Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-09 / 154. (4003.) szám
4 _______ _________________________________________________________ ‘T r-;Tr~iTT-'-"TrnBriniiiiin—iiiiiraniii irwnrrrr ' i mi i '"n—nnriiiiiini Az agrárpárt kitörd örömmel üdvözli a Tyukoss-féle „katolikus taná(s“-ot, mint az Egyesült Párt megbontására vállalkozott„észtzerübb“ irányt Le van leplezve a legújabb „politikamentes" pártbontási kísérlet Prága, július 8. Közvetlen az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt érsekujvárl alakuló kongresszusa után Pozsonyban Tyukoss Ev. János pozsonypüspö- ki plébános kezdeményezésére néhány magyar katolikus pap összegyűlt és megalakította a „magyar katolikus tanácsot". Bár az alakulás előzményeiből s annak időpontjából is arra kellett következtetni, hogy a ..mozgalom" mögött valamelyik csehszlovák kormánypárt áll és hogry Tyukoss Ev. János plébános a magyarság egységes politikai táborának megbontására vállalkozott, nem tartottuk ildomosnak ezt leszögezni mindaddig, amíg ezt a feltevésünket csehszlovák részről meg nem erősitik. (Nem tartottuk ezt ildomosnak már csak azért sem, mivel Tyukoss Ev. János nem is oly rég a magyar ellenzéki tábor egyik köztiszteletben álló vezető tagja volt.) Most azonban a csehszlovák agrárpárt pozsonyi napilapja, a Slovensky Deník leplezetlen örömmel üdvözli a magyarság politikai egységének legújabb ellen-„mozgalmát". Megnyugtathatjuk a Slovensky Deníket, hogy öröme korai, mert ennek az egységbontásnak sem lesz nagyobb sikere, mint dicstelen, rövid- életű elődeinek. A „politikamentes" agrárpártéi politikai kísérlet kudarcot fog vallani úgy a magyar katolikus papok, mint laikusok kipróbált nemzeti öntudatán. Hogy ez a kudarc immár ma teljes legyen, szószerinti fordításban közöljük a Slovensky Deník örvendező cikkét. A Slovensky Deník tehát a következőket írja: — Mint S&mi&rebes, a magyar ikieresztény- szocialista és a magyar nemzeti párt éreefcu,jváró tt egy párttá egyesült. A két pánt konguesz- ezueát a magyar politika régi szelleméiben tartották meg s csak azt. a változást dokumentálták, hogy a szlovéné zikói magyarok moet már nem kiét, hanem egy politikai pártiban akarnak a régi irányban haladni. Hogy az ilyen politika teljesén -elhibázott, sőt magyarjaink számára veszedelmes, arról már gyakran és sokat ártunk s ezeket nem akarjuk most megismételni, legfeljebb azt szögezzük lé, amit egyes magyarok is megerősítenek, hogy sajnálni kell -azokat a magyarokat, akik minden előrelátás nélkül rohannak romlásukba. Bár mindenkinek feltűnő volt, hogy a kongresszuson, amelynek olyan hangos reklámot csináltak, a keresztényszooialiista párt -aránylag nagyon csekély számiban volt képviselve, s hogy különösein a papság hiányzott a kongresszusról, (Ép az ellenkező az igaz! Sze-nk.) ez alkalommal mégsem az érsekujvári gyűléssel kívánunk foglalkozni. — A kongresszus után négy nappal ugyanis a pozsonyi autonóm katolikus egyházközség nagytermében a magyar katolikus papság és a hívek részvételével megalakult a magyar katolikus tanács, mint a magyarok itteni uj szerve. Érdeklődve a magyar katolikus tanács céljai és föladatai felől, azt tudtuk meg, hogy a tanács a nagyszombati katolikus apostoli ladminisztra- tura engedélyével zászlajára ki-zá-rólag vallási és kulturális programot tűzött ki a pártpolitika teljes kizárásával s hogy programijának sarkalatos pontja a magyaroknak az állam közvéleményében gyökerező államellenességgiei való gyanúsítását megszüntetni, keresni a kölcsönös megértést és lehetővé tenni a sikeres együttmíiPrága, julius 8. A csehországi Schildberg község határában lévő erdőben tegnap megdöbbentő tragédia játszódott le, amelynek két leánytestvér élete esett áldozatul. A napokig tartó esőzés után a környéken rengeteg