Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-16 / 160. (4009.) szám
1936 július 16, csütörtök. 5 5^<HtMA<&ARHTP3^ Coubertin báró emlékiratai Amikor először lobband fel 40 évvel ezelőtt az afhéni Paríbe= non szikláin az olimpiai főz..® Az olimpiai játékok megteremtője elmondja, hogyan jött létre az első újkori olimpia 1896 husvétján Görögország fővárosában i World Copyright by Mitropress. "(Második közlemény.,) 1894 óta gyakran boldogított az a tudat, hogy az akkori kezdeményező kongresszus nem váltott ki nagyobb lelkesedést és hogy a sajtó, amely bizony támogatásával gyakran többet árt/ mint ellenségeskedésével, nem karolta föl az olimpiai gondolat ügyét. Az előbb említett, junius 16-iki megnyitó ülés igen hatásos és szép volt. Az összbenyomás, amit a résztvevők magukkal vittek, minden tekintetben jó volt. Emögött a nyugodt külső „homlokzat4* ' mögött minden különösebb gátlás és korlátozás nélkül létre tudtam hozni eszmémet: a modern Olimpia gondolatát. A játékokat, miként régente, négyévenként kell megrendezni, de felváltva, mindig valamelyik máé világvárosban, valamennyi nemzetet meg kell hívni és a sport minden ága résztvehet az ünnepeken. Állandó szervezetül nemzetközi bizottságot szerveztünk, kellő hatáskörrel ruháztuk fel és a bizottság összetételét úgy szabtuk meg, hogy abban nem foglalhatott helyt minden nemzet delegátusa, hanem csak az olimpiai eszme régi s kipróbált előharcosait hívtuk meg. így azután a bizottság teljesen független maradhatott minden befolyástól* Az újszerű szervezet által magától megoldódott a financiális probléma is. Minthogy mindegyik olimpiai játékot más és más nagyváros 'kapta meg, sokkal egyszerűbb lett a tetemes anyagi áldozatokkal járó rendezés problémája is. Csupán az állandó nemzetközi szervezet költségeinek kérdése maradt megoldatlan, de ezek a költségek nem voltak olyan tetemesek, semhogy a sajátomból nem tudtam volna azokat fedezni. Ez azután tényleg igy is maradt egészen 1920-ig, tehát mintegy negyed évszázadig. Ez idő alatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bátran nyilváníthatta véleményét, mert sehonnan sem kapott támogatást és ezért nem is fogadott el senkitől parancsokat. Teljesen szabad kezem volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (C. I. O.) összeállításában. És a kongresszus csak olyan munkatársakat választott mellém, akikhez bizalmam volt és akik bizalommal voltak irántam. A C. I. O. (Comité Internationale Olimpique) törzsét két angol, egy magyar, egy cseh, egy amerikai, egy svéd, egy orosz, egy argentin, két franciái, egy olasz, egy belga, egy ujzélandi és később egy német képezték. j Egy görög „merész" ittlété Eleinte Parist és a huszadik század kezdetét szemeltem ki az uj olimpiai időszak megnyitására. Ezt azért tettem, mert legtöbb kortársammal egyetemben csalódtam az ujjáébredt Görögország fiatalos erejében. Nem mertem volna Athént egy ekkora vállalkozás színhelyéül javasolni. A véletlen szerencse azonban váratlanul utamba sodort egy embert —• egy igazi, régi görögöt, világotjárt kereskedőt, amellett — őseihez hiven — gondolkodó és Írogató embert, Amit nem ismert, azt azonnal ösztönösen megérezte. Görögország hivatalos kiküldötteként jelent meg a kongresszuson, noha félig párisi volt és két hónappal előbb még nyugtalankodva fordult hozzám azzal, hogy fogalma sincs sportügyekről. Szinte magától jött, hogy barátok lettünk. A kongresszus már megkezdődött, amikor igy szólt hozzám: „1900-ban nagy világkiállítás lesz Parisban és félő, hogy az olimpiai gondolat elsikkad benne ♦«4 — Miért ne lehetne Athén a színhely és miért nem 1896-ban?44 Bikelas Demetrion félszeg ember volt és az ilyen emberek képesek a legijesztőbb merészségre. Azonnal magamévá tettem javaslatát, amelyet már közben meg is bánhatott. Gyorsan kérdőivet tettem élébe, hogy válaszolja meg a követező pontokat? terep/ segédeszközök^ szállodai/ társadalmi és munkabérviszonyok stb. stb. <— Huszonnégy