Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-21 / 164. (4013.) szám

2 <PKAGAiA\a&^ARH1RIíAI» 1936 julius 21, kedd. A felkelők ultimátumot intéztek a kormányhoz Páris, janiimé 20. A spanyol helyzetről lehe­tetlen képet alkotni. A madridi kormány szigo­rúan ellenőrzi a nagy nemzetközi tudósitóirodák szerkesztőinek működését s csakis a cenzúráit hirek láthatnak napvilágot a világsajtóban, vi­szont a Lisszabonból, Gibraltárból és a francia­spanyol határról érkező hirek annyira zavaro­saik, annyira ellentmondóak, hogy tehetetlen belőlük kihámozni a valódi helyzetképet. Való­színűleg a kormány ura a helyzetnek Madridban és számos iparvárosban, ahol a munkásmiliciák- ra és a polgárőrségre támaszkodik. Katalánjá­ban és Észak-Sponyoloxszágban is rend van, vagy legalább is a kormány a polgárőrséggel és a milíciával fenn tudja tartani a rendet. Dél- Spanyolország azonban Sevillával együtt ugy- látszik a felkelők kezén van s a felkelők offen- ziváját nem sikerült még megakasztani. Algeci- ras és környéke is a felkelőké. Gibraltári jelen­tés szerint a felkelők a spanyol idegenlégió csa­pataival együtt megszállták az összes Gibraltár- kömyéki katonai támaszpontokat és heves har­Páris, juliais 20. A Havas-iroda újabb részleteket jelent a spanyol forradalomról. Néhány francia lap rendkívüli kiadásokban számol be a spanyol eseményekről. Francia- ország népét azért is közelebbről érdeklik a spanyol események, mert a spanyol népfront- kormány, amely ellen a monarchista zendülés kirobbant, nagyon sok tekintetben rokon a jelenlegi francia kormányrendszerrel és köz­tudomású dolog, hogy a spanyol balratolódás annak idején jelentős hatást gyakorolt a fran­cia közvéleményre is. Franciaországban a nyugtalanság óriási a spanyol események miatt, amit csak fokoz az a körülmény, hogy úgyszólván lehetetlen megnyugtató jelentéseket kapni a határon túlról. A bilbaói rádió jelentése szerint szá­mos polgári hatóság is csatlakozott a felkelők­höz. A felkelők e jelentés szerint Franco tábornok vezetése alatt feltartóztathatatlanul cot vívnak a népfront miliciáival. A felkelők több helyen heves ágyutüaet zúdítottak a kor­mánycsapatokra és főleg a milíciákra. A sevillai rádióállomás utolsó jelentését köz­vetlen tiz óra előtt adta le, hogy azóta mi tör­tént, nem lehet tudni. Madridi jelentés szerint a sevillai rádió ismét a kormány kezére került. A 10 óra előtti jelentés szerint a hadihajók is csat­lakoztak a felkelőkhöz és támogatják a csapat- szállitást Cadiz és Marokkó között. A felkelők másodszor szólították fel lemondásra a kor­mányt és jelenítették, hogy amennyiben a kor­mány délig nem mond le s nem adja át helyét a felkelőknek, repülőgépekről fogják bombázni a kormányépületet. Az idegenlégió és Franco tá­bornok csapatai e jelentés szerint előnyomuló- ban vannak Madrid felé. E jelentés óta a sevil­lai rádió elnémult. A zendülés részletei London, július 20. A Reuter-iroda jelentést közöl arról, hogyan foglalták el a felkelők ugy­nyomulnak előre. A felkelők gépfegyver- és ágyutüzzel minden ellentállást lehetetlenné tesznek. A Tangerbe érkező menekültek el­beszélése szerint egész Spanyolországban magasan lobog a polgárháború lángja és ezek szerint a kormány egyedül Madridban és a főváros környékén ura a helyzetnek. A had­sereget azonban nem merik a madridi ka­A spanyol belügyminiszter ma délelőtt rádió­beszédet tartott, amelyben jellemezte a helyze­tet és kijelentette, hogy Madridban is felkelés tört ki, a felkelést azonban sikerült elfojtani. (A belügyminiszternek ehhez a jelentéséhez más forrásból hozzáfűzi a Havas-iroda, hogy néhány madridi kaszárnyában tört ki a zendülés, itt azonban a kormány csirájában tudta elfojtani.) szólván percek alatt a cadizi kikötőt, ahol az­után a Madrid ellen vonuló csapatokat partra rakták. A ,,Ghurruza“ torpedóromboió