Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-14 / 158. (4007.) szám
TORAüAI'i * 1A£x^AR*HÍKIíAí^ i?ju Jiuiuö Ai, i.—.+« Az angol „nagy Az angol világbirodalom két tartóoszlopa: a Home-Fleet és a Mediteranean-Fleet A szürke ház, ahonnan a világ legerősebb tengeri flottáját irányítják ■■■ Lázasan épül az angol tengeri és légi flotta ■■ Emberek a parancsnoki hidon London, |ulius 13. (MTP.) A Home-Fleet többhónapos hadiké szükség után visszatért anélkül, hogy egyetlen ágyuilövés dördült volna el hajódról. Most megint nagy a sürgés-forgás abban a szabályos kodkaalaiku házban, amelyről minden angol -tudja, hogy benne van elhelyezve a brit világbirodalom idegközpontja. A szürke épület falai között lázas munka folyik, a járókelő azonban, aki elhalad a palota előtt, igazán semmit sem tudhat meg arról, mi történik a kapuk mögött, csak az éjszakába kiszűrődő villanyfényre figyel fel s tudja, hogy most az admiralitás néhány vezető tábornoka tanácskozik, falán Anglia, talán Európa sorsa fölött. December óta a Földközi-tengeren állomásozott az angol tengeri haderő néhány gigásza felkészülve minden eshetőségre. Páncélosok, amelyek különben Indiában, a kinai öblökben, Ausztráliában horgonyoznak. Néhány távirat s a tengeri szörnyek méltóságteljesen elvonulnak a középtengeri ,^hadszíntérröl‘‘, amely elvonulásuk után el is veszítette hadszíntér jellegét. Mi ez, kérdi egész Európa: Anglia valóban leszerel vagy csak manővriroz? Feleletet csak az angol admiralitás szürke épületében lehetne kapni, — ha egyáltalában lehetne. Anglia fegyverkezik A palotába bejutni se könnyű. A portás, helyesebben a portások serege nagyon udvarias, de írásos bejelentés kell s amikor már úgy érzi az ember, hogy átesett minden formalitáson, megjelenik egy szürkelivrés úriember, aki rendkívül választékos modorban jöveteled célja felől érdeklődik s kéri ajánlóleveleidet. Az eredmény Iván szükség. majdnem mindig ugyanaz: az ur, akivel beszélni szeretnél, éppen nincs itt vagy fontos tanácskozása van. A fogadóteremnél ritkán jut tovább az ember, de azért néha ez a fogadóterem is érdekes. Falait hatalmas térképek borítják, minden korú és formájú térképek, hajómodelleket látni, minden kép, minden bútordarab, lleheli magáról a tradíciót, az angol szigetnek brit világbirodalommá növekedéséről beszél itt még a bútorok eresztékeibe tapadó por is. Anglia erőssége még ma is, mint évekkel ezelőtt, flottájában van s talán majd csak a jövő háborúja fogja eldönteni, hogy vájjon nem képvisel-e nagyobb erőt a légiflotta. Ha igen, akkor Anglia napja hanyatlóban van, mert az angol birodalom még mindig kitart a régi elv és a nagy tradíció mellett: a világuralom súlypontja a jó, mondjuk ki kereken, a verhetetlen hadiflottán nyugszik. Azon a napon, amikor az angol admiralitás első lordja kiadta a parancsot a földközi-tengeri ért. Azután két civil lord, majd az első tengerész-lord, aki egyben a vezérkari főnök is, majd a második, harmadik és negyedik tengrész-lord, természetesen valameny- nyien tengerésztisztek, admirálisi vagy vice- admirális rangban. Azután az admiralitás személyzeti főnöke és asszisztense, végül a tanács állandó titkára. Ez a bizottság dönt minden tengerészeti kérdésben s még nem volt eset, hogy azt a határozatot, amelyet egyhangúan hozott ez a tizenöt emberből álló állandó bizottság, Anglia kormánya ne tette volna magáévá. Mint Angliában minden, úgy ennek a bizottságnak működése is ősrégi hagyományra épül fel s az első ilyen bizottságot VIII. Henrik alapította, aki természetesen nemcsak asszonyok iránt érdeklődött. A két flotta A mostani középtengeri eseményék megmutatták, mennyire fontos, hogy az óriási kiterjedésű angol érdekszférát minden olflottának a visszatérésre, az alsóházban történt egy bejelentés, amely a gesztus értékét jelentősen lefokozza. Ezen a napon határozták el, hogy egyedül a légiflotta céljaira ebben az esztendőben ötvenmillió fontot fordítanak. Na és hogyan állunk a tengeri flotta felszereléslével? 