Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-24 / 167. (4016.) szám
1936 juKua 24, péntek. 5 a vérző orsjág Helyszíni jelentés a spanyol forradalom tűzvonalából Hogyan készítették elő a felkelést? ■ A gibraltári menekültek között ■■ Szemtanuk az idegenlégió és a kommunisták kegyetlenségeiről ■■ Bolsevik! tűzfészek a francia határon ■■ ■■ A PJVfH munkatársától San Sebastian, Július 23. (MTP). Az utóbbi tizenhárom évben nem történhetett olyan nagyobb politikai esemény, amelynek hullámai azonnal el ne borították volna ezt a szinpompás, exotikus, előkelő és mégis olyan nyomorúságos helyet. San Sebastian nagy gyárváros, amelynek hatalmas és jól organizált, nagyon radikális szellemű munkássága, kiterjedt és piszkos munkásnegyedei vannak 8 ugyanekkor egyike a legelőkelőbb fürdőhelyeknek, ahova a régi spanyol arisztokrácia tagjai járnak évről-évre juniustól-szeptemberig. Volt monarchista előkelőségek, magasrangu katonatisztek, nagybirtokosok pompás villasorai futnak föl a hegyoldalon és néznek le a völgyben kuporgó munkásviskókra. Ez is egyik magyarázata, hogy San Sebastian miért tartozik a legveszélyesebb gyupontjai közé minden spanyol forradalomnak. rosban maradt polgári lakosság attól retteg, hogy ha a felkelők megkezdik újból az ostromot a város ellen, irtózatos bolse- viki terror kezdődik. A város élelmezése sem megy könnyen. Teljesen el van zárva a külvilágtól, csak egyetlen egy ut van nyitva, a francia határra vezető ut, ezt éjjel-nappal erősen felfegyverzett munkásosztagok őrzik és csak az élelmiszerszállitóknak szabad köz- lekedniök ezen az utón. A gibraltári menekültek Mi történt San Sebastianban? A mostani katonai felkelés egyik középpontja volt San Sebastian. Előre meg volt szervezve a felkelés, minden kis részlete aprólékosan kidolgozva s hozzá kell számítani még azt is, hogy a feltételek nagyon kedvezőek voltak a felkelés szempontjából. * A helyőrség tisztjei kivétel nélkül halálos ellenségei a mai rendszernek, amelynek nézeteivel és programjával nem értenek egyet, már csak azért sem, mert a kormány folytonosan tisztogatja a hadsereget, rosszul fizeti a tiszteket és örökös vegzaturáknak teszi ki őket. A villanegyedek lakói is hasonlóan gondolkoznak a kormányról és a városban jól megszervezett fasiszta alakulatok any- nyi pénzt és annyi fegyvert kaptak a villanegyedek lakóitól, amennyi csak beléjük fért. Növelte a hely fontosságát az általános felkelés szempontjából az is, hogy San Se- bastianból gyönyörű sugárutak vezetnek Barcelonába, Madridba és az ország más fontos pontjai felé. Gyönyörű autóutak, amiket még Primo de Rivera idején építtetett magának az a néhány száz gazdag és befolyásos ur, aki itt szokta tölteni a nyarat. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka robbant ki itt a felkelés. A helyőrséget alarmirozták és azonnal statáriumot hirdettek a városban. A helyőrség egyik része azonnal útnak indult déli irányba Pamplona felé. Pamplona Navarra tartomány legfontosabb katonai állomáshelye és a felkelők terve az volt, hogy egyesülnek a pamploni hadosztállyal és közösen menetelnek Madrid felé. Ez súlyos stratégiai hiba volt, mert a városban csak a vezérkar maradt vissza, néhány tiszt és néhány altiszt, akinek a polgárőrség, a csendőrség és néhány fasiszta szervezet állott a rendelkezésére. került elfogialniok az összelövöldözött két szállodát. Egyetlen ut: a francia határ felé ... A felkelők közben megerősítést kaptak, Irunból jól felfegyverzett csapatok érkeztek hajón. A munkások a kormányhü határőrökkel együtt megkísérelték a kikötőt lezárni, de gyengék voltak, a felkelők hajókról lőtték a partot, ugyanekkor a villanegyedet körülzáró munkásosztagok is erősítést sürgettek, mert a villákból gyilkos puska- és gépfegyvertüzet zúdítottak rájuk. Hétfőn egész nap tombold a harc az egéS2 városban. Végül hétfőn este hét óra tájban sikerült a polgárőrségnek és a munkásosztagoknak rohammal elfoglalni a belvárost és megszállni a kaszárnyákat, a városházát, az állomást és a rádióállomást. Hétfő este úgynevezett nyugalom van a városban. Ez a nyugalom azonban