Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-09 / 131. (3980.) szám

fi bukaresti napok (sp) Prága, június 8. Ami előrelátható volt, bekövetkezett: a Bukarestben ülésező kisantant-államférfiak elhatározták, hogy összejöveteleiket rend­szeresítik s ezentúl nemcsak a külügymi­niszterek gyűlnek össze évente kétszer-há- romszor, hanem a szuverének is, mert talál­kozásaik kihangsúlyozott ünnepélyességé­vel és pompájával nagy mértékben alátá­maszthatják a kisantant tekintélyét és nép­szerűségét a három állam lakosságában. Bene§ köztársasági elnök ilymódon ismét teljes erővel bekapcsolódhat a kedvenc kül­politikai alakulatának ügyeibe s tapasztala­tait, rátermettségét, ügyességét újra latba vetheti, ha bármiféle bonyodalom mutatko- li'k a láthatáron. Nem tudhatjuk, hogy az felnök jelenlétét ez élső alkalommal miféle külső okok határozták meg, a hivatalos je­lentés mindenesetre közli, hogy általános megelégedésre sikerült elintézni minden kérdést s a kisantant —■ idézzük a jelentést *— szilárdabb, mint valaha volt. Benes elnök aktív szerepe, régi működési .területének meglátogatása, a régi munka­társakkal, elsősorban a Titülescuval való újabb állandósított és rendszeresített érint­kezésbelépés mindenesetre azt bizonyítja, hogy a kisantant sorsa akkor van a legjobb kézben, ha az eszme régi bajnokai intézik ügyeit, Benes és Titulescu páratlan képes­ségeit egyelőre nem nélkülözheti az állam- szövetség s amugyis fájdalmasan érinti az illetékeseket, hogy a harmadik előharcos, Sándor jugoszláv király, nincs többé az élők sorában és sem ő, sem hü csatlósa, Jeftics többé helyüket nem tölthetik be a kipróbált együttesben, amely évekig zavar­talanul működött a megnehezült középeuró­pai viszonyok között. A nagy triászból leg­alább ketten maradtak és most ketten tár­gyaltak. Kár, hogy a tanácskozáson csak két teljesjogu államfő és két teljes felelős­ségű külügyminiszter vehetett részt, mig a harmadik hatalmat, Jugoszláviát mindössze az inkább reprezentatív tisztségü Pál her­ceg képviselte és a közlekedésügyi minisz­ter. A jugoszláv államfői méltóságot jelen­leg a régenstanács gyakorolja, amelynek például Sztojadinovics miniszterelnök fls tagja s nem egyedül Pál herceg. így hát Jugoszlávia érdemlegesen csupán az ünnepségeken vehetett részt, a tanácsko­zásokon nem. A miniszterelnökök közül egyedül Tatarescu volt jelen, sem Hodza, —’ aki pedig néhány hónap előtt megláto­gatta Bélgrádot, a társhatalmak egyik fő­városát , sem Sztojadinovics nem jött el, amit a hivatalos kommentárok azzal ma­gyaráznak, hogy megjelenésük nem volt aktuális, lévén a bukaresti találkozó első­sorban reprezentatív jellegű, nem politikai természetű. Az államfők összejöveteleinek rendszere­sítése mindenesetre uj fejezetet nyit a kis­antant történetében s nem tudhatjuk, meny­eiéiben határoz meg uj'fejlődést vagy uj frányt az uj esemény. Remélni merészeljük, hogy nem jelent visszatérést a kisantant legrégibb formáihoz, az 1920—22-es rend­szerhez, amit annyiszor emlegettek Buka­restben s nem kapcsolja alapelvei közé azokat a módszereket és felfogásokat, ami­ket akkor használt, a háboruutáni közvet­len idegesség világában, hanem modernül és rugalmasan igyekszik az igazi megbékü- lést szolgálni. Az életképes alakulatok nem fáradhatnak merevek, hanem alkalmasked­A rosszat épiíett emelvények Óriási szerencsétlenség történt a bukaresti átlamiő-összejövetel egyik ünnepén Leszakadt a tribün és háromezer embert maga alá temetett a Tsz hatott és két­száz súlyos sebesült * A* három államfő szemeláttára történt a szerencsétlenség A kisantant államfők befelezték tanácskozásukat Bukarest, Jüníus 8. A román főváros­ban a cserkészek ünnepén Károly király szemeláttára összedőlt egy busz méter magas tribün, amelyen körülbelül háromezer em­ber szorongott. A szerencsétlenség környékén tartózkodó emberek között irtózatos pánik keletkezett. Az első hirek szerint három em­ber meghalt és több mint száz súlyosan meg­sebesült. Káról király, aki a szemben lévő tribünön tartózkodott, azonnal a szerencsétlenség szín­helyére ment és részt vett a mentési munká­ban. A vöröskeresztes kocsik néhány perccel a beomlás után ugyancsak a helyszínen vol­tak és a román főváros valamennyi kórházá­ból mentőautókat küldtek ki. A környéken lévő kaszárnyákat kórházakká alakították át. A román cserkészek nagy ünnepüket Ká­roly király Romániába való visszatérésének