Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-14 / 158. (4007.) szám

TORAüAI'i * 1A£x^AR*HÍKIíAí^ i?ju Jiuiuö Ai, i.—.+« Az angol „nagy Az angol világbirodalom két tartóoszlopa: a Home-Fleet és a Mediteranean-Fleet A szürke ház, ahonnan a világ legerősebb tengeri flottáját irányítják ■■■ Lázasan épül az angol tengeri és légi flotta ■■ Emberek a parancsnoki hidon London, |ulius 13. (MTP.) A Home-Fleet többhónapos hadiké szükség után visszatért anélkül, hogy egyetlen ágyuilövés dördült volna el hajódról. Most megint nagy a sürgés-forgás abban a szabályos kodkaalaiku házban, amely­ről minden angol -tudja, hogy benne van elhe­lyezve a brit világbirodalom idegközpontja. A szürke épület falai között lázas munka folyik, a járókelő azonban, aki elhalad a palota előtt, igazán semmit sem tudhat meg arról, mi törté­nik a kapuk mögött, csak az éjszakába kiszűrő­dő villanyfényre figyel fel s tudja, hogy most az admiralitás néhány vezető tábornoka tanácsko­zik, falán Anglia, talán Európa sorsa fölött. December óta a Földközi-tengeren állomásozott az angol tengeri haderő néhány gigásza felké­szülve minden eshetőségre. Páncélosok, ame­lyek különben Indiában, a kinai öblökben, Ausztráliában horgonyoznak. Néhány távirat s a tengeri szörnyek méltóságteljesen elvonulnak a középtengeri ,^hadszíntérröl‘‘, amely elvonulá­suk után el is veszítette hadszíntér jellegét. Mi ez, kérdi egész Európa: Anglia valóban lesze­rel vagy csak manővriroz? Feleletet csak az an­gol admiralitás szürke épületében lehetne kapni, — ha egyáltalában lehetne. Anglia fegyverkezik A palotába bejutni se könnyű. A portás, he­lyesebben a portások serege nagyon udvarias, de írásos bejelentés kell s amikor már úgy érzi az ember, hogy átesett minden formalitáson, megjelenik egy szürkelivrés úriember, aki rend­kívül választékos modorban jöveteled célja felől érdeklődik s kéri ajánlóleveleidet. Az eredmény Iván szükség. majdnem mindig ugyanaz: az ur, akivel beszélni szeretnél, éppen nincs itt vagy fontos tanácsko­zása van. A fogadóteremnél ritkán jut tovább az em­ber, de azért néha ez a fogadóterem is érde­kes. Falait hatalmas térképek borítják, minden korú és formájú térképek, hajómodelleket látni, min­den kép, minden bútordarab, lleheli magáról a tradíciót, az angol szigetnek brit világbirodalom­má növekedéséről beszél itt még a bútorok eresztékeibe tapadó por is. Anglia erőssége még ma is, mint évekkel ez­előtt, flottájában van s talán majd csak a jö­vő háborúja fogja eldönteni, hogy vájjon nem képvisel-e nagyobb erőt a légiflotta. Ha igen, akkor Anglia napja hanyatlóban van, mert az angol birodalom még mindig kitart a régi elv és a nagy tradíció mellett: a világura­lom súlypontja a jó, mondjuk ki kereken, a ver­hetetlen hadiflottán nyugszik. Azon a napon, amikor az angol admiralitás első lordja kiadta a parancsot a földközi-tengeri ért. Azután két civil lord, majd az első tengerész-lord, aki egyben a vezérkari fő­nök is, majd a második, harmadik és negye­dik tengrész-lord, természetesen valameny- nyien tengerésztisztek, admirálisi vagy vice- admirális rangban. Azután az admiralitás személyzeti főnöke és asszisztense, végül a tanács állandó titkára. Ez a bizottság dönt minden tengerészeti kérdésben s még nem volt eset, hogy azt a határozatot, amelyet egyhangúan ho­zott ez a tizenöt emberből álló állandó bi­zottság, Anglia kormánya ne tette volna magáévá. Mint Angliában minden, úgy ennek a bi­zottságnak működése is ősrégi hagyomány­ra épül fel s az első ilyen bizottságot VIII. Henrik alapította, aki természetesen nem­csak asszonyok iránt érdeklődött. A két flotta A mostani középtengeri eseményék meg­mutatták, mennyire fontos, hogy az óriási kiterjedésű angol érdekszférát minden ol­flottának a visszatérésre, az alsóházban történt egy bejelentés, amely a gesztus értékét jelentő­sen lefokozza. Ezen a napon határozták el, hogy egyedül a légiflotta céljaira ebben az esztendő­ben ötvenmillió fontot fordítanak. Na és hogyan állunk a tengeri flotta felszereléslével? 