Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-15 / 186. (4035.) szám
6 1936 augusztus 15, ezonibitf* T A szlovenszh ói magyar gimnáziumok statisztikája Négyezer magyar dia k útja a jövő felé ■ ■ 550 magyar ott is csehszlovák gimnáziumba jár, ahol van magyar iskola ■ ■ A nyolc magyar középiskola képe az értesítő tükrében ■ Losoncon és Rimaszombatban fogy a magyar növendékek száma, másutt emelkedik ■ 239 „érett" magyar Magyar intern Szlovenszkő, augusztus 14. A Jövő miagyar értelmiségének nevelő helye a középiskola. Sajnos, a magyarságnak — a komáromi főgimnázium kivételével — nincs (beleszólása a gimnáziumok vezetéséibe, miért ezt az állam tartja a kéziéiben s mondhatjuk, hogy mindenütt elég mostoha állapotok uralkodnak. S miivel az iskola évközben csak intőt és félévi bizonyítványt küld haza, a köizéipisko- lákban folyó munkáról csak az Értesítők adnak szűkszavú felvilágosítást. Ot középiskolának nincs elég helyisége Az értesítőkből megtudjuk azt, hogy a pozsonyi reálgimnázium egész növendék-serege 3 napon át délután járt iskoláiba, Beregszászon 6, Losoncon egy osztály. Érsekujvárott 3, Kassán 2 osztály bérelt teremben tanult, s a torna is bérelt helyiségben az intézeten kívül folyt. Vagyis öt gimnáziumnak a helyisége nem képes befogadni növendékeit. Ezenfelül a komáromi és a rimasaoimibati intézet túlzsúfolt. Vagyis az iskolai vezetőség egyetlen magyar intézet kényelmiéről és egészségi állapotáról nem gondoskodik. 8 intézet — 4063 tanuló Az elmúlt tanévben is csak nyolc gimnázium állott a magyar tanuló ifjúság rendelkezésére 96 osztállyal. Beiratkozott összesen 4068 növendék, 62-vel több, mint az előző tanévben. Átlagban 508 tanuló esik egy-egy intézetre; a 4 iker csehszlovák-ruszin anyaintézetekbe beiratkozott összesen 1590 tanuló, tehát átlagban 397 tanuló jut egy-egy intézetre. — Egy-egy magyar osztályra esik átlagban 42, egy-egy csehszlovák-ruszin osztályra csak 35 tanuló. Az utolsó öt évben a tanulók száma megszaporodott Beregszászon 428-eal, Komáromban 274-gyel, Kassán 200-zal, Ipolyságon 159- cel, Pozsonyban 119-oei, Érsekújvárod 2-vel. De fogyott Rimaszombatban 114-gyel, Losoncon 137-tel. A tényleges szaporodás öt év alatt 931 tanuló. Vagyis átlagban intézetenként és évenként 23 tanulóval többen iratkoznak be a gimnáziumokba. — A négy szláv ikerintéizietben ugyanezen idő alatt több lett a tanulók száma: Ujvárott 389-cel, Losoncon 168-cal, Rimaszombatban 142-vel, Beregszászon 266-al Összesen 965 tanuló, azaz intézetenként és évenként 48 tanuló az év,i gyarapodás, kétszer több, mint a magyar intézetekben. 546 magyar másajhu középiskolában De az is tény, hogy mig az öt év alatt a nyolc magyar intézetbe csak 121 csehszlovák, addig a csehszlovák- ruszin négy ikerintézetbe 546 magyar nemzetiségű tanuló iratkozott be. Vagyis 425-tel több magyar tanuló járt a nem magyar tanitásu négy intézetbe. ami évente és intézetenként 10 magyar növendék veszteségét jelenti. Vizsgaeredmény A négy önálló magyar gimnáziumban (Pozsony, Kassa, Komáromi, Ipolyság) levizsgázott 2238 tanuló (97.05 százalék). — A négy magyar ikerintézetben (Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat, Beregszász) már csak 1683 tanuló (95.51 százalék) tett vizsgát. — A négy csehszlovák-ruszin anyaintézeiben még kevesebb, 1590, a beirt tanulóknak csak 94.08 százaléka. A legtöbb kilépés Losoncon volt a magyaroknál 6.57 százalék, a szlovákoknál rémes leírni — 9,04 százalék. — Évközben kimaradnak legtöbben at csehszlovák-ruszin