Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-12 / 157. (4006.) szám
16 ^i«<sgMAo^ARHnaiaa 1936 juliua 12, vasárnap, Bűnösök, akiknek soha nem akad nyomára a rendőrség Egy a „tökéletes bűntények" közül ■■■ Prlnce biró esete és a többiek — PÁRISI MUNKATÁRSUNKTÓL Páris, julius köz-epe. Négy hónapja Franciaország minden (hatósága, miniden rendőr-e Prince biró láthatatlan, megfoghatatlan gyilkosának nyomát hajszolja. Félmilliós jutalom jár annak, aki a gyilkosra rá tud mutatni, még Angliából és Amerikából is idevonzotta a legjobb amatőndetekti veket ez a- bűnügy s a párisi lapok nap-nap -után hozzák az uj, meg iuj „piste“-eket, a letartóztatások egymást érik és egyre szaporodnak a nyomok. ... És senki nem meri megváltani, hogy a valóságban Prince bíró gyilkosának vagy gyilkosainak, vagy gyilkosnőjének egyáltalán nincsen semmi nyoma. Hogy soha vagy nagyon sokáig nem fogjuk megtudni a Prinoe biró halálának igazi lefolyását. Mert ez a gyilkosság a „tökéletes bünök“ közé sorozható. Ha a gyilkos „precízen" dolgozik,,, Tökéletes bűnnek nem azt a bűntettet nevezem, mely büntetlen marad, mert a bűnös el tud rejtőzni, mert elszakad a nyom, mert magasabb hatalmak lefogják a nyomozó, vagy a bíró kezét. „Tökéletesen14 az a bűntettes dolgozik, aki után nyom egyáltalán nem marad. Ahol a nyomozás valóságban meg sem indul és a hatóság a századik napon ugyanoly tanácstalanul áll, -mint a -bűnt követő első órában. Mert nem igaz az. amiben Pinkertontól Locard professzorig minden bűnügyi szakértő egyetért, hogy a modern tudomány magaslatán álló rendőri nyomozás feltétlenül előnyben van a bűntettessel szemben. Illetve csak akkor igaz ez a tétel, ha a nyomozásnak van min megindulnia. Minden bűnnek a bűnöző tévedése, hibája, hanyagsága, ügyetlenkedése vezet a nyomára. Minden bűntett leleplezése egyedül a bűnös kalkulációjába becsúszott hibának köszönhető. Ahol nincs ilyen hiba, ahol „tökéletes'4 a bűnözés, ott a nyomozás mindig meddő marad. Ahol nem valamely züllött, degenerált, antiszociális alak próbál társadalomellenes, bűnös utón jutni előnyhöz, hanem politikai, társadalmi, dinasztikus, magasabb motívumok állnak a bűntett mögött, ott találkozunk legtöbbször rejtélyes bűnügyi problémákkal, mikre sohasem következik ed a megoldás. Kiderítetlen bűnök A történelem telve van ilyen rejtélyekkel. A bolsevikiek felnyitották a moszkvai királysírokat s azóta tudjuk, hogy I. Sándor cár koporsóját üresen temették a földbe. A cár nem halt meg Taganrogban, ezt tudjuk. De hogy hol halt meg, miért és hogyan, azt nem fogjuk megtudni soha, mint ahogy minden postumus leleplezés ellenére nem világos a mayerlingi tragédia ma sem és sohasem fogjuk megtudni, hogy ki ölte meg Solymosi Esztert, a tiszaeszlári parasztlányt, akinek halála az utolsó európai vérvádat indította meg. Nem tudjuk (hogy csak az utolsó ötven év francia politikájáról beszéljek), hogy hogyan és kik ölték még a Mont Valérienen a Dre-y- fus fölött Ítélkező hadbíróság elnökét, Henry ezredest és nem tudjuk, hogy ki gyilkolta meg kellő pillanatban Dreyfus mentőtanuját, az Eure-i prefektust. Csak imént vallotta (be a hannoveri Puszta pénzvágy sohasem áll az ilyen bűnök mögött. A rabló mohó keze reszket, a kapzsi gyilkos mindig izgatott; számítása sohasem mentes a hibától. A felderítetlen bűnök mögött mindig erkölcsi motívum áll. De ez az erkölcsi motívum