Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-10 / 132. (3981.) szám
Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, /[ SzlöVetlSzkÓi ÓS TUSZiriSzkÓi mCLQUarsáp félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .... ö fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. polÍtÍlcQ.Í TldpUcipjCL Egyes szám ára 1.20 K(, vasárnap 2.— KI. Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PR fl H fl. Húsz évelőit... (*) Most lépten-nyomon háborús sebekre tapos az emlékezés, húszéves fordulója gyászos emlékeknek: kinek fia, kinek férje, kinek apja tekint le merengő arccal cirádás keretben, magas duplagallérban vagy tábori sapkásán egy elmerült világból a mára. Majdnem minden házban akad ilyen kép. 1916 júniusa az összes harcmezőkön bő aratást érlelt a Halálnak. Junius 4-én kezdődött a híres Bruszilov-offenziva, amelyben pozsonyiak, trencséniek, nyit- raiak véreztek s amelyben elvérzett az orosz ármádia, elvérzett a cárizmus, meglazultak alapjai egy évezredes feudális rendnek. Kicsit ekkor kezdődött az uj világ, a huszadik század e másik felének izgalmasabb fejezete. A Bruszilov-offenziva utolsó nagy erőfeszítése volt az orosz hadseregnél az orosz cárizmusnak, de az igazság szerint utolsó erőfeszítése volt az osztrák-magyar monarchiának is, amely túlélte ugyan hatalmas partnerének bukását, de csak túlélte, mert regenerálódni nem tudott többé. A hadtörténelem feladata lesz kimutatni majd egyszer az igazi okokat, amik ebben a három hónapig tartó mérkőzésben a győzelmet egyedül és kizárólag a Megsemmisülésnek juttatták. Valószínűleg nem lesz érdektelen feladat s ha Delbriiok sok mindenben tévedett is, abban ugylátszik igaza volt, hogy a világháború legszörnyübb szakasza ez az 1916-os nyári erőfeszítés volt, amelyben túlságosan nagy erők mérkőztek egymással minden oldalon, hogysem más, mint a Halál és az Enyészet profitálhatott volna a küzdelemből. Egyik fél sem győzött, sőt mind a kettő itt ásta meg sirjá, itt kapott olyan léket mind a két hatalmas gépezet, amit többé befoltozni nem lőhetett. Bennünket ebben a pillanatban nem is a történelmi része érdekel ennek az emlékrajznak, amely hollószárnyakkal suhog el fölöttünk, hanem emberi vonatkozásai, azok a vékony, de eltéphetetlen szálak, amelyek a történelemből belenyúlnak a múló emberi élet érzékeny szövetébe s hozzá bogozzák a lélekhez a történelmi tankönyv szürke eseménytáblázatát. Alig van család Európában, az angol lordok világától le egészen a legszerényebb zsellérkunyhóig, amelynek ne lenne ezekben a hónapokban emlékeznivalója. Alig van terített asztal Európában, amely körül most el ne hangzana a bágyadt fohász: húsz évvel ezelőtt... Ki hinné el, ki tudja elhinni, alki még élő sebet cipel magában, hogy húsz éve van már annak s hogy lassan megint uj rémek terpeszkednek körénk, éhes rémei a Pusztulásnak. S hogy közben felnőtt egy nemzedék, közben a gyermekből, akinek bölcsője felett egy összeomló világ robaja dörömbölt, húszéves ifjú lett... És íki tilthatja meg az anyai szívnek, hogy jéggé dermedjen egy sötét emlék szorításától? Pedig talán lehetne tanulni a húsz év előtti tanulságokból. Csakhogy azok, akik ezekre a tanulságokra rámutathatnának, vagy nem jutnak szóhoz, vagy nem találnak meghallgatásra. Érdemes lapozgatni 1916 történetében: ezek az első júniusi napok megmutatták a modern hadviselés igazi értelmét, de ugylátszik az. olthatatlan dicsőségszomj nem engedi bevallani az emberekkel az igazságot. Azt, hogy a szembenálló felek tükrösek voltak egymáshoz s ezért végződött összeomlással a mérkőzés •és nem győzelemmel. S ez az a tanulság, ftmlj szerintem, a legjobban lehetne hagz20-30 vagy 80 hatott ? mmmmammmmmmmmmauumtmammmmmmmmam—mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm—mmmm