csúszómászó tűnt föl s majdnem napirenden voltak a mérges kigyómarások. Schildbert Erzsébet kilencéves kisleány tegnap Anna nevű nővérével a közeli erdőben áfonyát szedett. A leányok elváltak egymástól s külön szedték az áfonyát. A kis Schildbert Anna közben viperák közé került. A szerencsétlen kisleányt legalább húsz kígyó fogta körül s a csúszómászók több helyen megharapták. A gyermek borzalmasan sikoltozni kezdett s kiáltozására a környékről száködéet. A mozgalom élén Tyukoiss dános duu-a- püsipöki esperes álil, aki megnyitó beszédében világosam és határozottan ez alkotó program módiié tt myilatikozott és ezt olyan indokolással és olyan határozott irány megjelölésé vei tette, hogy joggal tarthat számot úgy az ádikumalkotó -elemiek, mint az illetékes hatóságok figyelmére. — Tyukoss esperesnek volt bátorsága világosan kimondani, hogy az államiélliem-eseéggel való gyammsitás fölmémhetetíkm kárt okozott és -okoz ma is a magyarságnak és ha a magyarok ebbein az államiban élni akarnak, úgy a legelső és legsürgősebb kötelességük mindent 'megtenni a gyanúsítás megszüntetésére. A tárgyilagosan gondolkodó magyarok közül ezt mér igen sokain régebben is látták és fölismerték, de állítólag ment mozdulhattak addig, míg a Szentszék cselekménye, a modus vivemdi nem m-ut.atta meg azt az utat, amelyen haiadniok kell. Ha Kóma bölcsessége megtalálta az uj állammal szemben a megértés útját, úgy a magyar katolikusainknak egyenesem kötelességük — mondotta Tyuik-oes esperes. — hogy ezt a megértést mi is megtaláljuk és ha meg akarjuk találni, úgy keresnünk kell azt -és nekünk is meg kell mos ember giyülekezett össze, de senki sem mert az életveszélyben forgó kisleány segítségére menni. Közben a kiáltozásra odaszaladt a kisleány Erzsébet nevű nővére is, aki nem törődött a veszéllyel s húga segítségére sietett, de a kigyók őt is alaposan összemarták, A megrémült emberek elé borzalmas látvány tárult. A kigyók a két leánygyermeket valósággal befonták. Az emberek később karókkal és baltákkal agyonütötték a viperákat s a két kisleányt kiszabadították a csúszómászók halálos öleléséből. Ekkorára azonban már egyikükben sem volt élet. A tragédia a környéken óriási megdöbbenést keltett. találnunk a m-odue vivanddt. — Ha a magyarok élni akarnák, úgy Tyukoss szerint arra keli törekedő iö/k* hogy megkeressék az összhangot a é-ajáit -és az állam érdekei között, de ezen az utón gondosan el kell kerülniük a pártpolitikát ás mindazt, aim-i csak távolról is alkalmas az ál- laimelil-enessiég gyanújának a felkeltésére. A ima* gyár katolikusok eme mozgalma valóban figyelmet érdemel. Nemcsak azért, mert azt leplezi le,- hogy a magyar katolikusok között igen sokan vannak, akik határozottan a magyar pártok ki* csikart egysége ellen vannak, s hogy azzal soha nem értenek egyet, nemcsak azért, mert a nagy* szombati apostoli kormányzóság által jó válhat gyott irányelvek alapján a magyar katolicizmus képvlseiiete nemcsák egyházi, de politikai téren is -a magyar pártok kezéből, — mely pártok ezt eddig pártcélokra sajátították ki, — most már a magyar katolikus, tanácsra hárult ált és igy igen bölcsen immunizálod ott az irredentizmussal való aláfestéstől, hanem különösen azért is, mert a magyaróknak a közvélemény előtt történt eme nyil-t, világos és határozott állásfoglalását a régi irány elhagyásáról és az uj. észszerűbb irány fölvételéről, határozottan figyelemre méltónak tartjuk. — Minthogy értesüléseink szerint a magyar katolikus tanács tagjai a magyar iskolaszék által választott tagokból állanak, már maga ez a körülmény is eléig kezességet nyújt arra, hogy -ez az uj mozgalom általános és aligha -tévedünk, ha aima nézetünknek adunk kifejezést, hogy azoknak az öröme, akik Érsekujvárott az egyesült magyar politikai pártot