Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-29 / 171. (4020.) szám

iB M |&M |jj||j |^| fÍÍjjj'‘ ||j|j| fj|j|^ B ^||CTl jjjjjp A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság Dolitikai namlavia Szerkesztőség: Prága II,, Panská u I i c e 12, II. emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SÜRQÖNYCIM: HÍRLAP, PP.flHR. Anarchiába csap ói a spanyol polgárháború Huszonötezer halottja van a tíz napja tomboló testvérharcnak Toledot elfoglalták a kormánycsapatok ■■■ Mola tábornok erősítést vár Madrid kapuiában ■ Llano tábornok vádjai Franciaország ellen a repiilőgépszáilitások miatt ugyanis a kormány a muníciót s ha Tole- dót a felkelők tartani tudták volna, előbb- utóbb összeroppan Madrid körül* a védelmi front, mert a kormánycsap átoknak már kü­lönben is veszedelmesen fogyóban volt a lőszerkészletük. Madrid védelmének két kulcsa van: Toledo és Valencia. Az egyik­ből a muníciót, a másikból a milliós fővároé ellátásához szükséges élelmicikkeket kapja a kormány. Toledo elfoglalásának éppen ezért igen nagy jelentősége van a harc ki­menetele szempontjából. A vörös milícia általános Offenzivát kezd Bordeaux, julius 28. Az United Press ér­tesülése szerint Irunból és San Sebastian- ból1 jól felfegyverzett vörös miliciacsapatok vannak útban, hogy felvegyék a harcot Mola hadseregének jobbszárnya ellen.. A vörösök teherautókon s autóbuszokon ro­bognak két irányból a harctérre. Az elő- csatározások már meg is kezdődtek. A harcnak az a célja, hogy a kormány Gui­puzeoa tartomány felett megszerezze az el­lenőrzést. San Sebastianban közben még mindig véres harcok dúlnak. A Loyola kaszárnyá­ban négyszáz halálraszánt felkelő elsáncol- ta magát és noha már a kaszárnya félig romokban áll és szüntelenül hullanak be- omló falaira a bombák, a felkelők nem akarják megadni magukat. Az utolsó embe­rig harcolnak. A városban már a vörös mi­lícia az ur s ez az egyetlen pont, ahol még harcok folynak. Egész nap ropognak a gépfegyverek és dörögnek az ágyuk a rom­má lőtt kaszárnya körül, de a nagyrészt tisztekből álló felkelő csapat annak ellené­re, hogy már harmadik napja sem italuk, sem élelmük nincs, elszántan védekezik. A kormánycsapatok ma nagy támadást készí­tenek elő a kaszárnya ellen. Irunból1 pán­célvonatot rendeltek a városba. A páncél­vonat a mintegy kétszáz méternyi távol­ságban húzódó vasúti sínpárról fogja bom­bázni a kaszárnyát. A vonat gépfegyverek­kel és ágyukkal van felszerelve. Madridi jelentés szerint Sevillában is Iskolai tankönyveink és a magyar nyelv Irta: Jaross Andor Az államfordulatot követő években a tanügyi hatóság száműzött minden a ma­gyar impérium idejéből származó tanköny­vet iskoláinkból. A hiányt hirtelen megirt s legtöbbször nem is szakavatott kézből szár­mazó tankönyvekkel kívánta pótolni, me­lyek ugyan jelenthtetek írójuknak és kiadó­juknak üzletet, de sem a pedagógiai célnak, sem annak az erkölcsi mértéknek meg nem feleltek, melyet a tankönyvirás fogalma megkövetel. A legsúlyosabb hibát e tanköny­vek magyar nyelve jelentette. Az ember el­ső benyomása az volt, hogy ezt a könyvet olyasvalaki irta, aki soha nem tanult meg becsületesen magyarul, vagy ha meg is ta­nult, nem érez semmi közösséget, rokon- szenvet ezzel a nyelvvel. Lassan, évek ta­pasztalatai után változott a helyzet s mind több olyan tankönyv jelent meg, melyek legalább pedagógiai szempontból megköze­lítették azt a mértéket, melyet kisebbségi sorsban is elvárhatunk magyar nyelven tnegirt tankönyveinktől. Még ma is sok ki­fogást emelhetnénk egyes tankönyvek szel­lemisége és magyartalan nyelvezete ellen, ez azonban meghaladná ezen cikk keretét és szaklapban kellene ezzel a kérdéssel