Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-28 / 170. (4019.) szám

4 TRXtiAL/^GiAR-HntLAR 1936 julius 28, kedd. Boísevizmus vagy katonai diktatúra Franco helyett a carlista Mola tábornok kezébe csúszott át a felkelés vezetése Ellentétes táborokra szakad úgy a jobb-, mint a baloldal ■ A fasiszták nem ismerik el a burgosi kormányt ■ Észak és dél ellentéte a felkelők táborában- A PMH MUNKATÁRSÁTÓL ~ Fuentarrabla, julius 27. (Francia-spanyol határ.) (MTP). A harc az úgynevezett el­lenkormány megalakítása óta már nem is a népfront és a monarchisták között folyik, hanem a katonaság és a polgárság harcol a bolsevisták ellen. A felfegyverzett munkás­ság mindenütt kommunisták kezére játsza a hatalmat s ebben a pillanatban, amikor a harc még nem dőlt el, egy bizonyosság emelkedik csak ki az eseményk zűrzavará­ból: a parlamentáris rendszernek megint be­fellegzett Spanyolországban s vagy ka­tonai diktatúra következik, ha a tábor­nokok győznek, vagy jön a boísevizmus. Egyes hírek szerint Azana, aki maga is két­ségbeejtő helyzetben van a kettős ellenség lánca mögött, a bolsevistáktól való felei­mében ajánlatot tett Mola tábornoknak, hogy alakítsanak közösen jobboldali kor­mányt. Erre a különben is csak súlyos harcok árán megvalósítható tervre termé­szetesen elutasító választ adott a tábornok, aki bejelentette, hogy katonai diktatúrára tö­rekszik. A burgosi ellenkormány Mola tábornok személyes müve, nincs is több tagja a kor­mánynak, csak ő, aki a hadügyi tárcát tölti be és Miguel Cabanellas a miniszterelnök. A többi tárcát egyelőre betöltetlenül hagyták, mert a tábornokok között is nagy az egyenetlenség. Ez a magyarázata egyébként annak is, hogy annak ellenére, hogy majdnem az egész hadsereg fölött rendelkeznek és azon­kívül a civil lakosság tízezrei is mögöttük állnak, nem tudtak érdemleges eredménye­ket elérni. Mola tábornok maga az úgynevezett car­lista csoporthoz tartozik, de nem gondol a különben is meglehetősen anakronisz­tikus program megvalósítására, hanem mint egyik nyilatkozatából kiderül, a köztársaság hívének vallja magát, Mig Franco tábornok, a felkelés vezére közismert monarchista érzelmeiről. A tá­bornokok legnagyobb része egyébként re­publikánus s a köztársasági államforma mellett katonai diktatúrára törekszenek. Szemmellátható, hogy az utóbbi napok eseményei a vezetés^ Mola tábornok ke­zébe juttatták s Franco mindinkább visz- szavonul. Mola mögött sorakoznak fel a carlisták, akik egy multszázadbeli szörnyű polgár­háború elszántságát és mélygyökerü harag­ját hordozzák a szivükben. Ők talán a bol­sevistáknál is álhatatosabb ellenfelei annak a gondolatnak, amellyel Franco kibontotta a felkelés zászlaját. Észak dél ellen Kik ezek a carlisták? A múlt század har­mincas éveiben V. Károly néven ellenki­rály lépett fel az akkor uralkodó Mária Krisztina ellen. Mária Krisztina katonái tüzzél-vassal pusztították az ellenkirály hí­veit, a spanyol polgárháborúk egyik leg­véresebb korszaka volt ez, amely kettésza­kította a népet s még ma is, száz évvel az esemény után, halálos ellenségei a carlisták a királyi családnak. V. Károly oldalán állott egész Észalc- Spanyolország, tehát az a rész, amely most a vezetést kezébe kapta és Mola tá­bornokkal az élén Madrid ellen nyomul. Annakidején azonban leverték a carlistákat s a király kénytelen volt Franciaországba menekülni, a mozgalmat elnyomni azonban nem sikerült s észak és dél azóta is mindig harcban állt egymással. Amint a jelek mu­tatják, most