Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-12 / 157. (4006.) szám
1936 fuBua 12, vasárnap. 11 li*odqlom*Múvészet Ethey Gyula ^01^3 és A Zoli őrvidék múlt féli ói Rövid Időközben egymásután két érdemes müve jelent meg dr. Ethey Gyulának, akinek történetírói hivatottságát és működését a kisebbségi magyar kultúra barátai előtt méltatni fölösleges. Rokontárgyu munka mind a kettő: az olvasót végigkalauzolja a Vág völgyének és Nyitra vidékének eseményekben gazdag történetén a honfoglalástól a legújabb időkig. Nem szoros értelemben vett monográfia vagy történelmi tanulmány, bár a nagy szorgalommal és utánjárással egybegyüjtött 'okmányok, levéltári s egyéb adatok alapján vázlatosan, köny- nyed és élvezetes nyelvezettel elénk tárja az évezredes múltnak dicsőséggel és gyász- szál vegyitett képét, sőt azt sok, eddi gélé ismeretlen adattal gyarapítja, — hanem a történelmi előadásba beleszőve a régi magyarság mindennapi életét, foglalkozását, gazdálkodását, életmódját, lakását, szokásait, sőt babonáit is közvetlen és keresetlen nyelven ismerteti meg velünk. Éppen ezért a két könyv 'értékesebb részét ez a népisme alkotja, mert számos olyan dolgot örökít meg, amelyek szerzőnk munkája nélkül lassan talán teljesen feledésbe mennének, vagy más vágányokra terelve kisajátittatnának. Ilyen a Vágvölgyi krónika 6. lapján ismertetett Luca-napi füstölés, valamint a Zobor- vidék múltjából 24. lapján a hajnalégetés és 25. s következő lapjain Szent Iván tüzének énekkel és tánccal kísért megünneplése. De ide tartozik Eszterházy Dánielnek 1627-ben kiadott gazdasági utasítása is, mely ama régi babonát örökíti meg, hogy a trágyát „ne újságra, hanem holdtöltétől fogván, fogytáig hordássá, úgy is hányassa el a földön, egyébaránt — azt tartják — gazt és bojtorjánt hoz inkább a föld“. Rendkívül érdekes a Nyitra vidékén ma is élő régi hagyománynak felelevenítése, hogy a székelyek eredeti fészke Nyitrában keresendő. Történelmileg beigazolt tény, hogy az első magyar királyok az egyházi intézményeket rendszerint a törzsszállások területeinek szélein, az addig megszállatlan erdős, hegyes vidékeken létesítették és ezek birtokait is jórészt itt adományozták. így a pozsonyi prépostság, a nyitrai káptalan, majd püspökség, a zobori, garamszentbenedeki apátság stb. ily határterületeken létesültek, amelyek védelméről külön határőrök, „spe- culatores“ letelepítésével gondoskodtak. Ez nem csupán az ország védelmére, hanem az egyházi intézmények kulturális munkájának támogatására is irányult. így kerültök az országba menekülő besenyők már -Salamon király idejében a Vág mentére, akikkel ugyanekkor már Pozsony környékén is találkozunk. Besenyők laknák már 1075-ben Taszáron, 1216-ban Besenyőfalván (Pecenady); villa Byssenorum és 1392- ben Besenyőpusztán (ma Visnove), ahol a határok védelmére rendelvék. A székelyeket a 12. század elején már a Vágmentén találjuk határőrök gyanánt, akiknek (Nyitrán?) külön határispánjuk volt, IV. Béla idejében az oklevelek a bo- lerázi székelytelepet és a Morva melletti Székelyfalvát említik. Ugyancsak IV. Béla a Ludány nembeli Bagomér volt székely ispánt a trencséni határszéli megyei ispánság élére állítja. Keresztur birtokosa 1353-ban Székely György; a Székely-családé még 1540-ben is. Zelenfalvának és Bothfalunak 1392-ben székely a