csak a házak mentén. De mégis csak kiváncsi voltam, mi történik a városban és különben is élelem után is kellett néznem, mert az előkelő szálloda személyzete elszéledt, az üzem teljesen meg­bénult. Az uccákon torlaszok mindenfelé, rajtuk a vörös-fekete zászló, a legtöbb épü­leten is ezt a zászlót látni. Az uccá'kat holt­testek, állati hullák borítják. És rengeteg I iépülettörmelék, üvegcserép, itt-ott törött bútorokat is látni, amiket .valamelyik la­kásból hajigáit az uccára a megdühödött tömeg. Ugylátszik, innen rájuk lőttek. „Bakunin gyermekei" A konzulátusra menekült külföldiek között borzalmas történeteket hallani. Ha nem éltem volna át néhány nap alatt ebben a városban azokat a szörnyűségeket, amiket átéltem, iga­zán nem hinnék egy szót se mindabból, amit hallattam. Itt hallattam arról az angol hölgyről, akinek megzavarodott az elméje, mert szemeláttára lőttek agyon egy tizenkétéves kisfiút csak azért, mert nem akart valamiről felvilágosítást adni. A tizenkétéves fiuk azonban itt nem is olyan ár­tatlanok, mint az angol hölgy gondolta. Kis uc- cai csavargókból, akik között talán tizenötéves a legidősebb, terrorcsapat alakult, fegyvert ke­rítettek maguknak, ami mostanában nem nagy dolog és resztvettek a maguk módján a harcok­ban. Jellemző, hogy ennek a suhanc-csapatnak a mintájára az anarchisták elkezdték szervezni a gyerekmiliciákat. Tizennégyéves gyereke­ket fegyvereznek fel és az ilyen gyerekcsapa­tok hangzatos neveket kapnak. „Barcelona vörös anyáinak fiai." „Halált megvető ifjak/' Bakunin gyermekei." Ilyen és ehhez hasonló hangzatos táblások díszelegnek azokon a te­herautókon, amelyek felfegyverzett gyerkőcökkel robognak át a városon. És ezek a csapatok igazán nem válogatósak a ,,munká“-ban. Saját szememmel láttam, amikor tizennégyéves fiukból álló ro­hamosztag kivégzett egy monarchistát. Láttam őket, amikor resztvettek egy templom ostromá­nál és baltákkal verték szét a Mária-szive-temp- 1 ómban a szentképeket Julius 18-ról 19-re virradó éjszaka Barcelonában ugyanúgy nem uralkodik Com- panys, mint ahogy Madridban nem uralkodik Azana és kormánya. Ezek a baloldali polgárok csak statisztálnak a vörös uralomhoz. Barcelonában két forradalmi organizáció ke­zében van minden hatalom. Az egyik a FAI — az ibériai anarchisták föde­rációja; a másik CNT — a munkásföderáció. A városban a harc julius 18-ról 19-re virradó éjszaka kezdődött és azóta forradalmi állapot van. Úgy öt óra tájban riadtam fel az első pus­kalövésekre. A szálloda halijában akkor már egész kis kupaktanács verődött össze éjszakai ruhákba öltözött vendégekből. Valamennyien arról tanácskoztak, hogyan lehetne menekülni a városból. Már mindenki tudta, hogy mi tör­tént; a város határából a Diagonal-pálmaallén, Barcelona legszebb sétautján keresztül a 13. gyalogezred és a 10-es lovasezred útban van a város felé. A belváros előtt barrikádokról sor- itüzzel fogadták őket. Tudtuk, hogy ez mit je­lent, hiszen már napok előtt hallani lehetett, hogy kato­nai puccs van készülőben. A katonák ellen a ,,Guardias de Asalto" és a „Mozos de Escuarda" festői kék és vörös uni­formisba öltözött csapatai és a munkásmiliciák harcolnak. Az első munkásosztagokat hajnal- tájban láttam a szobám ablakából, karabéllyal voltak felfegyverkezve, fejükön acélsisak. Elfo­gott katonákat kisértek át a Ramblán. A harcok szerdáig tartottak, legtovább tar­totta magát a kikötőben fekvő tüzérségi ka­szárnya. Az óváros szűk uccáiban minden sarkon bari­kádok emelkednek, kövekből, matracokból, öreg bútorokból rakott torlaszok