összekovácsolták, néhány nap múltán igen elromlott s hogy az örömmámort a valóságos életre való keserű ébredés fogja követni. És ez igy nagyon helyes, nemcsak a mi szempontunkból, hanem -egyszersmind a szlovemszkói magyarok jól fölfogott érdekeinek szempontjából 'is. — Úgy látszik, hogy a mi magyarjaink egy- irésze végre megértette, hogy itt kell élnie és- ha itt -akar élni, akkor föl kell hagyni a lojalitás meddő hangoztatásával és a Budapest mögé rejtőzködés oktalan taktikájával. Tyukoss János esperes kezdeményezése méltán fog figyelmet kelteni és ha lesz bemme elegendő energia, hogy megmaradjon -a kitűzött utón, úgy munkája -nem marad eredménytelen. SóUaftás Az ég kékjét a felhő járja, Minden gallyon terem levél, Csak az én lelkem üres, árva S szivemben csupa bánat él De én sem leszek mindig Ily árván, Mert eljő egyszer egy őszi nap: Lelkem száll majd a felhők szárnyán S szivem pihen a hullott lomb aíatt. PÁLL MIKLÓS. A viperák tömege halálra mart két kislányt egy csehországi erdőben Ez a közönség Irta: ÁVJÉRCSENKÓ ÁRKÁDIJ írók, színészek és piktorok! S valamennyi imüvész, akik — mint jóim agam is — annak az ezerfejü, félelmetes szörnyetegnek irtok, komédiáztok és rajzoltok, amelynek a neve: közönség! Micsoda voltaképpen ez a titokzatos szörny? Eszébe jutott-e már valamelyikőtöknek a matematika segélyével kiszámitani ennek a szörnynek a kulturális és esztétikai középarányosát? Mert azok az emberek, akikkel mindennapi életünkben érintkezünk, akikkel társaságokban találkozunk, akik mint személyes ismerőseink fejtik ki nézetüket müveinkről, — ezek várójában — nem „a közönség", ők éppen a velünk való érintkezés miatt már elfogultak s kissé ímegmételyeződtek a művészetnek nevezett finom méregnek az édes ismeretétől. És vájjon kik a többiek? Talán az a Marja Kondrátjevua, aki Saijápiinnak tapsol, vagy az az Ignát Zahárics, aki a „Kék madár" folyóiratban az ön képeinek reprodukcióját bámulja^ Borisz Grigorovics és az a Szemjom Szemjonics, aki az én elbeszéléseimet olvassa? Kik vagytok hát valójában, ti titokzatos ismeretlenek? * Nemrégiben egy szimfonikus hangversenyen akaratlan fiiltanuja voltam két szomszéd beszélgetésének, amely a következő- kép folyt le: — Mondja, kérem, ugy-e ez Grieg? — Bocsánat, én nem Ismerem, vidéki vágyók. fiz a párszavas diskurzus emlékezetembe idézett egy másik párbeszédet, amelynek tizenkét évvel ezelőtt voltam fiiltanuja. Hátha ez a dialóg kissé fellebbenti azt a függönyt, amely mögött, m ,.ezerfejü, titokzatos szörny" reftözÜLf Tizenkét évvel ezelőtt a Kultúrpalota egyik puha bársonyszékében ülve, hallgattam a szimfonikus zenekart, amelyet Vilii Ferraró, a nyolcesztendős csodagyerek vezényelt. Nem tudok gyorsírni, de a memóriám megbízható ... Igyekezni fogok lehető hűen visz- szaadnii azt a beszélgetést, amelyet az ugyancsak bársonyzsöllyékben ülő „közönség" hátam mögött folytatott. — Mondja, — fordult az egyik ur a szomszédjához, miután meghallgatta „Anitra táncát", amelyet a zseniális kis karmester vezényelt, — mondja, mivel magyarázza ön ezt? — Mit? —* Hát, hotgy ez a kölyök ilyen nagyszerűen dirigál. — Biztosan törpe. — Mit akar ezzel mondani? — Hát csupán annyit, hogy ez a Ferraró egyszerűen — törpe. Leheti, hogy ez már negyven éves is elmúlt. Harminc esztendeig tanították és most felléptetik. — Ugyan, mit beszél, ez képtelenség! Csak rá kell nézni! A törpék arca rendszerint ráncos, öreges, ennek a Viliinek a pufók, pirospozsgás pofács-káján rajta van a nyolc- esztendős legénykék pajkos kifejezése. — Akkor ... hipnózis. — Hogy-hogy? — Elaltatták. Szuggerálták a gyerekét és felléptették. Menj és hadonássz a kis pálcáddal! — Bocsánat! ön elfelejti, hogy az orvosok már bebizonyították, hogy a hipnotikus álomban tévő ember csak olyasmit tud megtenni, amit