lakossága. A 14. században Patvaróczon is székelyek laknak. Somszeghnek 1407-ben birtokosa Ladislaus dictus Zekul de Somszegh. Barsban Kérész- turon, Zsikván és Fenyőkosztolányban még 1647-ben is székelyeket találunk. Lédec és Garamszentbenedök környékén a Székely családnév még ma is szerepel. Annyi bizonyos, hogy a Morva folyótól Garamszentbenedekig elnyúló terület telve volt bessenyő és székely telepekkel. A Vágvölgyétől nyugatra Nyitra, Bars és Hontban elterülő hegységek nyúlványain ma is láthatók a falgyürük, vagy kisebb bástyaszerü őrtornyok maradványai, amelyekben minden valószínűség szerint a spe- culatores, exploratores, vagyis a gyepük őrei lakhattak. Az ezektől északra eső területeket még a 13. században is süni, rengeteg erdők borították. Saskő várának vidéke, az ősi Susol völgye még 1209-ben is csak vadászterület és Zólyom megye és vár őrizetére és művelésére 1232-ben a honti vár népeit kellett kirendelni. Azt hiszem, hogy a palóc népnek kérdése és a nyitravidéki magyarsággal való faji hasonlósága is legkönnyebben a gyepük őrzésével kapcsolatban loldható meg. Nógrád egy része kezdetben kétségtelenül határterület volt, melynek őrzésére a gyepük szolgálták. A gyepüőrök pedig itt is székelyek és bessenyők lehettek. Innen magyarázható, hogy a nyitravidéki Zobor, Cserhát, Csitár stb. helynevekkel Nógrádban is találkozunk. Nézetem szerint szerzőnk teljesen helyes nyomon járt, amikor a nyitravidéki magyarságot bessenyő és székely keveréknek tartja. Ugyanezt mondhatjuk a nógrádi palócságról is, amire testalkatuk hasonlósága is vall. Ezzel persze a székely kérdést meg nem oldottuk. Ennek ma már óriási irodalma van, de kimerítve, megoldva nincs. Az a tény, hogy Ghymest, Bodokot, Zöbort, Ko- lont, Botfalut, Barduczot, Zsérét stb. Erdélyben a Székelyföldön is megtaláljuk és hogy Bodok, Barducz, Bot, Kólón, Zsére határozottan székely családnevék, az egymástól ugyancsak messzire elkerült székelység- nek kétségtelen azonos eredetét mutatja. Mindenesetre érdekes, hogy legújabban Schiopul román történetiró is a székelység- nek első települési fészkét a Vág völgyében keresi. A zoborvidéki magyarság körében ma is élő hagyomány mindenképp újabb szálakat fűz a kérdés további kutatásához. Nem csekélyebb figyelmet érdemelnek a szerző által felsorolt községi- és dűlőnevek, amelyek a régi magyarlakta vidékek megállapításánál legbiztosabb alapot szolgáltatnak. A régi világban vitás birtokperekben döntő bizonyíték gyanánt szerepeltek az alapitó levelek és határjárási okmányok, amelyeket a hiteleshelyek kiküldöttjei állítottak ki és pedig helyszíni szemle alapján. E kiküldötteknek, akik a káptalanok vagy hiteleshellyel bíró szerzetesrendeknek tagjai voltak és sokan közülük -— kivált kezdetben — magyarul sem tudtak, semmi érdekük sem fűződött ahhoz, hogy a helyneveket másképp örökítsék meg, mint ahogyan azokat nekik a lakosság bemondta. Sőt ép- pen a ,,vulgo“, azaz köznyelven való elnevezés nagy fontossággal bírt, mert ez alapon a határokat később, évszázadok múlva is megállapíthatták. Innen van, hogy egyes régi, 600—700 éves határjárási okmány szerint ma is jól eligazodhatunk, mert a régi helynevek fennmaradtak. Ezekben a régi okmányokban pedig a magyar, német és szlovák helynevek barátságosan megférnek egymással az okmányok latin szövegezése mellett. A „vulgo", azaz népies elnevezés használatából és megörökítéséből azonban másra is lehet és kell következtetnünk. Valamint ott, ahol szláv vagy német elnevezésekkel találkozunk, el kell hinnünk, hogy ugyanoly nyelvű lakosság is létezett, úgy az igazság hozza magával, hogy ahol magyar helynevek mint ,,vulgo“-k szerepelnek, ott magyar lakosságnak is kellett lennie. Szerzőnk két müvében egész sereg oly községnevet sorol fel, amelyek kétségtelenül régi magyar elnevezések, ennélfogva magyar lakosságra vallanak a Vág és Nyitra völgyében. Csak néhányat említünk fel zárjelben az évszám megjelölésével, amelyek először szerepelnek az okmányokban: Ádámfalva (Adamóc 1520), Bar- noch (Brunóc 1375. Nag és Kys Barnolch), Beregszeg (1260), Been-Bény (1254) Veresvár területén állott, Berencs (1296), Bodok (1307), Bolondosvár-Beczkó (1388), Bothfalu (1392), Csejthe (1296), Egyhá- zasrécsén, Felsőrécsén (Risnovce 1426), Ewr-őr (Sztrázsa 1421), Forrószegh (1589), Galgócz (14. század), Gell'énfalu (1416), Geszté (Opatová 1238), Kálaz (1274), Kend, Kendy Üzbégh mellett és Barsban Kistapolcsány mellett (1468), Keresztúri V ágszentkereszt (1297), Kezthelen Galgócz mellett volt (1297), Körtvélyes (1297), Kisdench Patvarócz mellett (1263), Kürth, Assa-Kürth, Nemeslkürth, Puszta- kürtlh, ősrégi, Losoncz (1287), Leszéte (Podola) 1392), Modros (Modrovka 1355), Néver (1243), Petőfalva (1446), Patvarócz (1264), Pográny (1075), Réthy, Réthe (Lüka 1246), Salgó (1350), Ságh, Nagy- ságh,- Kisságh (1427), Somszegh (Vieska 1407), Szakai (Szokolócz 1406), Szelenfal- va (Csejthével összeépült 1392), Szerdahely (1355), Szolgagyör (1231), Szőkefalva (1397), Temetvény (1270), Ujhely, Vágujhely (1253), Víg vár (Veszele 1390), Vörösvár (1297), Vásárd (1347), Udvar- nők (1247). E községeknek egyrésze 1663 — 1685 között, amikor Érsekújvár a török birtokában volt, pusztult el és velők pusztult a Vág és Nyitra völgyének magyarsága. Tovább olvassuk, hogy Beczkó vár határában 1590-ben Diós, Diótlan, Kardosszőlő, Losonc határában 1404-ben rubetum vulgo Foghfia harasztja, a trencsénmegyei Nádas- dón 1330-ban pratum Beredréth, aqua Kiss Víz, fons Rakotya bokor, Vágujhely környékén 1263-ban Holtwág, fluvius Harsány, fluvius Malaka alio nomine Fekethe- sár, Üzbégh mellett 1471-ben Nagy Sarló, Ethey falu, Kezde puszta, Galagonyáshomok, Kálnás ér, Nagyszelezsény mellett 1294-ben Hizérberek, Szelepcsény mellett ■1234-ben Moysgallya, Kisbéládon 1651-ben Cseke nevű helyen Oltalmas haraszt, Su- ránkán 1389-ben Kerekharaszt, Körtvély- fiatal, Eresztevény erdő, Suránpataka, Be- regszegh mellett 1400-ban Hercegszállás stb. nevű dűlők voltak. Ezeket Nyitra vidékéről a következőkkel egészíthetem ki: A kolosi apátságnak 1327-ben kelt uj királyi adománylevelében az alábbi helynevek olvashatók: Baragyán (ma Brogyán), Keselü- réte, Tapolcsafő, 1407-ben a kistapolcsányi határjárási okmányban Asszupathak, mons vulgariter Könyökhegy, fons Fejérkuth, a velkapolai pálosmonostornak 1429. évi határjárási okmányában Glawaczpataka, Fe- neőfa, Thysafa, Kőrösfa, Bykfa, Nádfő forrás, Ziffa, Kyralkutja forrás, Chepy patak, Kőrös hegye, Kámennewratha vulgo Keö- kapu. Mindez pedig csak azt erősíti, amit már 7 év előtt a „Világosság" folyóiratban „Régi magyar helyneveik" cimü cikkemben mondottam, hogy tudniillik