Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-26 / 169. (4018.) szám
i ,'^VK’V tt.'V’T V- / <£AR.-HIRIlAB 1936 julius 26, vasárnap. polgárháború stratégiájával, aminthogy a világtörténelemben nem egyszer nyitott önálló fejezetet magának egy uj stratégiai stílus. Nem hiszek a háborúban, mert az a titkos, természetesen laikus, meggyőződésem, hogy a nagy katonai feladatokkal szemben az összes szakértők kontárnak érzik magukat. Az agyonmechanizálódott háború esélyeit senki nem tudja kiszámítani; ezt, ha jól odafigyel az ember, kiolvashatja az ösz- szes beavatottak nyilatkozataiból. S ez az, amiből némi reményt lehetne meríteni. Lehetne, hogyha ugyanekkor nem vigyorogna szemünkbe a pusztítás ördöge egy másik oldalról s nem rántaná szét a polgárháború véres függönyét minduntalan szemeink előtt. A háborúban túlságosan sok a rizikó és mégis csak szerephez jut némileg az értelem, amikor dönteni kell az egészen nagy számok és az egészen nagy dimenziók világában. S aztán a háború a humánusabb is. A háború a jobbik esély. A háború meg van szervezve és több benne az egyes ember objektivitása; valójában csak a vezérkarok, a parancsnoki hidon ülők ügye szorosan véve a háború, a benne résztvevő névtelen katona harcol, de gyűlölet és fanatizmus nélkül. Igen, a gépfegyverek és gázbombák hatását nem befolyásolja, hogy őrjöngő dühhel, vagy pedig fagyos tárgyilagossággal szólaltatták-e meg, — de befolyásolja az emberek lelkületét, befolyásolja a szembenálló felek magatartását, befolyásolja magát az embert, ott a mélyben. a tudat és tudattalan határán, ahol túl minden hovatartozáson egyedül és fenségesen csak embernek érzi magát. A polgárháborúban azonban testvérek harcolnak, közeli, névszerinti ismerősök, alvég harcol a felvég ellen. A polgárháború nem más, mint gigantikus korcsmái verekedés. A népszenvedély vad és féktelen tob- j zódása a polgárháború, amely nem szokott j véget érni addig, amig az egyikben lélegzet! van. A polgárháborúban az úgynevezett eszmék és közös nagy politikai célkitűzések már az első félórában leválnak a lel- kekről és felszínre tör maga a puszta, cél és iránynélküli gyűlölet, ami csak alkalmat keres magának, hogy tombolhasson. Mindenkinek fel kell állni az egyik vagy másik oldalra, pedig hányán tudják azok közül, akik most Spanyolországban gyilkolják egymást, hogy mi a végcél, miért kell eny- nyi embervémek folyni, miért kell annyi könnynek csordulni, miért kell nyomorultul elpusztulni ennyi emberi jószágnak? Milyen eszmékért, milyen ideálokért folyik a harc s nem volt lehetőség rá, hogy ezeket az ideálokat valahogyan összehangolják s megértéssel, türelemmel hozzátörjék magukat a közös munkához? Ugy-e, hogy a mostani túlfűtött, gyűlölettel telített korban az ilyen kérdés úgy hangzik, mintha holdkóros tette volna, vagy előkelő idegen, aki most érkezett valami idegen s nyilván boldogabb csillagzatról? A megvetett közönyös kérdése ez, aki megmaradt lelki Önállóságába kapaszkodik s nem érti, nem tudja megérteni, hogy vannak elvek, vannak problémák, amelyeknek tisztázásához annyi emberéletnek kelljen elpusztulni, mint amennyi most dől véres halomra a spanyol félszigeten. S mennél sűrűbben csap fel az egyik vagy másik oldalról a fanatizmus lángja, annál eltökéltebben s büszkébben vallja magát közönyösnek. Mert tudja, hogy emberi méltóságának