anyaintézetekből, (5.92 százalék), aztán a magyar ikerintézetekbői 4.49 százalék, legkevesebben lépnek ki az önálló magyar intézetekből, csak 2.95 százalék. Mi ennek az oka? — Á szegénység? Az iskola kíméletlen szigora? A falusi 'iskolákból kikerültek alkalmatlan volta-e? Vagy a tanterv? Annyi tény, hogy az első két osztályra a kilépetteknek 37.4 százaléka esik a magyaroknál, jto3.4 százaléka a csehszlovákoknál. A harmadik és negyedik osztályból kimaradt a kilépettek 36.7 százaléka a magyaroknál, 24.7 százaléka a csehszlovákoknál. Az 5—6-:ik osztályokból kimaradt a magyaroknál a kilépettek 23.8 százaléka, a csehszlovákoknál már csak 10.7 százaléka. A két legfelsőbb osztályból már alig marad ki valaki. Leánytanulók A magyar intézetekbe járt átlag leánytanuló 30.37 százalék, a csehszlovák mégy gimnáziumiba a tanulók 32.49 százaléka. A magyaroknál a legtöbb leány járt Kassán (37.65 százalék) a csehszlovákoknál Beregszászon (40.35 százalék). Legtöbb íiu vizsgázott Ujvárott a magyaroknál (77.28 százalék), a c. jhszlová- koknál Rimaszombatban (70.72 százalék). Az előző éveihez képest a leányok szánna szaporodott a magyaroknál 0.63 százalékkal, a csehszlovákoknál 2.23 százalékkal. Egyes helyeken akadtak tiszta leány osztályok is. (Pl. az érsekujvári csehszlovák IB. osztálya.) A születési hely szerint az intézet székhelyén született az önálló négy magyar gimnázium tanulóinak 41.91 százaléka, (tavaly még 43.91 százalék), a mégy magyar ikerintéaetbem 39.39 százalék, (tavaly még 39.72 százalék), a csehszlovák-ruszin négy anyaintézetben 12.56 száza Lék (tavaly csak 12.27 százalék). Külföldi születésű a magyar tanulók 4.71 safy zaléka, a csehsztovák-ruszmoknak 4.21 száza* léka. , ,J> Állampolgárság Csehszlovák állampolgársága nincsen 4.69 százalék magyar és 1.20 százalék csehszlovák-ruszin tanulónak. A lakóhely szerint szüleinél lakott a ma* gyár tanulók 54.0S százaléka, a csehszlovák* ruszinoknál 38.08 százaléka. (Növekedés 1j63 százalék.) — Vidékről bóját naponta a cseh* szlovák-ruszinoknál a tanulók 43.30 százaié* ka (3.19‘ százalékkal kevesebb, miint tavaly) a négy magyar ikeirintézetben 29.19 százalék (több 0.31 százalék), az önálló négy magyar gimnáziumban 16.75 százatok (kevesebb 0.3ű százalékkal). — Kosztos helyen lakot a csehszlovákoknál 14.12 százalék (—1.54 százalék), a négy magyar ikerintiézetben 13.37 százalék (—1.31 százalék), az önálló miagyar iskolákban 28.59 százalék (+ 3.69 százalék.) 5 százalék magyar tanuló internátusbán A vidékről való káros bejárás megszűntéié* sére több helyen internátus létesítésével sietnek segíteni. Csak kevés erre a pénz. A beregszászi „Magyar internátus“-ban 27 tanuló talált otthont, az ipolysági Segítő Egyesület internátusában 25, a komáromi Diákmenzá- bán 32, a kassai jezsuita internátusbán 37, az állami Ruman internátusbán 4, a losonci Komensky internátusbán 5, a pozsonyi középiskolai internátusbán 21 fin és 4 leány, a Tanítók Házában 1, a ref. egyh. intemátusá- ban 5, a kér. nővérek zárdájában 11 leány, a Mária Oltalma ánvaháziban 4 fiú és 6 leány, a kapucinusok zárdájában 2, az ev. árvaházban o fiú és 6 leány, az ev. internátusbán 2 fiú, az YMCA iníernátusában 1, Összesen 200 tanuló lakhatott internátusbán, vagyis a magyar tanulóknak mindösz- sze 5 százaléka, ami bizony édes kevés; az állam alig áldoz erre a nemes célra, mecénások meg a mai szegény világban alig akadnak. Pedig minden lehetőt meg kell kísérelni, hogy a tanulóknak vidékről való bejárása megszüntethető