óra leforgása alatt döntöttem. Kétségtelen előnyt jelent és a szerény kezdet hátrányát is kiegyenlíti ilyen esetben a gyors cselekvés. A kongresszus utolsóelőtti ülésén úgy a Bikelas, mint a magam nevében beterjesztettem a javaslatot. Általános, de kellemes volt a meglepetés és egyhangú a szavazás* Eldőlt tehát, hogy az olimpiai gondolat eszmei repülőgépe, amelynek tervét az imént elkészítettük, Athénben fog megépülni és hogy 1896 tavaszán erről a 'híres és tiszteletreméltó helyről fog felszállni világkörüli, hóditó útjára, * * *; Negyven év előtt... Fel kell tételeznünk, hogy a készülék tervrajza nem lehetett rossz, mert hisz' ma is változatlanul ugyanaz, mint alapításakor volt. Negyven esztendő telt el azóta és nagy, távoli utakat tett meg ez idő alatt, mind nehezebb terheket kellett viselnie, mind nagyobb akadályokat kellett áthidalnia. Még semmi jele sem mutatkozik az elhasználtságnak. Görögországban minden a politikai harcok tárgya. A kormánypárt, Tricoupis miniszterelnökkel élén és a Delyanni vezetése alatt álló ellenzék 1894 ősze óta hevesen csatázott az olimpiai játékok miatt, Tricoupis hallani sem akart róla. Pedig jellemes és müveit ember volt, sajnos azonban nagyon is makacs. Görögország ugyanis akkoriban súlyos anyagi helyzetben volt. Az európai nagyhatalmak már-már beavatkozásra gondoltak és Tricoupis ebben a helyzetben azt az elvet vallotta, hogy egy ennyire eladósodott állam nem rendezhet hitelezőinek háta mögött „ünnepélyekéit'*. Nem akarta belátni, hogy ezek az „ünnepélyek'* egyrészt távolról sem igényelnének akkora összeget, amint azt ő elképzelte, másrészt teljesen figyelmen kívül hagyta azt, hogy a kereskedelem és hajózás s a főváros egész üzleti élete tetemes bevételhez juthatna az olimpia által. Főleg pedig nem gondolt arra, hogy mekkora lökést adhatna az olimpia az egyetemes sport ügyének. Ebben különben egyezett a világ valamennyi politikusával, az angolokat sem kivéve. zetők, hogy a kereskedelem, ipar és üzleti élet mekkora jövedelemhez juthatna a sport által. A mai nemzedék el sem tudja képzelni, hogy milyen felfogás volt akkor uralmon. Mindenütt, még az angolszász országokban is azt tartották a sportról, hogy az egy fajtája a „szórakozásnak'*. Igaz, hogy egészséges szórakozás, a fiatal embernek edzi izmait, sőt a jellemére is hatással van, az érett férfiút jó erőben tartja... — de mégiscsak szórakozás. Ha akkoriban valaki megjósolta volna, hogy negyven évvel később sok állam kormányában sport- miniszterek fognak ülni, bizonyára őrültnek tartották volna. Egy haszonegyesztendős hadiárat „Egy huszonegyesztendős hadjárat'* cimü, időközben teljesen elfogyott, de azért sok közkönyvtárban még megtalálható, 1908-ban megjelent könyvemben beszámoltam ennek az első újkori Olimpiának viszontagságos sorsáról. Ma, amikor az egészet nagyobb távolságból áttekinthetem, még világosabban látom azt a jelentős szerepet, amelyet az olimpiai kérdésben egy, korunknak leginkább félreismert és megrágalmazott alakja játszott. Konstantinra, Görögország királyára gondolok. Elégtétellel állapítom meg, hogy a személye iránt érzett tiszteletemben és bizalmamban semmi sem ingatott meg. A legtöbb esetben visszás állapotok áldozata volt és mint minden ember, Az angolok még arra sem mutattak bajlandósá- j gyakran csalatkozott, de nyíltsága, őszintesége got, hogy más népek sportolóival érintkezzenek 1 és egyenes jelleme a legádázabb támadásoknak és teljesen figyelmen kívül hagyták a felelős ve-1 és sértéseknek is felette állott. ít, VILMOS) TEDDY ROOSEVELT, P01NCARÉ STB. LEVELEI COUBERTIN KÉZIRAT* Az első pillanattól kezdve felismerte, hogy mekkora jelentősége és hatás? lehet az olimpiai játékok felújításának, hogy mekkora nevelési segédeszközt jelentene nemcsak saját nemzetének, hanem az egész civilizált világ ifjúságának. Ha egyszer egy ügynek odaadta magát, soha sem vonult vissza attól. Mindig számíthattam támogatására, valahányszor szükségem volt rá. És