Vétkes könnyelműség okozta a bukaresti szerencsétlenséget Mély gyász Romániában - Az államfő-összej@vetel szomorú utójátéka - Pá! jugoszláv liarceg idáe’öiti távozásának okai - Bukarest polgármestere lemondott Románia felháborodva követelt a bűnösök megbüntetését Bukarest, junius 9, A román fővárosban változatlanul tovább tart a felháborodás a hétfői sz<yencsétlenség miatt. Általában érthetetlennek tartják, hogy az ilyen óriási arányú tribün- beomlás egyáltalán lehetséges volt A cotroceni stadionban tovább folyik a vizsgálat az ügy részleteinek felderítésére. Az eddigi megállapítás szerint a hiányos anyag és a kellő gondosság hiánya okozta a bajt. Példátlan mulasztások történtek az építésnél és a végzetes köny- nyehnüség okozta az ünnepségek tegnapi megzavarását. A tribünön több ezer ember volt s igy valóban még szerencsének nevezhető, hogy a katasztrófa nem követelt több emberáldozatot. A nyilvánosság a legszigorúbb megbüntetését követeli azoknak, akik akár a legtávolabbról kapcsolatban álltak a szerencsétlenség okaival. Különösen szomorúnak érzik a román fővárosban azt a körülményt, hogy a szerencsétlenség éppen akkor történt, amikor a román nemzet hibátlan és tökéletes megszervezettségé- nek akarta tanujelét adni, mintegy bebizonyítani, hogy a rendezés, a szervezés és az építés terén bárkivel felveszi a versenyt Európában, Érthető, hogy a csalódott közvélemény haragja nagy és szigorú megtorlást követel. Letartóztatták az építési vállalkozókat, akik között több olyan volt, aki egyáltalán nem szakember. Letartóztatták a bukaresti városi tanács néhány vezető hivatalnokát, mert állítólag a korrupció is belejátszott a rossz építkezésbe s illetékes körök kezdettől fogva nem tartják lehetetlennek, hogy Bukarest főpolgármestere lemond a tegnapi szerencsétlenség miatt. 1000 ember helyett 3000 a tribünöa Eddig tizennégy személyt helyeztek őrizetbe, A letartóztatottak azt vallják, hogy a tribün felépítése kifogástalan volt, de a megrendelés és az építés szerint csupán ezer ember foglalhatott volna helyet a tribünön, de az ünnepély alkalmával mégis háromezer személy szorongott az emelvényen. A túlterhelés úgy keletkezett, hogy azok az előkelőségek, akik jegyet kaptak a tribünre, titokban más érdeklődőknek adták át jegyeiket s igy az egyszer már használt jegygyei újabb és újabb emberek kerültek a nézőtérre. Állítólag azok, akik a jeggyel már bekerültek a tribünre, zsinóron leeresztették a jegyeket a tribün elé, ahol ismerőseik átvették a jegyeket és jelentkeztek velük a bejáratnál. így történt, hogy a tribünre csak ezer jegyet adtak ki s mégis háromezren kerültek rá. Donescu, Bukarest polgármestere kedden beadta lemondását, mert a közvélemény elsősorban őt teszi felelőssé a szerencsétlenségért. A felháborodott főváros Bukarest, junius 9. A román főváros teljesen a hétfő délelőtti tömegkatasztrófa hatása alatt áll. Mára hivatalos gyászt rendeltek el egész Romániában. A három kisantant-zászló mellé mindenütt felvonták a gyászlobogókat is. Bukarest közönsége rendkívül izgalmas hangulatban van. A kórházak előtt rendőrkordonoknak kellett visszaszorítani az ezrekre menő tömegeket. A pánik- hangulatot fokozza az is, hogy a katasztrófáról a hatóságok nem engednek többet Írni, mint amennyit a hivatalos jelentés közöl. A tömegek megnyugtatására a katasztrófa méreteiről még az éjszaka sem adtak ki újabb hivatalos nyilatkozatot, igy a közönség és a sajtó továbbra is csatk találgatásokra van utalva. A hivatalos jelentések hiányában érthető, hogy megindult mindenütt a rémhírterjesztés. A városban a katasztrófa méreteiről a legfantasztikusabb hírek keringenek. A sebesültek és halottak számát még hozzávetőleg