Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-03 / 150. (3999.) szám

Ha: Képes melléklet — Gyermekmelléklet ^ l16 oldal. Ara Ké 1.20 mH \ VHr B Igfö m|S §fjp^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Kó., külföldre: évente 450, ^4 SzloX)€nSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÖÍ maSUCLTSá^ félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • # ö,:7 ö H képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. politikai napilapja Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PR AH A. Fegyver, amely visszafelé sült el Hodia a szenátusban válaszolt a Henlein-pártnak A miniszterelnök bejelentette a német keresztényszocialisták kormánybalépését - Az égeri megnyilatkozás következményei „Kárpátalja népe képes és kész is átvenni autonóm ügyeinek intézését'* (*) Nem lenne érdektelen csokorba gyűjteni s letenni az úgynevezett illetéke­sek asztalára azokat a nyilatkozatokat, el­mefuttatásokat, sőt jóslatokat, amelyek a szankciós eljárás kezdetén láttak napvilá­got. Pontosan kiszámították azok, akik ál­talában mindent pontosan ki szoktak szá­mítani, hogy Olaszország meddig bírja a gazdasági karantént s hogyan fog össze- bicsaklani éhesen és erejefogytán. Olcsó mulatság lehet triumfálni most a be nem vált jóslatok fölött, van azonban valami, ami mégis csak emlitésreméltó az egész ki­sérjéttel kapcsolatban. Nem az, hogy a nép­szövetség egyik fontos fegyvere rögtön az első használatban ilyen végzetesen kicsor­bult s még csak az sem, hogy az olaszok páratlan hadi szerencséjével szemben a népszövetségi hatalmak következetlensége és erélytelensége élét vette volna a szank­ciós fegyvernek, még ha teljesebben alkal­mazzák is, hanem az: hogyan sült el visz- szafelé ez a fegyver. Mert nem igaz, hogy nem volt hatásuk a szankcióiknak, nagyon is volt, többek között az egyes országok külkereskedelmi mérlege is elárulja, hogy mennyire volt. De nem Olaszországra. Nem azt találta, akit célba vett, hanem azokat, akik elsütötték. S az ilyen visszafelé sülő fegyverekből van már néhány a népszövet­ség arzenáljában. Az, ahogyan megszüntetik, az, ahogyan nagyobb lövegekkel már meg se merték tölteni, mutatja, mennyire visszafelé sült el ez a népszövetségi nagyágyú. Anglia nem engesztelődött meg Olaszország iránt s eszeágában sincs azért szakítani a szank­ciókkal, mert belátta, hogy tévedett s most férfiasán vissza-kozót vezényel az összes haragos szellemeknek. Gyönyörű cikkekre adott alkalmat Edén férfias fellépése, de az igazságot nem mondták el. Mert az igaz­ság csúnyább és főleg kiábrándítóbb. A té­vedések beismerése ritka erény és szép erény, de sem a tévedésék, sem az állam­férfim felismerések nem avatnak érdekké egy elvet vagy egy szempontot. Már pedig nemcsak Anglia politikáját szabályozzák az érdékek. De Anglia az az ország, amelynek politikai pragmatikájában tételesen el van tiltva az elvekhez való ragaszkodás. Jogos volt az angol ellenzék meghökkenése, ami­kor Edén szájából hallották a szanikcióelle- nes beszédet, jogos volt, mert abból a szempontból, amely mellett életre hívták a szankciókat, semmi, az égvilágon nem vál­tozott, sőt minden amellett szólott volna, hogy most vagy egyezkedni kezd Anglia Olaszországgal s azután szakit a megtorlá­sokkal, vagy tovább szorítja a hurkot Olaszország nyakán. Semmi jel nem szól amellett, hogy a stresai hatalmak meglazult frontját össze lehetne újból drótozni, hogy Olaszország és Anglia között most már minden rendbejön, miután az olaszok be­ültek Abesszíniába. Anglia gondjai nem enyhültek, tovább fenyeget a veszély, hogy Olaszország uj hatalmas gyarmatbirodalmat nevel Afrika szivében s a Vörös-tenger partvidékét ezentúl nemcsak angol hivatal­nokok ellenőrzik, hanem majd