nem kell, hogy okvetlenül egy elvetemedett szekta, elkeseredett politikai, társadalmi szervezet, vagy magasabb érdeket védő felsőbb akarat, nem kell, hogy vakbuzgók tévhite legyen. Lehet magánember bosszuszenvedélye is; amatőrgyil- kosé, aki magát a büntető igazság eszközének képzeli Ilyennek látom én a Maud-villai gyilkost. Ama soha ki .nem derült, régen elfeledett bűntény rejtélyes szereplőjét, akire hirtelen vetett egy fény- sugárt az a kurta közlés, amit véletlenül hallottam egy rendőrtiszttől, aki nem kívánja, hogy megnevezzem , . , Kerek 21 esztendeje, hogy halva találták a „Villa Maud“ elsőemeleti lakosát, a nyolcvan- éves Madame Madeleine de Mouel-t. Ismeretlen tettes három késszurással megölt egy öregasz- szonyt Mindennapos eset. Hogy az öregasz- szony neon volt vagyonos é9 hogy a lakásából semmi el nem veszett, az valójában nem tűnt fel senkinek. Azt sem vették figyelembe eleinte, (hegy ezt a csendes öregasszonyt mily kevéssé ismerték még a szomszédai is, noha évtizedek óta lakott köztük és hogy milyen keveset tudtak róla az emberek. Igazában csak Franciaországban történhetik meg, ahol a szabad egyéniség kultusza példátlan magasra fejlett, hogy egy szegény asszony minden feltűnés nélkül ennyire elrejtőzhessen minden szomszédja, ismerőse, még a szolgálóleánya elől is, mint Madame de Mouel. Feltűnni csak akkor kezdett a dolog, mikor az orvosi vizsgálat kiderítette, hogy Madame Madeleine de Mouel — férfi volt. Egy vén-öreg férfiember, aki teljes huszonöt esztendőkön át hordta fekete szoknyáit, járta a piakórházban halála előtt: a. tűdővészes kém, Mau- rice Francois, hogy ő fullasztotta meg ágyában 1904 december 8-án Syveton Gábriel képviselőt 10.000 frankért. Ki tudja, igazat mondott-e s ki tudja, kik voltak felbérelöi? Ki . tudja, hogy ki akasztotta fel börtönében, a kémkedéssel vádolt Almereyda szerkesztőt 1917-ben, hogy ne vallhasson senkire? Ki tuldja, kik és hogyan rabolták el és végezték ki Kutiepov ezredest? Ki tudja, ki keverte a mérget a guyanai hősnek, Galmot Jean- nak és ki nyomta a fáklyát van dér Lubbe kezébe ? oot, anélkül, hogy bárki is sejtette volna igazi nemét . , , Az ismeretlen áldozat,,. Most már természetesen a meggyilkoltatása is megdöbben tőnek érződött. A kutatást ott kellett kezdeni, hogy megállapítsák a meggyilkolt kilétét. És ez sem sikerült! Mint minden reménytelen ügyben, ezúttal is úgy látszott, hogy a nyomozás a legjobb utón van és rohamosan halad. Nagy eredmény volt például, hogy Madame Madeleine Mouel-t sikerült rövidesen identifikálni. Nagy volt az öröm a rendőri berkekben, mikor kiderült, hogy Madame Madeleine de Mouel valóban jó egészségben élt vagy hatvan esztendőt egy Gbarente-megyei faluban. Apját, anyját, korán elhunyt férjét mindenki jól ismerte. Más dolog az, hogy Madeleine de Mouel-nek úgy apja, mint anyja egyazon napon haltak meg és a halál oka ismeretlen maradt. Ez a gyanús kettős halálozás azonban régen történt, közel félezázad előtt. Az is feltűnt továbbá, hogy Mouel asszony a Maud- villai bűnténykor alig hatvan-egynéhány éves lehetett volna, a meggyilkolt férfi pedig az orvosok szerint feltétlenül magasan felül kellett hogy legyen a hetven esztendőn. A láthatatlan gyilkos A nyomozó hatóság moet Jutott csak Igazán bajba. Feltehette, hogy nem egy, hanem négy különböző gyilkossággal áll szemben. Az az ember pusztíthatta el Madelaine