tartozik azzal, hogy ne álljon ki az úgynevezett egyetlen igazságok mellé, hogy ne esküdjön fel a véres tajtékkal ajkaikra buggyanó igékre. A kor izzása nem tűri meg az úgynevezett se hideg, se meleg lelkeket és egyre gőgösebb lesz velük szemben a tömeg, egyre gyakrabban fordul elő az, ami most Párisban történt, hogy valamilyen utszéli csiszlik ráüvolt a szellem emberére: Le a közönyösökkel! S én megvallom, hogy mennél agresszívebbé válik ez a követelőzés, a csiszlikek ri- koltozása mennél hangosabb lesz, annál keményebbé válik bennünk a közöny, mely éles határt húz jobb- és balfelé. Az emberiség két táborra szakad, ez a veszedelem fenyegeti a világot, újból a guelfek és a ghibellinek korszaka virrad ránk, amikor minden épkézláb embernek valamelyik oldalra fel kellett állnia, az idő szorította oda. Vak véletlenek vagy rég kihamvadt személyes gyülölségek jelölték ki az emberek helyét ebben a testvérháboruban, amelynek miértjeiről mit tud az utókor? De azt tudja, hogy testvérháboru volt, a célok elmosódtak, az elveket széthordta az idő vihara, de megmaradt a rengeteg kiontott vér emléke s a kort sötétre festi még ma is. Most ünnepelték, halkan és nagyon melA spanyol polgárháború (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1* OLDALON) nyugalom, megint be vannak zárva az ösz- szes üzletek, villamosok, autók nem járnak, csak időnként egy-egy, fegyveres munkásokkal megrakott teherautó robog át szélsebesen a városon. A lakosság a gyönyörű madridi paloták pincéibe húzódott s ott várja be az eseményeket. Az uccára senki sem merészkedik ki, csak a barrikádok és a középületek előtt posztoló őrség lépteinek kopogása zavarja a város siri csendjét. A barrikádok előtt kettős drótsövény húzódik, a középületeket is szögesdrótokkal vették körül. Minden épület kapujában gépfegyverek és ágyuk állnak. A kormány fioláiénak elfogyott a nyersanyaga Lisszabon, július 25. Az ide beérkező jelentések szerint a nemzeti csapatokkal szemben tanúsított ellenállás hova-tovább az egész vonalon megtörik. A nemzeti csapatok győzelmét eddig az hátráltatta, hogy a flotta egyrésze a kormány kezén maradt. Egyes külföldi katonai szakértők véleménye is az volt, hogy a felkelők azért nem számíthatnak komoly sikerre, mert a flotta egyrésze ellenük fordult. Most a kormány oldalán harcoló flotta is felmondta a szolgálatot. A Libériád páncélos parancsnokának elfogták egy táviratát. A távirat rávilágít a páncélos helyzetére. A hajó legénységének elfogyott a vízkészlete és olaja sincs már. A táviratban rendkívül éles vádak vannak a kormánypárti flotta parancsnoka ellen, aki a harcoló flottának mindösz- sze negyvenötezer liter olajat tudott csak okozott, hogy a flotta kettéválása következtében az északafrikai helyzet tarthatatlanná vált s igy a déli haderők minden fi* gyeimét az északafrikai események kötik le. A spanyol partokat tegnap este sűrű sötétség borította, ami az itteni nemzeti érzésű menekültek között nyugtalanságot keltett, de az sem lehetetlen, hogy a villanyvezetéket maguk a felkelők tették tönkre, hogy a sötétség leple alatt könnyebben tudjanak csapatokat partra szállítani. A kormánycsapatok minden módon igyekeznek megakadályozni az újabb csapatszállitást. A kormány a kezén levő hadihajók utolsó erőfeszítésével akarja megakadályozni a felkelő csapatok partraszállását. Egyes