olaszok is s Szudán, a nagy angol kaszárnya szomszéd­ságában majd nagy olasz kaszárnya is épül, A Középtengeren sincs rend s Anglia fenn­tartja továbbra is „óvintézkedéseit . Már pedig nem remélhető, hogy addig, amig az angol (lottm dl nem vonali a Földközi tett** Prágát julüus 2. A szenátus mai ülésén dél­ben felszólalt dr. Hodza Milán miniszterelnök. Beszéde alatt a kormány részéről jelenvólt Maehnik nemzetvédelmi, Déréi igazságügyi, Franké iskolaügyi és KaMus pénzügyminiszter. A szónoki emelvényre lépő miniszterelnököt gyenge taps fogadta. A miniszterelnök ez alka­lommal szlovákul beszélt (legutóbb a képviselő- házban mondott beszéde cseh nyelven hangzott ehj Tartós a gazdasági Javulás Hodfa miniszterelnök beszédének első részét, jó egy harmadát a gazdasági viszonyok ismer­tetésének szentelte. Kimentő statisztikai adato­kat olvasott fel annak igazolására, hogy a gaz- gasági helyzet ez év első felében újabb jelentős javulást mutat fel és hogy ez a javulás a tar­tósság jeleit viseli. Ezt a tételét a külkereske­delmi statisztika részletes adataival, továbbá az építkezési mozgalom ezidei adataival, a tég­lagyárak, a cementgyáraik forgalmának emel­kedésével s a fővárosi építkezési statisztikával bizonyította. A vasút forgalma is javul s ez év első feliében kilenc százalékkal magasabb, mint a múlt év első felének végén. Az adónovella és a parla­menti kezdeményezés A miniszterelnök a továbbiakban részletesen foglalkozott az egyenesadókról szóló törvény novellájának történetével. Nagy kísérlet volt ez, — mondotta a miniszterelnök .— hogy politikai gerről, szó lehet békülésről. Az osztrák kér­dés körül jelentkező újabb zavarok is azt mutatják, hogy nem közeledünk, de vissza- hivhatatlanul távolodunk Stresától. Miért kellett tehát sürgősen szakítani a szank­ciókkal s hozzá úgy, hogy a szankciós bi­zottságot már szóhoz sem engedik jutni, ha­nem egyszerűen tudomásul vétetik vele a szankciók megszűnését? Azért, mert a szankciókat —' ugylátszik — most már csak egy ország bírná: Olasz­ország. Az olaszok felkészültek rá, azonkí­vül megszervezték az illegális forgalmat a legfőbb nyersanyagokban, ellenben a világ többi része, azok a hatalmak, amelyek resztvettek a szankciókban Anglia biztatá­sára, nem bírják tovább. A gazdasági élet parancsszava előtt kénytelenek kapitulálni. Anglia képtelen volt tovább tartani a szank­ciós frontolt — nem Olaszország, -hanem a megtorló hatalmak felé. A szankciós eljárás megmutatta a világnak, hogy a gazdasági élet nem bírja el az egyre vadabb kisérlete- zéseket s még egy kis terület kikapcsolása a világkereskedelemből (elvégre Olaszor­szág része & világkereskedelemben mind­kérdések megoldásánál egyszerüsittessék az el­járás azzal, hogy a parlament nagyobb mértekben él a kezde­ményezés jogával. Tavaly ősszel mondottam, hogy a kormány kü­lönösen nagy súlyt helyez arra s gondját fogja viselni, hogy a pénzügyi hivatalok az érvényes törvényeket vegyék figyelembe és hogy a pénz­ügyi hivatalok gyakorlata összhangba hozassák a legfelsőbb közigazgatási bíróság joggyakorla­tával. ' Ha ellentétek merültek föl s vannak a pénz­ügyi hivatalok és adófizetők között, úgy eze­ket meg kell szüntetni a szigorú törvényes­ség, az állandó joggyakorlat bevezetésével s ezzel az adóerkölcs színvonala emelendő. Megelégedéssel kell konstatálnom, hogy az egyenes adó törvény novellájának parlamenti tárgyalása során a parlament kezdeményezé­se folytán nemcsak értékes anyagi jogi intéz­kedések jutottak a törvényjavaslat szövegébe, hanem a törvényhozás nagyfokú bizalmát nyil­vánította a kormánnyal szemben s az állam ügyednek intézését és vezetését helybenhagyta. Meg kell akadályozni minden törvénytelensé­get, ez a kormány vezető elve, tehát azokat