egyáltalában nem jelent győzelmet, mert a város húsz kilométernyi körzetben körül van véve a Bilbaoból és Pamplonából közeledő felikélőkkel. A város határában állandó harcok dúlnak, de ugylátszik, a felkelők erői másutt vannak lekötve és nem mernek intézni egyelőre támadást a város ellen. A városban egyre vadabb és elkeseredettebb lesz a hangulat, a munkások mindenüvé kitűzik a vörös zászlót. A hangadók a bolsevikiek közöttük s a váGibraltár, julius 23. (MTP). A káosz, ami néhány nap óta Gibraltárban uralkodik, leírhatatlan. A menekültek ezrei özönlenek állandóan a városba a spanyol határról. Asszonyok, gyermekek, férfiak, sokan egy szál ingben, rongyosan, véresen, sokan hirtelen összeszedett cók-mókkal, elgyötört, félig önkívületi állapotban a rémülettől és irtózástól, borzalmas élmények hatása rajzolódik az arcukra, a legtöbbjük alig tud beszélni. Az angol bajonettek és ágyuk oltalma alatt sem tudnak megnyugodni. A legtöbbjük a szabadban lakik, mert már minden lehetséges helyiség zsúfolva van. Parkokban, kaszárnyaudvarokon hevernek zokogva vagy apatikus magukba- hullottsággal. Az uccákon éjjel-nappal megerősített rendőri és katonaposztok cirkálnak, feltüzött szuronnyal. Meg is van az angoloknak minden okuk rá, hogy nagyon vigyázzanak a rendre. A menekültek nagyrészt munkások, kis- hivatalinokok, parasztok, szocialista vagy kommunista pártemberek, akik La Lineá- ból, Algecirasból, Esteponból és Tarifából menekültek el, Gibraltárban pedig évek óta lakik néhány ismert antirepub- likánus politikus és katonatiszt s már hétfőn véres összeütközésre került sor a menekültek és az ittlakó antirepubliká- nusok között. Az angol katonaság azóta gépfegyverrel őrzi Francoa tábornok néhány hívének és több ismert monarchista tisztnek a házát. Annak ellenére, hogy azonnal gépfegy- | vereket állítottak fel minden uccasarokra és proklamációt jelentettek meg, amely szerint minden gyülekezést egyszerűen szét fognak lőni a katonák, a munkásság még vasárnap hajnalban sztrájkba lépett, szövetkezett a csendőrség és polgárőrség kormányhü elemeivel, ezek azután fegyverekről gondoskodtak és vasárnap reggel már megindult a harc. A munkásság fegyveres alakulatai körülzárták a villanegyedet, megszállták a táviró- és telefonállomást és ezzel megakadályozták, hogy a városban maradt tisztek érintkezést keressenek a külvilággal. A fasiszták két szállodában, a Maria Ghristine és a Vilcavera hotelben voltak elhelyezve és ott várták be fegyveresen a felkelés kirobbanását. Amikor azonban az előre megbeszélt terv .szerint uccára akartak lépni, a csendőrség körülzárta és le akarta fegyverezni őket. A fasiszták egyrészét sikerült is lefegyverezni, a többiek azonban visszavonultak a szállodába, elsáncolták magukat és megkezdődött a harc. A munkásság és a csendőrség heves ostromot intézett a két szálloda elten, egész vasárnap gépfegyverekkel lőtték a fasiszták fellegvárait s csak egésznapos szakadatlan harc után, hétfőn reggelre si-fl AZ ELSŐ FOGADÁS Vili. EDVÁRD KIRÁLYNÁL A lőMvl mjjély gyász eltelte iultán Vilii, Edivárd angol király nagy fogadási: irondeaett A IBuoktnghamhgalotában, híveinek egy részét egyszerűen falhoz állították, számos asszonyt vittek magukkal túsznak. A túszokat a helyőrségi kaszárnya udvarán helyezték el, ahol állítólag rettenetes dolgok játszódtak le. A lakosságot elkeseríti, hogy a fölkelő tisztek feketékkel vonultak a város ellen, akik valóságos dührohamot kaptak, gyújtogattak és lövöldöztek össze-vis6za, mintha az ördög szállt volna beléjük. Más menekültek viszont a kommunisták rémtetteiről számolnak be. Malaga kedd óta a kommunisták kezén van, akik hasonló kegyetlenséggel bántak el mindenkivel, aki csak gyanús volt, hogy rokonszenvez a fölkelőkkel. Malagát a fölfegyverzett munkásság kézrekeri- tette és heves harcokban visszaverte a fölkelő csapatokat. Hétfőn este arra a hírre, hogy fölkelő idegenlégionisták közelednek a város felé, a munkásság megostromolta a fegyverraktárt, fölfegyverezte magát és a város határában gép* fegyvertüzzel fogadta a fölkelőket. Közben a városban a hatalmat egy