a közös eszméért való zendülés egy ugyancsak közös ellenség ellen sem tud­ta összeforrasztaní őket. A carlisták az 1848-as forradalmi korszak Idején is fellázadtak, de a mozgalmat vér­be fojtották, ugyancsak véresen leverték a harmadik carlista lázadást is, amely 1860­bán tört ki V. Károly fiának a vezetése alatt. Még egyszer, tehát negyedszer is fellángolt a carlista moz­galom 1874-ben s akkor pontosan két évig tartott, amíg sikerült végleg utolsó pislákoló parazsát is elfojtani. De hogy a hamu alatt tovább izzótt a pa­rázs, azt bizonyítják a mostani események. Mert az igazság az, hogy a délről feltörő forradalom céljaival szemben északról el­lenmozgalom lépett fel és amig Franco a királyság visszaállítását tűzte ki célul, ad­dig Mola tábornok és az északiak carlista katonai diktatúrát akarnak. Tehát nem is két tábor, hanem három harcol ebben a pillanatban Spanyolországban. Franco és de Rivera a burgosi kormány elten A dolog azonban még ezzel nem kész. mert mig Franco királypárti, Mola car­lista, addig a burgosi ellenkormány feje, Cabanellas tábornok jobboldali republiká­nus és azt a föltételt szabta Mola tábor­nok elé, hogy a királyság kikiáltásától egyelőre eltekintenek és kitartanak a köz­társaság mellett, de az országnak uj alkot­mányt adnak. Hogy Mola, hogyha elfoglal­ta Madridot, nem fordul-e Cabanellas el­len, még nem lehet tudni, egyelőre a fel­tételt elfogadta, sőt a külföldi újságírók előtt tett egyik nyilatkozatában nyilváno­san is megerősítette. A két északi tábornok kormányalakítása azonban a déliek tudta és beleegyezése nélkül történt s a legsúlyosabb ellentéteket támasztotta Franco és de Llano és Mol'a és Caba­nellas között. Sevilla és Burgos között ebben a pillanatban éles ellentétek van­nak, amiket Mola váratlan győzelme talán el tudna simítani, de ha a felkelők nem érnek el rövid időn belül érdemleges sikert, ak­kor a zendülők táborának kettéválása el­kerülhetetlen. Az eredeti terv az volt, hogy a felkelés győzelme után mint diadalmas vezérek Franco és Sanjurjo tábornok alakítanak kormányt, csakhogy a déli csapatok heves ellenállásra találtak, mig az északiak sok* kai nagyobb szerencsével operáltak. Fran* co elkövette azt a hibát is, hogy előre meg* állapodást kötött a fasiszták vezérével, Primo de Rivera fiával, akiben pedig a tá­bornokok veszélyes vetélytársat látnak S féltik tőle a tiszta katonai uralom esélyeit* A fasiszták viszont, akik lelkes hívei Al- fonznak és családjának, élesen szemben áll­nak a burgosi kormánnyal is carlista vellei- tásai miatt. Annyira, hogy de Rivera „a fasiszta falanx" nevében sürgönyt adott fel csütörtökön Molának, amelyben bejelenti, hogy nem ismeri el a burgosi kormányt, mert egyetlen képviselője se kapott helyei benne a fasiszta mozgalomnak. A legújabb hírek szerint Francoék kihasználva ezt az ellentétet, megegyeztek Riverával, aki a fasiszta csapatokat a sevillaiak oldalán veti harcba, viszont Franco és de Llano kormányában a fasiszták is helyet fognak kapni. A madridi kormány a bolsevisták foglya A másik oldalon sem jobb a helyzet. A kormány kényszerhelyzetben van. Maga cenzorokat állíttatott a rádió és telefon mellé, úgy hogy nem lehet más hirt kül­földre küldeni, csak ami neki megfelel, — de valójában ő maga sem mondhatja el őszintén véleményét, mert a radikális mun­kásság ellenőrzi minden szavát. A kormány tagjai már csak papiros-figu­rák, a tényleges hatalom a felfegyverzett munkásság kezében van. S a munkások között is van