de Mouelt, aki az ő képében élt tovább és nem lehetetlen, hogy az tette el láb alól annakidején már az áldozat szüleit, sőt talán a férjét is. Megállapítani azonban még annyit sem lehetett, hogy az öreg férfi-asszony honnan jött a Maud-villába 25 év előtt és mikor, hol kezdett Madame de Móriéiként szerepelni. A gyilkosának meg éppen nem volt hire- hamva sem. Szigorúan kikérdezték persze mindenekelőtt a szolgálólányt Ez egyáltalán semmit sem tudott Soha gyanúba nem vette „úrnőjét44, hogy férfi lehetne. A gyilkosság napján szabadságon volt a szüleinél, akik az ezüstlakodalmukat ülték. Ott töltötte az éjszakát is. A daktlloszkópla természetes, hogy csütörtököt mondott Hy esetben, ahol nemcsak a gyilkos ismeretlen, hanem az áldozat te és amikor a bűn színhelyét végigjárkálta giár az egész község, mire a rendőrség odaérkezett. Mondanom sem (kell, hogy aprólékos gonddal vizsgáltak végig minden hátramaradt Írást, minden legkisebb papirazeletkét a tetthelyen, hol minden a legszebb rendben volt, nem hiányzott egy gombostű sem sehonnan és küzdelemnek, verekedésnek nem látszott legkisebb nyoma. A cselédszobában leltek néhány gyengéd tartalmú képeslapot, miket bizonyos „Paul44 küldött. Ezt a Pault hamarosan elő is állították. Derék legényke volt, ki egyébként komoly szándékkal udvarolt a cseléidleánynak, s a tragédia után rövidesen feleségül is vette.., Három vak bűnjel,,. Mindössze három gyanús indiciumot tudott a nyomozás felmutatni A meggyilkolt cipői között akadtak egy pár régid'ivatu, bosszús zára, de láthatólag alig használt szürke női cipőre, amik valódi női cipők voltak. Picik, hegyesorruak: férfi nem hordhatta őket soha. Természetesen mindjárt elindultak ezen a nyomom Megállapították a cipészüzletet, ahonnan kikerülitek. A cipész csak annyit tudott, hogy ezt a pár cipőt még az előde adta el feltehetőleg tizenöt év előtt. Azt is előállították, de az semmit sem mondhatott: nem ő maga, hanem valamely alkalmazottá adhatta el a cipőt. Második nyom egy elmosódott papirszelet a félreeső helyen, „...imerai touj... Je...emps, mais... tue... rde... á... vie.“ Az aláírás „ÍR44 és a névben még egy „e44 betű. Talán Roger, lehet Róbert, René vagy más is. Azt, hogy „aimerai toujours44 és „garde á ta vie44 (mindig szeretni foglak — őrizd épségedet), köny- nyü volt kiegészíteni A „tue44 (öl) szócska nagyon gyanús volt De ennél több azután ki nem derült Végül a harmadik, a legmegdöbbentőbb körülmény: Madame de Mouel órája esti nyolc órakor állott meg és a szolgálóleány vallomása szerint az öregasszony valóban koránfekvő volt és nyolckor szokta az óráját felhúzni Ám a gyilkosság az orvosszakértők szerint éjfél és hajnal egy óra között történt Mi akadályozhatta meg az áldozatot, hogy az óráját ez egyszer nem húzta fel? Már esti nyolckor nála lett volna a gyilkos? A vita izgalmában feledkezett meg róla, hogy felhúzza az órát? Feltevések, mik elvesztek a semmibe . Egy tevét a túlvilágból Ehhez a történethez befejezésül a következőket tehetem hozzá: Ismerősöm, a rendőrtiszt mint főhadnagy szolgálta végig a világháborút. Tavasszal 1917- ben csapatával egy kis champagne-i faluban volt megszállva. Csendes napok járták, az estéket elbeszélgették a tiszti menázsban az urak egymás között. Békebeli emlékeiket mondották el a fiatal tisztek egymásnak. Az én ismerősöm mint rendőr a Maud-villai esetet adta elő minden