munkástanács vette át, amely minden középületre kitűzte a vörös zászlót. A feldühödött munkásság bosszúhadjáratot kezdett néhány ismert gazdag család és jobboldali politikai személyiség ellen. A város legelőkelőbb szállodáját, amelyet a gazdagok fellegvárának tartottak, fölgyujtották. Számos nagy üzletháznak is ez lett a sorsa. Azok, akik idejekorán el tudtak menekülni a városból, fantasztikus kegyetlenségekről számolnak be. S valamennyien azt hangoztatják, hogy ha le is verik a fölkelést, többé nincs visszatérés a parlamentáris rendszerhez. A munkásság nem adja ki a kezéből a fegyvert és mindazért, ami történt, a kormányt okolja, mert szerintük a kormány nem lépett föl erélyesen Gil Robles ellen, akit szabadon hagytak agitálni, sem Primo de Rivera fia ellen, akit kiengedtek a börtönből és tűrték, hogy szervezze a fasiszta fölkelést. Spanyolországban hetek óta tudta minden gyerek, hogy Franco tábornok puccsra készül, a kormány mégis tehetetlen volt vele szemben. Ez a munkásság álláspontja, amiből könnyű kitalálni, hogy ha nem győznek a fölkelők, akkor egy, még az oroszországinál is borzalmasabb kommunista diktatúra következik. Kik állnak a felkelés élén? A forradalom alakjairól is sok érdekeset lehet megtudni a menekültek között. Ezekből az elbeszélésekből kiderül, hogy a fölkelés kitünően meg volt szervezve és már hónapok óta dolgoztak a forradalmárok, hogy minden pontosan klappoljon, ha üt az óra. A délspanyolországi fölkelő csapatok egyik parancsnoka, aki elfoglalta La Lineát és akinek nevét néhány menekülttől vad gyűlölettel hallottam emlegetni, Eleuterio Sanchez Robio kapitány, akit a környéken nagyon jól ismertek, Évekkel ezelőtt egy monarchista puccs középpontjába került s sokat szerepelt neve a nyilvánosság előtt. Akkoriban a maiagai helyőrség fiatal hadnagya volt, aki több társával együtt részt vett egy monachista puccsban. Halálra ítélték, de kegyelmet kapott és sikerült az országból elmenekülnie. Gibraltárban ütötte föl tanyáját és úgy látszott, hogy a kellemetlen kaland mindörökre elvette kedvét a politikától és betört a polgári életbe. Egy autójavító vállalatnál nyert szerény alkalmazást és akik Gibraltárban ismerték, hamarosan el se akarták hinni, hogy ennek a szerény és szófukar fiatalembernek valamikor része volt egy királypuccsban. Csak most derült ki, hogy a szerény és szófukar fiatalember egyik legfontosabb összekötő tisztje volt a fölkelésnek, amelyet hosszú időn át gondosan készítettek elő. Nagyon intenzív tevékenységet fejtett ki, ő irányította a délspanyolországi fasiszta szervezkedést, sőt titkos rádióleadóállomást is létesített, aminek csak most jöttek nyomára. Kapcsolatot tartott fönn Franco tábornokkal s a titkos rádió segítségével állandóan informálta a fölkelés kiszemelt vezérét az antirepublikánus mozgalmak fejlődéséről. Kifelé azonban az utolsó pillanatig megmaradt jelentéktelen és szürke kishivatalnok- nak. Egy héttel ezelőtt azután nyomtalanul eltűnt s csak amikor már kirobbant a forradalom* lépett megint nyilvánosság elé, de most már nem Gibraltárban, hanem Algecirasbnn, ahol azonnal kapitányi rangot kapott, rábízták az egyik fölkelő csapat vezetését és ő vonult be La Lineába. Egyes hírek szerint a harcok közben megölték, ez a hir azonban még megerősitésje szóiul, , 4 rhwv** í$*31' az egész szervezetre kell hatni, mert sokszor a rheuma az egész szervezetben megtalálható. A pöstyéni iszapfürdő az összes mélyebben fekvő szervekre is hat és hatásos anyagcsere működést von maga után. Eredményes rheumakezelésről és pau- sálkurákról prospektussal szolgál a fürdőigazgatóság. Keressen La Liena rémnap ^aí I gokat, amik a várost elborították és vörösre festették az egész szemhatárt. A marokkói idegenlégió csapatai Tarifában szálltak partra és rohamlépésben vonultak be a városba. Valamennyi házat átkutatták, a kormány A menekültek között természetesen leirhatat-l lan az elkeseredés. Beszéltem néhány családdal, akiknek sikerült La Lineából az utolsó pillanatban elmenekülni. A város azóta romokban hever, hétfőn este Gibraltárból jól lehetett látni a Ián- |