a magyarság a honfoglalás után következő századokban észak felé is sokkal nagyobb mértékben terjeszkedett, mint egyesek gondolják. Lám, dr. Ethey Gyula két müve kétségbevonhatatlan bizonyságot tesz arról, hogy a magyarság a Nyitravölgyében Nagytapol- csány fölé, a Vágvölgyében pedig jóval Trencsén fölé terjeszkedett ki s ezzel egymagában is bőségesen rászolgált a magyarság köszönetére és elismerésére, Dr. HAICZL KÁLMÁN. O Évadzárás a Toldy Körben. Pozsonyiból jelentik: A pozsonyi Toldy Kör választmánya most tartotta nyári évadzáró üléséit dr. Janfco- vics Marcell! ekuökléiséviel. A legutóbbi rendezéseikről Tamás Lajos főjegyző számolt be. Ki emelte a Berzsenyi-emlékünnep sikerét és művészi színvonalát, a hölgyszaikosztály fáradozásait a magyar gyermekek részére rendezett maseüéluitánok körül, továbbá a ezimiigárda legutóbbi szereplését Moravekné Kovács Mária rendező irányítása szerint, akinek a választmány jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Bejelentette, hogy a márciusi jugoszláviai magyar esteit betiltotta a hatóság és a betiltást megifeb lebbezte a kör elnöksége. Köszönetét szavazott a választmány dr. Re inéi Jánosnak a budapesti könyvnap, valamint aiz Ember tragédiájának bécsi előadása alkalmával rendezett kirándulás megszervezése terén végzett önzetlen fáradozásaiért. A szlovenszfcói irók könyveinek budapesti bemutatója során nagy sikert aratott Tamás Lajos Hnmuszinü ég alatt cimü verseskönyve, akinek írói érdemiéiről meleg hangon emlékezett meg Jankovics elnök. Az őszi rendezéseik előkészületeit is megtárgyalta a választmány dr. Aixiinger László ügyvezető alelinöik javaslata alapján. Októberben a pozsonyi színház 50 éves fieinnállása alkalmával a szinigáirda nagyobb előadásra készüli. Novemberben a pozsonyi temetőkben nyugvó nagyjaiifcról emlékezik meg az egyesület. Az ünnepség két részből fog áiliani, a sirok megkoszorúzásából és előadásokból. Elhatározta a választmány, hogy ismét mozgalmait indít a Magyar Kuílituregyesületek pozsonyi bálijának megrendezésére és az előkészületeket mái kora ősszel megkezdi. Wendleír Jenő a főpénztároei, Zsafoay Ödön a főkönyvtáros! és háznagyi jelentést terjesztette elő, végül adminisztratív ügyiekkel foglalkozott a választmány. A Prohászka Körök Vihnye-fürdőn rendezik idei kongresszusukat Pozsony, julius H. A csehszlovákiai Prohászka Ottokár Körök Szövetsége a már hagyományos nyári kongresszusát ez évben munkahét alakjában rendezi meg Vihnye-fürdőn. Az idei munkahetünk szellemi anyaga a következő: I. Ideológiai továbbképzés: Pfeiffer László: Szent Tamás államtana. — Janics Kálmán: Fasizmus, hitlerizmus, marxizmus ismertetése és összehasonlítása. H. Prohászkás egyéniség: Dr. Pfeiffer Miklós: A prohászkás egyénisége. — Sinko Ferenc: A prohászkás tízparancsolat, III. A IV. losonci kongresszus rezoluciójának megvalósítási lehetőségei: Vájtok Sándor: Átfogó előadás a végrehajtási módozatókra. — Vaj lók Sándor: Kulturális rezol ucióinkra vonatkozó végrehajtási tervezet. — Hantos László: Gazdasági rezolucióinkra vonatkozó végrehajtási tervezet. — Varga Imre: Társadalmi kérdéseinkre vonatkozó rezoluciók végrehajtási tervezete. — Kerpán Károly: Az egészségüggyel kapcsolatos rezoluciók végrehajtási terve. Az előadások mindegyiklénél a főszempont, hogy mi valósítható meg belőlük