Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-28 / 147. (3996.) szám
Jsmét aktuálissá tett a keleti érdekek forrpontja: a Dardanellák Háborús emlékeim : Kérésziül a Marmarán Irta : H un garica s Via tor Dardanellák: Csanak-Kalé, 1915 junius. Junius 2-án arról értesítettek a 'hadügy- minisztériumhól, hogy egy torpedóhajó a napokban indul fontos felszereléssel Csa- nak-Kaléba. Jelentkezzem a hadihajók parancsnokánál, torpedóval mehetek ki a Dardanellákba. A szükséges okmányokkal zsebemben este hétkor beállítottam a megjelölt hajóra. Máskülönben erre a hajóra sem lehet feljutni, engem azonban mindenfelé civilbe öltözött tengerésztisztnek néztek: az őrség tisztelegve engedett át a hajóhoz vezető kaszárnyaudvaron. A szolgálatban levő hadnagy a parancsnokhoz vezet. Átnézi irataimat, elolvassa a követség ajánlólevelét: —• Örülök. Holnap velünk jöhet, délután 4 órakor Galata kikötőben jelentkezzék, az indulás idejét azonban ne közölje kérem senkivel. Végigjárom a hajót, nagy rend és tisztaság mindenfelé. Vacsorához trombitálnak. Búcsúzom, s boldogan sietek úti előkészületeimet intézni. Érdekes módon fogok kijutni a Dardanella-harctérre: torpedóvadász torpedón, mely a képzelhetőén legrövidebb idő alatt teszi meg Csana-Kaléig az utat. Junius 3-án délután félnégy órakor a gáláiéi kikötőben jelentkezem. Fekete hajó ágyucsövei merednek felém* A vasszörnyetegböl kevés látszik a vízből* Széles bárka áll előtte- és a part- között. Ezen kell átugrálnom, hogy a hajó korlát- nélküli lapos fedélzetére jussak. Két .tengerésztiszt fogad. Bemutatkozunk egymásnak. — Ön kettős küldetéssel, mint újságíró és mint vöröskeresztes jön velünk, értesítettek érkezéséről, — kezdte a társalgást vörösfélhold karszalagomra célozva az egyik hadnagy. A parton rengeteg nép gyülékezett. Katonák és rendőrök állnak sorfalat s a beszállás helyének közelébe senkit sem engednek igazolvány nélkül. Török tiszt száll most a torpedóra s nevetve meséli, hogy a közeli kis kávémérésben görög alku- kuszok fogadásokat kötnek, vájjon megtorpedóznak-e bennünket? Különös érzésem támad. Félelem volna? Dehogy, hisz örülök a nagyszerű útnak, pedig a félelem nem tűr maga mellett boldog érzést. Néhány óra múlva a harctéren: a veszedelmes vizeken fogunk járni, minden tengerhullám mögött ott leselkedik az ellenség. Torpedónk azonban oly páratlan, húsz, esetleg harminc tengeri mérföld gyorsasággal fog haladni, -— hogy csak véletlen folytán találhatnának el. Indulásunkról okvetlen tudomása van már az ellenségnek, félórával előbb angol repülőgépet figyeltek meg, melynek feladata a hajók indulását szem- meltartani. — Azért indulunk, —■ beszélte a kapitány, — délután, hogy még világosban fussunk keresztül a Marmarán. A pompás tiszta időben nagy távolságra figyelhetjük a tengert s még mielőtt az ellenség lövésre készen állna, mi küldünk feléje torpedót. A Dardanel- la-szorosba sötét este érünk, ott még nehezebb lesz óriási gyorsasággal haladó hajónkat eltalálni. Időközben mindenki megérkezik, akinek engedélye van az utazásra. Velünk utazik Bleeck Schlombach Emil, a The Continental Times török harctéri levelezője is. Másodszor járja be már a Dardanellákat, sok hasznos útmutatással válik szolgálatomra Geyer Siegfried, osztrák színműíró s a német Vöröskereszt misszió megbízottja, dr. Wégner Ármin, ismert német költő. A rodostói kórházba akar eljutni, velünk kell Csana'k-Kalé- ba jönnie s onnan majd kerülő utón fogják Rodostóba szállítani. Körülnézek. Sehol egy szék, egy ülőhely. Az egész felül fekete síkság, melyből csak a parancsnoki hid s a kémények merednek A Kárpátok fenyvesekkel övezett virágoskertje, nemcsak páratlan hatású gyógyfürdő, hanem gyönyörű hegyi fekvésénél fogva egyben a legkellemesebb nyaralóhely is. ég felé. Korlátnak se hire, se hamva, csak egy kifeszitett drót jelzi, hogy azon túl könnyen le lehet csúszni a