rejtélyes részletével. Vagy egy hónapra rá a bataillont visszarendelték a frontra és igen kemény küzdelmeket kellett kiállnia. Ott maradt hősi halottnak a zászlóalj kétharmada. A volt rendőrtisztet két golyóval a vállában Rionba vitték a hadikórházba. Mint rekonvaleszcens kapott ott nagy meglepetésére egy levelet Páriából. Egy ismert közjegyző továbbította ki, — mint később kiderült, — nem tudta a levélíró kilétét megmondani. A levél tartalma csak ennyi volt: „Nem tudom, hogy visszajövök-e élve. Mindenesetre akarom, hogy megtudja, hogy az a „Madame de Mouel“ hihetetlen szörnyeteg volt. A törvény keze nem érhette el Én hajtottam végre az Ítéletet rajta, amit régen megérdemelt.4* Mint mondom: a Maud-villai gyilkosság szintén a „tökéletes bűnök41 közé sorozható... BENEDEK KAROLY. KERESZTREJTVÉNYEINK közlését a rovatvezető nyári szabadságának idejére szüneteltetjük. Legközelebbi keresztrejtvényünket augusztus 23-iki számunkban hozzuk. * 25. számú keresztrejtvényünk helyes megfejtései „A történelem a világ Ítélőszéke.** — „Apadjon el a szem, mely célbavevé.** 25. számú rejtvényünket 109-en fejtették meg hibátlanul. A megejtett sorsolás alapján e heti könyvjutalmunkat, Móra Ferenc: „Könnyes könyv** cimü verskötetét Koeikáné J. Ilona {Búcsú) nyert* ra. Most is félvállról felel: — Nem néztem meg őket közelebbről. Felőlem lehetnek hottentották is. Ezt a neveletlenséget papa remdreutasitó: „Csak hátrább az agarakkal kis lányom, nézze meg az ember44, hamarosan megtorolja. Úgy látszik, használt is az intés, mert áruikor a két fiú elhalad mellettük vacsora végeztével, Sári, ki bár pillanatnyilag úgy el volt foglalva körtéje hámozásával, hogy fel sem nézett, elgondolkozó hangon mondta: — Ki van zárva, 'hogy ne angolok lennének Csak azok olyan . . . Az egyik fiú pedig épp akkor jegyezte meg a másiknak: — Mégsem az. Emlékszel, azt mondta, hogy hosszú haja van, ennek pedig rövid és barna. Pedig sokért nem adnám, ha . . . Ez szemmelláthatólag bizonyitja a férfinem jóhiszeműségét aeszonyi dolgokban. Másnap Sári a megszokott időben újra kint úszott a tengerben. Utóvégre mindennap ezt teszi, semmi oik*sinc8, hogy az a szemtelen fráter magának tulajdonítsa ottlétét. És ő bizony senki kedvéért sem fog lemondani kedjveuc szórakozásáról. Olyan nincs. Csak épp a trikóját nem engedi, le. Nem mintha... de egyáltalán. De miikor az a bizonyos motoros odasiktott melléje és benne csak az egyik fiút, a magasabbat, hát igen, ha úgy vesszük, a csinosaibbat látta meg benne, kissé hevesebben kezdett dobogni a szive, mint ahogy az egy sellőnél kívánatos és szokásos. — Come in, mermaid. — Gyere be, eellő, — vigyorgott a fiú és feléje irányította a csónakot. Sári ijedten úszott félre. Még csak az kéne, hogy ez a kamasz szemtelenikedni kezdjen vele, itt kint a eik tengeren, ahol senki sincsen, aki megvédené. — Please, leave me alone. — Kérem,' hagyjon békében, — kezdte lehető fölénnyel, die ebben a pillanatban a fiú kihajolt és leseperte a kalapját. Sári felháborodva (kapott utána, és épp megfelelő éles és megsemmisítő rendreutasítást ez üvegezett magában, amikor a Hu, valószínűleg a váratan lökés eredményeképp, hirtelen óriási loccsanással kereszhülbijkott a hajó oldalán és viz alá merült. A lány az első meghökkenés után alig tudott elfojtani kis, kárörvendő mosolyt. Ez ugyan megjárta. Jól esik neki. Legalább