1936-ban Anglia két nagy páncélost, nyolc toipedórom- bolót, négy tengeralattjárót, egy repülőgép- anyahajót s különböző más segédegységeket épít. A terv megvalósításához 30 millió fontra A világ legerősebb Hollójának gyönge évei Ezek a számok nem is tűnnek túlságosan nagynak, ha meggondoljuk, hogy Anglia a vi­lágháború óta flottáját meglehetősen leépítette. A világháború vége felé az angol hadiflotta páncélos-parkja hatvan mamuthajóból állott, 1935-ben volt húsz. 1918-ban Angliának 108 páncélosa, 527 torpedórombolója, 137 tenger­alattjárója volt, 1935-ben a leltár már csak 55 páncélost, 180 torpedórombolót, 60 tengeralatt­járót mutat ki. Tagadhatatlan, hogy önszántából egyetlen állam sem tett olyan sokat a leszerelés érde­kében, mint Anglia. A „világ legerősebb flot­tája" néhány évig valóban nehezen kelhetett volna versenyre akármelyik másik tengeri nagyhatalom haderejével 1936 többé nem 1935 s a világ képe nagyon megváltozott az angol szemekben is. A béke ál­ma ma már valóban az álmok vilátgába tarto­zik s az angolok rohamtempóban alkalmazkod­nak a valósághoz. A kormány még ingadozik ugyan, ebben a szürke palotában azonban már nagyon jól tudják, hogy mit akarnak. Az admi- ralitás hajlandó volt hozzájárulni, hogy a közép­tengeri flotta hazatérjen s ne idegesítse tovább az olaszokat, de követelte a fegyverkezési prog­ram kiszélesítését és a Földközi tenger két fon­tos pontját, Gibraltárt és Máltát még mindig erősen szemmel tartják az angolok. Az admirali- tás gondoskodik arról, hogy a brit oroszlán meg­mutassa körmeit a rakoncátlan kisebb hatal­maknak. A tizek tanácsa Az admiralitásnak egészen különös, mondhatni kiváltságos helyzete van Anglia minisztériumai sorában. Az admiralitás élén tíztagú bizottság áll, amelynek tagjai a ranglétra különböző fokain helyezkednek el ugyan, mégis egyenlően van joguk szavaz­ni és szavuk egyformán esik latba. A bizottság külön kis parlamentet alkot, amelynek határozatai c»ak akkor emel­kednek jogerőre, ha többségi szóval jöt­tek létre. Ki ez a tiz hatalmasság, aki a világ egyik legnagyobb erőközpontját dirigálja? Elsősorban is az admiralitás első lordja, az egyetlen tagja a bizottságnak, aki a mindenkori kormányt képviseli s aki fele­lősséggel tartozik a bizottság határozatai­dalról és lehetőleg gyorsan meg lehessen védelmezni. Valamit láttunk most az angol világbirodalom védelmi hálózatának műkö­déséből. Láttuk, hogy e sürü hálózatnak minden egyes pontja milyen félelmes pon­tossággal van kiszámítva. Anglia tengeri hadereje két flottára épül fel. Az egyik a Home Fleet, amely az Északi tenger és az Atlanti óceán biztonságáról gondoskodik. A másik a Mediteranean Fleet. Ez sokkal nagyobb, mint a Home Fleet. Ezenkívül Anglia tizenkét flottabázissal rendelkezik a világ minden pontján: Kelet- indiában, Afrikában, Kínában, Malackában, Nyugatindiában és Ujzeelandban. Azonkí­vül Ausztráliának és Kanadának önálló flottája van, amely háború esetén a brit ad­miralitás alá tartozik. Az angol világbirodalom létkérdése Az angol tengeri hatalom hálózata na­gyon ravaszul és körültekintően van kiépít­ve. Alig van olyan fontosabb kikötő az egész világon, amely egyben ne lenne az angol flotta biztonsági bázisa is. A hálózat Portsmouthtól a Bermuda-szi- geteken keresztül egészen a Jóreménység fokáig és a Gibraltártól Máltán, Adenen, Ceylbnon és Signaporen keresztül egé­szen Honkongig terjed. Az angol flottának elég biztonsági bázisa akad e hatalmas hálózaton belül, persze nagy kérdés, hogy vájjon egy világháború