torpedóról. Egykét embervastagságu nyíláson valahová a mélybe fezes matrózok másznak fel s alá. A fedélzet közepére halmozzák a podgyászt, nagy csomó bőröndöt, kosarat, faládát. Egyiknek elolvasom a címét: Lyman von Sanders pasa ő excellenciájának szói. Tartalma: zöldség. A rendeltetési hely hiányzik. A feladó nem tudhatja, hol van jíÖen- leg a főhadiszállás. Mindenesetre frissen fogja a mindenható generális a rég nélkülözött csemegezöldséget megkapni. Festői rendetlenségben hever itt minden szerteszét s az egész mezőnyt forgatható talapzaton álló hatalmas ágyú vágja kétfelé. A hadnagy szolgálatkészen magyaráz: —■ Néhány kisebb és nagyobb torpedó- ágyúval vagyunk fölszerelve. Minden oldalon állandóan két-két ember figyeli teleszkópon a tengert, az ágyuk melett is két-két matróz van szolgálatban, szükség esetén másodpercek alatt tüzelhetünk. A parancsnoki hídon inspekciós tiszt őrködik a látcső mellett s azonkívül a kapitány is a tenger horizontját figyeli. Megkérdezzük, fel szabad-e menni a kapitányhoz? Barátságosain fogadja jelentkezésünket, kérésemre szívesen írja be nevét harctéri naplómba: Nézir Captain, alája a torpedó nevét: Numounéi Hamyéte. A torpedó a konstitució után a török nép közadakozásáGyomor és bélzavaroknál, hasüregbeli vérpangásnál, étvágytalanságnál, szorulásnál, felfúvódásnál, gyomorégésnél, felböfögésnél, szédülésnél, homlokfájásnál, hányingernél egykét pohár természetes „Ferenc József" keserüviz alaposan kitisztítja az emésztőutakat. Közkórházi jelentésekben olvassuk, hogy a Ferenc József vizet még a hosszú idő óta fekvő betegek is nagyon szívesen isszák és általánosan dicsérik. F\z orvosok ajánlják. ból épült, nevének szószerinti fordítása: Lelkesedésünk bizonyítéka. A török kapitány kedvesen elbeszélget. Velünk utazik a törökök híres generálisa, Fouad pasa is. A 79 éves öreg katona aKtiv szolgálatot teljesít s most is a harctérre siet. Vele van fia, Hidayet Fouad bej hadnagy, maga vezet apjához s mutat be a kegyelmes urnák. Meséli a hadnagy, hogy apja az a „helénai hős", aki 1877-ben körülkerített s megsemmisített egy orosz hadosztályt. A generális teljes neve: La Maréchal Mehmed Fouad Senatur, — így irta be nevét könyvembe — elmondja, hogy a német császár legutóbbi látogatásakor megkérdezte, hogyan nyerte meg a nagy csatát. — Felség, —> feleltem a császárnak —1 a csatát nem én, hanem felséged egy dicső őse nyerte meg. — Hogyan? — kérdezte a császár meglepetve. — Nagy Frigyes mondása jutott e kritikus órában eszembe: „a bikát nem lehet szarvánál megfogni'*, én sem elölről, hanem bekerítettem s hátulról támadtam és vertem meg a túlerőben levő oroszt. A császár nagyot nevetett s másnap fényes rendjellel köszönte meg udvarias megjegyzésemet. Büszkén mesélte ezután az öreg pasa, hogy négy fia elesett már a harctéren, de még tizennégy egészséges fia maradt. A parancsnoki hídon lefényképeztem a generálist s megígértem, hogy elküldöm címére a lapszámot, melyben képe meg fog jelenni. Lassankint mindenkivel megismerkedem. Török tiszt mutatkozik be: Edib Kémál, Secrétaire d'Ambassade Ottomane* Látásból ismertük egymást. Pérában mindenki ugyanazon a néhány helyen fordul meg. Két évig a bécsi török követséghez volt beosztva, németül igen jól beszél. Sok közös ismerősünk van. Budapestre is gyakran át- rándult s természetesen gyönyörűnek találja a várost. Nagy kötélcsomóra telepszünk s elbeszélgetünk. A háború kitörése óta katonai szolgálatot teljesít, jelenleg Weber pasa adjutánsa. Felajánlja, hogy előre bejelenti a generálisnak érkezésemet. Kilid- Bahrból telefonon jelentkezzem: lovat és vezetőt fog küldeni, hogy kimehessek a frontra. Beírta naplómba, hogyan kell majd Kilid-Bahrban törökül kérdezősködnöm: Djinub-Guroubou Koumandanligi Salim-Bey Schiflik Saadoullah Vasfi. A török életről, szokásokról, a török nők helyzetéről, a mohamedán vallásról