Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-24 / 167. (4016.) szám

...........................................unt,nini.,..................................... q9qi n?ueui:>jBsz juiojdpüfo qBuiBjedesa noajodB^ ^buuba qajsjzs^jsnza s? -Xubjb A3bu uoqpfEq jjajzsaXxjnsia zb £8oq Sfizsiq jzy -qipop -zaq U9Í9A sniinf Bgunui y *J3q<> EÍji.ioq 8aj -^jdBZS] $9 -qouioq SBSBiu-Jajaui s qauazs -qéj íreqipfijjiap snUN b q9(Bq jpoéqnsia zb jjaui ‘qizqqjn aqqo^szpqau á‘8bu uasojaq -a[3aoi s^auiapj y 'laApsapoqnuiaJzoq qoa -?Anq S9 qoqouj^ui zsbio bábuba Sbsesjbj }B(9poy!peg uoaiodeN bioubjj ÁSa J9S9iauiaiq 5f9fBqtpBq JpeXijü* -•a zy "uaqjoqo uiqnqB zb ajjajzsaXnqt ga jpjjou biouejj zs$8a zb Pjb ‘uaqtuazs jessijb jjuipB uosjaM jjapoAuazg jaS^sar -3A ojuop uaFasja snjzsnSnB ‘$aja.iaiix-sí juiui ‘BfBj)0[j]pBq uoajodEjq •J9S9i3ut9{q Bj}cqj íJBZSBsa BiauBij iJoq£3a jjajzsaXpnsia uaqapiAjjEd iiuojdiéiSa zb qipzaq3am jba^s -Pjiáubji qoJBAnq zsbio zb U9S9A 8nj]nf loqjaSua} b >i!|3uua!>| •UBqS'pJIA eJoUBS qos b qizomouuq Bjedeso qaqaraiS uiep -ia uoppo-j b Á8oq ‘ujjiq •naqamojQ j^ui jsöui &d qjia Bifn b^bíSüb zb sg •&j9iaq jjai zg -^9b“jb9 dazs b za juoqaq, jaqaSasqzain zsa8g ••B'^jeSiBai njsajBÍ?ies ‘JotredÁqd sejiqoq ‘ugBq.UBq soÁu -Bxy •JoBiia b^ubi9 ‘dyzs qos-qo® qjpu 8■px 'iA jjo ‘gajsaai BAoqB sg •iBfqE.iBp jjQjazs-ZSO cfoft B qBWOll'UqBpQ ^0 #900 qjo 2w& — £09 —* •pqao^ufv ‘g9A9 gi ‘Bp^^W JaiPÍÜ8‘ V •qazsfíaqsaai b zg pj 3ps.\uozig bjau^zs sp qaupsg Iipuan3 IOH qoq^ifeq A3a pB 81 gBiuppBiu V — <3“»I — ojuiaJai V gaA^Saiuaso sazj ‘jpSoq ‘9Xuj3H ‘ja] s aj sapdaj jujuiy ‘9XuB3qsoaj quzpuia jzb Sojoa uippiA UB/ÍIO ‘pqpu quninjo jog ‘qnfjupq ÍSoqaQ •aAjajApaq dBu zs?8g qauSajasoisg *auuaq 3aui qBup9znn qpq9IÍ sím *9jjajid9 dBu;w 9^nBaqsoa j ‘aAjajpq ia,íiiaq»d BUIJBZS Sf JBg •HazsgugMSOHd ‘rpojíSB^ 'saA? oi ‘P!9 «>f!AO}i •qupioqsi zy qiXiAugaui Sin ‘upjn dBu-dBjq I9f XSain XSi zg ■jaSaja qunjaqpojnj . ‘qaSaiaw qodBU dpzs y •quqjaqai jupi dBuuapuipí uajpj sojBHí zb A'3opi ‘quniqJí! OBqqot 3ipu;w •qispio B ubf *dBU X3a jjniuig •qauuaraiq ajozaui y ^lauinjo qaqanua^S y *9f uoíÍSbu juzsajaAaH j 9f ap ÍBf -jp^u b ;jj 'HyAtí V •Z]xas2 l9#Ap OT ‘sqBso ^assauag •b^iosoui ojajazg ‘pqazs 5? zb pzzoq g ‘BfipjSnq buibuiASen siSpui jji qqoíSai aQ •uajsaj jutni *qq<rf jBqqog sí o3aAa[ b 3pjv •uajji 9f ap 3ipad ‘uajji dpzs ap 3ipad •uajji qunjioA sí uia^ uojpiCu Ajbabj A3oq ‘A3fi ‘naiíujozs jjajzsafiSajv 9JBiCirBq sp Auaqao^ •lyNYKVWAOVN OIDV^ÍVA •uqAxsöd ‘S9A9 xx ‘9qíPlI qopSaoj •„ajppjnjBposa” y qBU[opuo3 IBApipq g ‘ajpiojazssaui qizsiy\ jpjiq b qauu9/íjsod qa qauuaui uBj[tiX39Áf) ‘jauiiuojo uauui sg ‘qaSajaq 59 qpjupg qauuof jpquaSapj •Sajaq qos-qos B jji IPIBj jspinÁSpXS aa ‘qaujaquia zb jji jnf spzoqBJpzs qBsa uia>j •qauiai luapjnj lopj ‘jopuBjjs-„BAg“ dpzs y ‘jajjaqjBHP