és napokon át szüntelenül kattogott ezekben a negyedekben a gépfegyver, A tüzérkaszárnya ostrománál a munkások rengeteg halottat veszítettek, itt esett el az anarchisták egyik vezére, Ascaso képvi­selő és Colldefrons katalán politikus is. A tüzérkaszámya elfoglalása óta relatív nyugalom uralkodik a városban. Természetesen a kormánynak az az igyekezete, hogy a munkásokat visszaterelje a munkásne­gyedekbe és ezzel elejét vegye a folytonos erő­szakoskodásoknak, csődöt mondott és a felfegy­verzett tömeg azóta megszállva tartja a várost. A város élelmezése gyatra, alig lehet nagy kín­nal és súlyos pénzek árán némi élelemhez jutni, mert mindent elrekvirálnak a harcosok részére. A rablások és fosztogatások is napirenden van­nak. Igaz, hogy a munkásmiliciák a rablókkal kurtán bánnak el. Láttam, amikor az egyik elő­kelő ékszerüzletet két fegyveres férfi feltörte és egy munkásosztag meglepte őket. Minden te­ketória nélkül ott a helyszínen mindkettőjüket lelőtték. Az összes jobboldali pártszervezetek és újságpaloták annak ellenére, hogy a kormány államilag lefoglalta őket, romokban hevernek. A város födött még ma is kesernyés füst- és per­nyeszag terjeng, ami elvegyül az uccákon rot­hadó holttestek bűzével. A halottak egy nagy részét el kellett égetni, mert nem volt hely már a temetőkben és idő se az elföldellésre. Barce­lonában forróság van és a napokig elfödeletle- nül hagyott emberi és állati tetemek bűzét még mindig érezni a levegőben. Ha valaha életem­ben ezt a szót fogom hallani: forradalom, —• mindig érezni fogom ezt a szörnyű szagot, amely nem akar kitisztulni az orrpmbó'l. M. O. Nem sok löt a pozsonyi közintézményeknek dr. Sdtuipe György hagyatékéitól Pozsony, augusztus 1. (Pozsonyi szerkesztő­ségünktől.) A márciusban elhunyt dr. Schulpe György végrendelete ügyében tegnap volt a hagyatéki tárgyalás dr. Kállay József közjegy­zőnél. Hét pozsonyi ügyvéd jelent meg a tár­gyaláson, ott volt továbbá talpig feketében Knapp Viktória, az elhunyt házvezetőnője és egy csallóközi szakácsnő, aki húsz évig állt dr. Schulpe szolgálatában és akinek volt gazdája 20.000 koronát hagyományozott. Megállapították a tárgyaláson, hogy az egész vagyon 130.000 koronát tesz ki készpénzben és ékszerben. Pozsony városá­nak, akit főörökösévé tett meg dr. Schulpe, Igen sok adóval és illetékkel tartozott, A hi­telezők is jelentkeztek és egy ismert pozsonyi ügyvéd 58.000 koronáról szóló költségszám­lát mutatott be, amely még 1922-ből datáló­dik. Megtudták a Schulpe-örökösök, hogy Knapp Viktóriának egy külön bankszéfben 100.000 korona készpénze van, amiről azt állít­ja, hogy a sajátja, mert fizetéséből rakta félre. A város azonban szeretné megszerezni ezt az összeget és ezért most azt kutatja, hogy Knapp Viktória állítása megfelel-e valóságnak. Miután tehát a hagyaték körül sok minden nincsen tisz­tázva, a közjegyző a tárgyalást bizonytalan idő­re elhalasztotta. Dr. Schulpe tudvalévőén a Toldy Körnek is hagyományozott 10.000 koronát, « fontiek után azonban kétséges, hogy a kör meg fogja-e kapni ezt az összeg A szivárvány {®j§ minden színét tehát a pirosat, a narancssárgát, a sárgát, a zöldet, a kéket, az indigó- ttja kéket és az ibolyakéket világossötét / skálában minden finom árnyalatú­l>an visszaadja a panehromaíikus ZEISS IKON-FILM. Egész külö- J ZulóSj nősen jól érvényesül emellett min- ^ I KOtT | den piros szinárn^alat.^ ^ ^ ^ ^ ''' vasy 11 ZEISS IKON képviselete: Rich. Fischer, Praha U., U Pujcovny 8. Fekete-vofflSs zászló az égő templom tornyán

Next

/
Thumbnails
Contents