hírek szerint Ceutában indulásra készen áll egy felkelő ezred, de nem merik útnak indítani, mert a tenoerszorost két eí&ensécres tenaer* rendelkezésére bocsátani. A távirat a következő szavakkal végződik: „A helyzet reménytelen, kérünk intézkedéseket". Tetuanban Franco tábornok adott le rádió) el entést, amely szerint Alcala Aranjuez a felkelők kezére került. A jelentés beszámol a Jaimes I. sorsáról is. A hajó legénysége —* mint ismeretes — fellázadt a tisztek ellen, akik a felkelőkhöz akartak csatlakozni. Lemészárolták a tiszteket és holttestüket a tengerbe hajították. A lázadó hajó egészen tegnap estig állandó harcban állott a nemzeti gárda flottájával. Tegnap este kitűzte a fehér zászlót és megadta magát. Francia jelentés szerint, kisebb egységektől eltekintve, a kormány egész flottája harcképtelenné vált, mert elfogyott a nyersanyaguk. Ugyancsak francia jelentések szerint péntek délután öt óra tájban San Se- bastian még a kormány kezén volt, éjféltájban azonban a felkelők bevonultak a városba. Ezúttal nagyobb katonai csapatok szállták meg a várost. Amikor a város lakossága értesült, hogy reguláris hadsereg vonult be a városba, előbujt rejtekhelyéről1 és lelkesen ünnepelte a katonákat. San Se- basíianban ugyanis a kommunisták rémuralmat rendeztek. Az utolsó öt nap alatt 300 ember esett el az uccai harcokban. Közöttük számos asszony és gyermek. Rengeteg az ártatlan áldozatok száma is, akik között nem egy külföldi akad. Agyonlőtték az egyik külföldi állam konzuljának feleségét \ , aki kinézett az ablakon. 600 (külföldit részben francia, részben angol hajókon elszállítottak a városból. Az előkelő fürdőhely villanegyedének egész uccasorait gyújtották fel a kommunisták. Eilenkonnány Burgcsöan Gibraltár, julius 25. A sevillai rádió jelentése szerint tel5es hevességgel tombol a madridi csata és a felkelők tüzérsége egy munkásosztagot, amely át akart törni a várost körülzáró gyűrűn, az utolsó szál emberig megsemmisített. A nemzeti hadseregnek sikerült a fővárosba vezető egész villany-, víz- és gázhálózatot elvágni, úgy hogy a főváros élete megbénul. Az ütközetben a felkelők hadseregének két oszlopa ves2 részt, az egyiket Móllá tábornok irányítja, a másik pedig Cabanella tábornoknak, a burgasi ellenkormány fejének vezetése alatt áll. A felkelők számításaiban némi zavart alattjáró őrzi. Tegnap a késő esti órákban a burgasi rádió bejelentette, hogy ellenkormány alakult, amelynek feje Cabanellas tábornok, a Madrid ellen vonuló nemzeti csapatok egyik szárnyának parancsnoka. Az uj miniszterelnököt a jelentés mint lelkes hazafit jellemzi, aki sok nagy szolgálatot tett már a Spanyol hazának. A kormánynak tagja Móllá tábornok, az északi nemzeti hadsereg parancsnoka is. Spanyolország egynyolcadré- sze már a felkelők kezén van s ezekre a helyekre az uj kormány azonnal kormánybiztosokat nevezett ki és első dolga volt rendeletet kibocsátani, amelyben a polgárőrPáris, julius 25. A párisi jobboldali sajtó hevesen támadja a kormányt az úgynevezett fegy- verazáüitási afférral kapcsolatban. A lapok megállapítják, hogy a cáfolat, amit a kormány a Spanyolországba szállított fegyverekkel kapcsolatban kiadott, nem elég világos, A „Petit Journal ezzel szemben azt írja, hogy Francia- ország nem szállított fegyvereket Spanyolor- ] szagnak. A bal- és jobboldali lapok főzött