a törvénytelenségeket is, amelyeket esetleg a pénzügyi hivatalok akarnának elkövetni az adó­fizetőkön. — De a parlament munkájának igen nagy je­lentősége van más vonatkozásban is. Már feb­ruár 19-én, a képviselőház adóügyi albizottsá­gában tartott beszédemben megmondottam, hogy a parlament törvényhozói kezdeményező munkáját üdvözlöm. Általában s nemcsak en­nél a javaslatnál. A parlament az utóbbi évek­ben csak beszéléssel, beszéddel nyilvánította meg véleményét, gyakorolta a kritika jogát, vagyis végezte munkáját, elleniben a benyújtott javaslatokon keveset módosított. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a mostani kezdeményező munka eredménye ki­elégítő. Alkalmat adunk a parlamentnek a jö­vőben is, hógy nagyobb kezdeményező mun­kát végezzen, mint a legutóbbi években. * És ezt az alkalmat már a legközelebbi jövőben, az őszi ciklusban megkapja a parlament. A hadsereg fejlesztése A kormány adminisztrraitiv munkái és felada­tai között a miniszterelnök első helyen a had­sereg tökéletesítését említette. Azért kellett ezt megcsinálnunk — mondotta a miniszterelnök — hogy komoly időkben hadseregünk komoly, egyenértékű lehessen más államok hadserege­ivel szemben, A miniszterelnök különösen örvendetesnek ta­lálta, hogy az államról való gondoskodás szük­ségessége áthatja az egész állam lakosságának minden rétegét. A kárpátaljai kormányzóság megszervezése Hodza miniszterelnök a továbbiakban a kár­pátaljai autonómia kérdéséről a következőket mondotta: — A kárpátaljai kormányzósági hivatalt megszervezzük úgy, hogy az alkotmánytörvény össze három százalék) végzetes eltolódáso­kat, súlyos üzemzavarokat okoz. így soha nem mászik ki Európa a gazdasági válság­ból, hanem éppen ellenkezőleg mindjobban belebonyolódik s egyre áthághatatlanabb határok és korlátok közé szorul a vállalko­zói kedv. Hogy milyen hatással Volt a szankció Olaszországra,' azt csak egyes szimptomák- ból lehet megítélni. A hivatalos külkereske­delmi kimutatásokat ugyanis múlt év szep­tembere óta az olaszok beszüntették, arra nézve azonban pontos adatai vannak a népszövetségnek, hogy harminckilenc állam milyen súlyos veszteséget szenvedett a szankciós hónapok alatt. A népszövetségi vizsgálat állapította meg, hogy e harminc­kilenc állam összbevitele Olaszországból múlt év januárjával szemben ez év január­jában — tehát akkor, amikor a szankciós gépezet teljes üzemben volt — 17.7 millió dollárról 9.5 -millió dollárra süllyedt, a ki­vitel pedig 22.9 millió dollárról 13.9 millió dollárra. Az angol külkereskedelmi társulat jelentése szerint húszmillió font veszteség érte négy hónap alatt Angliát, Franciaor­szágban pedig egyedül a lyoni selyemipar exportvesztesége húszmillió frankra rúg. Franciaország összkivitele 1936 első négy hónapjában a múlt év megfelelő szakával szemben 171.24 millió frankról 49.99 millió frankra süllyedt. Lehetne még folytatni az adatokat, de fö­lösleges: néhány szám is megmondja, mi történt Genfben s miért kellett sürgősen szakítani a szankciókkal, még mielőtt akár­csak részleteiben is rendeződött volna az olasz-abesszin, helyesebben az olasz-angol viszály. Igen, az olasz győzelem természe­tesen sok mindenben megváltoztatta Anglia álláspontját, de -maga a tény, hogy a szank­ciós fegyvert ilyen sürgősen el kell állítani, nem azt bizonyitja, hogy az olasz győzelem előtt, kapitulálnak a hatalmak, hanem azt, hogy saját fegyvereik elől kénytelenek megfutni. Tehát még egyszer: nem igaz, hogy a szankciók hatástalanok maradtak s ezért nem kell tovább bíbelődni velük, hanem igenis: meg volt a hatásuk s éppen ezért kell megszüntetni őket. Ezt a fegy­vert se az általános békekedv, hanem a megsértett gazdasági érdek mémitotta el.

Next

/
Thumbnails
Contents