fog­lalkozni. Ma, a nyári szünidőben kiváltképpen al­kalmasnak látszik olyan kérdést felvetni, mely minden tekintetben tisztázásra szorul és esetleg már a jövő tanévben engedélye­zendő könyvek szövegében érvényesülhet az eddigi gyakorlattal szemben helyesebb, igazságosabb és megértőbb módon. A legtöbb magyar nyelven megirt ma­gyar nyelvtanban, földrajzban és történe­lemben. *— bizonyára a felettes tanügyi ha­tóság törekvéséből kifolyóan — a városok, községek, hegyek, folyók és egyéb földrajzi jelentőségű fogalmak elnevezése csehszlovák nyelven szerepel a magyar szövegben. A tankönyvirök, a szakszerűség kárára túlzott lojalitásból a csehszlovák elnevezést hasz­nálják olyan esetben is, mikor nem szlo­váklakta vidéken fekvő helyiségről, hanem Komáromról, Léváról, Zselizről, Csallóköz­ről vagy a Sajó, Bodrog, Tisza folyóról van szó. Annál érthetetlenebb ez, mert a német tankönyvekben kifogástalanul szere­pelnek a német helyi elnevezések. Nem tudunk arról, hogy volna olyan tör­vény, melynek alapján a tanügyi hatóság elrendelhette volna ezt a ma már szinte megszokott, teljesen helytelen szöveghasz­nálatot. Ha pedig nem rendelte el, úgy nincs oka az egyes tankönyvirónak, hogy a magyar nyelv megalázásával, kikerülésével igyekezzen magának érdemeket szerezni. Amennyiben pedig egye alárendelt tanügyi korifeusok erőszakos, törvénytelen kény­szeréről van szó, úgy a kisebbségi magyar közvéleménynek kell beavatkoznia s lehe­tetlenné tenni az eddigi gyakorlatot. A magyar gyermeknek — legyen az ele­mista vagy középiskolai tanuló —' lehetősé­get kell nyújtani, hogy a magyar nyelvtan­ban, földrajzban és történelemben magya­rul ismerjen meg minden fogalmat, melyre magyar kifejezés van, mert mindez a ma­gyar nyelv szókincséhez tartozik. Nem tud tökéletesen magyarul az, aki nem ismeri a városok, községek, vidékek, országok, fo­lyók és patakok magyar nevét, mint ahogy nem tudna csehül tökéletesen az a cseh gyermek, aki Lundenburgnak ismerné Breclavot vagy Budweisnek Budéjovicét és nem tudná azt, hogy Veneziát csehül Be- nátkynak, Münchent pedig Mníchovnak mondják. Az a földrajzi név, melyre egy nemzet nyelve a maga nyelvén nevet, kife­jezést formált, vagy nemzetközi jelentőség­re tett szert, vagy olyan területen fekszik, hol több nyelvterület érintkezik egymással. Ezek a szavak szorosan hozzátartoznak az illető nyelv szókincséhez s igy feltétlen megőrzendők és feltétlen elsajátitandók azon a nyelven, mely valakinek anyanyel­vét képezi. Ismeretes, hogy a világháború előtt és utána is komoly vita tárgya volt, hogy a sajtóban a földrajzi nevek miként szerepel­jenek. Nagy a tábora azoknak, akik mere­ven ragaszkodtak az illetékes államban el­fogadott hivatalos névhez, viszont mások túlzóan minden földrajzi fogalomra uj, ha­zai nevet kívántak kiformálni, még ha az a város vagy folyó a harmadik világrészben feküdt is. Nem kívánunk túlzásokba menni. A mi zsinórmértékünk a gyakorlati nyelv- használat elve. Ahol valamely vidéken, vagy valamely nemzet nyelvében egyes földrajzi fogalmak polgárjogot szereztek, ahol az Illető nemzet gondolatkörének tar­tozékaivá váltak, nem üzhetők el sem a közhasználatból, sem a nemzet tudatából. El kell ítélnünk minden olyan törekvést, mely a nemzeti öntudat csökkenését várja az ilyen nevek használatának kiirtásától. De állítom, hogy úgy sem irhatok ki, csak felesleges lélektani folyamatokat idéznek elő, melyből elkeseredés és rossz tanáccsal szogáló fájdalom fakad. Minden olyan törekvés, mely az iskolai tankönyvekben csehszlovák nyelven kíván­ja a földrajzi fogalmakat a magyar szöveg között a magyar név mellőzésével a ma­gyar gyermekek fogékony agyában tuda­tosítani, törvénytelen. Az 