egyébként ebből az apropóból rendkívül heves j polémia támadt. A baloldali lapok hivatkoznak I arra, hogy León Blum, amikor kormányra került, kijelentette, hogy a francia népfront kormánya nem óhajt más államok belügyeibe be- j avatkozni, de elfeledkeznek a jobboldali lapok \ arról, hogy ők nem mindig tartottak ki a semle- I gesség álláspontja mellett s annak idején ők siir- jj gettók leghangosabban az oroszok elleni inter- | venciós háború szükségességét és követelték a 5 kormánytól, hogy támogassa Vrangeít, Deni- | kint és Kolcsakot, hogy elfoglalhassák Moszk- | vát. | A „Le Jour" újabb részleteket közöl a spa- | nyol fcgyverszállitási üggyel kapcsolatban. Cas- I tello spanyol ügyvivőnek tegnap prezentáltak 9 egy csekket a Spanyolországba szállított első ! négy repülőgép ára fejében, GasfceJlo azonban | kijelentette, hogy a csekket nem hajlandó alá- f imi, inkább visszaadja megbízatását. A ma déli | lapok szerint a lemondás meg is történt, mint I Castello az újságíróknak meg is mondotta: Nem I akarta elősegíteni a vérontás további folytatá- jsát. A Havas-iroda értesülése szerint lemondott | egyébként a párisi spanyol katonai attasé cs a maraedld és beyonnd komul is. A „Le Jour" jelentése szerint a repülőgépek útnak indultak már Spanyolországba. Ezzel szemben a Popu- laire azt írja, hogy Hamburgban 24 olasz repülőgépet raktak hajóra, hogy a spanyol felkelőknek szállítsák azokat. A Marin szerint a bor- deauxi kommunisták titkos fegyvertárából újból nagymennyiségű fegyvert szállítottak Spanyol- országba. A szegedi keresztény ifjúság ödvözlőtáwiratot küldött Franco tábornoknak Szeged, julius 25. 'A spanyolországi felkelésiről érkező híreket Szegedem, is nagy figyelemmel kísérik. A szegedi egyetem keresztény ifjúsági egyesületei elhatározták, hogy üdvözlő táviratot küldenek Franco tábornoknak, a felkelők egyik vezérének Sevillába. A távirat szövege a következő: „A Ibollsevizmus ellen s a keresztény világrendért folytatott harcéiban a szegedi keresztény magyar ifjúság együttérez excellenciáddal és fegyvereinek győzelmére Isten áldását kéri." A táviratot föl is akarták adni a postán, de ott bizonyos kéltséggel vállalták annak továbbítását, mert a spanyolországi általános zűrzavar miatt nem biztos, hogy a távirat meg is érkezik rendeltetési helyére. Mivel az ifjak ragaszkodtak a távirat továbbításához, a postahivatal végül is elfogadta, de valószínű, hogy a távirat kézbesítése késést fog szenvedni. lékesen azt a férfiút, aki a saját korában megpróbálja összebékiteni a tüzet a vízzel s akitől éppen a mai kornak lettek volna tanulnivalói. De milyen jellemző, hogy az évforduló fölött gyorsan siklottunk át s Erasmus személye előtt senki nem állt meg, hogy a kort fesse fel egy-két erős színnel, a kort, amely félelmetesen hasonlatos volt a miénkhez. Négyszáz év előtt ugyanígy viharzott két ellenséges táborban az emberiség és égő városok, országút szélén rothadó tetemek ezrei jelezték a fanatizmus lángoló útját. Kettéhasadt az európai emberiség és két évszázad pernyéje hull arra a pillanatra, amikor Erasmus békítő kísérlete megbukott. A vallásháborúkról majd csak ezután fogják kihámozni, hogy mennyire inkább polgárháborúk voltak, mint hóditó hadjáratok, mennyire a ni fogjuk, hogyan sodródik egyre megállit- hatatlanabbul az ember újból e végzetes állapot