Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-26 / 169. (4018.) szám
*^<iaiVUo^HrRiiaÉr Nyári szekerezés a Kiiküllő völgyében székely népművészek és történelmi emlékek között Irta: Hantos László Szováta, Julius közepén. Balázsfalván a robogó gyorsvonatot lassú vicinálissal cseréljük fel, hogy a Küküllő völgyén át Szovátára jussunk. Körülöttünk székely utasok, nagyrészt gazdák, akik a onost folyó aratásról beszélgetnek. Szóba elegyedünk velük, közvetlen, de azért minden szavukat megfontoló emberek. Panaszkodnak. Jónak Ígérkezik ugyan a termés, lesz búza és kukorica, már amennyi a Küküllő szűk völgyében és a hegyek oldalán megterem, de itt bizony roppant olcsón veszik meg. Utunkat Makfalván szakítottuk meg. Az első székely falu, ahol néhány órára meg- állottunk. Faragott székely kapuk, gondozott házak, belsőségek, az első kellemes benyomás. Emeletes szövetkezeti épület székely stílusban építve a református templom közelében. Mindjárt elsőnek a magyar történelem nagy parasztlázadójának, Dózsa Györgynek egyik leszármazottjával találkozunk. Dósa Árpád községi biró és a falu református tanítója kalauzolt bennünket végig a falun. Nem is gondoltam volna, hogy egy székely községben annyi nevezetességet találok, mint Makfalván. Jegyzeteimben Makkfalvát Írtam, amit azonnal kijavítottak. Büszkén mondották, hogy a községnek a ,,makk“-hoz semmiféle köze sincs. A falut Szent István egyik vezéréről, Makáról nevezték el. Első látogatásunk a székely népművészet legkiválóbb mesteréhez, Vass Áronhoz vezetett. Vass Áron a híres székely agyagszobrász, akinek —< mint később megtudtam — nyolc kiállításról van aranyérme és megszámlálhatatlan elismerő oklevele. Műtermében fogad bennünket. A polcok tele vannak száradó agyagszobrokkal, medvékkel, bivalyokkal, állatszobrokkal és különböző csodálatosan élethü jelenet-szobrokkal. A művész egyszerű gazdaember, körülöttünk forgolódik felesége, meg az egyik iskolás kisfia. Most készül éppen megrendelésre Petőfi halála. Minden kép, minden segítség nélkül, az egyszerű székely lélek fantáziájának szülöttei ezek a szobrok. Vass Áron bevezet az agyagszobrászat kulissza- titkaiba is. Elmondja, hogy legénykorában kezdte gyúrni a sarat, állatszobrokat készített eleinte. Észrevették és azóta Behlen Mária grófnő, az erdélyi népművészek kiváló szervezője és vezetője vette kezébe a kezdő művészt. Elvitte kiállításokra, Budapesten ma már fogalom Vass Áron eredeti művészete. A szobrok agyagból készülnek. Az agyag megszárad, majd égetőbe kerül. Égetés után a művész kijavítja az esetleges hibákat, majd bronzzal vonja be az agyagszobrokat. Nézelődésünk között egy külön polcon kis medveszobrok tűnnek fel. Vass Áron, az apa, büszkén újságolja, hogy ezeket a szobrokat elemista kisfia formálta ki a sárból. A tanító közben megjegyzi, hogy bizony tanulni nem igen akar a gyermek, az iskolai kézimunkában azonban a legelső az összesek között. Véletlenül zsebemben volt a kolozsvári Mátyás-szobor képe. Előhúzom és megmutatom a kis Vass Kálmánnak. Nem volt még Kolozsvárt a fiú, nem látta még képen sem Fadrusz híres alkotását. Érdeklődő, álmélkodó szemmel nézi a szobrot. Biztatgatjuk, hogy csak tanuljon, hogy olyan híres ember legyen belőle, mint aki ezt a szobrot 'készítette, hogy édesapján tűhegyen. Vass Áron büszkén néz kis müvészfiára, anyja is örömtől sugárzó arccal hallgatja buzdításunkat. A műteremből a lakóházba kerülünk be. A hátsó szobában hatalmas szövőszék áll, Vass Áronné büszkén mutogatja, hogy hogyan készül a szőttes. Az első szobában kész szobrok, pompás alkotások vannak szerteszét. Az aranyérmek gondosan be- rámázva, az oklevelek egyrésze csak egy csomagban hever. Vass Áronnak már nincs szüksége reklámra és elismerésekre. Bethlen Mária grófnő legutolsó levelét mutatja. A székely művészek kiváló istápolója serkenti a művészt éppen egy kiállitásra. Az egyik szobor annyira pompás volt, hogy a helyszínen azonnal megvettük. Nagyapó mesél, ez a cime a székely művész alkotásának. A pipázó nagyapa mellett álldogál a kis unoka és áimélkodva hallgatja a nagyapó meséit. 