beszélünk. Mohamed, — jegyezte meg a rendkívül intelligens Kemal bej, — elsősorban is nagy emberismerő és kitűnő orvos volt. Ismerte fajának vérmérsékletét, ezért kellett az italtól és a mások asszonyaitól szigorú törvényekkel távoltartani embereit s táplálkozásukat is oly módon szabályozni, amint azt a forró éghajlat megkövetelte. Nagy változás várható a közeljövőben a török nő helyzetében (— megtörtént!), mely megalázó és ferde világításban mutatta be eddig a török családi életet. A tenger napfényben fürdő síkját semmi sem zavarta, torpedónk volt az egyetlen hajó, mely hullámtestét hasította. Este fél nyolc óra tájban jelent meg a láthatáron az első folt. A főhadnagy figyelőállomásából lekiáltott, hogy II hajót pillantott meg. Önkéntelenül is a mentőövek jutottak eszünkbe. Örömikiáltás váltotta föl a következő percben a hirtelen támadt kényelmetlen érzést. A folyton növekvő pontban a megfigyelők egyik saját tengeralattjárójukat állapították meg. Mindenki a hajó orrához sietett. Büszkén repült el mellettünk az órási útról, ezer veszély között sértetlenül beérkezett vakmerő U hajó, melyet Csanak-Kalé- tól egy török torpedóhajó kisért Konstanti- nápolyig. Hogy ottan micsoda feladatokkal fogják megbízni, azt majd csak az eredményekből fogjuk megtudni. Mindenki a nap hőséről, az II hajóról beszél ezután. A 'hűvös tengeri levegő uj vendéget hoz közénk, az éhséget. A másodkapitány megszólít: — Negyedóra múlva egyszerű vacsorára kéreti a kapitány ur. A meghívás kellemes meglepetés, éhesek vagyunk. A meleg étel jól fog esni. Hihetetlenül szűk lépcsőkön a kapitány habinjába mászunk le, ahol négy személyre terített asztal s pompás vacsora vár. A báránypör- k'ölt, turóslepény és makaróniból álló menüt török kávéval fejezük be. Vacsora után. vissza kell másznunk a fedélzetre, mert a társaságot helyszűke miatt négyes turnusokban vacsoráztathatja csak meg a vendégszerető kapitány. A Marmara szigetcsoport mellett haladunk el. Távolból Rodostó kigyult lámpái vilanak elő a sötétségben. Csakhamar a tengerszorosba érünk. Most már mindkét oldalon földet látunk, Gallipoli előtt koromsötét éjszakában siklunk tova. A torpedón minden világosságot kioltanak. Mint sötét végzet rohanunk a vak bizonytalanságba. A torpedón elhalkul az élet. A járás-kelés megszűnik, mindenki érzi, hogy kritikus percek következnek. A szűk tengerszorosban közelről leshet az ellenség, hajók fekete tömege a csillagok csendes fényénél észrevétlen még sem maradhat. Nagyszerű ut volt. Érezni a veszély lehetőségét, látni a kitünően felszerelt torpedó hadi készenlétét s rohanni, rohanni a vak éjszakában előre, a tűz, a világháború legérdekesebb harctere felé. S eszembe jutott e csodás éjszakán otthoni kis falum békés csendje . . . Pont éjfélkor csendesen súgják: megérkeztünk, de nem fogunk kikötni. Amig meg nem virrad, cikk-cakikban fogunk Csanak- Kalé kikötője előtt száguldozni. Az ellenség tudja érkezésünket, biztos, hogy a közelben les. A fekete tömeget könnyű lenne a sötétség dacára megcélozni. Későnkelő hold ragyogta be a tengert, A bomladozó sötétből egy parti város furcsa körvonalai tűnnek elő. Mintha csak álmodnám. Kísértetiesen borzasztó szépet láttam: utolsó házig összelőtt város, a szomorú végzetességü Maidos mellett szaladt el hajónk. Gallipoli 'Télsziget egyik legkeskenyebb pontján fekszik a szerencsétlen város. Április 28-án romá lőtte a Kaba-Tépé előtt horgonyzó angol flotta. Magas dombon álló görög templomából egyetlen csonka fala maradt épen. A tengerparton hosszú sor szélmalom 'kerekét hajtja a hajnali szél, úgy látszik lőtávolon kívül maradtak, mögöttük minden romoKba hever. Ők képviselik a néma városban az életet, igaz, gazdájuk nincsen, a szél jászik csupán velük. Hajnalodfk. Átvágunk az ázsiai oldalra. Csanak-Kalé elé érünk. Még egy-két kanyarodó s a hajó nyílegyenesen a kikötőbe fut* 7 1936 junius 28, vasárnap.