legyen. Az anyanyelv kérdése Anyanyelv szerint a négy magyar önálló intézet tanulóinak 98.34 százaléka magyar, a négy magyar ikerintézetben a magyarság 98.75 százalékot tesz ki, mig a négy csehszlovák-ruszin' intézetbe 7.80 százalék magyar járt. A négy szláv intézetben a csehszlovák-ruszinok 88.63 százalékot tesznek, köztük 9.82 százalék ruszin és Losoncon 3.87 százalék cseh- morva. (Csak az intézet tanulóit számítva: 15.74 százalék.) Iigen furcsán fest a beregszászi gimnázium statisztikája, amikor kimutatja azt, hogy anyanyelv szerint a növendékek 99.17 zaléka magyar, de nemzetiség szerint csak 68.70 százalék magyar, 30 százalék zsidó és 1.15 százalék csehszlovák-ruszin. Tehát anyanyelv és nemzetiség nem egy? Hogyan lehet valaki zsidó nemzetiségű, amikor csak magyarul tud beszélni? ,lJ%. De zsidó vallásu növendéket már 33.75 százalékot mutat ki. — Tehát 181 izraelita, iká csak magyarul beszéd, zsidó nemzetiségű és 41 izraelita magyar nemzetiségű. Ajz ilyen staA régi világban nem lehetett olyan köny- nyen megnyerni a nők kegyét, mint most. Keményen meg kellett küzdenünk értük. Ma? Férfiember csak egy hajszállal legyen szebb az ördögnél, már bolondulnak utána a féhérnépek s az ilyen nyakigláb, szájig csüngő orrú, púpos, göthös, szemüveges, ritkaszőrü, csórészáju, buta lényekre azt mondják, hogy „érdekes”. Érdekes a szamár füle, hogy egyebet ne mondjak. Valamirevaló csóktól megfullad az efféle s a jó szél a falhoz vágja. Ha az ilyent az én időmbeli szép, piros leánnyal összezárnák, mindjárt tolvajt kiáltana. Mi húsz esztendeig képeztük magunkat: verset irtunk, a fél várost megvertük a babánk kedvéért, a szem csak gyönyörködni tudott rajtunk s olyan dolgokat vittünk véghez, amiktől a mai pipaszárkaru „fiuk” hóttig nyomorékak maradnának s mégis evett a fene, mig az ideálunk észrevett s megbiccentette azt a rámába való, szépséges fejét. Nagy is volt kérem a konkurrencia. Ha kifeslett egy-egy ritkaszép leány, mint a rózsabimbó, nyolcán is beleszerettünk egyszerre. Arra pedig kényesek voltunk, hogy a leány eggyel megelégedjék, nem úgy, mint ma. Ilikével azonban nyolcán se mentünk semmire. Hej, a képit neki, hogy az milyen fehérnép valal Sugármagas, tejfehér, érintetlen, mennyei arcú, finoman lebegő jársu, édes angyal. A szava, mint a muzsika s ha kényesen megütötte a zongorát, édes viharok tomboltak bennünk. Esténként a lámpát elfujtuk a sóhajtásunkkal. Hogy Is tud & jó Isten ilyen szép leányokat teremteni! Megállapodott, komoly ember vagyok, de ma is azt mondom. Különben, hagyjuk a régi sebeket!... Talán lett is volna az elérhetetlen boldogságból valami, ha azt nem mondja az egyik nap Bede György: — Fiuk, én tovább nem bírom! Én öngyilkos leszek azért a lányért! Komolyan vettük a fenyegetést. Istenem! Ilikéért öngyilkosnak lenni, a világon a legtermészetesebb, xnagátólértetődőnek látszott. Magunkban még irigyeltük is Gyurit, hogy nem nekünk jutott eszünkbe ez a végzetes megoldás. Bevallom, egy kicsit meg is csillant a szemünk. Ha Bede átpályázik a másvilágra, eggyel kevesebben leszünk s több lesz az eshetőség. Bede meg is vette a revolvert. Hat nehéz golyót dugott bele a fényesen csillogó acélba. Még egy hetei adok magamnak! — azt mondta. Emlékszem, mintha ma történt volna. Legbensőnkben sajnáltuk a fiút, hiszen huszonhárom-huszonnégy esztendős, ragyogó ifjuságu, szépszál fiú volt. Alig egy éve nevezték ki hozzánk tanárnak. Négy nyelven is beszélt, gyönyörű pálya állott előtte s most ezt a szép reménységet