Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-16 / 160. (4009.) szám

*

m

160. (4009) szám • Csütörtök © 1936 julius 16

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. © •

SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl.

Ingol-francia ellentét

Ellentétek a Locarno-hat között

(*) Sajátságos, hogyha valahol béke támad ennek a nagybeteg Európának valamelyik különösen fájó pontján, mindjárt akad másik tiz pont, ahol ellentétes indulatok, taszító energiák jelentkeznek. A változatosság okáért most Franciaország és Anglia néz farkasszemet egymással, London és Páris között egyre haragosabbá válik a légkör. A két nagyhatalmi üzlettárs szidja egymást, mint a bokrot. Az angolok még nem felejtették el, hogy Franciaországnak nem fájt olyan túlságosan a megsértett nemzetközi jog, amikor Olaszország angol vadászterületre kalandozott s Láváinak igazán nem volt más gondja, , minthogy időt nyerjen Mussolini számára. Tagadhatatlan, hogy a franciák akkor a sokféle próbálkozással, huza-vonával az olaszok malmára hajtották a vizet s mire oda'kény- szeritefcfcék magúikat meggyőződésük és érdekeik ellenére az angol állásponthoz, már késő volt. Az angolok ezt jól látják s most, amikor a franciáknak fáj a nemzetközi jogrendszer, nem sietnek jajgatni. Kényelmesen intézik saját házi ügyeiket, bíbelődnek a hazai gondokkal. Most Angliának nem sürgős, hogy Brüsszelbe menjen s megbélyegezze Németországot, amiért keresztülgázolt a Locarrio-egyezményen s amiért fricskát adott a nemzetközi jogok bűvös rendszerének.

Újabban szokássá vált Európában minden bajért az angolokat okolni. Az angol tehetetlenséget, az angol ingadozást, az angol kétlákiságot. Az igazság az, hogy voltak dolgok, amiket az angolok komolyan vettek, a franciák nem. Az angolok például sokkal komolyabban vették a leszerelés programját s ennék köszönhették, hogy Edén kénytelen volt folyton meghátrálni, valahányszor Olaszország a háború mumusát festette a falra. Anglia egyszerűen reális számitásból nem vállalhatta a háborús kockázatot. Nem azért, mert pacifista volt s mert jobban aggódik a békéért, mint akármelyik másik nagyhatalom. Az angol érdekek nagyon sokszor megkívánták volna az elmúlt néhány hónap alatt, hogy Anglia szükség esetén a háborús rizikót is magára vállalja, ha ennek az elhatározásnak meg lettek volna a reális előfeltételei. Csakhogy nem voltak meg s az angol fegyverkezési tervek szerint majd csak három év múlva lesznek meg. Hacsak addig nem fokozzák a mai iramot újabb és újabb pénzáldozatokkal. Anglia nem volt felfegyverkezve egy. olyan pillanatban, amikor fegyvereire, nagy szüksége lett volna s ezért súlyos presztizsvereséget kellett elszenvednie. Az angolok azonban azt mondják, hogy a nyugati hatalmak egységfrontja, a határozott, egységes és félre nem érthető fellépés legalább olyan súlyt tudott volna adni Anglia szavának, mint a kitünően felépített ágyú-, tank- és repülőpark. Csakhogy ehelyett az egységes és határozott fellépés helyett, a taktikázás, a tárgyalás, a közvetítés, a kompromisszumok lázas keresése jött a csatorna túlsó oldaláról, ahonnan Anglia egészen másfajta segítséget várt. S már mélyen bent gázoltak a konfliktusban, amikor néhány alapelvet, néhány fontos katonai és diplomáciai alapelvet sürgősen tisztázni kellett. Már az olaszok bent voltak Abesszínia szivében, amikor az angolok és a franciák között még éles terminológiai viták dúltak. Tagadhatatlan, hogy az abesszin konfliktus nélkül $ok minden ma is- „tisztázatlanul'‘ meredne

Anglia ragaszkodik az öthafalmi konferenciához

A franciák mindenáron meg akarják tartani a Locarno-konferenciát ■ Az angolok az elhalasztás mellett ■ Nehézségek Montreuxben ■

