Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-22 / 165. (4014.) szám

Mg 0 ywkflF H ffi jgjjX ^Hj Ml Jj|p^ ||1P ^jjjjjfa JJ l|P® $3yij M'W

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 KO., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KO. 0 R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— K&

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. © •

SÜRGÖNYCIM: HIRLRP, PP.fiHft.

Százéves recept

Még mindig tisztázatlan a helyzet Spanyolországban

\

(*) Az, ami most Spanyolországban történik, pontosan száz éve tartó politikai kurzus egyik fejezete, amelyben semmi különös, semmi szabályellenes nincs, minden úgy zajlik le, ahogyan száz éven át minden ilyen katonai puccs lezajlott. Száz év óta tart Spanyolországban a rendszer, amelyet Seignobos nevezetes könyvében igy jellemez: „Ha valamelyik magasrangu •tiszt elégedetlen volt, fellázadt s pronun- ciamiento"-nak nevezett kiáltványt bocsátott, ki, amelyben megmagyarázta, hogy a kormányzatban mit hibáztat, majd pedig katonáit a főváros ellen vezette. .A kormány által az illető ellen küldött ezredek gyakran a lázadókhoz álltak, a kormány magára maradt és a lázadók másikat neveztek ki, ezt az eljárást pronunciamientes rendszernek nevezték." Ebben a lakonikus tömörséggel megrajzolt helyzetképben, amely nem a mai, hanem a száz év előtti spanyol állapotokra vonatkozik, felismerhetők a mostani krízis összes alapelemei is. A recept száz év óta semmit sem változott s legfeljebb azt lehetne hozzátenni Seignobos kifogástalan jellemrajzához, hogy újabban a pronunciamientokat rádión teszik közzé. Más lényeges különbséget azonban az 1833 óta szakadatlanul tartó és kísérteties pontossággal megismétlődő, forradalom egyes fázisai között nem lehet tenni. Spanyolországban minden volt, amire ma hökkenten figyel fel más országokban a polgár és vakon hiszi, hogy ebben van elrejtve a kor úgynevezett egyénisége. A spanyol tábornok-uralmat a legalitás összes válfajai tarkítják, monarchista és republikánus legalitás éppen úgy kénytelen volt térdet hajtani a revoltáló hadsereg előtt, mint a fegyveres anarchia. Mert volt az is, volt szélső forradalmi kormánya is Spanyolországnak. Caballero, akit spanyol Leninnek szokás becézni, nem nélkülözi az elődöket s a sors velük sem bánt el másként, mint ahogy most vele készül elbánni.

Az első köztársaság is olyan körülmények között alakult meg Spanyolországban, mint a mostani, parlamentáris utón, egyszerűen úgy, hogy a cortez kikiáltotta. Az első elnök Pi y Margal szélső radikális / szocialista lett, aki Proudhon nézeteit vallotta, amelyek — mint ismeretes —- sok vonatkozásban radikálisabbak Marx elveinél, <— igaz, romantikusabbak, széllelbélel- tebbek, de a. spanyol vérmérsékletre valóban nagy hatásuk volt. Igazi latin szocializmus a Proudhoné, a hangsúly benne a szabadságon van s nem, mint Marxéban: egy uj szerkezetű társadalmi hierarchia felépítésén. Proudhoné a nevezetes mondás, hogy „a tulajdon lopás". Ez tetszett a spanyol szocialistáknak, akik 1873-ban sok forradalmi kísérlet tanulsága után szerettek volna valami egészen nagy dologgal a világ elé lépni — s aztán ennek a vállalkozásnak is az lett a vége, hogy jöttek a tábornokok és kifüstölték a kísérletezőket. Azok a városok, amelyek a mostani forradalomban olyan nagy szerepet játszanak, eddig még minden spanyol forradalomban pontosan igy szerepeltek. Cadizról s a ca- dizi matrózokról ugyanolyan leírások jelenitek meg a hatvan év előtti történelemkönyvekben, mint amilyenek a Havas és a Reuter legfrissebb jelentéseiben olvashatók. Kísérteties, hogy mennyire rohan ősi sínjein a spanyol forradalom, mennyire kitart hagyományok, szerepek, emlékek mellett. Amilyen kínos pontossággal tartja magát