egyszerre kioltja egy buta golyó. Valamennyire kijózanodtunk. — Fiuk, ezt mégsem lehet engedni! Valamit tennünk kell. — Ah! — húzta el a száját Fülel Pali, a törvényszéki jegyző. — Nem hiszem én azt! v ’ - * „ Két nap múlva olyan dolgok történtek, hogy neki is el kellett kinnie. Gyuri bucsu- látogatásokat tett a leányos házaknál, hová járatos volt. Kereken kijelentette mindenütt, hogy jövő szombaton, pont tizenkét órakor meglövi magát s azután nem bánja, ha kertet támasztanak is a holttestével Mindenütt meg is mutatta a revolvert, melyet állandóan magánál hordott. Az egész város megdöbbent. Mi, barátai, értekezletre gyűltünk össze Pávelkánál, hol a legjobb sört lehetett kap ni, hogy megbeszéljük, miképpen lehetne •megakadályozni a katasztrófát. — Gyuri nem tréfál! —• mondta ijedten Apor Ádi, aki azért raccsolt, hogy a báró Aporokkal összetévesszék. — Mi a fenét csináljunk! — tűnődtünk és idegeskedtünk. — írni kellene az édesapjának, hogy Jöjjön s csináljon valamit! — találta ki valaki. Irtunk az édesapjának. Ott helyben Pávelkánál két okos ember fogalmazta meg a levelet, amelyben kertelés nélkül feltártuk az öreg előtt a valóságos helyzetet. Azonkívül „négyszemközt” mindenikünk beszélt Gyurival. — Ne légy olyan szamár, Gyuri! ,.. Csak nem ment el a szép eszed?... Meg vagy bolondulva?... Te tréfálsz, Gyuri!... Mondd, hogy tréfálsz, fiú! Szerencsétlen fejjel at találtam néki mondani: — Érdemes egy leányért?.«. Az ige tartotta, hogy le nem lőtt ezért a kijelentésért. A napok teltek, a feszült várakozás az egész városban tnapról-napra fokozódott. A nők, — ha arra jártak — irtózva néztek fel a Gyuri ablakaira. A szegény kicsi galamb. Ilike ki sem mert mozdulni a házból. A közvélemény nagyon megoszlott. Voltak, akik szívtelenségét kárhoztatták és voltak, kik azt * véleményt, vallották, hogy a szivén se nem szabad, se nem lehet erőszakot tenni. Nem tehet róla, ha nem szereti. Utóvégre az ő boldogságáról van szó és nem teheti tönkre saját magát egész életére. Én szintén az utóbbi véleménnyel tartót, tam és dühöngtem Gyurira, hogy Ilyen kínos helyzetbe hozta azt az édes leányt, 'ki egyébként az eset óta látni se akart egyikünket se, amin nem is lehet csodálkozni. Gyuri különben hozzá is elment búcsúz* ni. Nem merték be nem ereszteni, a leányt se lehetett eltitkolni. Sok verzió forgott a városban arról, hogy a bucsulátogatáson mi történt köztük, de az igazságot sohasem léhetett kideríteni. Az apa nem volt otthon, az édesanyja pedig a függöny mögé bújva zokogott, ae Gyuri nem törődött sem éggel, sem földdel, hanem állítólag azt mondta: — Ne féljen tőlem, Ilike! Ilyen angyalt sohasem tudnék bántani! — és zokogva zuhant le egy székre. ■— De Gyuri, igaz, amit magáról beszélnek? — kérdezte az ijedtségtől kietlen hó- gyes hangon Ilike. — Sajnos, igaz! — csuklóit le a feje Gyurinak. — Nekem már végem!... Mennem kell! ... Búcsúzni jöttem! Az árva kis galamb önkéntelen tiltakozással megrázta a fejét a durva hirre, amit Gyuri arra magyarázott, hogy a leány nem hiszi, amit mond. — Nem hiszi? — zördült fel setéten és nehéz mozdulattal kitette a revolvert a zsebéből: — Ezzel fogom agyonlőni magamat; — De miért? — verődött össze a tér* decskéje Ilikének. 1 — Magáért! — bömbölte könnyes sxA* meit felemelve Gyuri és meg se várta, hogy mit válaszol rá az a virághimes gyenge te* remtmény, elkezdett az asztalterítőre me* resztett szemekkel monológizálnit — Jigjfsrer szerettem életemben Bede Gyuri házassága Irta: Nyirő József
