Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-02 / 149. (3998.) szám

áig&L 1 XV. évf. 149. (3998) szám • Csütörtök ® 1936 julius 2

jtt ® whA mMT Jr«JL jjr a B&| Jgjjjjp gjS| juj Jmt

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes ssám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KC.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága 1U Panská u 1 i c e 12, II. emelet 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • ®

SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PR AH A.

Kritikus nap Géniben

León Blum megismételte békeprogramiát a népszövetség előtt

Mondja meg mindenki nyiltan, mi a kívánsága és milyen biztosítékot nyújt a béke mellett - A semleges államok reformakciója

Danzig-hérdés és a nép szövetség reformja a szőnyegen

Hűségnyilatkozat a népszövetség iránt

nő- hatalommal —« a helyzet békés rendezését akarja.

— Sajnos, — folytatta a szónok — a mai Európa nem annyira békeszerető, mint Franciaország kormánya és népe. Majd részletesen fejtegette már ismert béketézisét és hangoztatta, hogy a francia kormánynak minden törekvése oda irányul, hogy a háborús veszedelmet Európa felől elhárítsa s megakadályozza, hogy az európai emberiség odajusson, ahová 1914 nyarán juttatták a szerencsétlen események. A mai súlyos nemzetközi helyzet megoldása azonban csak Genfen keresztül képzelhető el a nemzetközi szolidaritás és a népszövetség autoritásának megerősítése által. Nem lehet tagadni, hogy a népszövetség vállalkozásai csődöt mondtak s hogy súlyos presztizsvereséget szenvedett.

hatalomnak kötelessége számolni a háború eshetőségével is. De később kikerülhetetlenné válik, hogy az általános biztonságot összhangba ne hozzák az általános leszerelés megvalósításával. Annak ellenére, hogy az esztelen fegyverkezés egyetlen józan embernek sem lehet ínyére, el kell ismerni, hogy mindaddig, amíg az általános biztonság nincs alaposan kiépítve, annyira, hogy a háború lehetőségeit kizárja, minden államnak az élethez való jog diktálja a fegyverkezést.

Ezután León Blum rátért a Locamó-egyez- mény megsértésének és az abesszin konfliktusnak konkrét esetére. Azáltal, hogy Franciaország a szankciók felfüggesztése mellett foglalt állást —• mondotta, — még korántsem óhajtja elismerni a háború jogosságát. Mind a két eset tanulságait az igazi béke megszervezésénél kell értéA meglepetések földje

Az uj alkotmánytervezet nyilvánosságra- hozatala óta újabb jelentős lépés történt Oroszországban a polgáriasodás utján. A központi végrehajtóbizottság uj rendelete, amely tegnap került nyilvánosságra, a családi életet vezeti egészségesebb keretek felé és különösen a magzatelhajtás tilalma jelent komoly állásfoglalást az eddigi egészségtelen szabadosságok ellen. A rendelkezést hosszas ankétozás előzte meg, amelyben külföldi „rokonszenvező szakemberek44 is résztvettek. A külföldi rökonszenvezők a további szabadság mellett foglaltak állást, az orosz anyák és orosz szakemberek a súlyos tapasztalatok alapján másképpen vélekedtek és az eredmény: a sokat vitatott rendelet életbeléptetése.

Nem az első alkalom ez, hogy a kívülről szimpatizálók másként vélekednek, mint azok, akik a magúik bőrén csinálják végig a gigantikus kísérletet. Az Oroszországon kívül élő kommunistákat már súlyos meglepetések érték eddig is és a meglepetések további sora várható. Mikor Oroszország rátért ismert külpolitikai útjára és megkötötte védelmi szerződéseit egyes polgári államokkal, azzal vigasztalódtak e polgári államok kommunistái, hogy a diplomáciai sakkhuzásók a világforradalom meggyorsítására alkalmasak, részben azért, mert lényegesen enyhítik az európai közvélemény előtt a feketére festett vörös ördög árnyalatait, részben pedig azért, mert kizártnak tartották, hogy döntő pillanatban a szovjet komolyan vegye a polgári hatalmakkal kötött megállapodásokat. Nos, azóta Oroszország mindent elkövet, hogy minél komolyabbnak lássék szövetségesei előtt és a belső intézkedések sora azt mutatja, hogy az nem csupán kifelé mutatott játék, hanem valóban a belső fejlődés szükségszerű útvonala. Valószínű, hogy a lökést a józan szükségszerűség útjára a külpolitikai követelmény adta meg, de egyre inkább kiderül, hogy e lökés nagyon időszerű volt a belső szükség szempontjából is.