1920-ban kelt 266. számú törvény 2. fejezete világosan körvonalazza a földrajzi fogalmak nevének használatát és lehetőséget nyújt arra, hogy az egyes kisebbségi nyelveken megnevezhe- tők ezek a fogalmak, kivéve azokat az ese­teket, mikor a belügyminiszter konkrét for­mában kizárja a kisebbségi név használa­tát. Ilyen konkrét eset pedig Szlovenszkó és Kárpátaljára vonatkozóan csak Brati- slava-Pozsony. De helytelen és elítélendő az egyes föld­rajzi fogalmak írása is a magyar szöveg­ben, mikor a sokszor mégis magyaros hang­zású szót csehszlovák ortográfiával Írják. Általában tökéletlen minden szót egy más nyelv helyesírási szabályai szerint írni, mert minden nyelvnek megvan a maga egyénisége, melyhez helyesírási szabályai idomulnak. Természetesen szükségesnek tartjuk, hogy a magyar gyermekek a földrajzban és történelemben egyidejűleg megtanulják a csehszlovák elnevezést is, hogy igy meg­könnyítsük tájékozódási képességüket, de állítom, hogy a gyermekek könnyebben fogják megtanulni a csehszlovák elneve­zést, ha ismerik a magyart is, igy kézzel­foghatóbb fogalmuk lesz a szóban levő helységről vagy más tulajdonnévről. Jogunk van hozzá, hogy a köztársaság­ban magyar tannyelvű iskoláink legyenek. Jogunk van hozzá, hogy ezekben a magyar tannyelvű iskolákban tényleg magyar nyel­ven tanítsanak. Jogunk van hozzá, hogy ez a tanítás olyan szellemben folyjon, • mely a magyar gyermekben becsületes magyar ön­érzetet nevel és megtanulja becsülni ősei nyelvét és emlékét. Ezen kétségtelen, senki által kétségbe nem vonható jogaink alapján megkövetel­hetjük, hogy gyermekeink az iskolában tényleg magyarul taníttassanak úgy a ma­gyar nyelvtanban, mint a földrajzban és történelemben. Viszont becsületesen ma­gyarnak nevezhető-e az a tanítás, mely el­titkol a magyar gyermek előtt magyar sza­vakat és fogalmakat, melyek a magyar nyelv természetes szókincséhez tartoznak? Ki kell jelentenem, hogy minden öntuda­tos kisebbségi magyar az elnemzetlenités egy módjának tekinti magyarnyelvű tan­könyveink ilyetén szöveghasználatát. Ezt nem kívánja a tanügyi hatóságtól semmi­féle törvény, sőt ellenkezőleg, törvényeink és rendeleteink teljes lehetőséget nyújtanak nekünk arra, hogy ezt a szakszerűtlen és megalázó gyakorlatot minél előbb kiküszö­böljük tanítási rendszerünkből. Reméljük, hogy úgy az iskolai minisztérium, mint a neki alárendelt tanügyi hatóságok megértik álláspontunkat, melyet a jog és törvény szi« lárd talajáról a nemzeti önérzet hangján fo­galmaztam meg. Várjuk az intézkedést, mert állami alap­elveink: demokrácia és humanitás is ugyan­ezt követelik!, Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Madrid, julius 28. A kormány ma reg­geli rádiójelentése szerint a kormánycsa­patok fokozott erővel bombázzák a felke­lők kezén levő városokat és a népfront of- fenzivája az egész vonalon megindult. A jelentés szerint a Siera Guadarrama telje­sen a kormánycsapatok kezére került. A felkelők rádiója ugyan győzelmet jelent a Guadarrama hegységből, de nem valószí­nű, hogy a jelentés megállja a helyét, mert különben a kormány nem tudná már tartani Madridot. Valószínűbb, hogy a kormány­csapatok ebben a sziklaszorosban feltartóz­tatták Mola előrenyomuló csapatait. Az operációt ezen a nehéz terepen ugyanis le­hetetlen repülőgépek nélkül sikeresen végre­hajtani. A Havas-iroda madridi tudósítójának je­lentése szerint a felkelők több napig tartó élet-halál harc után kénytelenek voltak Toledot átadni a kormánycsapatoknak. A kormány minden szabad erejét Toledo meghódítására koncentrálta, mert Madrid védelme attól függ, vájjon sikerül-e Tole- doval kapcsolatot tartani. Toledoból kapja

Next

/
Thumbnails
Contents