megtanulja, hogy... de mi ez? A fin felbukkant újból, de ahelyett, hogy úszna, rendetlenül kapó,lódzik kézzel-lábbal, újra lemerül, pillanatra felszínre jön, levegő után kapkod, most újból eltűnt... szent Isten! hiszen ez nem tud úszni! Sári néhány tempóval melléje kerül és a most már nyilván fuldoklót határozott kézzel üstökön ragadja. A fiú úgy el van áléivá, hogy már nem kapaszkodik beléje, ami éizbefu- lóniál mindig a legveszélyesebb, hanem tehetetlenül hagyja magát a motorhoz vonszolni Ott aztán a lány egyik kezével a csónokba fogódzóik s a másikkal még mindig a fiú haját fogva, a fáradságtól és kiállott izgalomtól remegő hangon szól: — Now get in. — Moet másszék be. De a fiú, úgy látszik, túl sok vizet ivott, mert mintha nem ás hallaná Sári szavát, csukott szemmel, tehetetlenül fekszik a vízben, csak karját csúsztatja fáradt mozdulattal a lány vállára. Az meghatottan nézi. Miyen miás igy az arca. Majdnem kisfiús. Borzasztó tett volna, ha véletlenül megfullad. Szivét egészen ismeretlen melegség járja át. Majdnem anyai mozdulattal vonja közelebb magához a mozdulatlan alakot. De valamit mégis csak kell csinálni. Be nem tudja emelni a fiút a csónakba, az ki van zárva és órák hosszat a víziben sem maradhatnak, igy az egyedüli megoldás, hogy valahogy kiússzék vele. —* Take hold of my shoulder. — Kapaszkodjék meg a váltamba, — mondja a fiúnak, és az hála Istennek, úgy látszik, ezt, meghallotta, mert egyik kezével szorosabban megfogja a sima, barnára sült vállat, míg a másik karjával ügyetlen tem- pószorü mozdulatokat tesz, ami csodálatosképp segit neki a felszínen maradni. Már elég közel vau-, nak a partihoz, amikor a leány észreveszi, hogy a fiú szeme mosolyogva nézi boidros, vizes, barna haját: — You’ ve lost your goidén hair, mermaid. — Elvesztetted arany hajadat, sellő, — mondja vidáman és Sári minden fáradsága dacára úgy érzi, hogy még egyszer megúszná az egész távolságot, csak hogy hallja újból ezt a kedves, vóg, fiús hangot, .melyről pillanatig azt hitte, hogy örökre megnő múl. Mire végre elérik a partot, a lány kimerülve fekszik végiig a homokon. Nehéz embert menteni ilyen távolságra, nem is tudná ezt akárki megtenni, bár dicséretére legyen mondva a fiúnak, segített magán, amennyire tudott. Sári jóindulatúan, az életmentő fölényével kérdezi ki a fiút: hová való, hogy került idei, aztán, maguk sem tudják hogyan, egyszerre elkezd mind a kettő önmagáról beszélni, már nem is tényeket, hanem összevissza, érzéseket, gondolatokat, hogy mit gondolt mindegyik a másikról, amikor először meglátta, és terveket, ma este, és holnap, és holnapután... és azután... amikor majd együtt mennek ki a motorcsónakkal... ketten... — Valakit ki kell majd érette küldeni, — mondja Sári, de majd kőivé válik meglepetésében, amikor a fiú magátólérteitődő nyugalommal feleli: — Óh! ni, ni go and fetch át. — Felesleges, majd elhozom én, — és ezzel belegázolva a vízbe, hosszú, egyenletes, nyugodt tempókkal úszni kezdett a csónak felé. A lány dermedten bámul utána. Ez... ez sokkal jobban úszik nála. Hiszen akkor ... akkor... és ő hogy kínlódott é« megijedt és milyen büszke volt és milyen fölényes, ez pedig csalt nevetett a markába és hagyta magát cipelni az... az ... — Utálatos! — mondja Sári olyan puhán és halkan, mint... mint valami nagyon, nagyon, boldog ég fii^telpies kis leány. / . ligásai Gyilkosság a Maud-vitlában