három külön­böző csoport, mindegyik városban más és más árnyalat birtokolja a hatalmat. Az egyik helyen a szindikalisták, a másikon a kommunisták diktálnak s mindegyik a saját elvei, házi érdekei és ízlése szerint szeretné megváltani Spanyolországot. A polgárháború irtózatos káoszához hoz­zátartozik az is, hogy nem egy helyen a két népfront-csoport is véres harcban áll egymással és amikor holtan találják valamelyik expo­nált vezért az egyik uccasarkon, soha nem lehet biztosan tudni,’ hogy háztetőről vagy I ablakból lőtték-e le a felkelők hívei, vagy pedig saját elvtársai tették-e el láb alól? A kormány annyira nem ura a helyzetnek, hogy egyetlenegy intézkedését nem fogad­ják meg, a munkásság mindenütt csak saját vezé­reire hallgat s hozzá csakis a helyi vezé­rekre. Az igazság tehát az, hogy a két főfronton belül számos apróbb front alakult s ezek között is ádáz harc folyik. Nemcsak a tá­bornokok között vannak nagy ellentétek, hanem a népfront-politikusok között is. Azok a polgári politikusok, akik Mad­ridba szorultak s akarva-akaratlan kény­telenek voltak csatlakozni a népfronthoz, kétségbeesve látják, hogyan csúszik át az irányítás a bolsevisták kezébe. Sokan vannak közöttük, akik boldogok len­nének, ha már bevonult volna a városba Mola tábornok és akár katonai diktatúra árán eloszlatta volna a proletárdiktatúra ré­mét a fejük felől. Pedig hogyha Spanyolor­szágot elönti a boísevizmus hulláma, akkor ezeknek a politikusoknak sok részük volt a gátak meglazitásában. Megnyitották a margitfalva-vörösköi vasutat Bechyné: A köztársaság már túl van a vá’ság csúcspontján Kassa, julius 27. A Margitfalva és Vörös­kő közötti vasútvonalat tegnap nyitották meg program szerint Bechyné vasutügyi miniszter, miniszterelnökhelyettes, Dérer igazságügyminiszter, több törvényhozó, va­lamint a hatóságok képviselői és nagyszá­mú közönség jelenlétében. Bechyné minisz­ter Prágából különvonattal érkezett meg Margitfalvára s ott a minisztert a kassai 143. gyalogezred diszszázada, a katonaság és a hatóságok 'kiküldöttei várták. Először szlovákruhás leányok üdvözölték a minisz­tert, majd Dula 'országos alelnök köszön­tötte. A központi államépitészeti hivatal főnöke, dr. Konérza szaktanácsos beszédé­ben vázolta az uj vasútvonal keletkezését, majd fölkérte a vasutügyi minisztert, hogy irja alá azt a parancsot, amellyel a vasút­vonalat üzembe helyezik és átadják a kas­sai vasutigazgatóság kezelésébe. Ennek megtörténte után Viest mérnök, kormány- tanácsos a vasútvonalat átvette. Majd Bechyné miniszter hosszabb beszé­det mondott. Megállapította, hogy a köztársaság már tűi van a gazdasági válság csúcspontján s ezért lényegesen kiszélesítették az ál­lamvasutak beruházási programját. Ezután adatokat sorolt föl, melyek szerint az államvasutak beruházási tétele 1934-ben 222 millió koronát tett ki s ez összegből 69 millió koronát fordítottak uj vasútvonalak építésére. A tavalyi beruházás 286 milliót, az idei pedig 721 milliót tesz ki s a minisz­ter szerint a beruházási összegek felét Szlo- venszkőn használták fel. Említést tett arról, hogy most folyik a Puhó és Felsőlédec, vala­mint az Aranyosmarót és Üzbég közötti vasútvonalak építése és folynak a Besz­tercebánya—Dl véki—Felsőstubnya kö­zötti vasútvonal építésének előkészítő munkálatai. Ami a vasútvonalak javítását illeti, a minisz­ter kijelentette, hogy e célra 22 és félmillió ko­ronát fognak fordítani s hogy a kormány a szlo- venszkói összeköttetés meggyorsítására s a nyu­gat