1936-ban Anglia két nagy páncélost, nyolc toipedórom- bolót, négy tengeralattjárót, egy repülőgép- anyahajót s különböző más segédegységeket épít. A terv megvalósításához 30 millió fontra A világ legerősebb Hollójának gyönge évei Ezek a számok nem is tűnnek túlságosan nagynak, ha meggondoljuk, hogy Anglia a világháború óta flottáját meglehetősen leépítette. A világháború vége felé az angol hadiflotta páncélos-parkja hatvan mamuthajóból állott, 1935-ben volt húsz. 1918-ban Angliának 108 páncélosa, 527 torpedórombolója, 137 tengeralattjárója volt, 1935-ben a leltár már csak 55 páncélost, 180 torpedórombolót, 60 tengeralattjárót mutat ki. Tagadhatatlan, hogy önszántából egyetlen állam sem tett olyan sokat a leszerelés érdekében, mint Anglia. A „világ legerősebb flottája" néhány évig valóban nehezen kelhetett volna versenyre akármelyik másik tengeri nagyhatalom haderejével 1936 többé nem 1935 s a világ képe nagyon megváltozott az angol szemekben is. A béke álma ma már valóban az álmok vilátgába tartozik s az angolok rohamtempóban alkalmazkodnak a valósághoz. A kormány még ingadozik ugyan, ebben a szürke palotában azonban már nagyon jól tudják, hogy mit akarnak. Az admi- ralitás hajlandó volt hozzájárulni, hogy a középtengeri flotta hazatérjen s ne idegesítse tovább az olaszokat, de követelte a fegyverkezési program kiszélesítését és a Földközi tenger két fontos pontját, Gibraltárt és Máltát még mindig erősen szemmel tartják az angolok. Az admirali- tás gondoskodik arról, hogy a brit oroszlán megmutassa körmeit a rakoncátlan kisebb hatalmaknak. A tizek tanácsa Az admiralitásnak egészen különös, mondhatni kiváltságos helyzete van Anglia minisztériumai sorában. Az admiralitás élén tíztagú bizottság áll, amelynek tagjai a ranglétra különböző fokain helyezkednek el ugyan, mégis egyenlően van joguk szavazni és szavuk egyformán esik latba. A bizottság külön kis parlamentet alkot, amelynek határozatai c»ak akkor emelkednek jogerőre, ha többségi szóval jöttek létre. Ki ez a tiz hatalmasság, aki a világ egyik legnagyobb erőközpontját dirigálja? Elsősorban is az admiralitás első lordja, az egyetlen tagja a bizottságnak, aki a mindenkori kormányt képviseli s aki felelősséggel tartozik a bizottság határozataidalról és lehetőleg gyorsan meg lehessen védelmezni. Valamit láttunk most az angol világbirodalom védelmi hálózatának működéséből. Láttuk, hogy e sürü hálózatnak minden egyes pontja milyen félelmes pontossággal van kiszámítva. Anglia tengeri hadereje két flottára épül fel. Az egyik a Home Fleet, amely az Északi tenger és az Atlanti óceán biztonságáról gondoskodik. A másik a Mediteranean Fleet. Ez sokkal nagyobb, mint a Home Fleet. Ezenkívül Anglia tizenkét flottabázissal rendelkezik a világ minden pontján: Kelet- indiában, Afrikában, Kínában, Malackában, Nyugatindiában és Ujzeelandban. Azonkívül Ausztráliának és Kanadának önálló flottája van, amely háború esetén a brit admiralitás alá tartozik. Az angol világbirodalom létkérdése Az angol tengeri hatalom hálózata nagyon ravaszul és körültekintően van kiépítve. Alig van olyan fontosabb kikötő az egész világon, amely egyben ne lenne az angol flotta biztonsági bázisa is. A hálózat Portsmouthtól a Bermuda-szi- geteken keresztül egészen a Jóreménység fokáig és a Gibraltártól Máltán, Adenen, Ceylbnon és Signaporen keresztül egészen Honkongig terjed. Az angol flottának elég biztonsági bázisa akad e hatalmas hálózaton belül, persze nagy kérdés, hogy vájjon egy