zb sg qoqjBd d9zs qos B jzy •qunipposaSatu juapuijyi ‘qunzpuSaxu X9f ^u3Pu!W *qunA3BA uaqup^jsod ^Soh ‘ajaq XSa iÍbujbsb^ '10aN3AASöd A3N3Za •zipaz ‘saA^ il ‘9qipn Aassaua>i •Soqop qunAizs Siury ^unjaaazs ipi ‘Sopjoq aojad uapuipi pajja uaXSaq — •uofnpzs sppjp aazg BjpBjn zy ‘uofpiBSaui najsi zy ‘buibuiXSbu 9f — •qqfjuozsoqiaj jazzg jbiubuiXSbu v ‘qqfíöq Bqjoqoso dazg jbSbjia jJag •Bf^3BU S9 BTBJdy zpq b jujq ÍBUI UBA BfdBU3Aa\[ qBUBUIEUlXSBM *VayfdVMA3N VWVWAOVK •iuzBqBU9so zsiAjg BqiuBJBO b Bdy nuzyqpjnB zsiAjg isapq aojqop pf y ItfSVSI MOaVADVN SÍM-909 — — 602 — A csodálatos fa Hol volt. ihol pem volt, melyik városká­ban, élt egyszer egy kis fiú. Ezt a kis fiút Palkónak hivták. Bizony, nagyon szegény volt ez a Palkó. És, bár olyan csöpp volt, bogy a földből is alig látszott ki, mégis annyi teiher nyomta a vállát, hogy egy fel­nőttnek is elég lett volna. Egyedül kellett megélnie s bizony, ez nála sokkal nagyobb embernek is nehéz dolog. Nem volt senkije a világon, úgy hőtt fel, mint mezőn a vi­rágok. Ruhája is alig volt, játékról meg legföljebb ha hallott valamit. Lesz, ami leez — gondolta s nekivágott az uccáknák — majd csak akad valami ké­rését. De az emberek észre se vették Palkót, hiába akarta elvenni a csomagjukat: — Oeak néhány fillért kéTek érte! Hasztalan volt minden igyekezete. Busán ment, mendegélt, már a határba ért. Olyan elhagyatott ée olyan éhes volt, hogy kibuggyantak a könnyei. Nem járt erre a madár se. ceak egy öreg fa csupasz ágait zörgette a szél. Palkó úgy zokogott, hogy a faágak is vigasztalón intettek le hozzá, j — Ne einj, Palkó! Ne sírj, kis Palkó! Ékkor különös dolog történt. Á fa' egyszerre lombosodul' kezdett, szé­les. nagy levélek borították be a csupasz gallyakat. Ámult is Palkó, hogyne ánuujt volna. De még jobban elcsodálkozott, mi­kor észrevette, hogy gyümölcs is érik rajta. Egy szempillantás ee telt el, a furcsa gyümölcs már meg is érett. De mekkora volt Palkó áknélkodása, mikor látta, hogy a különös gyümölcs mind megannyi kis cipóvá vált. Most már nem sokat tűnődött, hanem annyit szedett, amennyit csak bírt. Mikor jóllakott, leheveredett a fa elé. Olyan volt az most, mint egy sátor, lombja körös-körül a földig ért. Ekkor tért haza mulatozásából a szom­széd föld gazdája. Amint meglátta a külö­nös fát, fölkiáltott: — Ez éppen nekem való! Annyi pénzt ke­resek vele, hogy nemsokára megveszem az egész határt! Odarendelte embereit e kiszedette a fát gyökerestül. Már elképzelte a csodálatos fát a kertje kellős közepén s azt is, hogyan irigylik majd érte a szomszédok, isme­rősök. Igen ám, ha minden úgy történt volna, ahogyan ő elképzelte! De szeme-szája tátva maradt a csodálko­zástól, mikor hazaérve, odvas, szárazgallyu fát talált a kocsijában. Mert a különös fa abban a pillanatban, amint a kapzsi ember parancsára hozzáértek, hervadni kezdett. Hiába ültették jó fekete földbe, hiába öntözték, a különös fa többé egyetlen rü­gyet se hajtott.