Páris, julius 15. A Quai d'Orsay fokozódó idegességgel figyeli Anglia magatartását a Locarno-konferenciával szemben. Nyugtalanítja a franciákat, hogy Anglia nem akar állást foglalni a konferencia összehívását illetően. A ma reggeli francia lapok értesülése szerint Páris kérdést intézett Londonhoz, hogy hajíandó-e résztvenni a konferencián abban az esetben is, ha Olaszország távol marad. Angliának ugyanis az az álláspontja, hogy csak akkor vesz részt a tanácskozásokon, ha valamennyi Locamo-hatalom elküldi megbízottját, tehát Olaszország és Németország is. A franciáknak azonban az a véleményük, hogy Anglia még engedni fog álláspontjából, különösen akkor, hogyha sikerül Montreuxben maradéktalanul érvényt szerezni akaratának. A montreuxi helyzet egyébként annak ellenére, hogy a franciák most már|

több optimizmussal néznek a tárgyalások befejezése elé, mint kezdetben, eléggé zavaros s úgyszólván naponként uj és uj bonyodalmak merülnek fel.

A brüsszeli konferenciát illetően Franciaország kitart álláspontja mellett, amit még a julius 3-án nyilvánosságra hozott genfi kommünikében szögezett le Angliával és Belgiummal egyetértésben s amely szerint a Locamo-hatalmak julius 22-én Brüsszelben tanácskozásra ülnek össze. A francia kormány nem lát semmi okot, hogy tervétől elálljon s igyekszik Angliát is ebben az irányban befolyásolni. Az angolok viszont, mint már tegnap is jelentettük, Szeretnék a konferenciát elhalasztani. Corbin, Franciaország nagykövete ma lépéseket is tett Edennél, hogy Franciaország, Anglia és Belgium Olaszország és Németország nélkül is tartsa meg a tanácskozásokat a kitűzött időpontban.

szemben. Viszont Franciaország helyzete igazán nem könnyű, hiszen Oroszország eklatáns érdekéről van szó s nem pusztán taktikai kérdés, hogy háború esetén ragaszkodik a Dardanellák elzárásához.

Mussolini álláspontja

Róma, julius 15. Mussolini kihallgatáson fogadta H. R. Knickerbockert a neves amerikai újságírót, akinek nyilatkozott Olaszország terveiről. Kijelentette, hogy többé szó sem lehet háborús veszélyről Olaszország és Anglia között. Az angol Home Fleet visszahívása a Földközi tengerről kedvező légkört teremtett Olaszország és Anglia között s az olasz kormány elhatározta, hogy ö viszont a Lybiában állomásozó csapatait hívja haza.

— Ha az ideiglenes földközi tengeri egyezmény, amelyet Anglia még mindig fenntart, elveszíti hatályát s ezzel a szankciók utolsó emléke is elmosódik, akkor a fasiszta kormány azonnal részt vesz a nemzetközi együttAngol-orosz ellentét

Montreux, julius 15. Szerdára virradó éjszaka lázas tanácskozások folytak s ma már a franciák opti mi s z ti k u sabban ítélik meg a nemzetközi helyzetet a tengerszoros- konferencia szempontjaiból. Paul Boncour tegnap éjszaka fél kettőig tárgyalt Románia megbízottjával, Litvinowal és az angol meg-| bizottal. Egyelőre még nem sikerül végleges | egyezséget létre hozni Anglia és Oroszország | között. A vita középpontjában az a kérdés áll, hogy a tengerszoros nyitva maradhat-e háború esetén, ha Törökország semlegességben van. Egyszóval, hogy olyan háborúiban, amelyben Törökország nem vesz részt, a küzdő feleknek szabad átjárásuk legyen-e a

Dardanellákon vagy sem? Érthető, hogyha ez a kérdés elsősorban Oroszországot és Angliát érdekli s az is érthető, hogyha ebben az egy kérdésben sehogysem tudnak megegyezni. Anglia azt akarja, hogy a tenger- szoros ebben az esetben is nyitva maradjon, viszont Oroszország az elzárás mellett szavaz. Minden más relációban sikerüli hangulatot teremteni Paul Boncour javaslatai számára, úgyhogy ezt az egy kényes pontot kivéve valószínű, hogy a konferencia eredményre vezet. Anglia most a Locarno-konferencián keresztül — ugylátszik — nyomást akar gyakorolni Franciaországra, hogy az ő álláspontját támogassa az oroszok követeléseivel

működésben.