Elkeseredett harcok a felkelők és a kormánycsapatok között

Madridban a kormány az ur ■ Délspanyolországban katonákat toboroz- . nak a felkelők ■ ■ Sevillában még mindig működik a felkelők rádiója • ■ ■ Franco tábornok csapatai elérték a franc a-spanyo! határt ■ ■ •

MADRID, július 21. A helyzet még mindig nem tisztázódott. A két ellentábor rádiója változatlanul ostromolja a közvéleményt homlokegyenest ellentmondó hírekkel. A spanyol fővárosban a bizonytalanság és izgalom leírhatatlan. Senki nem tudja mi igaz a kormány megnyugtató jelentéseiből s hogy reggelre kelve nem vonulnak-e be már a felkelők a városba. Vagy ami még rosszabb: nem csap-e át a polgárháború a fővárosra is? A kormány — ugylátszik — az ország nagyobbik felében ura a helyzetnek, amit azzal magyaráznak, hogy a felkelést, noha jól meg volt szervezve, nem hajtották végre tervszerűen s a kormány

idejekorán akcióba!épett. A felkelőkről a legellentmondóbib hírek érkeznek a fővárosba, egyes hírek szerint már Sevilla környékéről is visszaszorították őket s már csak Cadizban tartják magukat és Marokkó van a kezükön. A kormány ma reggel bejelentette, hogy általános offenzivát kezd a felkelők ellen, akiknek törzsoszlopa megingott és bomladozóban van. Ugyanekkor Franco tábornok rádiója is általános támadást jelent s azt hirdeti, hogy csapatai zárt sorokban menetelnek a főváros felé. A kormány támadása a felkelők két főfészke, Saragossa és Valladoilid ellen irányul.

Elhatalmasodik az anarchia

Lisszabon, julius 21. Azana elnök négy- vennyolcórás teljes fizetési hitelmoratóriumot rendelt el és ezalatt az idő alatt minden börzeüzlet is szünetel. A folyószámlatulajdonosok csak 2000 pesoig rendelkeznek egyelőre betétjük felett, ennél nagyobb összeget a bankok és a pénzintézetek nem fizetnek ki. A politikai helyzetről csak szűkszavú belügyminiszteri jelentés számol be, amely szerint a Dehenares-helyőrség pionír- és autósosztagai megadták magukat a kormánycsapatoknak. A belügyminiszteri jelentéshez nem hivatalos helyről az az információ érkezett, hogy a lázadó helyőrség tizennyolc magas- rangú tisztje, közöttük két ezredes — hogy

ne kerüljenek a kormánycsapatok kezére — öngyilkosságot követett el. Fanjul tábornok súlyos sebesülten került a kormányhü polgárőrség kezére.

Amennyire innen meg lehet Ítélni a spanyol helyzetet, a következők állapíthatók meg: Az ország belsejében tegnap óta nagy- jában-egészében nem változott a helyzet. A felkelők továbbra is kezükben tartják Dél- és Nyugat-Spanyolország legfontosabb katonai támaszpontjait és változatlanul csapatokat szállítanak partra a déli kikötőkbe. Marokkóból újabb és uja.bb csapatok érkeznek és szemmel látható, hogy Franco tábornok mielőtt megindítaná Madrid ellen a döntő

offenzivát, nagyobb csapattesteket igyekszik összevonni. — Ugylátszik, a flotta kormányhü részének nem sikerül megakadályozni a Marokkóból érkező csapatok partraszállitását. Algecirasban a felkelőknek sikerült bennszülött csapatokat partraszállitani, hogy a lakosság egyre fenyegetőbb magatartásával szemben megvédjék magukat. A kormány két torpedórombolót küldött Algecirasba azzal az utasítással, hogy a felkelők állásait vegyék ágyutüz alá. Az országban teljes anarchia uralkodik, annyira, hogy már nem tudni, ki ki ellen harcol. A jelek szerint délen és északon a felkelőké a hatalom,mig a nagyobb városok, különösen az iparvidékeken, kitartanak a kormány mellett és a hatalom a polgárőrség és a felfegyverzett munkásmiliciák kezén van. Vannak azután egyes garnizonvárosok, amelyek viszont a környék lakosságával állnak heves harcban. Ilyen a helyzet például Sara- gossában, ahol a polgárőrség felfegyverezte a lakosságot és a felkelők ellen vezényli őket. A lakosság és a katonaság között elkeseredett harc folyik. A kormány rádiójának jelentése szerint a katalán hadseregfőparancsnokság csapatokat küldött Saragossa ellen.