világháború esetén valamennyi biztonsági bázist meg tudja-e védelmezni az angol hadiflotta. Nos, ez az a kérdés, ami miatt éjjel-nappal lázas munka folyik az angol admiralitás palotájában, amiért éjszaka soha nem alszik ki a villany néhány elsőemeleti irodahelyiségben, amiért éles, majdnem azt mondhatnám, késhegyig menő vitákat folytatnak a tábornokok és a tengernagyok a folyton ingadozó politikusokkal és miniszterekkel. Egyszóval ez a főkérdése ma az angol világbirodalomnak. A kérdés azonban már majdnem ott tart, hogy nem is kérdés többé. Az angol kormány az engedékenység álláspontjára helyezkedett s a komandót ma már teljesen a szakértők vették át. A tengeri flotta egyidőben a légiflottával rohamtempóban épül. A woolwichi kikötőben történt robbanás mutatja, milyen lázas tempóban dolgoznak a hadi kémikusok és feltalálók. A jelenlegi angol felszerelési program 1939-ig tart, a munka tempója azonban megmutatja, hogy az eredetileg tervbevett határidőt nem akarják bevárni s már 1937-re olyap színvonalra akarják emelni az angol haderőket, hogy Anglia „minden eshetőséggel" nyugodtan számolhasson. Egy dán milliomosnő örökbefogadta a pőstyéni nyomorgő munkás gyermekét Busás fizetség egy belépőjegyért Pösiyén, juÉue 18. Az egyik diőlkeillő ©ziálloicLa igazgatóját a napokban [fölkéreste irodájában Löftarg Kairói dúsgazdag íkopemlhágai uniasszony s bocsá.niaitkéuések köziben előadta, hogy ©Megtette megfizetni a szálloda által rendezett kertii- ümimeipélyre kapott belépőjegyét. Az igazgató nem akarta elfogadni a beliéptiijiegy árát e azt ajánlotta az ■uriaeezomynaik, hogy az összeget foirditea valamilyen jótékony célra. Azt tanácsolta neki, hogy legjobb lesz, ha a pénzt odaadja Durc József volt, üveggyára munkás családjának, mert a munkást nemrégiben kiutasították Franciaországiból s borzalmas nyomorban ék Löifibierg Kairin megfogadta a tanácsot, meghívta az üveggyára munkás gyermekeit a szállodába s a kiéhezett, 'lerongyolódott gyermekeknek kitűnő uzsonnáit rendeztetett, sőt ruhát és játékszereket is vásárolt nekik. A dúsgazdag úri,asszonynak nagyon megtetszett az üveg- gyári munkás Emília nevű kisleánya és arra kérte a szülőiket, hogy a kislányt adják neki örökbe. Megígérte,, hogy a ktis Emíliát minden évben egyszer hazaviszi Pöistyémibe szüleihez látogatóba. A szülök örömmel kaptak az ajánlaton. Közben Löfberg Kairin kénytelen volt hirtelen elutazni, de megkérte a Pöstyénben fartó zikodó dr. Lilid ad ni Alfa kopeinhágai államügyészt, hogy a kislányt vigye magával Dániába. Az ügyész eleget tett az uriasszony kérésének s a kis Durc Emíliát repülőgépen magával vitte Kopenlbár gáiba, Két uj osztrák miniszter (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON); Bécs, július 13. A német—osztrák kiegyezéssel kapcsolatban a késő esti órákban tárca nélküli miniszterré nevezték ki Glaise-Honstenaut és a külügyminisztérium vezetését pedig dr. Schmidt Guidóra bírták, aki külügyi államtitkári rangban vezeti az orsztrák külügyeket. GLaiee-Horstenau 1882 február 2í7-én született Braun&uban, előkelő ófrancia nemesi családiból származik, ősei már Mária Terézia idején az osztrák hadseregben harcoltak. Egyidő óta valamennyi őse osztrák katonatiszt volt. A világháború alatt Gladse-'Horstenau összekötő tiszt volt a német és osztrák legfelsőbb hadvezetőség között, a breszüí- tovszki békekötésnél pedig mint katonai meghatalmazott vett részt. Számos háborús müvet jelentetett meg a világháború után, amelyeknek alapján li934-ben az ug hadtörténelem tanárává nevezték ki a bécsi egyetemre. Dr. Schmidt Guidó külügyi államtitkár még csak 36 éve®, 1024Hben lépett diplomáciai szolgálatban és 1928-ig a párisi osztrák követségen teljesített szolgálatot, majdpedig az alkancellári