a hajnali órákban egészen észrevétlenül közeledett a part felé s még mielőtt a lakosság és a partőrség fel­eszmélhetett volna, hogy mi töitént, bombázni kezdték a partot. Csak ekkor tudták meg, hogy a hajót felkelő tisztek vezénylik. A hajó ellen­állás nélkül kötött ki és fedezte a csapatszálli- tó hajókat. A felkelők úgyszólván percek alatt kerítették kézre a várost, ahonnan megindítot­ták az előnyomulást az ország belseje felé. Paris, juliais 20. Az ,,Intransigeant“ marokkói munkatársának jelentése alapján ismerteti a ma­rokkói zendülés kirobbanásának körülményeit. A zendülés, ugylátszik, előre megbeszélt terv szerint Laracha városban tört ki. A felkelők ha­talmukba kerítették a postahivatalt és a város valamiennyi középületeit. Ezután következett Spanyol-Marokkó minden jelentős városában a felkelés proklamálása. Akik nem csatlakoztak a felkelőkhöz, golyót kaptak. A zendülésnek már eddig is rengeteg halálos áldozata van. Párisba ma befutott két spanyol gyorsvonat. Az egyik Barcelonából, a másik Madridból jött, mindakettő menetrendszerű pontossággal futott be a francia fővárosba. Ellenben a Franciaor­szágból érkező vonatokat a spanyol határon megállítják és nem engedik tovább. , szárnyákban mozgósítani, mert attól tarta­nak, hogy a katonák csatlakoznak a felkelők­höz. A belügyminiszter kizárólag a rendőrség és az önkéntes, főleg munkásokból álló milí­cia fölött rendelkezik. A menekültek véle­ménye szerint döntő ütközetre vagy ma éj­szaka, vagy a holnap reggeli órákban kerül sor. A belügyminiszter beszédében kijelentette, hogy a kormánypalota előtt összegyűlt tömeg lelkes éljenzéssel fogadta, amikor kitűzték a miniszté­rium épületére a felkelőktől zsákmányolt zászlót. Ugyancsak e belügyminiszteri jelentés szerint több spanyol tartomány csatlakozott a kormány­hoz. A kormány megerősödött azáltal is, hogy számos tankezred csatlakozott hozzá és hajlan­nincs, hogy a zászlóim merre mennek. Katona vagy, a katona nyelvén szóltam hozzád, meg­érthetsz. A darázs hangosabban énekelt egy sort. — Kossuth féltékeny rád, ellenséged. — Nem hiszem. — Árulónak kiált. — Látod, nem vágyók az. — Mindkét rész árulónak fog tartani. — És én mégsem árulom el az igaz ügyet. Ez a válaszom. Ágyat bontatok, feküdj le és kérj egy forró teát. A fekete bajusz megrándult. A láz érzékennyé tette, a fagy, a hideg szél után ez a fütött szoba forróssággal rohanta meg és megfájditotta a fe­jét. Az asztallapba kapaszkodva felállt. — Vendéget, — mondja rekedten s táncol a szigorú bajusz — nem szokás elküldeni. A tábornok szeme most egészen -ellágyult kék. Nem tud haragudni a cigányképü kapitányra. Megzavarja a hosszú, csontos ember remegő hangja. Feláll ő is és most homlokát éri a fény és szőke szakállát. Ez barátságossá teszi moz­dulatlan arcát. — Ne haragudj és ne érts félre, szívesen lát­lak. De ezekről a dolgokról ne beszéljünk. A kötelesség, kötelesség. Kedves és a másik előtt ez a kedves hang fel­riasztja a láz könnyen látó emlékezésiében Tullnt, az iskolát, a két szepességi fiú barátsá­gát, régen elkopott ambíciókat és füstbe ment terveket. Keserűség csordul ki a száján: — Az ember azzal tölti el az életét, — dör- mögi maga elé, — hogy jót akar és nem tudja megértetni magát. A tábornok látja, hiába vitatkoznék, egyszerre ólomsullyal húzza a fáradtság. Megrohanja a délután megtett hosszú ut által okozott kime­rültség, combjaiban remeg, derekát zsiibbasztja. Guyon táborában járt, elindította Branyiszkó el­len s nyargalt vissza. Fáradt szemhéjai mögül el­mosódottan látja az Izgatottan magyarázó Hran- kay kiforduló fekete szembogarát, sárga fogait, talán egy pillanatra el is aludt s amint felreb­bent a fáradtság rárohanó ernyedtségéből, még mindig tovább folynak a kapitány érvelő sza­vai. ...a dinasztia iránt is tartozol kötelesség­dó a fölkelők ellen indulni. A