esetén valamennyi biztonsági bázist meg tudja-e védelmezni az angol hadiflotta. Nos, ez az a kérdés, ami miatt éjjel-nappal lázas munka folyik az angol admiralitás palotájá­ban, amiért éjszaka soha nem alszik ki a villany néhány elsőemeleti irodahelyiség­ben, amiért éles, majdnem azt mondhatnám, késhegyig menő vitákat folytatnak a tábor­nokok és a tengernagyok a folyton ingado­zó politikusokkal és miniszterekkel. Egyszó­val ez a főkérdése ma az angol világbiro­dalomnak. A kérdés azonban már majdnem ott tart, hogy nem is kérdés többé. Az angol kormány az engedékenység állás­pontjára helyezkedett s a komandót ma már teljesen a szakértők vették át. A tengeri flotta egyidőben a légiflottával rohamtem­póban épül. A woolwichi kikötőben történt robbanás mutatja, milyen lázas tempóban dolgoznak a hadi kémikusok és feltalálók. A jelenlegi angol felszerelési program 1939-ig tart, a munka tempója azonban megmutatja, hogy az eredetileg tervbevett határidőt nem akarják bevárni s már 1937-re olyap színvonalra akarják emelni az angol haderőket, hogy Anglia „minden eshetőséggel" nyugodtan számolhasson. Egy dán milliomosnő örökbefogadta a pőstyéni nyomorgő munkás gyermekét Busás fizetség egy belépőjegyért Pösiyén, juÉue 18. Az egyik diőlkeillő ©ziálloicLa igazgatóját a napokban [fölkéreste irodájában Löftarg Kairói dúsgazdag íkopemlhágai uniasszony s bocsá.niaitkéuések köziben előadta, hogy ©Meg­tette megfizetni a szálloda által rendezett kertii- ümimeipélyre kapott belépőjegyét. Az igazgató nem akarta elfogadni a beliéptiijiegy árát e azt ajánlotta az ■uriaeezomynaik, hogy az összeget foirditea valamilyen jótékony célra. Azt taná­csolta neki, hogy legjobb lesz, ha a pénzt oda­adja Durc József volt, üveggyára munkás család­jának, mert a munkást nemrégiben kiutasították Franciaországiból s borzalmas nyomorban ék Löifibierg Kairin megfogadta a tanácsot, meg­hívta az üveggyára munkás gyermekeit a szállo­dába s a kiéhezett, 'lerongyolódott gyermekek­nek kitűnő uzsonnáit rendeztetett, sőt ruhát és játékszereket is vásárolt nekik. A dúsgazdag úri,asszonynak nagyon megtetszett az üveg- gyári munkás Emília nevű kisleánya és arra kérte a szülőiket, hogy a kislányt adják neki örökbe. Megígérte,, hogy a ktis Emíliát minden évben egyszer hazaviszi Pöistyémibe szüleihez látogató­ba. A szülök örömmel kaptak az ajánlaton. Köz­ben Löfberg Kairin kénytelen volt hirtelen el­utazni, de megkérte a Pöstyénben fartó zikodó dr. Lilid ad ni Alfa kopeinhágai államügyészt, hogy a kislányt vigye magával Dániába. Az ügyész eleget tett az uriasszony kérésének s a kis Durc Emíliát repülőgépen magával vitte Kopenlbár gáiba, Két uj osztrák miniszter (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON); Bécs, július 13. A német—osztrák kiegyezéssel kapcsolatban a késő esti órákban tárca nélküli miniszterré nevezték ki Glaise-Honstenaut és a külügyminisztérium vezetését pedig dr. Schmidt Guidóra bírták, aki külügyi államtitkári rangban vezeti az orsztrák külügyeket. GLaiee-Horstenau 1882 február 2í7-én született Braun&uban, előkelő ófrancia nemesi családiból származik, ősei már Mária Terézia idején az oszt­rák hadseregben harcoltak. Egyidő óta valamennyi őse osztrák katonatiszt volt. A világháború alatt Gladse-'Horstenau összekötő tiszt volt a német és osztrák legfelsőbb hadvezetőség között, a breszüí- tovszki békekötésnél pedig mint katonai meghatal­mazott vett részt. Számos háborús müvet jelen­tetett meg a világháború után, amelyeknek alapján li934-ben az ug hadtörténelem tanárává nevezték ki a bécsi egyetemre. Dr. Schmidt Guidó külügyi államtitkár még csak 36 éve®, 1024Hben lépett diplomáciai szolgá­latban és 1928-ig a párisi osztrák követségen tel­jesített szolgálatot, majdpedig az alkancellári ka- binettirodába