Az alkotmánytervezetben lefektetett elvi intézkedések, például az egyéni fényűzés és a tőkegyűjtés szabadsága, a teljes vallás- szabadság stb. okozták az első őszinte megdöbbenést a külföldi kommunisták között, pedig az élet bizonyos formái Oroszországban már korábban is meglephették volna őket. Nem beszélünk a polgári „erjedt** szórakozások — tánc, női cicoma, romantikus, sőt limonádé-irodalom és művészet habzsolása — hallatlan, egyre fokozódó népszerűségéről, hanem például csak a komoly irodalom irányváltozásáról, aminek folytán újból a régi, klasszikusok váltak követendő eszményképekké és a valóságos, szenvedé- ses emberi élet a művészet anyagává. Be-* szélhetünk a nagy Shakespeare-kultuszról is Oroszországban, Dosztojevszkij visszanyert polgárjogáról, ami utóbbi talán a legfontosabb jelenség, mert a hatalmas író legfontosabb mondanivalója a fokozott lelkiismeretben és a vallásos hitben való boldogulás.

Más kérdés az, hogy a részben visszaállított irodalmi szabadságban miért nem fejlődik mégsem az orosz irodalom a nagy tradíciókhoz méltóan. Valószínűen azért, mert a szabadság még nem teljes, mert a művészet, ami nem más, mint az emberi szenvedés sóhajtása, még mindig kénytelen szemet hunyni a legáltalánosabb szenvedés előtt, amit a kényszerű kollektivizmus ró az egyének tömegeinek életére.

Oroszország még messze van attól a szabadságtól, amelyben élni 'képes és a lelki

Gén!, Julius í. A tegnapi izgalmas nap után ma ismét óriási érdeklődés nyilvánult meg a népszövetség ülése iránt, de a karzatra csak a legszigorúbb ellenőrzés mellett lehetett csak bejutni. A népszövetség rendkívüli ülése, amelyet Argentína kívánságára hívtak egybe, valóban rendkivüli meglepetéseket tartogatott. A tegnapi ülésen felszólalt Hailé Szelasszié, akinek beszédét az olasz újságírók közbekiáltásokkal igyekeztek lehetetlenné tenni. Végül is kivezették és letartóztatták a zavargó újságírókat és a négus megtartotta beszédét, amelyben rendkívül élesen kikelt a nagyhatalmak magatartása ellen. A négus beszéde megint felkavarta a népszövetségi vizeket s tegnap még ugylátszott, hogy ha- lomradöntötte Edén és Blum fáradozásainak minden eredményét. Éppen ezért fokozott érdeklődéssel várták Blum és Edén mai megnyilatkozását. Különösen a francia miniszter- elnök első genfi szereplése iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. León Blurnot a columbiai delegátus felszólalása után szólította az emelvényre Van Zeeland elnök. A francia miniszterelnök azzal kezdte beszédét, hogy nyiltan és őszintén kíván beszélni. Mert ebben a súlyos órában csak a teljes nyíltság és őszinteség oszlathatja el a népszövetség felett tornyosuló felhőket.

Nem „francia békét!"

A szónok elutasította azt a többoldalról elhangzott szemrehányást, hogy Franciaország

megkötöttségektől, amelyek fejlődését lehetővé teszik. Teljes szabadság sehol sincs a világon, de már sokszor kiderült, hogy a legegészségesebb állapot a viszonylagos szabadságnak az a foka, amelyben az irodalom és a művészetek virágozhatnak. Oroszország bizonyára messze van még ettől az állapottól, de látható céltudatossággal sza- porázza a lépéseket, amelyek afelé vezetnek.