kormány repülő­gépei Mirandánál egy felikelőcsapatot úgyszól­ván teljesen megsemmisítettek. Ezzel a hivatalos jelentéssel ellentétben áll az, amit a francia határon átjutott menekültek mon­danak. A menekültek szerint a fölkelők Malagát és Viallandoliot megszállva tartják. A két város egyelőre a fölkelés centruma, innen indulnak újabb és újabb csapatok az ország szivébe. A felkelők erős tüzérséggel útban vannak Madrid felé. Gibraltárba rémhírek futottak be a fölke­lőik által megszállva tartott területeken dúló harcokról. Megerősitik azokat a híreket, ame­lyek szerint Malaga lángokban áll. A gibraltári angol hatóságoknak hétezer menekültről kell gondoskodniuk, akik az utolsó negyvennyolc, óra alatt borzalmas állapotban, úgyszólván fél­meztelenül, saját bevallásuk szerint a halál tor­kából érkeztek. Legújabb jelentések szerint a brit hatóságok Malagába útnak indítottak két torpedórombolót az ottani angol érdekek meg- védelmezésére és hogy a maiagai angol állam­polgárokat fedélzetükre vegyék. Menekülnek a szocia­listák és kommunisták Bayonneba érkező jelentések szerint a felkelés átcsapott Aragónáiba is. Azok között a mene­kültek között, akiknek sikerült a francia határt átlépniök, számos szocialista és kommunista képviselő is van, Jacca város szocialista polgár- mestere is, valamint a szocialista és kommunista párt tizenhárom tagja is megérkezett. Az ő állí­tásuk szerint a jaccai katonai helyőrség is fellá­zadt s a kormány képviselőit erőszakos utón el­távolították állásaikból. Madrid és Spanyolor­szág belső része között teljesen megszakadt az összeköttetés. Ugyancsak Bayonneból szárma­zó jelentés szerint nem igaz az a hir, hogy szá­mos volt magasrangu katonatiszt menekült el Spanyolországból, ellenben kommunista és szo­cialista képviselőik hagyják el páni félelemben az országot. A határon is észlelhető a forrada­lomnak némely nyoma. St. Sebastianból például szakadatlanul lövések zaja hallatszik, egész nap gépfegyverropogás, sőt időnként ágyudörgés hallható a város felől. A spanyol-francia hatá­ron megkettőzték a határőrséget és a vámőrsé­get. A menekültek állítása szerint a csendőrség mindenütt fegyvert osztogat a lakosság között. tudással. És ha már erről nem akarsz tudni, ma­gad iránt is. Magad iránt! Még mindig nem lát­nád, mi lesz a sorsod? •— Nem vagyok jós. — Ha Kossuthák győznek, akkor velük ke­rülsz szembe a váci kiáltvány miatt. — És ha veszítünk? «— kérdi mosolyogva Görgey. — Biztosítani kell magad! — emeli feli kezét Harnkay. — És a biztosítás módja? Hrankay izgatott, remegő kézzel gombolko- zik. Levelet húz elő s ünnepélyes arccal nyújtja Görgey felé. — Mondd csak el, mi van benne, úgyis isme­red a tartalmát. Hrankay egy pillanatig tartja még a levelet a levegőben. Azután leteszi az asztalra. Zavart. — Kapituláció. — És a kötelesség, — kérdezi a tábornok előredőlve — szerinted mi van a kötelességgel? Hrankay ravaszul fordít a beszéden. Az aján­lat gyalázata percről-percre kevésbé nyomja a lelkét. Már fel tudja emelni fejét s szembenéz Görgeyvel. — Jó barátod vagyok és ezért mondhatom: egyetlen kötelességed van és ez a magad iránt való kötelesség. — Eszerint kötelességem mindenkit, aki ben­nem bizik, elárulni? A gúnyos hang már felingerli Hrankayt. Han­gosabban beszél. — És az asszony? Feleségeddel mi lesz? Ezzel az idegen asszonnyal, akit teljesen magára hagy­tál. Akit már ma is úgy kerülgetnek, mint egy gazdátlan jószágot. — Hallgass! — mondja a tábornok s egyszer­re rekedt. — Nem hallgatok, — replikáz elszánt hangon a kapitány. Magas gallérjához nyúl, megigazítja. — Hadd lásd, kikért áldozod fel magad. — A féleségem ne keverd ebbe az ügybe. Ez egyedül az én dolgom. Feláll. Az előbbi fáradtság most nyugtalanság­gá változik. Nyújtott, merev lábakkal az ablak­hoz megy. Nem akarja hallani, amit ez a pödört