évfordulóján szokták megtartani. A fölvonu­lást a szerencsétlenség után azonnal félbe­szakították. A cserkészünnepon egyébként részt vett a Bukarestben időző Benes köztár­sasági elnök és Pál jugoszláv régensherceg is. A román hivatalos sajtóiroda a következő­ket jelenti a szerencsétlenségről: — Az egyik emelvény balszárnya a közön­ség súlya alatt összeomlott. Három ember meghalt és számos súlyosan megsebesült. A király azonnal a szerencsétlenség szín­helyére ment és megadta a szükséges utasí­tásokat a mentési munkálatokra. A sebesül­teket a főváros klinikáira szállították. Az első áttekintés szerint száz ember könnyebben vagy súlyosabban megsebesült. A halottak és sebesültek között egyetlen külföldi sincs, BENES ELNÖK MEGÉRKEZÉSE BUKARESTBE. Az elnök Károly király társaságában elvonul a diszszázad arcéle előtt. A csehszlovák hivatalos személyiségek, cser­készek és szokolok, akik részt vettek az ün­nepen, sértetlenek maradtak. A részletek A "bukaresti súlyos szerencsétlenségről a következő részleteket jelentik; •— Cotroceniben, tíz kilométerre Bukaresttől, a külön erre a célra épített stadionban hétfőn tartották meg a rendes évi ifjúsági ünnepet, amelyen a cserkészekből, az YMCA és az YWCA tagjaiból, a bánsági szokolokból és egyéb ifjúsági sportegyesületekből álló, úgyne­vezett „ifjúsági országvéd" vonult föl. Körülbe­lül husz-huszonötezer diák volt az ünnepen, kö­zöttük a csehszlovák szokoÜíjuság tizenöt ki­küldöttje és néhány csehszlovák cserkész. A zászló beszentelése és Károly király beszéde után 8—10.000 fiatalember sporígyakorlaíot mutatott be negyvenezerfőnyi közönség előtt. A kisantantállamok három államfője reggel kilenc óra óta jelen volt a stadionban. Amikor délelőtt 11 órakor megkezdődött a fölvonulás, eddig ismeretlen okokból megtörtént a nagy szerencsétlenség. A stadiont egy katonai gyakorlótéren építették és három kis tribünt az ünnepi vendégek részére a bejárat közelében he­lyeztek el, mig a gyakorlótér többi oldalára három nagy tribünt építettek, mint a szokol- kongresszusok stadionjainál szokásos. Minden egyes emelvényen három-négyezer ember foglalt helyet. A jelenlévők nagy megrökönyödésére a disz- emelvényekkel szemben lévő tribün hirtelen összeroskadt és a törmelékek közül csupán a két főoszlop meredt a magasba. Az első ijedtség után a vezetőség hangszórókon fölszólította a közönséget, hogy őrizze meg nyugalmát. Károly király autón azonnal az összeomlott tribünhöz ment, miközben a mentőkocsik már minden ol­dalról megjelentek. Néhány perccel a szeren­csétlenség után sikerült az első sebesülteket biz­tonságba helyezni. A közönséget a szerencsétlenség mélyen meg­rendítette, de a tömeg nyugodt maradt, A cser­készek fölvonulása 12 órakor végétért s ugyan­akkor a legutolsó sebesülteket is elszállították a romok alól. A halottak számát tizre becsülik, mig a sebesültekét kétszázra. Különösen sokan törték el kezüket és lábukat. A külföldiek közül niok kell a körülményekhez. Hodza minisz­terelnök hónapokkal ezelőtt vázolta az uj utat, amin a kisantantnak haladnia kell: közeledést keresni a római blokk államai­hoz. A januárban-februárban elhangzott bejelentések óta nem történt semmi az elv realizálására s most némileg . tanácstalanul állunk a bukaresti esemény előtt, mert ezen a reprezentatív összejövetelen sem hallot­tunk a bejelentések folytatásáról, sőt Hod­za, a kezdeményező ott sem volt. A kis­antant erős és egységes. Ha igy van, an­nál inkább feladata, hogy megtalálja a kapcsolatot a többi dunai államokkal és ne csupán a defenzívában legyen ,,pozitiv“ tényezője a középeurópai rendnek, hanem az aktív, építő munkában is, mert a mai összekuszált viszonyok közt nagy szükség volna a „legnagyobb dunai erő“ határozott és okos kezdeményezésére, hogy kivezesse a kátyúból Középeurópát, hogy megszűnjék a sorvasztó egyhelyben topogás a dunai térben. Baj volna, ha a régiek visszatérése egyúttal a régi irányzat győzelmét jelente­né s nem annak az uj útnak folytatását, amely rugalmasan és az igazi béke érde­kében keresi — még áldozatok árán is ke­resi — a lehetőséget a dunai érdekek és ér­zelmek nagylelkű összeegyeztetésére. Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed- f f Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzlöVCRSzkÖi 6S rUSZÍTlSzkÓi TflClgUClYSáp ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, P R A H A.-Wft______

Next

/
Thumbnails
Contents