350 lej az ára. Nem is pénz érte. Lassan elbúcsúzunk Vass Árontól, a legnevesebb székely népművésztől. Utunk a református iskola előtt vezet el. Az iskola bejárata felett emléktáblát látok félig betakartam Az emléktáblán ez áll: „Adták a székelyek Wesselényinek ha- zafiságáért, szenteli hazafiság kifejtéséért a székely nemzetnek Wesselényi. 1836.“ A tanító elmagyarázza, hogy Wesselényinek telket adományozott a község, hogy tagja lehessen Marostorda-vármegye törvényhatósági bizottságának. Wesselényi éppen száz esztendővel ezelőtt hálából iskolát építtetett ezen a telken a falunak, az iskolát még ma is Wesselényi-kollégiumnak nevezik. Most készülnek az iskola centen- náriumának megünneplésére. Suba Imréhez vezet további utunk. A falu végén lakik a híres székely fazekasmester, akit minden szerénysége ellenére szintén művésznek kell neveznünk. Művészi agyagvázák, csuprok, dísztárgyak, szobrok készülnek Suba Imre portáján, ahol az egész család, szinte nagyiparszerüen készíti a dísztárgyakat és a csuprokat. Az udvaron békakövet törnek mozsárban, ezt használják a festéshez és a mázhoz. Suba Imre előttünk készít el egy „csörgőkan- csót“ rövid néhány perc alatt. Hihetetlen kézügyességgel, primitív centrifuga segítségével formálja az agyagot. Végignézzük a nagy raktárt, majd az égetést és egy emlékmütárggyal -továbbállunk* Suba Imre portájáról György Istvánhoz megyünk. György István ma már szintén többedmagával készíti a köröndi cserépfazekakat. Az udvar árnyékos helyén száradnak a most készült fazekak, lábasok, literesek, ennél nagyobbak is. Kéthetenként jön autó György István fazekaiért, megrendelésre dolgozik. Büszkén állítja, hogy a makfalvi agyagból készült fazekak tűzállóbbak, jobbak, mint az eredeti köröndi fazekak. Hogy tényleg igaza van-e György Istvánnak, nemsokára megtudom, mert tőle is hoztam egy literes cseréplábast. Az ucca poros, meleg levegőjében Dósa Árpádra ikerül megint a szó. Nemrég érdekes pere volt. Felségsértéssel vádolták, mert kijelentette, hogy rokona a román királynak. Dósa a marosvásárhelyi levéltárban pere előtt kikutatta, majd a per folyamán okmányokkal igazolta, hogy közeli rokonságban áll a Rhédey-családdal, amely köztudomású, hogy az angol királyi ház legközelebbi rokonsága. Dósa Árpád tehát az angol királyi család révén van rokonságban a román királlyal. A pert természetesen megnyerte. Dósa György, a nagy magyar parasztlázadó unokája tehát rokona több királyi családnak. Makfalva történelmi és művészi világából Sóváradra vezetett utunk. Székely kocsisunk egy hegycsúcs alatt szerényen megjegyezte, hogy ezen a hegyen tört meg a világháborúban a románok előnyomulása. A pozsonyi Petőfi-szobor sorsa Irta: dr. Aixinger László Pozsony, julius 25. Néhány napja Házas munka folyik a Sétatérnek közvetlenül a W7,inházgia,l szemben lövő azelőtt elkerített parkos részen. Huszonöt év előtt idehelyezte a pozsonyiak áldozatkészsége Petőfi Sándor szobrát, Radnai Béla szobrászművész mesteri alkotását. Akkor im'ég Kossuth Lajos terének hívták a Sétateret, amelyet utóbb Palackyról neveztek el, annak a színház felé eső része pedig néhány év előtt a Hviezdoslav-tér nevet kapta. Már évek óta ismeretes volt az a terv, hogy az mindjárt kezdetben négy visszhangra talált. Megalakult a szoborbizottság! őr. Kramolin Viktor elnökléaéveL, aki mellett Seifert József, a bfaottság pénztárosa buzgólkodott különös sikerrel. Kramolin távozása után Szailay Ödön, majd 1006-ban Brolly Tivadar, a város nagyérdemű polgármestere lett a bizottság elnöke. Brolily alatt valósult meg a szobor, amelynek 74.000 korona költségét egyedül a pozsonyiak teremtették elő nyilvános gyűjtések, önkéntes adományok, valamint ünnepélyek rendezése által. 