felé, amelyben a homo homini lupus elve az egyetlen átfogó és irányitó igazság. Az ideálok messze, lidérces, delejes távolságban lebegnek a gyilkos gomolyagban fetrengő tömeg fölött, S ebben a vad viharzásban, a végleteknek ebben a véres tumultusában mégis kell lenni néhány száznak, aki öntudatosan vallja magáról, amit keserűen mondott el összes békéltető törekvései romján Erasmus. A guelfek szemében ghi- bellin, a ghibellinek szemében guel'f vagyok. Szóval a gyülölség sugarai mind a két oldalról egyforma hévvel tűznek ránk s még csak remény sincs rá, hogy ez a néhány száz vagy ezer fel tudja tartóztatni rohanásában a századot. Mégis, kell,, hogy legyen, aki a puskák ropogása közben a megértés hitét vallja, kell, hogy legyen néhány ember, aki tud és mer dacolni a fanatizmussal és tudatosan oldalt áll ott, ahol testvérek gyilkolják egymást. Az utolsó pillanatig, az utolsó leheletig figyelmeztet minden hadbaindulót arra, hogy mit cselekszik. Nincs nagyobb veszedelme, nincs nagyobb rossza az európai emberiségnek, mint az a bizonyos két táborba- szakadás, amiről most már hivatalos diplomáciai jelentésekben is lehet olvasni és éppen ezért nincs eszményibb feladat, mint harcolni ellene, harcolni a mindenszinü fanatizmus ellen, amely elvekből gyilkos rögeszméket csinál, hívőkből megszállottakat, az Isten 'kertjét pedig az ördög kincses- bányájává varázsolja. Francia repülősének a kormánynak — olasz repülőgépek a felkelőknek ség parancsnokát felfüggesztette és Bullo* da tábornokot nevezte ki utódjának. A León és Palencia közötti fontos bányatelepeket péntek délután óta megszállva tartják a nemzeti hadsereg katonái. A felkelik repülőgépei Madrid fűlött Lisszabon, julius 25. A Diario de Lisboa jelentése szerint ma hajnalban megkezdődött a véres harc Madrid előtt. A város lakói heves ágyudörgésre ébredtek. Állítólag maga a kormány sem számolt azzal, hogy a felkelők az éj leple alatt ennyire közel nyomulnak a városhoz. S a felkelők bombái a lehető legnagyobb pánikot keltették a főváros lakói között. Azonnal alarmiroz- ták az egész munkásőrséget, amely teherautókon, magánautókon, sőt konflisokon robogott a város határába. A munkásnegyedekben katonákat toboroznak a kommunisták. A város számos pontján, nyil't uccákon is fegyvereket osztogatnak a műn-' kásságnak. Fel akarják fegyverezni a lakosságot. Délelőtt a nemzeti hadsereg repülőgépei megjelentek a város fölött s bombázni akarták a hadügyminisztériumot, ahol a kormány állandóan ülésezik. A repülőgépeket heves ágyutüzzel fogadták és azonnal felszállt néhány kormánypárti repülőgép, hogy elűzze a támadókat. Közben a felkelők áttörték a várost védelmező csapatok kettős védelmi sáncát és két kilométernyire vannak már csak a várostól. Már a külvárosokban folyik a harc. A nemzeti hadsereg nehéz ütegei bombázzák az előváros házaiban elsáncolt vörös csapatokat. Ma reggel a madridi csata megkezdése pillanatában a következő volt az általános helyzet: Az. atlanti partvidék a baszk tartományokkal, valamint Asturia a népfront kezén van, a Pampalauna-Logrono vonal egészen Burgasig a nemzeti hadsereg északi szárnyának operációs területéhez tartozik. Ugyancsak a felkelők tartják megszállva a Valencia—Valladolid—Zamora közötti területet. Erről a vonalról indult meg a koncentrikus támadás Salamanca — j Segovia és Guadaljara irányába*