hivták, ahol rövid néhány év alatt aligazgatói pozícióba emelkedett. Dr. Schmidt Guidó csak a legutóbbi hónapokban lépett a nagy nyilvánosság elé és csak kevesen tudják róla, hogy már évek óta nagy 'befolyása van az osztrák kiilV politika menetére. Már Berger-Waldenegg külügy­miniszter távozásakor ia szóbakerült kinevezése, ezt azonban elhalasztották egészen a most bekö­vetkezett jelentős eseményig. Dr. Schmidt Guidó a római blokk egyik lelkes előharcosa volt és nagy szolgálatot tett az ügynek a kulisszamögötti tár­gyalások alkalmával. Mii írnak a topok? MARKOVIÉ ÉS A SZLOVENSZKÓI KÖZMUNKÁK. fi A „Slovák“ írja: „Az újsághírek szerint dr. Markovié, a csehszlovák képviselőház alelnöke 'beszédet mondott az Interparlamentáris Unió bu- ídapesti ülésén. A hírekben a következőket olvas­suk: „Dr. Markovid, mint szlovák, különös elégté­tellel állapította meg, hogy Csehszlovákiában a közmunkák kiadásánál Szlovenszkó előnyös hely­zete élvez.1* A cseh „Idővé Noviny** ezt a mon­datot dűlt betűvel közölte s a kormánypárti „Slovensky Vychod" az esetről „Szlovák tanúbi­zonyság az állami közmunkákról" cim alatt irt. Bizonyos — írja a Slovák, — hogy az Interparla­mentáris Unió minden egyes résztvevője igyek­szik saját államát a legkellemesebb fényben föl­tüntetni. Ez a törekvés érthető a csehszlovák de­legátusoknál is. Mindeu államban van elég szép iés jó, amit dicsérni lehet és bizonyára van ilyen a mi államunkban is, éspedig anélkül, hogy vala­mit ki kellene csavarni, vagy meg kellene hami- sitani a valóságot. A valótlan hírekkel többet le­het ártani, mint használni, még ha szépek is azok. Érthetetlen és elitélésre méltó, hogy dr. Marko­vid Iván képviselő ur olyasvalamit állított, ami nem igaz, amiről mindenki azonnal meggyőződ­het. Elegendő csak elolvasni a politikamentes gazdasági szervezeteinknek gyűléseiről megjelent újsághíreket, elég betekinteni a szlovenszkói nagyiparosok központi szövetségének bármelyik évi jelentésébe, és ezekből éppen annak az ellen­kezőjét állapíthatjuk meg, mint amit Markovid Iván képviselő a külföldön állított." SZOC. DEM. ÓVÁS. A „vecernik Právo Lldu" írja:: „Az államvé­delmi törvény szombaton megjelent végrehajtási rendeletéi igen nagyfontosságu előírásokat tar­talmaznak, melyek szerint egyes ipari üzemeket az államvódelem szempontjából fontosnak minősí­tenek és ezek az üzemek a katonai hatóságok felügyelete alá fognak tartozni. Ezek az üzemek nem alkalmazhatnak olyan egyéneket, akiket az államvédelem szempontjából megbízhatatlanok­nak nyilvánítottak. Az üzemeket a nemzetvé­delmi minisztérium fogja regisztrálni és ezek a* üzemek különös esetekben a katonai hatóságok kezelésébe vehetők át. Ez helyes igy. Hadd ves­sék az államvédelem szempontjából fontos üze­meket állami felügyelet alá, de fontosnak tartjuk fölhivni a figyelmet azokra a jelenségekre, ame­lyek az állam részére dolgozó és katonai felügye­let alatt lévő üzemek munkaadói részéről már számtalanszor panasz tárgyát képezték. Nem szí­vesen látnánk a jövőben azt, hogy a katonai ha­tóságok felügyelete az agrárpárt ismert befolyá­sában nyilvánuljon meg. Nem szívesen látnánk, hogy a katonai hatóság felügyeletének ürügye alatt a gyárakban a gazdag agrárpárt! parasztok gyermekeit vagy magukat parasztokat alkal­mazzák. Nem szívesen hallanánk, hogy egyik vagy másik agrár képviselőnek befolyása van s hogy a munkás akkor fog alkalmaztatást kap­ni, ha tagja a szakegyesületnek. Egyszóval — a katonai felügyeletnek vagy a katonai igazgatás­nak nem szabad agrár felügyeletet vagy agrár igaz­gatást jelenteni. Erre idejében fölhívjuk az ilkv tékeeek figyelmét s óva intjük ettől. Ilyesmiig már voltak példák és a. példa vonz. Tehát vigyá­zat, előre megfelelő intézkedéseket kell tenni"

Next

/
Thumbnails
Contents