sem lehet megállapítani. A hivatalos jelentés ugyan még mindig azt állítja, hogy a halottak száma három, a sebesültek száma pedig nem haladja meg a háromszázat. Magánértesülések ezzel szemben 16—30, illetve 80 halottról beszélnek. Annyi tény, hogy a katonai kórházban 270 sebesültet, a többi kórházban pedig mintegy 400—500 sebesültet ápolnak. A súlyosan sebesültek között van állítólag Saint-Saveur, a román miniszterelnök mellett működő francia fegyverkezési szakértő is. Az elmúlt éjszaka felkereste a kórházakat íliasevici államtitkár, udvari marsall és érdeklődött a katasztrófa sebesültjeinek állapota iránt. Meglátogatták a kórházakat a kormány tagjai is, valamint Christea Miron pátriárka is. A bukaresti lapok a szigorú cenzúra miatt csak a hivatalos jelentést közölhetik a katasztnositani ma is. A szembenálló felek mindegyike olyan erős, annyira fel van készülve minden eshetőségre, hogy a mérkőzés csak az esztelen Pusztulás örvényébe dobálná az emberi életek és értékek garmadáit, de egyik fél javára sem hozna döntést. Ezért bízom egyedül a békében. A Bruszilov-offenziva tanulsága is azt mutatja s most, hogy ezer és ezer sirhant fölött megint egyszer vissza kell térnünk hozzá, mondjuk meg őszintén: hogy két tulerős fél csak széttépi egymást, de célt nem ér el. Az orosz hadvezetőség olyan erőfeszítésekkel próbálta kicsikarni a győzelmet, amire talán nincs is példa, vagy legalább is egészen a világháborúig nem volt a történelemben s mit ért el? Úgynevezett átmeneti pozícióelőnyöket, de belepusztult. Alig múlott el félév az öffenziva berekesztése után, az ortosz cárizmus alatt összeroppant az épület s még egy háromnegyed évre már a híres orosz hadsereg is a forradalom táborában volt. A szembenálló feleik «em tudták kiheverni a veszteséget s innen nyílegyenes vonalban lehet megrajzolni az összeomlás útját. Van azonban a húsz év előtti emlékek között egy, amely sokkal élesebben mutatja ezt a tanulságot s amely nem kevésbbé fontos eseményéhez fűződik a világháborúnak. Junius első napján volt a világháború legnagyobb tengeri ütközete is 1916-ban, a skagerraki csata. Május 31-én délben kezdődött az ütközet s nem tartott egészen estig, ezalatt a néhány óra alatt összesen nyolc és félezer ember esett el. De a két élesszemü és pontositéletü tengerész, a két nyugati katona meglátta azt, amit az orosz tábornok nem akart észrevenni, hogy az egyenlő erők küzdelmének csak a teljes pusztulás lehet a következménye. És a skagerraki csatának következik egy epizódja, amelyet természetesen soha nem sikerül teljes hűséggel felderíteni, de azért nem kétséges, hogy már benne van a rezümé, amiben a békeremény ma is megkapaszkodhat. A junius elsejére virradó éjszaka a két ftiteoséófifi flotta saxmÁs kexiü keria# gett, többször elsuhantak egymás mellett az óceán éjszakájában s állítólag nem találták egymást. A világháború történetének ez az éjszakai kergetőzés, azt hiszem, a legizgalmasabb, de legtanulságosabb epizódja. Egészen bizonyos, hogy Jellicoe és Scheer nem győzni akartak, amiről tudták, hogy egyet jelent a pusztulással, hanem egyszerűen meg akarták menteni a flottát. Mind a két hadvezérnek az volt a legfőbb gondja, hogyan menthetné meg a flottát s nem az, hogy elpusztítsa az ellenfelét. A kívülálló európai, aki csak néha lát félelmes fényjeleket átsuhanni az éjszakán, a század zajló hullámai fölött elterülő mély, áthatolhatatlan sötétségen, úgy érzi, hogy ilyen skagerraki kergetőzés folyik körülöttünk: az állig fegyverben álló hatalmak kerülgetik egymást, igyekeznek kitérni egymás előtt, igyekeznek menteni, ami menthető még és mire a hajnal ránkvirrad, diszkóinak a biztos kikötőkbe. Reméljük, hogy ezek a kikötők a béke kikötői lesznek.