1921-ben eltávolított Petőfi-szobor helyére majd Hviezdoslav Pálnak, a szlovákok neves költőjének szebra fog kerülni. Ez a terv most a megvalósulás állapotába jutott. A Hviezdo- slav-szoborról nem szivárgott sok a nyilvánosság elé. Állítólag ülő alakban másfélszeres életnagyságban márványból fogja ábrázolni a szlovákok Petőfijét és a szobor leleplezése az idén ősszel fog megtörténni. Petőfi szobrának lebontása után visszamaradt annak (tömör kétméteres betonalapja. Miután erről eltávolították a különböző, ideiglenesen odahelyezett virágdíszeket, hozzáfogtak a talapzat szétbontásához, mert az wj szobor céljára annak csak egy kisebb része szükséges. Mótoros fúrógépekkel napokon áf bontották a sziklakeiménységü betont... Nehéz volt a munka. Veritékezve mondották is a munkások: —. Ilyen beton csak régen készült, ma már nem. Erre akármilyen sokemeletes palotát lehetne felépíteni. Ha nem volnának gépeink, nem is boldogulnánk vele. Talán van ebben valami szimbólum. Petőfi miég a betonnál és szilárdabban gyökerezik a pozsonyi talajban.. Ez a szép szobor azért A szobor néhai Radnai Bélának, Fadrusz egyik legtehetségesebb tanítványának müve, aki szintén pozsonyi származású volt. Amikor 1911 szeptember 8-án nagy ünnepséggel leleplezték a szobrot, a bizottság elnöke Brolly, titkára Engyeli volt, alelnökök Braunsteiner Gusztáv és dd. Palugyay Ferenc, pénztáros Seifert József, ügyész dr. Kozma Gábor, tagok: ifj. Angermayer Károly, Ar- kauer István, dr. Dobrovits Mátyás, Kemény Lajos, Korce János, Langer Alajos, Mautlhner Gusztáv, Merényi Ödön, Neiszidler Károly, Pichler H. Alajos, Reiss Miksa, Stein Miksa, Szántó Henrik, Schulpe György, dr. Tauscher Béla és Thallner Imre voltak, amint azt megemlíti az alapkőokirat. *' 1001 október 2ilten 'tért vissza váratlanul Magyarországra IV. Károly. Ezzel kapcsolatban Pozsony izgalmas eseményeknek vált színhelyévé. Október 26-án kezdődött meg a koronázó (Mária Terézia) emlékszobornak, Fadrusz János remek alkotásának lerombolása. A városi tanács októberben úgy határozott, hogy lebontatja Petőfi szobrát, mert elejét akarta venni annak, hogy ezt a szobrot is havolt olyan különösen kedves előttük, mert kezdeményezése minden külső befolyástól ímentesen innen indult ki és a oarrarai már- ványimü minden egyes részéhez a pozsonyiak áldozatos szeretete, a szép, nemes iránt valló lekesedése fűződött... Petőfi pozsonyi szobrának történetéből az alábbi adatokat ismertetjük, hogy ne merüljenek el teljesen a feledés homályában. 1899-ben a Westungarischer GrenzJbote felelős szerkesztője, a bajor származású Riepl Wolfgang vetette tel azt az eszmét, hogy Pozsony szobrot állítson Petőfinek. Az eszmét azonnal felkarolta a Pozsonyi Hírlapírók Egyesülete és [Engyeli Jenő indítványára elhatározta az akció megindítását. A mozgalom són ló sors érje. A lebontás november 1-én egy keddi napon kezdődött meg és november 19-én fejeződött be. Ez alatt az idő alatt állandó volt a pozsonyiak zarándoklása a szoborhoz. Ott álltak, ffagyoskodtak a hidegben és könnyeken át rögződött meg a pozsonyi magyarok emlékében Petőfi márványalakjának képe. A lebontás munkáját a tanács megbízásában Dobisz Jenő műszaki tanácsos, Riigele Alajos szobnáezmüvész és Jurkovic építész irányította. A kivitelre Kruiml F. építőmérnök kapott megbízást,aki a (legnagyobb gondossággal végeztette a kényes munkát. A lebontás 23.000 korona költséggel járt. A szétszedett szobor részeit a Grassalkoviich-palota garázsában faburkolat alatt helyezték el. Mikor évek 1936 julina 26, vasárnap. A szétszóródott román sereg innét menekült vissza az erdélyi havasok mögé. A1 hegy oldalában ma békés aratók dolgoznak, vagy éppen a szőlőt permetezik. Sóváradról székely szekeresünk Kibédre vitt át. Meglepő a iki'bédi székely nép fejlett gazdasági élete. Erős fogyasztási, tejes hitelszövetkezete, sőt malomszövetkezete is van a falunak. A malom hajtóereje a Küküllő sebes vize, amely villanyáramot is ad