támogatása mindig értékes is volt, kezdetben egyenesen nélkülözhetetlen. Az akkoriban még trónörökös Konstantin az első játékok előkészületeihez világos értelmével, biztos és mértéktartó Ítélőképességével s nyugodt, szolgálat- kész akarással járult hozzá. Segítségére voltak fivérei, Miklós és György hercegek és az első olimpia idején végig a szabályozó s rendet teremtő egyéniség maradt. Történelmi pillanat A játékok husvétkor zajlottak le. Ebben az esztendőben (1896) szerencsés véletlen folytán egybeestek a katolikus és görög-keleti húsvéti ünnepek s igy a szabadságok is. Diadalmas két hét volt. Amerikai, angol, francia, német, svéd és magyar csapatok szerezték meg az elsőséget. De a többi nemzet lobogói is ott lengtek az árbocokon. Görögország megnyerte az első ma- ratboni-futás diját, amelyet Breál Mihály francia tanár ajánlott fel nagy lelkesedeéssel. A győzelmet egy görög pásztor vívta ki, akinek txéning- je böjtből és imádságból állott és aki a verseny előtti éjszakát szentképek előtt térdelve töltötte. Ellenfelei, noha „tudományos44 edzéssel készültek a versenyre, lemaradtak mögötte. Mekkora diadala volt ez a lelki erőnek és — a történelemnek! A célbaérkezés pillanata megrázó volt. Úgy tűnt fel, mintha ezzel a győzelemre elszánt paraszttal kétezer év futott volna be Perikies ragyogó márvány- stadionjába. Hatvanezer néző ugrott fel helyéről és a történelmi pillanat mámorában egyetlen qrditás töltötte be az athéni stadiont. Azóta számos ma- rathoni versenyt éltünk át, de hasonló izgalom egyiket sem kisérte. Egy eredményt kétségtelenül hozott ez az olimpia. Miként két évvel előbb a Sorbonne- ban, amikor hirtelen felcsendültek a kétezer- éves apollói himnusz harmóniái, úgy érezték át az 1896. évi Olimpia résztvevői, hogy ezeknek a játékoknak semmi közük sincs a közönséges izomversenyekhez. Ezúttal más történt... Amikor György király kinyilatkoztatta a szent tételt: „Az újkori Olimpiai játékok ünnepét megnyitom44 és a megnyitás estéjén a Parthenon szikláin fellobbant a szent láng, amikor minden győzelem után "felsiklott a stadion árbocára a győztes nemzetének lobogója, az ágyuk eldördültek, ezernyi fehér galamb röppent a stadionból az égnek és az énekkarok dalosai ajakán felzendült a gyönyörű olimpiai kantáié — akkor valóban megkezdődtek az olimpiai játékok. A rniü —* történelem lett.. „ Olimpia és a nemzeti szabadságharc „All <ih!s is your Work" (Mindez az ön müve)' — mondotta nekem Gebhadt német delegátus, akivel mindig angolul beszéltünk. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak csoportja a királyi hercegek oldalán a vállalkozás tartósságát és nemzetköziségét jelképezte. Ezt, ilyen formában megtartani és csorbitatlanságát megőrizni, eltökélt szándékom volt. A díszpáhollyal szemben sorakozott fel a hazafias lelkesedés mámorában élő görög nép, amelyet boldogított az a tudat, hogy Athén lesz állandó színhelye ennek az ünnepnek és négyévenként fogadhatják a külföldi látogatók áradatát s az ezzel járó jövedelmet. Egész Görögországot megejtette ennek a színjátéknak a varázsa s a dicső mült emléke kísértett a hirtelen valósággá vált Olimpia nyomán. Bekövetkezett egy formája a morális mozgósításnak. Az ünnepi játékokra mindenünnen befutottak az önkéntes adományok, még az akkor az anyaországtól elszakított atho- si sziklakolostorból is. Mig az olimpia felélesztését a külföld csak fényesen csillogó eseménynek tartotta, addig az a hellén gondolatvilágra rendkívüli gyujtóerej-ü hatással volt. Amikor egy évvel később Kréta felszabadításáért kitört a görög-török háború, az olimpiai játékokat okolták ennek felidézésében. A játékok ürügye alatt folytak a háborús előkészületek — úgymond — mert ekkor gyűltek egybe Athénben a külföldi görög kolóniák küldöttségei, hogy a támadást elhatározzák. Ezeknek a vádaknak kevés alapjuk volt. Ha csak a„ nem, hogy a játékok siettették a mozgalmat, amely akkor már hatalmas módon meg volt szervezve ♦ £ nsssai.