Saniurlo tábornok lezuhant és szörnyethalt

Tragikus sors érte a felkelők egyik vezérét, Sanjurjo tábornokot, aki egy puccskísérlettel kapcsolatban tette nevét ismerté a

az angol élet az ősi mérséklet és az ősi pedantéria néha dohos szabályaihoz, szinte ugyanolyan kínos pontossággal tart ki Spanyolország a zűrzavar, a lázadás, a forradalom százéves kerékcsapása mellett. Nemcsak a recepthez tartja magát, hanem a lényeghez, sőt még a szereposztáshoz is. Nincs olyan alakja az elmúlt tiz év spanyol történelmének, akinek hü mását ne lelhetnék fel e száz év véres zűrzavarában, legalább három-négy alakban. Egyszer kihámoztam a spanyol katonai forradalmak és diktatúrák történetéből pontosan hat Primo de Rivera-alakot, akik még árnyalatokban sem különböztek a diktátortól, akinek kortársai voltunk s akinek alakját a kortársi közelség illuziómentességével szemlélhettük. Az sem lesz újság a spanyol történelemben, hogy úgy váltogatják a kormányokat, mint a náthás ember a zsebkendőjét, hiszen — mint Seignobosnál olvasom — Spanyolországnak volt egy korszaka —> huszonöt évig tartott 1833-tól 1858-ig — s ezalatt az idő alatt negyvenhét kormánya, hetvennyolc pénzügyminisztere és nyolcvanhét hadügyminisztere volt.

S csak kicsit kell még forgatni Spanyol- ország történetét, azonnal megvilágosodik, hogy a spanyol exkirály miért nyilatkozik

ilyen rezignáltan a trónjáról, még akkor is, amikor úgy látszik, mintha a monarchista erők fölényben lennének és előkészítenék számára a talajt. A monarchista legalitást sem tisztelték jobban a spanyolok, mint a köztársaságit, a hadsereg elégedetlen tisztjeitől legalább annyi tartanivalója volt minden időben a királynak, mint a mégolyán radikális köztársasági elnöknek. S közben, ami a dolog kuriózus oldalánál sokkal fájdalmasabb: az ország szociális állapotai sem változtak. Ez a száz év előtti recept, amely maradéktalanul érvényesül a forra- dalomcsinálásban, érvényesül a szociális gondoskodás terén is. Korszerű elveknek ma is hódol egy vékony intellektuell réteg s a munkásság egyrésze ma is érzékenyen reagál a világ eseményeire, de éppen olyan tehetetlen az ország igazi nagy gondjával, a földkérdéssel szemben, mint minden más elődje száz év óta. Most már ötödik éve kísérletezik az elképzelhető legkülönbözőbb kormányrendszerekkel a spanyol köztársaság s a szegény paraszt sorsa jottányit sem változott. Mert az is száz éve tart, hogy körülbelül tiz- vagy százezer holdnyi földet időnként mindig felosztanak s aztán mindig visszavesznek. A paraszt éppen olyan jól tudja, hogy a földosztási kegy nem jelent

szociális feleszmélést, hanem csak'Uj politikai kurzus kezdetét, amely gyorsan ér fordulóhoz s gyorsan kanyarodik vissza •oda, ahol a kapott kegyért elverik rajta a port. S nemcsak azért hagyja sokszor ott a kapott földet, mert nem kap hozzá pénzt s nem kap hozzá eszközt, hogy hasznosítsa s rajta valóban uj életet kezdjen, hanem azért is, mert a száz év tanulságai, — hogy hogy műszóval éljünk —« „hemmungokat" neveltek belé a földosztással kapcsolatban. A szociális reformokat nem lehet kicsiben végrehajtani s főleg nem lehet porciónként. Már az első Azana-kormány idején nyilvánvaló volt, hogy ezen a kísérleten, amely egy halálos betegséget úgy akar gyógykezelni, hogy sürgősen levágatja a beteg körmeit és megfrizirozza, hogy mégse keltsen olyan benyomást, mintha halálos beteg lenne, csúfosan el kell bukni. S ami a dologban szomorú, nemcsak egy kormánynak s nemcsak néhány politikusnak, hanem az egész gondolatnak, amit lehet innen is, onnan is nézni s magyarázni, az azonban bizonyos, hogy a szociális erők átültetésének gondolata az egyetlen, amivel olyan helyzetben levő országon, mint Spanyolország, segíteni lehet.

«