a mi helyzetünkben és a mi eszközeinkben. A kongresszus részvételi dija az 5 napra (lakás, ellátás) 40 korona. Ezt az előnyös árat csak azoknak tudjuk biztosítani, akik julius 15- ig a Szövetségnek (Schleicher Imre, Pozsony, Bazova 5/a) részvételüket bejelentik. Az 50 százalékos kedvezmény elnyerésére a kérvényt a Szövetség a vasutigazgatóságnak beadta. Ebben a kedvezményben is csak azok részesülhetnek, akik julius 15-ig jelentkeztek. O Augusztus 3-án kezdődik a CsMDSz kar- nagyi tanfolyama. Pozsonyból írják: A Csehszlovákiai Magyar Daloeszövétség, karöltve a Szlovenszkói Magyar Tanítóegyesülettel, karnagyi tamfolyamut hirdetett,, amelyre az egész köztársaság területéről ötvemem jelentkeztek. A tanfolyam augusztus 3-án kezdődik és ez évben 3 hétig, a jövő eisztendőfoan pedig ismét három hétig fog tartani. Sikerült ,a tanfolyam élére mint igazgatót megnyerni Albrecht Sándort, a poizsonyi városi zeneiskola igazgatóját, aki készséggel vállalkozott erre. Mint előadók fognak működni Simkó Gusztáv országos (kan-igazgató, Heiokmaen István országos alikarnagy, valamint John Elemér és Seodlein János zenetanárok. A Magyar Tanitóegyeisüiet énekkara, amelynek tagjai teljes számban vesznek részt a tanfolyamon, egyúttal a tanfolyam rendelkezé sére fog állami mint dalárda. Ez a dalárda egyúttal itt fogja tartani próbáit is, mert a tanfolyam befejeztével hangveneieuykö,rútra indul. A tanfolyam költségeire az országos választmány 10.000 korona .segélyt szavazott meg a dalos- szövetség részére. A Dalosszövétség ezzel a tanfolyammal isméd bebizonyította, hogy tudatában van teendőinek és a magyar dal iránti kötelességének. O A Búvár legújabb száma. Évmilliók forgatagában megtalálni a napi aktualitást, azt, ami a kutató tudóst és az olvasóközönséget egyaránt érdekli: olyan feladat, amelynek sikeres megoldása teljes tudományos felkészültséget, a kor problémái iránti különös érzéket és fejlett irásanüvészetet kíván. A magyar tudományos élet kiválóságai, akik a Búvár legutóbbi számát írták, szerencsésen egyesitik magukban az elmélyült tudás, az alkotó fantázia és az élvezetes gondolatközlés isteni adományát. Telegdi Roth Károly, Ádám Lajos, Neubauer Konstantin egyetemi tanárok, Boros Ádám magántanár, Kadoosa Gyula és Leopöld Lajos egyetemi előadók, ifj. Wolff Károly, a budapesti székes- fővárosi közkórházak központi igazgatója, Dor- ning Henrik, Pongrácz Sándor, Szilády Zoltán, Vadász Elemér, Gleimann Anna és Abaházi Richárd természettudományi cikkei a magyar bauxitró.1, a magyar növényvilágról, a Mecsek földtörténeti kialakulásáról, a székesfőváros uj rádium- és röntgen-intézetéről és a juníus 19-iki napfogyatkozásról — hogy csak néhány témát említsünk — éppen olyan nagyszerű teljesítményei a tudómén ynépszerüsitő publicisztikának, mint Lohr Ferenc hangmérnök, Füzesi Zoltán gépészmérnök és Bartók Imre mérnök cikkei az uj hangfelvevő készülékekről, a hatszámjegyes telefonautomatáról, az atomok felépítéséről. A Búvár tartalmi gazdagsága és művészi képanyaga olyan érték, amely ezúttal is kiváló helyet biztosit e nagyszerű folyóirat uj számának a magyar művelődés tényezői között. A POZSONYI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA: Vasárnap délután: Sárga liliom. Vasárnap este: A dorozsmai szélmalom (a színtársulat pozsonyi bucsuelőadása).