és kelet közötti uj teheráru-dijszabás kidol­gozására törekszik. A megnyitásról Bechyné miniszter inditvá­üdvözlő táviratot küldtek Bemei elnöknek és Maearyk első elnöknek, j j A nyilatkozatok elhangzása után a résztvevők­kel két feldíszített vonat indult el, hogy a kö­zönség a vasútvonalat megtekintse. A szépés- remetei várakozási időt Bechyné miniszter Stósz-éiirdő felkeresésére használta fel. Az ün­nepélyes aktus meghívott résztvevői Dobsinán diszebéden vettek részt. Dérer igazságügyminiszter ebéd alatt rövid be­szédet mondott s hangsúlyozta, hogy az állam­vasutak által szlovenszkói beruházásokra fordí­tott összeg a legjobb szlovák és csehszlovák po­litika. Slávik varsói követ rövid felköszöntöje után a besztercebányai kereskedelmi kamara el­nöke, Pauliny köszönte meg a vasútvonalat. Ez­után Viest kassai vasútigazgató beszélt, majd Nősek mérnök az uj vasútvonal államvédelmi je­lentőségét méltatta. Végül Bechyné miniszter emelkedett szólásra s az uj vasútvonal megalko­tójának, Konérz sxálktanácsosmak és munka­társainak köszönetét fejezte ki. A résztvevők a diszebéd után a különvonaton folytatták útjukat Vöröskőre s a megnyitás programja ezzel véget ért. Bechyné miniszter az ünnepélyes megnyitás­ról Besztercebányára ment, ahová a feldíszített különvonat háromnegyed kilenckor érkezett. Az állomáson az állami himnuszok eljátszása után a miniszter meghallgatta a helyőrség pa­rancsnokának jelentését. Samuhel polgármester üdvözlő szavai után a miniszter megtekintette a várost s azután autóval RózsaJiefljjca hajtatott., Az orkán szörnyű pusztítása a Balkánon Belgrád, julius 27. Jugoszlávia fölött szomba­ton éjjel és vasárnap délelőtt borzalmas oíká^j tombolt. Priboj és Trebinje környékén a szél­vihar teljesen tönkretette az óriási dohányveté­seket s más terményben is hatalmas károkat okozott. Az orkán útját mindenütt tőből kicsa­vart fák s elsodort háztetők jelzik. Az orkánnak több ember élete is esett áldo­zatul, erről azonban eddig hivatalos jelentést nem ad­tak ki. Szófia, julius 27. Az orkán Bulgária egyes vi­dékein is átsüvitett s leírhatatlan károkat oko­zott. Különsen nagy pusztítást végzett a török határ mentén. Konstantinápolyból érkező jelen­tés szerint, az orkán a város néhány negyedé­ben borzalmas pusztítást vitt véghez. A régi városnegyedek házai nem tudtak ellentállni az orkánnak, számos ház összedőlt s a leomló falak maguk alá temették a lakókat, Konstantinápolyban számos ember életét vesztette s nagyon sok ember megsebesült. Az áldozatok száma még nem ismeretes. Az or­kán megszűnése után Konstantinápolyra óriási felhőszakadás zuduit s a leömlő hatalmas víztömeg néhány külvárost teljesen elárasztott. A hatóságok a helyszínre mentőosztagokat s ka­tonákat vezényeltek ki s ezek megkezdték a mentési munkálatokat. Az orkán Konstantiná­poly környékén kilométeres távolságokban ki­döntötte a táviró- és telefonoszlopokat s számos helyen megrongálta a vasútvonalat. A közleke­dés több helyen szünetel. — ANGLIÁBAN NINCS ÁLLÁSTALAN DIP­LOMÁS. Londonból jelentik: Az iskolákat elha­gyó angol ifjúság helyzete az idén igen kedvező. A szakértők véleménye szerint egyetlenegy fiúnak ós leánynak sem kell munka nélkül maradnia, mert az iparban és a kereskedelemben igen nagy a írnunk aerőkereelet. Talán sohasem volt, olyan kedvező a fitalság elhelyezkedési hihetősége \n- gliáhan, mint, most. Igen sok kereskedelmi (V ipar­ágban egyenesen türelmetlenül várják a/, uj. te-

Next

/
Thumbnails
Contents