------------------­Mi ből lettek a virágok A földön már közeledett a tavasz. A na­pocska kisütött egy-egy félórára, aranyos fénnyel árasztotta el az egész földet. Jó meleg szellő íujdogált, kizölde.lt a fü, rü­gyeztek a fák. A jó Isten angyalkái szorgosan sürögtek- forogtak; fáradhatatlanul dolgoztak a ta­vasz előkészítésén. A jó Isten felügyelt angyalkái munká­jára.. Elégedett mosoly fénylett jóságos ábrázatán, uíindent, teljesen rendben talált. Ösüpárl a rtap fénylő korongján fedezett fel egy pár hómályos foltot. Nosza, elővett hát egy fényesítő ruhát és azt a legkisebb an­gyalka kezébe nyomta.- Eredj, báránykárn, fényesítsd ki a napocskát, — mondta és a kis angyal apró szárnyaival már repült is a Nap felé. Már vakítóan ragyogott ez a hatalmas égitest. Még egy utolsó simítás,— gondolta elégedetten és a munka kész! Gyors moz­dulattal fogott hát hozzá a befejezéshez. Ez lett a baj. Meglökte a Napot és az zu­hant lefelé a földre. Szörnyen megijedt szegény kis angyalka. — Jaj, jaj. mi lesz, mit szól majd ehhea a jó Isten! Keserves sírásra fakadt. Ezt már a jó Isten is megelégelte. — Ne sírj már, — szólt rá — inkább vi­gyáztál volna jobban. Majd elintézem vala­hogy a dolgot. Elővesszük a tartalék napot, gyere, hozd rendbe. Boldog volt a kis angyal, mikor az uj Nap fent ragyogott fényesen az égen. De hirtelen el szomorodott és újra elkezdett ke­servesen sírni. Meglátja ezt a jó Isten ée megkérdi, hogy mi baja van megint. — Azon bánkódom, hogy mi lett azzal a szegény Napocskával, amit én ügyetlenül leejtettem ... Elmosolyodott erre az TJr, odavezette a kis angyalt egy felhő peremére és le muta­tott a nagy távcsövén a földre. — Látod azt a nagy sárga foltot, ottg- 607 — MÓKA LATINRÓL MAGYARRA. Valaki megkérdez egy kisdiákot: — Na, fiám, le tudod-e forditani ezt: si ívis pacem? A gyerek hallgat egy darabig, aztán fel­csillanó szemmel vágja ki: — Hogyne! Talpszánon viszik a pá­cot . . . IGAZSÁGTALAN BÜNTETÉS. Az iskola folyosóján keservesen pityereg egy gyerek. Arra megy az igazgató és jóságosán meg­kérdi: — Hát te itt miért prüeskölsz, fiam? — Mert me... me ... me... megbüntetett az osztályfőnök ur. — Úgy... És mit csináltál? — Én, meg a Kis Ede ... mf... uhu- hugálráltunk a dobogón és szamárfület mu ... mu ... mutogattunk. — Erre? — Erre be... be ... bejött az osztályfő­nök ur és ránk kiáltott, hogy holnapra, büntetésből, mind a ketten írjuk le a nevün­ket, brühühülhü...