a szorgalmas népnek. Kibédről Szovátára kerülünk székely szekerünkkel. Hihetetlenül rosszak az utak. a szekér bírja az utat, de autónak nem igen tanácsos errefelé járni, mert téngelytörés minden percben könnyen érheti. Szováta élénk fürdőhely. Vasárnap délelőtt lévén, sok a kiránduló Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és Székelyudvarhelyről. A Medve-tó sós vizében fürdünk, apró tutajokon, kereszteken uszunk a viz színén. A sós viz minden erőlködés nélkül fenntartja az embert a viz színén, 80 méteres mélységek felett kényelmesen fekszünk, napozunk. A só kikristályosodik arcunkon, hajunkon, mindenki ősz, deres lesz ebben a vízben. Nincs különbség öreg és fiatal között, mindnyájan fehérek vagyunk. Fürdés után a sósziklákat másszuk meg, melyeket fegyverrel felszerelt sóörök őriznek. A fenyőerdő mélyén a híres remetét is felkeressük. Nem valami szerzetes-remetéről van itt szó, hanem egy élelmes, elcsapott egyetemi tanárról, aki a szovátai hegyek közt a fák odúiban és természetadta helyein bárszerü mulatót létesített a szovátai fürdőzők részére. Szovátán igen sok a magyar szó. Nekünk szinte hihetetlen olcsóság ez a híres fürdőhely. Sajnos, rövid ideig élvezzük a fürdő pompás életét, mert? az autóbusz este a Küküllő völgyének művészi, történelmi és gazdasági emlékeivel a Nyárád folyó mentén Marosvásárhelyre, a székelység gazdasági és kulturális központjába vesz. múltán riasztó hírek terjedtek el a szobor állapotáról, 1926 december 15-én egy városi bizottság megszemlélte a eroboriészeket. Megállapították, hogy a szobor teljesen ép, csak Petőfi kardjának markolata tort el véletlenül. A szobor talapzatára illesztett rele- fes bronztáblát is megtalálta a 'bizottság a Grassalkovich-palota kápolnájában. 10(28 jumius 28-áig maradtak a szobor részei a Gnassalkovioh-palota garázsában. Minthogy az országos katonai parancsnokságnak szüksége volt erre a helyiségre, más helyre kellett számtani a szobrot. Ez a munka városi bizottság jelenlétében indult meg. Junius 28-án eltávolították a szobrot 'körülvevő deszkaburkolat ot és a 2—3 métermázsás márványtömböket 'kocsikra rakták főik Eközben megkerült az eltört kardmarkolat minden része. A bizottság megkereste a palota kápolnájában lévő másfél métenmázsa súlyú bronzreliefet is és úgy rendelkezett, hogy azt a városi múzeumban őrizzék. Magát a szobrot a Marhavásártéren egy jól fedett és elzárható barakkban a legnagyobb gondossággal helyezték el. Azóta ott őrzik a szobrot, amelynek épségéért most már természetesen a város a felelős. * Bizonyos, hogy ez a hely, amelyen Petőfi szétszedett szobrát most már évek óta őrzik, nem méltó sem Petőfihez, sem ahhoz a mozgalomhoz, amely a szobrot Pozsonyban létesítette. Az évek folyamán több terv is merült föl a szobornak újra való fölállítására. Valamelyik park rejtettebb helyén, sőt egy udvarban is akarták egyesek felállittatui a szobrot. Ezek a tervek azonban érthetően nem keltettek visszhangot a tradícióikhoz hű pozsonyiak ■köriében. Petőfit mint a magyar géniusz megtestesítőjét és a világirodalomnak egyik legtündök- lőbb szellemét szobor alakban csali olyan hely illetheti meg, mely méltó az ő nagyságához, az ő miagyar nemzetéhez és világirodalmi jelentőségéhez. Ahogy Petőfi nem sajátíthatja ki valamilyen osztály, valamilyen párt vagy „ideológia0, mert szelleme fényes és termékenyítő sugarait mindenfelé szórta és szórja, úgy szobra sem kerülhet valamely eldugott vagy minden jelentőség nélkül való helyre. Egy szellem óriást nem lehet másod- vágy harmadosztályúvá degradálni. Ha ennek belátása ma még nem is tud unná lenni, bíznunk kell abban, hogy minden téren, elsősorban a kulltura terén, felül fog kerekedni a tisatnilitább felfogás. Idő kérdése ez! Egyelőre nyugodjunk meg abban, hogy a pozsonyi magyar szivekben és lelkekben Petőfi mint a multiban, úgy a jelenben és jövőben is mindenkor elfoglalja az őt megillető méltó helyet, 4