bajuszu, kifulladt ember mondani fog. (Folyt, köv.) (2) Tudja, hogy Hrankay Józsi most Windisch- graetz követe. Ezért nem szól. Engedi, beszéljen. Ez olyan forró kása, ami nem hűl, minél többet kerülgeti, annál jobban megégeti majd száját. Hrankayt zavarja a fagyos csend, az egészsé­ges ember hűvös várakozása, rászegződő, für­késző nézése, ingerli a daxutollias kossuthkalpag is, a lázadás szimbóluma, amit ott talált maga mellett, egy székre hajítva. A láz, amely ilyen­kor felesleges tüzeket gyújt szemében és a hiábavaló tüzek, forróságok bágyasztják és for­ralják, ingerlik is egyben. Amit mondott, való­ság és ez keserű irigységgel tölti el. Artúr alig változott és ha változott, még pompásabib em­ber, mint amilyen Prágában volt, amikor egy szép napon váratlanul levetette a császár ka­bátját. Vállasabb lett, de szikár maradt emellett, határozott, egyenes vonalakkal szabott arca cserzett, barnapiros, mint valami hegyipásztoré. Csak a homloka sápadt. Ez a fehéren felcsillanó homlok finoman, boltosán épített és fiússá teszi a marciális, barna katonaarcot. Bajuszában, sza­kállábán egy-egy szőkébb fürt tüzesebb színe villózik, amint várakozva fordítja feléje arcát. — Tudod, — krákog zavartan és hogy meg­szabaduljon a szürke szem kényelmetlen, majd­nem sértő feszélyezésétől, két ujja közé fogva, undorral egy távolabbi székre dobja a mellette heverő kossuthkalpagot — megint elővett a hek­tikám. Már .két télen át kínoz, hát azért örülök annyira, hogy téged olyan egészségesen találta­lak, mint amilyen Tullnban voltál. Hej, szép idők voltak azok!/ — Nem tett jót néked ez az ut! A feketeruihás szeme lesilklik térdeire, ahol nyugtalanul dobognak ujjai. Nem volt szemre­hányás ebben a kurta megállapításban. A tábornok nem hagyja kétségben: Nem lett volna szabad vállalnod ezt a kül­detést. — Windisohgraetz küldött! — mentegetőzik. — Jobban szerettem volna, ha nem te jösz. ■— Barátod vagyok, — mondja pátosszal Hran­kay — meg akarlak menteni. Görgey gúnyosan felvonja szemöldökét. Hran­kay megzavarodik ettől a gúnyos nézéstől és le- siklik szeme a tábornok barna zekéjére. Sza­kadt a zeke, foszlott az egyszerű, vörös zsinó­rozás. A rongyosság, szegénység láttára bát­rabb lesz. — őrültség, ha tovább csinálod ezt a dolgot! Abbahagyni, azonnal abbahagyni a rebelliót! — Küldetésed nem fog eredménnyel járni, —• mondja szárazán a tábornok — és fiaskóért kár volt az egészséged kockára tenni. — Á, — legyint Hrankay — sokat kibír az ember. És meg kell értened, mielőtt határoznál: teljes a kör. Nem csúszhatsz ki. Sokszoros túl­erő fog körül. Hidd el, saját szememmel lát­tam, a mieink vonalain jöttem végig. Götz és Jabflonovszky a hátadban, Schlick már Igló kö­rül járhat és Deym Branyiszkónál. Nagyot lélegzik. Mellkasában megszólal a pusztulás darazsa. A tábornok hallja ezt a züm­mögést. Nézi a szánalmas pontossággal felfelé vikszelt fekete bajuszt és hallgat. Tovább beszél. Száraz, forró, csupacsont kér zét ráteszi Görgey zömök, vörösréfagyott ök­lére: — Már Debrecenben sem várnak. Kossuthék árulónak tartanak. Magadra hagytak. A váci kiáltvány elválasztott tőlük és a dinasztiához kapcsolt. Eddig verekedtél becsületből és tiszte­letet szereztél magadnak, azonban mi mindig számontartottunk téged, őrültség most a harcot újból felvenni. Érezned kell, hogy mi vagyunk a barátaid, azok az ellenségeid. Két malomkő kö­zött őrlődsz fel, ha nem választasz bennünket. — Rosszul ismersz. Tudnod kell, én a zász­lóimhoz tartozom és ahhoz neked semmi közöd Agyukkal vonulnak a felkelők Madrid ellen A kormány még mindig ura a helyzetnek — mondja a belügyminiszter azt lehet következtetni, hogy az egész város lángokban áll. nak a felkelők és a konnánycsapatok között. I A város fölött siirü füstfelhő úszik, amiből| A lőcsei auellum Irta: Eizterhás István

Next

/
Thumbnails
Contents