normális állapotában is tud. Például egy hipnotizált fiatal leánynak szuggerálhat- ja, hogy a mellette álló fiatalembert megcsókolja, de airra hiába kényszeríti, hogy angolul beszéljen, ha nem ismeri az angol nyelvet. — Komolyan? *— Természetesen. •— Akkor valóban csodálatos. — Éppen ez az. Azért kérdeztem, hogy rmiveJ magyarázza ezt a csodát. — Lehet, hogy ... agyoo'kiuozták. — Hogy-hogy kínozták? — Ahogy a komédiások kínozzák a kisgyerekeket. .. Hallottami, hogy eltörik a csontjukat, sőt tejben főzik őket, hogy hajlékonyabb legyen a csontjuk. — Ugyan kérem, ki látott már tejben főtt karmestert? — Nem kell mindjárt a szavakba kapaszkodni. Lehet, hogy egyszerűen csak kínozták. A hajába markoltak és odarángatták: vezényelj, nyavalyás! A kölyök bőg, de persze, dirigál a szerencsétlen. Talán éheztették is... — Mi köze ehhez az éheztetésnek? Ma imiár az állatidomitók, akik kakasokat és patkányokat produkálnak, még azok is szelíden bánnak az állatokkal. — Nagyon sokra .mennek a szelídséggel. Szelídséggel legfeljebb arra tudják megtanítani az állatokat, hogy például a kakas csőrével elkattiotsa a pisztolyt, vagy hogy a patkány áilomásfőnöki egyenruhában, két- láibon sétáljon. De ez egészen más. Ez a kölyök egy egész sziimfómikus zenekart vezényel. Ehhez nem elég a szelídség. — Szóval, ön szerint kínozták a szülei? Különös elmélet! — mondta sértődötten vállat vonva. — Eszerint az egész annyiból áll: fogunk egy jóképű gyerkőcöt, megkinoz- zuk, jól helyben hagyjuk s egy-két év múlva a szerencsétlenből olyan kiváló karmester lesz, hogy mindenki leborul előtte? Nem tartja ezt túlságosan egyszerűnek? — Bocsánat! Maga egyre csak vallat: „Mivel magyarázza ezt?" Magyarázza meg maga, ha olyan nagyszerűen érti. — Mit? Viiilli Ferrarót? — Igen. — Hát ha egyáltalán van reá magyarázat, mindenesetre sokkal bonyolultabb, mint ahogy ön képzeli. A modern technika legújabb vívmányai... — Aihá, maga valami komplikált tükör - reflexre gondol. Vetítésre? — Vagyis? — Nézze, ha például egy tükröt bizonyos szög alatt.., Ezáltal olyan hatást érnek el, mintha... — Ugyan, mit beszél. Nyáron láttam az Aquáriumban egy rajzoló masinát. Egy kis gépembert, aki sajátkezüleg lerajzolta a közönség közül jelentkezőket. Képzelje: sikerült a titok nyitjára jönnöm. A gép egy rejtett villanyvezeték segélyével érintkezett a színfalak mögött elrejtett igazi művésszel, aki egy másik papírlapra rajzolt. Éfe képzelje, úgy volt csinálva, hogy a gépmüvész pontosan utánozta az igazi mozdulatait és igy meglehetősen hasonlított a kép... — Bocsánat! A gépmüvészt villany mozgatta, de Vilii Ferraró igazi gyerek! Már orvosok is megvizsgálták! — Hát ez igaz. De ebiben az esetben egyszerűen képtelen vagyok megérteni a dolgot... Itt már nem állhattam tovább s közbe szóltam: — Uraim! Nem tagadom, hogy amit most önök elmondtak, rendkívül érdekes, de miiért nem keresnek valami természetes magyarázatot, sokkal egyszerűbbet, mint a rejtett villanyvezeték, vagy a komplikált tükrözés?... — Éspedig? — Éspedig, hogy ez a gyerek — egyszerűen zseni! Kivételes tehetség! — Bocsásson meg, — vetette ellen az öreg- ur, a kinzási elmélet híve — éppen azért, mert ez túlságosan egyszerű magyarázat lenne! * Gondolják el: ott, a vörös bársonyzsöllyé- Üben ültek mögöttem azok az emberek, akiknek mi verseket, regényeket írunk, festünk... Salján in nekik énekel és Pavlova nokik táncol! Nem lenne okosabb, ha mi balettáncosok, énekesek és irók, Saljápinnal és Pavlovával az élükön, áttérnénk a nyers bőrök nagybani eladására? Én valamit értek a könyveléshez, vállalom a folyószámla vezetést. Vilii Ferrarót pedig megfogadjuk kifutónak, aki a rendeléseket fogja hazaszállítani. Nem gondolják, hogy jó lesz? (Borénál László fordítása.) 1936 Julitts 9, csütörtök.