-— Teringettét, hát ezért kell úgy bőgni?! — Ihihigenis, kérem, mert a büntetés igazságtalan. — Mit fecsegsz?!... — csattan föl az igazgató. — És .ugyan miért, igazságtalan? — A ... a... azért, mert a Kis Edének könnyű, de engem — T étkem lé sf akis s y Ala­dárnak 'hívnak... MÓKÁS KÉRDÉSEK. — Mi a különbség a négus, a cigaretta íés egy elszökött ember között? — A négusnak van hire, a cigarettának hamva, a szökevény embernek — se hire, ee hamva. * — Miben hasonlít a pék a naphoz? r— Mind a kettő — süt. * — Mi a különbség a gyáva ember és egy darab virstli között? — Mind a kettő — fél. KIS LEVELEK Több kis magyarnak. Azok a kis magya­rok, akiknek lakhelyük a tanév óta meg­változott, írják meg pontos elmüket. — Csak tintával vagy tussal készített rajzot, küld­jétek, mert ceruzával készített; rajzot tech­nikai okokból nem közlünk. — Aki csak megfejtést küld, úgy azt egy levelezőlapon is elintézheti s így 50 fillért megtakarít. A rejtvényszelvényt legjobb* a levelezőlapra fölragasztani, mert ha átszurjátok, a posta megportózza. — Verset vagy leközlésre kül­dött Írásotokat a papírlapnak csak az egyik oldalára Írjátok. — Molnár Ilonka. Szives üdvözletedet köszönöm, jó nyaralást kívá­nok. — Jankovich Imre és Médi. Az eluta­zásotokról szóló hirt megkaptam. Remé­lem, hogy külföldön is gondolni fogtok kis lapotokra és a szerkesztő bácsira. Kellemes nyaralást. — Szabó Gabika. Szép köszönő­leveledet megmutattam János bácsinak. Légy továbbra is szorgalmas munkatár­sunk. MEGFEJTÉSEK A 75. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Sik. hús, Öli, iró, kisboj- tár, erő, rrr. sok. Ili, kis, h.it. áru, sor,, bőr, orr, jer. — Kajtár Kálmán rejtvénye: Lát, tar, rés. sok, kar, rab. — Nagy Róbert rejtvé­nye: Szünet, péntek. — Pancza Kornél rejt­vénye: Sárosi. — Krakovits Erzsi rejtvé­nye: Kabát, arat, bab, át, t. — Nagy Ró­bert rejtvénye: Tanév, arany, napok, Ge­nova, vykaz. — Sebők Éva rejtvénye: Pár­duc. — Szilvás Elli rejtvénye: Kávé, Áron, vonó, Énok. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Aykler Karola, Aykler Berci, Altstádter Magda. * Borda Domika, Bors Béla, Bö­szörményi József. % Duba Antal. * Fried Nóra. * Grüntfeld Regina, Gátlhy Évi. * Herczeg Alice, Horkav Judit. + Izsák Ti­bor. % Jarábek Júlia. Janda Lóránd. Jan­kovich Imre, Jankovich Médi. * Koltay Magda, Kemény Zoltán, Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba, Komjáthy Tibor. * Liska Erzsébet, Linner Ilona, ifj. Letocha Ist­ván. * Mungyer Trudi? Müller Klári, Mol­nár Ilonka, Mágory Juci, Morvay Etelka. * Nagy Róbert, Nagy Olivér. *' Prokopecz Józsi, Prohászka Marcell, Pető Trénke, Pén­zes Joákini, Pancza Kornél. Perjéssy Esz­ter. * Risznor Jenő, Rozlosnik Bözsi. Risz- ner Karcsi. * Sebők Évi, Seres Klári. * Szabó Gabika, Szeeeey Klára, Szabó István, Szabó Lóránd. * Ujfalussy Andor, Újhelyi Elza.. * Vácz Nóra, Világi József. # Sorshúzás utján az első dijat Szecsey Klári, Rákosi „Elnémult harangok14 cinül könyvét, a második dijat Aykler Berci, Kosztolányi „Az aranysárkány** című köny­vét. nyerte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents