Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-03 / 150. (3999.) szám
1936 julius 3, péntek. 3 Újabb veszélypont Zárt ajtók mosott tárgyal Danzisról a népszövetség tanácsa Csíz Jód Bróm fürdő Ajánlva; Érelmeszesedés, ideg, mirigy, csont, börbajoknál, golyva, hüdések ésa7 anyagcsere egyéb bajainál. Olcsó pausál kúrák: 21 napra az összköltségekkel Ké 1.200’— 28 napra az összköltségekkel Kő 1.550’— Gyermekszanatórium. - Ismertetőt külc a Fürdöigazgatóság, Ciz kúpele. A népszövetségi főbiztos vádjai a danzigi kormány ellen Genf, julius 2. Lester, Danzig népszövet- ségi főbiztosa már tegnap este megérkezett Genfbe és ma délelőtt érintkezésbe lépett Edennel és Beck lengyel külügyminiszterrel. A megbeszélések után elhatározták, hogy a népszövetség tanácsa a danzigi kér- désben ma délután félötkor zárt ülést tart, amelyen elhatározzák azt is, hogy vájjon nyiDvános ülésen tárgyalják-e a danzigi kérdést, vagy sem. Lester jelentést terjeszt a népszövetség tanácsa elé a danzigi helyzetről, amely különösen azóta vált kritikussá, mióta a danzigi nemzeti szocialista párt vezére éles bedasági együttműködésének Szükségességéről beszéld a dán külügyminiszter és hangoztatta, hogy a népszövetségnek kötelessége a gazdasági viszonyok egészségesebbé tételén munkálkodni. Motta, a svájci megbízott, szintén a szankciók megszüntetése mellett foglalt állást és hangoztatta, hogy jó fenne a nép- szövetség kereteit kiszélesíteni. Úgy a litván, mint a holland külügyminiszter, akik a vita folyamán fölszólaltak, a megtorló intézkedések fölfüggesztése mellett foglalt ál- ást. Graef hol'and külügyminiszter a nép- szövetségi egyezmény reformja mellett foglalt állást. Modus vivendi készül Ausztria és Németország között T London, julius 2. A Reuter-iroda diplomáciai szerkesztőinek értesülése szerint a közelmúlt napokban Schuschnigg kancellár a német birodalom bécsi követével, von Pa- pennel beható tanácskozásokat folytatott, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy Németország és Ausztria között a viszonyt enyhítsék. A Habsburg-restauráció kényes kérdése ezeken a tanácskozásokon már csak azért sem került szóba, mert — mint ismeretes — Németország ebben a kérdésben homlokegyenest ellenkező álláspontot foglal eb mint az osztrák kormány. A tárgyalások fotyamán az Ausztria és Németország között létesítendő modus vivend? lehetősége merült föl, amelynek az lenne a célja, hogy a jelenlegi feszült helyzetet enyhítse. szédet mondott a főbiztos ellen és eltávolítását követelte. A város vezetősége állítólag azóta olyan magatartást tanúsít a fő- bizossal szemben, hogy szükségesnek látszott a kérdést a népszövetség elé vinni, Lester memorandumában azt állítja, hogy a danzigi kormány megszegte mindazokat az ígéreteket, amiket Greiser elnök tett a nép- szövetség előtt s a danzigi nemzeti szocialista rezsim könnyen veszélyessé válhat a békére. A szloventzkói kisemberek panaszainak meghallgatását követelte Fiissy az adónovelia szenátusi vitájában ..A nép az adóterhek csökkenését várta, ehelyett a gazdasági életet uj adókkal terhelték meg s a régi adókat is emelik1* A szankciók ellen Genf, julius 2. A népszövetség ma délelőtti ülése iránt már jelentősen megcsappant az érdeklődés. A sztárok már a tegnapi ülésen szerepeltek. Léon Blum, a szocialista miniszter fehérkamásnis, elegáns alakja eltűnt Genfből, ma reggel visszautazott a francia fővárosba. Edén és Litvinov beszéde is tegnap hangzott e! s egyik sem hozott különösebb szenzációt, A mai ülés éléjén Van Zedand elnök felolvasta Benes táviratát, amelyet a csehszlovák köztársaság elnöke a népszövetség távirati értesítésére küldött. Ezután ismét megkezdődött az aktuális politikai kérdések fölötti általános vita. Az első szónok Ausztrália megbízottja volt, aki azt fejtegette, hogy a jelenlegi problémák között egy sincs, amelynek hord- ereje a szankciók csődjéhez fogható volna. A népszövetségnek az a törekvése, hogy megbélyegezze a támadót és hathatós védelemben részesítse a megtámadottat, kudarcot vallott. Nem lehet tagadni, hogy a népszövetség a megtorlások utján nem tudta elérni azt a célt, amelyet maga elé tűzött. Viszont az is kétségtelen, hogyha a nép- szövetség a szankciós eljárást fenn akarná tartani, hogy érvényt szerezzen akaratának, akkor uj szankciós megszorításokat kellene életbeléptetni, ez pedig okvetlen maga után vonná ^.’aszország fegyveres fellépését. Éppen ezért Ausztrália kormánya azon a nézeten van, hogy a szankcióknak nincs többé létjogosultságuk s meg kell szüntetni őket. Majd a népszövetség jövőjéről beszélt Bruce megbízott és azt fejtegette, hogy a népszövetség megerősítésén kell fáradoz- niok a népszövetségi hatalmaknak. Hasonló szellemben nyilatkozott Uruguay megbízottja is, aki kifejtette, hogy a szankciók célt tévesztettek s mielőbb szabadulni kell tőlük, A semlegesek álláspontja Nagy érdeklődéssel! hallgatták a következő szónok, Munch dán külügyminiszter felszólalását. A dán külügyminiszter ugyanis az ugynevezett semlegesek csoportjához tartozik, A hét semleges állam sürgette, — mint ismeretes — éppen az abesszin események hatása alatt a népszövetség alapokmányának reformját. Munch véleménye szerint minden államnak szabad elhatározásától függ, hogy milyen magatartást kíván tanúsítani a jövőben Olaszországgal szemben gazdasági téren. Egyetért egyébként a népszövetséget összehívó argentin küldött nézetével és határozottan tiltakozik az ellen, hogy az egyik tagállam a másik ellen fegyveres erőszakkal lépjen fel) és országát elkonfiskálja. Lehetetlen, mondotta Munch, hogy egy ország eltűnjön a térképről azért, mert egy- részét idegen hatalom katonái megszállva tartják, Maj[d a népszövetségi államok gazPrága, julius 2. A szenátus mai, csütörtöki ülése reggel kilenc órakor kezdődött. Modrácek szociáldemokrata, az egyenesadó novella előadója ama reményének adott kifejezést, hogy a pénzügyminisztérium és a törvényhozás között az adónovella kérdésében felmerült ellentétek (rozpory) már megszűntek. A rendelkezésére álló idő kevés volt a javaslat egyes intézkedéseinek alapos megítélésére, ezért a javaslat várt hatásairól pontos véleményt és képet alkotni nem tud, ezért a javaslat intézkedéseinek ismertetésére szorítkozik, azok kritikai mérlegelése nélkül. Befejező szavaiban azt jelenti be, hogy a novellát rövidesen újból novellizálni kell. A javaslat visszaható erővel való életbelépéséről1 megállapítja, hogy ez kétségtelenül megvan a törvény szövegében. Előadmányát azzal végzi, hogy ideje volna már adócsökkentő törvényeket is hozni. Ezután megindult a vita. Elsőnek egyesült pártunk szónoka, Füssy Kálmán szenátor szólalt fel. Közérdekű beszédét az alábbiakban ismertetjük: Válasz a pénzügyminiszter expozéjára A szenátor elsősorban Kalfus pénzügy- miniszter tegnapi beszédére reflektált. Arra kérem a miniszter urat — mondotta többek között —, vegye egyszer már figyelembe, hogy az adófizető mai helyzete olyan, hogy nem tudja megnyugtatni az a kijelentés, hogy az állam közigazgatási kiadásai megnövekedtek. S bizony meg kell mondanom, hogy az adófizető egyenesen felzudul, ha azt hallja, hogy azért kell egyre több adót fizetnie, mert az állami személyi kiadások egyre növekednék. Az állami feladatok megnövekedésével mégsem lehet magyarázni mindent. Emellett sajnálattal kell látnunk, hogy a közigazgatásunk annak ellenére, hogy nagyon drága, nagyon rossz is. Főleg azért, mert a közigazgatást elpolitizáliták. Ha ma egy levélihordó kell, vagy egy Írnok egy irodába, úgy azt a miniszter nevezi ki, de ha a kinevezett — mondjuk — cseh nemzeti szocialista párti protekcióval került be, úgy ugyanakkor még másik hat levélhordót is alkalmazni kell, hogy minden koalíciós pártból jusson egy. Ez a köz- igazgatás személyzeti részének az átka. A politika... — A fizetésleszáilitások és egyéb nyilvános takarékossági intézkedések ellenére a közigazgatás valamennyi ágában ma is vannak úgynevezett extra „megtakarítások", amelyekből a hlvatalfőnökök, az osztályvezetők karácsony-újév idején saját belátásuk szerint ajándékokat osztanak ki az alájukrendelt hivatalnokoknak. Biztos tudomásom sx&rini ex ajándékok 80 koronától, több ezer koronáig mozognak. Ha átlagban csak 250 koronát veszek, úgy 150 ezer közalkalmazottnál 38—40 millió koronányi összeget kapok, amit a hivatalfőnök urak nagy bizalmaskodva osztanak ki alárendeltjeiknek. Nem nézem most, hogy ez milyen megalázó a hivatalnokra, de nézem a dolog pénzügyi részét: sok tízmillió megy ki az állampénztárból a nemzetgyűlés ellenőrzése, hozzájárulása nélkül. — Egyenesen a cinizmussal határos, amit a pénzügyminiszter ur a betegbiztosító pénztári örvösök ügyében hozott közigazgatási bírósági döntvényekről mondott. Az e kérdésben elfoglalt és kifejezett álláspontja nyíltan megmutatja, hogy a pénzügyminiszter ur nem is akarja meghallgatni az adófizetők panaszait. — Egészben véve megállapitható, hogy a pénzügyminiszter ur expozéjában nem mondott többet, mint egy vidéki adóigazgató mond a nála jelentkező adófizetőnek, aki egy kis fizetési halasztást kér. Mivel ezeket a mondásokat már nagyon jól ismerjük és meg vannak velük szemben az ellenérveink, ezért az expozét tudomásul nem vehetem. Emelkednek az adóterhek — Kérdem a koalíciós pártokhoz tartozó törvényhozó urakat: —- folytatta beszédét Füssy szenátor — lesz-e bátorságuk kimenni a nép közé, amely felelősségre fogja önöket vonni ezért az adótörvényért. Mert a nép elsősorban az adóterhek számszerű csökkenését várta. Ehelyett a gazdasági életet uj adókkal1 terhelték meg, emelték és a jelen törvénnyel is annyira emelik a régi adókat, hogy egyenesadók címén mintegy 50—60 millióval többet fognak bevenni, mint a régi törvény alapján. — A nép, az adófizető, másodsorban azt várta, hogy a törvényhozás — ha már az adótörvényt reformálni fogja — felszabadítja az adófizetőt a pénzügyi hivatalok önkénye, garázdálkodása alól. A képviselő- házban Meissner volt miniszter oly súlyos vádakkal illette a pénzügyi kormányt, hogy ha a pénzügyminiszter úrban csak egy kis szeméremérzet volna, úgy lemondott volna. Orvosolatlan panaszok Az adófizetők részéről felmerült panaszok ismertetése során a szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy az adóbeszedő hivatalok, nevezetesen az adóvégrehajtók nemcsak — Manapság sok sző esik a Szlöven- szkón és Kárpátalján lakó népek s a történelmi országok helyzetének összehasonlításáról. Hogy Süovm&kőt meJlőzdk, hogy kíméletlenül, hanem már kegyetlenül járnak el az adófizetőkkel szemben. A parlamentben, a bizottságokban nemcsak az ellenzéki képviselők, szenátorok, hanem a kormánypártiak, sőt a javaslat előadói is elismerik, hogy a régi adótörvény sok tekintetben valóban nagyon kemény, különösen ami az adókivetés és beszedés módját illeti, ennek ellenére a törvényhozás nem tesz semmit a bajok, a panaszok orvoslására. — Egyenesen megszégyenítő és megalázó a törvényhozó testületekre az, ami éppen most került nyilvánosságra. A képviselőház a pénzügyi kormányzat kívánságára oly intézkedést szavazott meg, amely szerint az adónovella minden újabb keménysége, minden újabb szigorúsága 1936 január 1-től, tehát visszamenőleg lép hatályba. És az ilyen intézkedést a pénzügyi kormány képviselői, hivatalnokok képesek voltak úgy becsusz- tatni a törvénybe, hogy a többség nyugodtan megszavazta azt. — Hogy a szenátus a pénzügyi kormánynak ezt a legújabb „tréfáját" miiként fogja lenyelni, azzal én nem törődöm, mert ez nem a mi szégyenünk lesz, de óva intem önöket, hogy az adózás kérdéseiben tovább feszítsék az adófizetők türelmét. — És különösen figyelmeztetnem kel! önöket, hogy az adózás egész mai rendszere, mely semmiben nem enyhüli, hanem a novellával csak megerősödik, a demokrácia súlyos vereségét is jelenti, — Egyrészt azért, mert mindennél világosabban áll előttünk, hogy itt a törvényeket is nem a törvényhozó testület, hanem — ami az adótörvényt illeti — a pénzügyi kormányzat csinálja. És a törvényhozás tehetetlen magának a pénzügyi kormánynak a hatalmával szemben, mindenre rábólintja az igen-t. Vagyis ez a törvényjavaslat antidemokratikus már megfogamzása első pillanatától. — Kérem önöket, értsék meg már egyszer, hogy a kispolgárnak, a gazdának, kisiparosnak, kiskereskedőnek már nincs honnan vennie az adókra szükséges pénzeket, hogy egyszer már ideje volna pontot tenni az adóigénylésekre. Mert ha a pénzügyi kormány azt mondja, hogy „honnan vegye az uj ágyukra való pénzt?", úgy a kis adófizető is azt kérdi, hogy honnan vegye elő hát az újabb egy- két-tiz koronákat? én megmondom, miben első Szlovenszkó és Kárpátalja népe. A revíziós osztály emberei a szlovenszkói „A novella egyetlenegy szlovenszkói nanaszt sem orvosol" mindenben első a történelmi ország. Nos.