Fokozott érdeklődéssel figyeljük ezt a visszafelé vezető utat mi, akik régóta tudjuk annak szükségességét és némileg merész jóslással talán megmondhatnék azt is, hogy meddig és hova fog az vezetni. De nem erről van szó. A kívülálló rokonszenvezők- ről és a külföldi kommunistákról van szó, akik most már egyre kevésbbé tudják eltitkolni az oroszországi fejlemények miatti meglepetésüket. Ezek az emberek, akik távoli szemlélőkként rajongtak mindenért, ami Oroszországban történt —- talán éppen azért, mert nem tudták pontosan, hogy mi történt —’ és a „megváltás44 egyedüli módját látták az orosz módszerben, most zavartan követik a kapott utasításokat, amelyek

befolyása a nemzetközi politikába az utóbbi időben gyengült. Szó sincs róla, Franciaország ép- penolyan, sőt fokozott intenzitással kíván együttműködni minden nemzetközi kérdés megoldásában, mint eddig. Majd foglalkozott a Francia- országban folyamatban lévő szociális átalakulás jelentőségével és kijelentette, hogy Franciaország békét akar. A béke, amit a francia nép akar, nem francia béke, oszthatatlan európai és világ-béke, Az a körülmény, hogy Franciaország a Locamő-szerződés megsértése és a semleges Raj- na-zóna megszállása után nem keresett megtorló rendszabályokat, nem Franciaország gyöngeségét, hanem föltétien békeszeretetét bizonyítja. Tény, hogy Németország támadó megatartást tanúsított, de nem érintett francia földet és a francia kormány — együttműködésben a többi LocarArra azonban, — fejtegette tovább León Blum, — hogy a népszövetség alkotmányán most korrigáljanak, nincs se ok, se idő, se alkalom. Éppen ezért Franciaország nem hive semmiféle akadémikus és általános jellegű népszövetségi reformnak. Az összes érdekelt hatalmak álláspontjának megkérdezése után azonban Franciaország kész a népszövetségi alkotmány praktikus kibővítésére, illetőleg megerősítésére.

— Franciaország — mondta emelt hangon León Blum, — e fórum előtt ünnepélyesen kinyilatkoztatja hűségét és ragaszkodását a népszövetség iránt.

Majd a nemzetközi biztonság megszervezésének módjairól és szilárdabbá tételéről beszélt és rámutatott arra, hogy a béke érdekében minden

szöges ellentétben vannak régi dogmáikkal. Együtt működnek pártokkal, amelyekkel sohasem akartak együttműködni és sok esetben támogatják országaik kormányának politikáját, amivel szemben mindig éles ellenzékben akartak maradni.

Erre az útra kényszerültek kénytelenkelletlen a szlovenszkói magyar kommunisták is, akik növekvő zavarral veszik tudomásul, hogy «— hol hallgatólag, hol nyiltan — ikormánytámogatók lettek, anélkül, hogy a párt gazdasági programja —■ az alapvető program számára előnyöket tudnának kicsikarni. Eddig megfeledkeztek a pártprogram egyik mellékesnek látszó pontjáról, a nemzetiségi egyenjogúságról és most kénytelenek rájönni, hogy az adott helyzetben ez maradt az egyetlen pozitívum, amelyért eredmény reményével harcolhatnak. Tagadhatatlan, hogy éppen a nemzetiségi kérdést oldották meg tűrhetően Oroszországban, ez á körülmény azonban nem akadályozta meg a mi kommunistáink vezéreit abban, hogy ezt a programpontot teljesen elhanyagolják. jMost aztán megdöbbenéssel eszmélhetnek rá, hogy nem maradt számukra más harci

I terület, csak éppen a nemzetiségi kérdés, a kisebbségi jogok becsületes érvényesítése. A pártvezetőség újabban már rájött a probléma fontosságára és agitativ erejére, ezért most már fokozottan hangsúlyozzák a kisebbségi jogvédelem szükségességét. Ám miként hihetnek a pártvezéreknek a kiábrándult hívek, akik alól maga Sztálin húzta ki a világforradalom ábrándját és az ábrándok helyébe most kapják azt a reális programot, amelyért eddig becsületesen, a lehetőséghez képest eredményesen, főleg pedig mindig töretlen célkitűzéssel harcolt a nemzetbei! testvéreik túlnyomó részét felölelő ellenzéki magyar tábor.

Kiknek hihetnek jobban? Azoknak-e, akik most frissítették fel sürgősen az elhanyagolt programpontot, vagy azoknak, akik kezdettől fogva ezt a reális célkitűzést követték a megvalósithatóan legszélesebb szociális, népjóléti követelésekkel együtt. Nálunk a megvalósítható, reális követelés volt előtérben, náluk az ábránd. Ha az ábránd szétfoszli'k, hova csoportosulnak a kiábrándult hívek?

A jövő meg fogja adni erre a választ.