ka- binettirodába hivták, ahol rövid néhány év alatt aligazgatói pozícióba emelkedett. Dr. Schmidt Guidó csak a legutóbbi hónapokban lépett a nagy nyilvánosság elé és csak kevesen tudják róla, hogy már évek óta nagy 'befolyása van az osztrák kiilV politika menetére. Már Berger-Waldenegg külügyminiszter távozásakor ia szóbakerült kinevezése, ezt azonban elhalasztották egészen a most bekövetkezett jelentős eseményig. Dr. Schmidt Guidó a római blokk egyik lelkes előharcosa volt és nagy szolgálatot tett az ügynek a kulisszamögötti tárgyalások alkalmával. Mii írnak a topok? MARKOVIÉ ÉS A SZLOVENSZKÓI KÖZMUNKÁK. fi A „Slovák“ írja: „Az újsághírek szerint dr. Markovié, a csehszlovák képviselőház alelnöke 'beszédet mondott az Interparlamentáris Unió bu- ídapesti ülésén. A hírekben a következőket olvassuk: „Dr. Markovid, mint szlovák, különös elégtétellel állapította meg, hogy Csehszlovákiában a közmunkák kiadásánál Szlovenszkó előnyös helyzete élvez.1* A cseh „Idővé Noviny** ezt a mondatot dűlt betűvel közölte s a kormánypárti „Slovensky Vychod" az esetről „Szlovák tanúbizonyság az állami közmunkákról" cim alatt irt. Bizonyos — írja a Slovák, — hogy az Interparlamentáris Unió minden egyes résztvevője igyekszik saját államát a legkellemesebb fényben föltüntetni. Ez a törekvés érthető a csehszlovák delegátusoknál is. Mindeu államban van elég szép iés jó, amit dicsérni lehet és bizonyára van ilyen a mi államunkban is, éspedig anélkül, hogy valamit ki kellene csavarni, vagy meg kellene hami- sitani a valóságot. A valótlan hírekkel többet lehet ártani, mint használni, még ha szépek is azok. Érthetetlen és elitélésre méltó, hogy dr. Markovid Iván képviselő ur olyasvalamit állított, ami nem igaz, amiről mindenki azonnal meggyőződhet. Elegendő csak elolvasni a politikamentes gazdasági szervezeteinknek gyűléseiről megjelent újsághíreket, elég betekinteni a szlovenszkói nagyiparosok központi szövetségének bármelyik évi jelentésébe, és ezekből éppen annak az ellenkezőjét állapíthatjuk meg, mint amit Markovid Iván képviselő a külföldön állított." SZOC. DEM. ÓVÁS. A „vecernik Právo Lldu" írja:: „Az államvédelmi törvény szombaton megjelent végrehajtási rendeletéi igen nagyfontosságu előírásokat tartalmaznak, melyek szerint egyes ipari üzemeket az államvódelem szempontjából fontosnak minősítenek és ezek az üzemek a katonai hatóságok felügyelete alá fognak tartozni. Ezek az üzemek nem alkalmazhatnak olyan egyéneket, akiket az államvédelem szempontjából megbízhatatlanoknak nyilvánítottak. Az üzemeket a nemzetvédelmi minisztérium fogja regisztrálni és ezek a* üzemek különös esetekben a katonai hatóságok kezelésébe vehetők át. Ez helyes igy. Hadd vessék az államvédelem szempontjából fontos üzemeket állami felügyelet alá, de fontosnak tartjuk fölhivni a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyek az állam részére dolgozó és katonai felügyelet alatt lévő üzemek munkaadói részéről már számtalanszor panasz tárgyát képezték. Nem szívesen látnánk a jövőben azt, hogy a katonai hatóságok felügyelete az agrárpárt ismert befolyásában nyilvánuljon meg. Nem szívesen látnánk, hogy a katonai hatóság felügyeletének ürügye alatt a gyárakban a gazdag agrárpárt! parasztok gyermekeit vagy magukat parasztokat alkalmazzák. Nem szívesen hallanánk, hogy egyik vagy másik agrár képviselőnek befolyása van s hogy a munkás akkor fog alkalmaztatást kapni, ha tagja a szakegyesületnek. Egyszóval — a katonai felügyeletnek vagy a katonai igazgatásnak nem szabad agrár felügyeletet vagy agrár igazgatást jelenteni. Erre idejében fölhívjuk az ilkv tékeeek figyelmét s óva intjük ettől. Ilyesmiig már voltak példák és a. példa vonz. Tehát vigyázat, előre megfelelő intézkedéseket kell tenni"