Olaszország e feltételek teljesedése esetén kész résztvenni a brüsszeli konferencián. De a duce véleménye szerint ez a tanácskozás csak akkor lehet eredményes, hogyha rögtön, az első perctől kezdve valamennyi érdekelt fél ott ül a zöldasztalnál. Tehát Mussolini álláspontja ebben a tekintetben jelentősen eltér a fent ismertetett francia felfogástól, amely minden körülmények között a konferencia megtartása mellett van, még abban az esetben is, hogyha azon Olaszország és Németország nem is vesz részt.

Hat- vagy nyolchatalmi konferencia készül

London, julius 15. Edén külügyminiszter, aki visszatért Londonba, ma délelőtt

elénk a 'két nagyhatalom egymáshoz való relációjában, csakhogy ezek a tisztázódások kicsit sokba kerültek Angliának.

Nem egészen indokolatlan tehát, hogyha most Anglia, ha már egyszer a további tisztázódásokhoz szükség van az ő véleménynyilvánítására, igyekszik előrelátóbb lenni s igyekszik valamit visszavenni a tisztázódási folyamat költségeiből. Az angolok nem csinálnak titkot belőle, hogy élesen látják a francia számítás szépséghibáit s ugylátszik, most már pontosan különválasztják saját számvetésüket a franciákétól. Ebben a pillanatban. Anglia elő, nyösebb helyzetben van, mint Franciaország s noha nem lehet vitás, hogy abban a kérdésben, amit oly szépen irt körül legutóbb Du'ff Cooper, az angol hadügyminiszter, általában minden angol egyetért, mégis külön utakon alkar haladni — természetesen a közös cél felé. Igen, Angliának és Franciaországnak pontosan kimutathatóan közös érdekei és közös céljaik vannak s nem is lehet kétséges, hogy a közös céiok és közös érdekek oltárán mind a kettő meghozza a maga áldozatát, de egyre élesebben kikapálódzik a gyakorlatbán az az angol tétel, hogy a közös érdekek nem mindig francia érdekek s a közös célok nem mindig európai célok. Angliának nagy és elsőrangú egyéni érdekei s a világbirodalom íratlan pragmatikája szerint külön nehézség nélkül meg tudna egyezni, ha egyéni érdekei rovására áldozatokat hozna az úgynevezett európai közérdek oltárán. Viszont az Olaszországgal való békekötés most már nem Anglia szempontjából sürgős, hanem Franciaországéból, Franciaország közvetlen érdeke, hogy a brüsszeli konferencián kialakuljon Németországgal szemben egy éles, elitélő nagyhatalmi álláspont. De Anglia nem siet egyezkedni, mert nem akarja kitenni magát annak a veszélynek, hogy most a Vörös-tenger

partvidékén nyert pozícióelőnyökkel egy>- időben Olaszország még a Földközi tengeren is pozíciókat nyerjen. Tehát nem engedékeny többé a francia állásponttal szemben. Neki nem sürgős. Nem sürgős azért sem, mert Oroszország felé is engedményeket kellene tennie, már pedig Anglia nem szívesen enged be még egy nagyhatalmat a Földközi tengerre. Franciaország viszont kénytelen respektálni az orosz szempontokat is, . hiszen szövetségesének elemi érdekeiről van szó most a tengerszoros-konferencián s ugylátszik, Oroszország se hajlandó többé áldozatokat hozni a francia érdekek oltárán. Mindez pedig azért tanulságos és azért figyelemreméltó, mert megmutatja,.. hogy a közös érdekek mellett hányféle külön érdék, sőt ellentét hatja át azt az európai paktumrendszert, amelyet csak részleteiben sikerült összekovácsolni s amelytől még mindig olyan sokat várnak a franciák.